A Lagenda Park és Langkawi legendái

Langkawi fővárosának, Kuah-nak a mólója mellett épült fel 1996-ban a sziget különös és színes mítoszait bemutató tematikus, folklórra épülő témaparkja, a Lagenda Langkawi Dalam Taman, vagyis a Langkawi Legenda Park. A város tengerpartján, gyönyörű parkosított környezetben 17 színes szoborkompozíció (és a hozzájuk tartozó maláj és angol nyelvű ismertető táblák) kimerítő ismereteket nyújtanak az egyes mítoszokról. Talán a legismertebb közülük, ami az ártatlanul elítélt Mahsuri (egyes történetek szerint hercegnő) halálát és átkát meséli el. A gyönyörű sziámi származású hölgy a XVIII. század végén élt Langkawin, azt mondják, a sziget legszebb asszonya volt, akit féltékenységből házasságtöréssel vádoltak meg. Halálra ítélték, s többszöri kísérlet után is, csak apja kriszével (tradicionális délkelet-ázsiai tőr) tudták megölni. Mahsuri utolsó lélegzetvételével hét generációra elátkozta a szigetet, mely ezt követően valóban háborús pusztítást, éhínséget, terméketlenséget élt meg. Az átok a XX. század végén szűnt meg. Mahsuri történetének bár vannak mitikus szálai, azonban a hölgy valóban élt, és egész pontosan 1819-ben halt meg. Sírja ma Langkawi egyik leggyakrabban felkeresett nevezetessége.

A sziget legismertebb természeti látványosságainak kialakulásáról egy másik legenda mesél. E szerint két óriás, Mat Raya és Mat Cincang – akik egyébként közeli jó barátok voltak – saját gyermekeik esküvőjén összevitatkoztak, mert Cincang fia más lánnyal kezdett flörtölni, majd a sérelem okán a hozzájuk legközelebb eső tárgyakat, serpenyőket, edényeket kezdtek el egymáshoz hajigálni. E dulakodás közben alakult ki Langkawi sok híres tereptárgya: Kuah városában például egy edény mártás borult ki, a város innen kapta elnevezését, a kuah malájul mártást jelent. Ayer Hangat-ban egy korsónyi forró víz esett le, a hely nevének jelentése ’meleg víz’, Belanga Pecah-ban (’törött edények’) pedig egy cserépedény törött össze. Ahol Raya lánya elhajította a gyűrűjét, azt a helyet ma Tanjung Cincin-nek, vagyis a Gyűrű fokának nevezik. A két óriás, amikor észrevették, hogy milyen károkat okoztak dulakodás közben, elhatározták, hogy kiengesztelés gyanánt visszavonulnak a hegyekbe. Mat Sawar, aki a két mérges fél közvetítője volt, szintén velük tartott, s amikor az óriások hegyekké váltak (a 850 méter magas Gunung Mat Cincang és a 881 méter magas Gunung Raya) Mat Sawar kis dombbá alakult a két hegy között, hogy a jövőben így vigyázzon rájuk.

Egy másik legenda a Pulau Dayang Bunting-hoz, vagyis a várandós szűz szigetéhez kapcsolódik. A történet szerint Dayang Bunting egy női óriás volt, aki Langkawi szigeteire vigyázott. Védelmi fegyverei között kedvenc oroszlánját és a tuba növény gyökeréből nyert mérget is megtaláljuk. Így Pulau Dayang Buntinghoz – melynek formája egy várandós, fekvő óriás alakjára emlékeztet – legközelebb eső két sziget, Pulau Singa Besar-nak (Nagy Oroszlán-sziget) és Pulau Tuba-nak (Mérgező gyökér-sziget) nevezik. Egy alkalommal a szigeteken áthaladó kereskedők nem tették tiszteletüket Dayang Bunting előtt, aki erre oroszlánját küldte utánuk, hogy kergesse el a kereskedőket a szigetről. De még ezzel sem elégedett meg, felébresztette a víz és a szél szellemét, óriási trópusi vihart korbácsolva belőle, mely rendesen megtáncoltatta a kereskedők flottáját. Végül a hajók egy része Pulau Jong szigetre vetődött, ahol elpusztultak. A hajókról kiszabadult fekete és fehér vízi bivaly szállítmány Pulau Gubang Darat-ra (Szárazföldi Istálló-sziget) és Pulau Gubang Laut-ra (Tengeri Istálló-sziget), illetve Pulau Balar-ra (Fehér Vízi Bivaly-sziget) menekült. Az utolsó hajó viszont, mely rizst szállított, Pulau Beras Basah-nál (Vizes Rizs-sziget) vetődött partra.

Langkawi híres fekete homokos strandjának, a Pantai Pasir Hitam-nak a legendája egy sellőről szól, aki egykor gyönyörű hercegnő volt. A hölgy egy állandó és nagy mennyiségű fogást garantáló gyűrűt ajánlott fel annak a halásznak, aki segíteni tud rajta, hogy visszaváltozhasson hercegnővé. Ha azonban nem sikerül, a halász köteles visszaadni a sellőnek a gyűrűt. Egy alkalommal a sellő Alasnak, az egyik halásznak adta a csodálatos gyűrűt, hogy a férfi megtalálhassa azt a gyógymódot, amivel segíthet visszaváltozni a hercegnőnek. Csakhogy a próbálkozás kudarcba fulladt, a férfi pedig ígérete ellenére eltűnt a gyűrűvel. A csalódott és elkeseredett sellő azóta állandóan fehérről feketére változtatja a part homokját. Egy másik mítosz szerint pedig Garuda, a félig madár, féli embertestű szörny elrabolt egy kínai hercegnőt, aki egy római herceghez ment feleségül. A herceg, hogy visszaszerezze feleségét, Langkawin harcolni kezdett a bestiával, mely halálos kimenetelő harc helyszíne lett, s a legenda szerint a fekete homok ennek az összecsapásnak a maradványa. A sötét homok előfordulásának tudományos, geológiai magyarázata is van,

