A Cheng Chooi Keong templom

Penang sziget délkeleti csücskén, Batu Maungban áll a Cheng Chooi Keong, azaz „a tiszta víz palotája” elnevezésű taoista templom, mely fő istenségeként ugyanazt az istent, Cheng Chooi Chor Soo-t tiszteli, akárcsak a Bayan Lepasban található Kígyó-templom. Bár a környék még kevésbé kiépült, a második Penang-híd elkészülte óta egyre több látnivaló található errefelé.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Batu Maung és a Teluk Tempoyak között újonnan felépült Cheng Chooi Keong-templomon túl szinte már semmi nincs Penangon. A sziget leg-délkeletibb csücskében felépült taoista szentély 2011-13 között került át mai helyére, korábban nagyjából 5-600 méterre, északra helyezkedett el, de a Southbay lakópark ingatlanfejlesztési projektje miatt át kellett költöztetni jelenlegi helyére. Az eredeti templomépületet – mely egy kis dombon állt, keleti irányú tájolással és a tengerre nézett – fő istenségéről Chor Soo Kong-templomnak nevezték a XI. században élt szerzetes, Cheng Chooi Chor Soo (más néven Qing Shui Zushi, vagy népies nevén Hock Hin Keong, Fu Xing Gong) után, és 1972 első holdhónapjának 16. napján alapították. Ezt az épületet a 80-as években felújították, majd 2010 körül teljesen lebontották. Az új Chor Soo Kong-templomot már Cheng Chooi Keong-templomnak nevezték el a szerzetes által Kínában létesített kolostor után. Formailag a két szentély nagyrészt hasonlított egymásra, noha az új Cheng Chooi Keong-templomot kelet helyett nyugati irányba tájolták.

Maga a templomépület 2012 végén készült el, bejárati boltíve azonban csak a 2013-as kínai újévre lett kész. Fő istensége Cheng Chooi Chor Soo, egy buddhista szent ember, aki a Song-dinasztia (960–1279) idején élt a dél-kínai Fujianban, s főként bölcsességéről, erkölcsösségéről, a nép iránti szolgálatáról volt ismert, valamint természetfeletti erejéről, amit a meditációk során szerzett. A kínai népi vallás istenei közé úgy került, hogy képes volt esőt hozni az aszálytól szenvedő Anxi városnak, amelynek hálás lakói templomokat kezdtek építeni neki, ahol imádhatták. Fiatalon lett szerzetes, s a derék fiatalemberre rendfőnöke is hamar felfigyelt, így annak halála után Cheng Chooi Chor Soo lett a templom főapátja. Több, mint tíz híd építéséből is kivette a részét a környező településeken, de a gyógyászatba is beírta nevét: gyógynövényekből gyógyszereket készített. Cheng Chooi Chor Soo-t feltűnő orráról „Orr ősnek”, illetve „Fekete arcú ősnek” is szokták nevezni, ami gyakran megjelenik ábrázolásain is. Így a Batu Maungban található Cheng Chooi Keong-templom főoltárán látható szobor is fekete arcú személyt ábrázol, de az oltáron van egy kisebb szobra is, melyet több mint száz éve Kínából hoztak.  

Cheng Chooi Chor Soo buddhista tisztelete főként Tajvanon, illetve a Hokkien nyelvjárást beszélő tengerentúli kínai közösségekben terjedt el, így Penangon is, ahol elsősorban védelmi céllal könyörögnek hozzá. Születésnapja az első holdhónap hatodik napja, amikor templomaiban összegyűlnek a hívek, hogy vegetáriánus ételekkel kedveskedjenek a védelmező szentnek. De Cheng Chooi Chor Soo mellett más buddhista, taoista istenségeket is imádnak a Cheng Chooi Keong-templomban, így például a Délkelet-Ázsia partvidékein legtöbbször tisztelt Mazut, a kínai halászok és tengerészek oltalmazóját, aki egyben az irgalmasság istennője is, és valójában egy egykor élt személy volt: eredeti nevén Lin Mo Niang 960 körül születhetett egy halászfaluban, és többnyire piros ruhában a parton várakozott, hogy ezzel segítse a viharba jutott halászhajók hazatérését. Halála után sok halász kezdett el imádkozni hozzá, ezzel remélve a tengeren bajbajutottak szerencsés megmenekülését. Mazu tisztelete 2009 óta az emberiség szellemi kulturális örökségének része.  

Tua Pek Kong, a malajziai, indonéz és szingapúri népvallások egyik igen kedvelt istensége a következő, akinek ábrázolását felfedezhetjük a templomban. A „nagybácsi”, a jólét istene, szintén egy egykor élt, létező személy volt. Eredeti nevén Zhang Li fujiani tengerészként Szumátrára tartott hajójával, de egy vihar miatt Penangon kötöttek ki. Mindez 40 évvel Francis Light 1786-os partraszállása előtt történt. Halála után imádni kezdték az egykori bölcs öreget, s temetése helyén saját templomot építettek neki, ez a Tanjung Tokong-i Tua Pek Kong-templom, mely Malajzia legrégebbi és első Tua Pek Kong temploma. A Dato Kong (más néven Na Tuk Kong, vagy Datuk Gong) helyi őrző szellemek gyűjtőneve, akiket Malajziában, Szingapúrban és Indonézia egyes részein, főként Szumátrán imádnak. A helyi hitvilág őrző szellemei voltak, amely végül összeolvadt a kínai bevándorlók konfucianista hitével (pl. ősimádat). Dato Kong nem a kínai panteon tagja, hanem maláj-muszlim szellem, de vannak indiai, sziámi, Orang Asli datukok is. A legtöbb kínai templomban a Dato képmása szinte mindig a főépületen kívül található, akár egy saját kis oltáron, vagy szentélyben. Csak a kizárólag a szellemnek szentelt templomokban helyezik el a bálványt vagy táblát a főoltárnál.   

Szintén kínai népi istenség Chai Sen Yah, akit a taoizmus is tisztel, így helyet kapott a Batu Maung-i Cheng Chooi Keong-templomban is. Számos történelmi személyiséggel azonosították, de valódi személyisége nem ismert, a legnagyobb valószínűség szerint a korai Qin-dinasztia idején (Kr. e. 226-201) élt Bi Gan lehetett. Kínában Chai Sen Yah-ot, közismertebb nevén Caishent tartják a gazdagság istenének. A hozzá társított égtájakhoz is isteni címeket rendeltek, így például Kelet a kincsek gyűjtésének istene, Délkelet a szerencsejáték istene, Észak a jövedelmezőség istene. Caishent a taoista templomokban gyakran ajtóistenként is ábrázolják. Ami magát a szentélyt illeti, ahogy minden Cheng Chooi Keong-templom, ez is lejtőn épült, és két-három lépcső vezet fel az épületig. Elülső verandáját négy díszesen faragott, szürke gránit sárkányoszlop díszíti, melyek előtt egy-egy oroszlánszobor kapott helyet. Szépen megmunkált, színes sárkányszobrok láthatók az íves tetőzeten is, melyek kínai kézművesek tradicionális munkái, akik a templom építésére érkeztek az anyaországból. A templom főépülete mellett egy kisebb szentélyben helyezték el a Jáde császár oltárát, akire a kínai kultúrában, a hagyományos vallásokban és a mítoszokban az egyik első istenként hivatkoznak. 

Bár a sziget délkeleti csücskén elterülő Batu Maung viszonylag távol esik George Town-tól (a Komtartól például 16 kilométerre), aki egy kicsit szeretne megszabadulni a nagyváros nyüzsgő forgatagától, kellemes úti cél lehet egy pihentető napra az egykori csendes kis halászfaluból kinőtt Batu Maung, mely a második Penang-híd (hivatalos nevén Abdul Halim Mu’adzam sah híd) megépülte óta rohamos fejlődésnek indult. A Cheng Chooi Keong-templomon kívül a sziklás hegyfok körül kiépült településen található még Sam Poh lábnyomának temploma is, a két kegyhely negyed órás sétára fekszik egymástól. Valamint a Batu Maung palacktemplom (hivatalos nevén Cheng Choo Tze templom), amely arról híres, hogy falait üres üvegpalackokkal díszítették, ugyanis a templom istensége szeret inni. A szent helyek mellett Batu Maungban érdemes felkeresni a Penang Aquariumot, amely elsősorban a regionális vizek élővilágát mutatja be, így láthatunk ott murénákat, angolnákat, macskacápát, papagájhalat és sok más fajt. A Cheng Chooi Keong-templomtól légvonalban alig 500 méterre, az útviszonyok miatt azonban jó negyed órás sétára (autóval 3 perc) található a magántulajdonban lévő Penangi Háborús Múzeum, amely a brit uralom és a japán megszállás háborús relikviáit mutatja be a lőszertároló alagutaktól kezdve, bunkereken át, légvédelmi ütegekig.