ez pedig a turmalin és az ilmenit oxidásványok túlzott jelenléte, melyeket az eső a Raya-hegyről mos a partvidékre. Más elképzelés szerint a sötét szín a homokban lévő vas-oxid pigmentekből, vagy a közeli cementgyár szennyezettségéből is származhat. A történet másik verziója szerint sem a madár, sem a herceg nem halt meg, hanem Garuda elhagyta e földi világot, a herceg és a hercegnő pedig boldogan élt, amíg meg nem halt. A sziget gyönyörű naplementéi és szivárványai ennek emlékét őrzik.

Egy másik legenda szerint egyszer egy mennyei hercegnő ereszkedett le az égből, és a gyönyörű Langkawi egyik tavában megfürdött. Csakhogy a sziget egyik hegyi hercege is éppen akkor időzött ott, és ahogy megpillantotta a lányt, azonnal beleszeretett. A hercegnő azonban visszautasította a herceg közeledését, és semmilyen ígérettel és bókkal nem lehetett őt meggyőzni. Az elkeseredett herceg egy helyi varázsló tanácsát kérte, aki azt javasolta, hogy ha egy sellő könnyeivel mossa meg az arcát, a mennyei hercegnő bele fog szeretni. A herceg azonnal keresett is egy hableányt, csakhogy az nem akart neki könnyeket adni. Ekkor a furfangos herceg egy arany labdát adott a sellőnek, amivel az önfeledten játszani kezdett, anélkül, hogy észrevette volna, az apály megérkeztét, és ő a parton rekedt. Fájdalmasan zokogni kezdett, mire a herceg az arany golyóba összegyűjtötte a könnyeit, majd visszasietett a tóhoz, ahol a hercegnő fürdött. Sietve bedörzsölte az arcát a könnyekkel, s a mennyei hercegnő azonnal bele is szeretett. Csakhogy a megtévesztésen alapuló boldogság nem őszinte, s a pár első gyermeke a születése után hét nappal meghalt. A lesújtott hercegnő megtudta, hogy férje milyen otromba furfanggal szerezte meg őt, s miután eltemette gyermekét a Várandós Szűz tavánál, s termékenységgel áldotta meg a tavat, örökre eltűnt ebből a világból.

Azt suttogják egyébként, hogy a Várandós Szűz tavánál egy óriási albínó krokodil őrködik, és vigyáz arra, nehogy érdemtelen férfiak közelíthessék meg a tavat, s ezáltal termékennyé váljanak. Így aki hosszabb ideig is fürdőzik a tóban (ami egyébként megengedett), anélkül, hogy az albínó krokodil elragadná, annak jó kilátásai lesznek a bőséges gyermekáldásra. A néphagyomány szerint Langkawi a szellemek és lelkek otthona volt, míg a klasszikus irodalom, a Hikayat Merong Mahawangsa (vagyis a XVIII-XIX. század fordulóján írt Kedah-i Annalesek) azt állítja, hogy a 99 darabból álló szigetcsoport egy óriási madár, Garuda fészkelő helye volt. Garuda a hindu (buddhista és dzsainista) mitológiában Visnu isten járműve, egy félig sas madár, félig ember testű pártfogó szörny, melyet sok helyen sisakkal vagy koronával a fején ábrázolnak. Langkawin Garudát zoomorf alakban, vagyis óriás madárként ismerik és ábrázolják. Az óvatos Garuda a kígyók nagy ellensége. Olyan nagy tiszteletnek örvend a régióban, hogy Indonézia címerének egyik alkotóeleme, míg Indiában a nemzeti légitársaság jelképeként ismert. A park Langkawi kedvelt hangszereinek, illetve a hozzájuk kapcsolódó legendáknak is

szentelt pár szobrot. A sziget nyugati partján az enyhe szellő olyan hangokat tud megszólaltatni, mintha egy teljes zenekar játszana Padang Gaongban (a Visszhangok mezején), illetve annak környékén, a Bukit Hantu hegységről leérkező szelekkel. A szél és a hullámok olyan hangokat szólaltatnak meg, mintha csak a kanang (fordított gong), a genggang (kétoldalas kúpos dobok), vagy a három húros rebab szólalna meg. A rebab legendája úgy tartja, hogy az angyalok egyszer a hullámokon lovagolva csodálták a szigeteket, miközben hangszereiken játszottak. Néhány hangszer azonban a tengerbe hullott, s ezekből lettek a Pentai Cetang partjai előtt fekvő Pulau Rebak Besar és Pulau Rebak Kechil szigetek (Kis- és Nagy Rebak-szigetek). Persze a Legenda Park nem csak a sziget jellegzetes mítoszairól emlékezik meg, hanem az ország tipikusnak mondható sajátosságairól, például az éghajlati viszonyokról is. Így például a park egyik mesterséges tavának neve Laluan Hujan Hujan, vagyis ’eső, szakadó eső’. Ez a Malajziában gyakori, állandó és intenzív esőkre vonatkozik, melyek olyannyira meghatározzák az ország éghajlati viszonyait.

A Hét Kút (Telaga Tujoh) legendája szerint réges-régen tündérek fürdőztek e híres kutakban, hogy szépségüket örökre megőrizzék. Éveken át, minden áldott nap lementek, és önfeledten játszadoztak a vízben, hogy szépek, üdék és frissek maradjanak. Egy alkalommal egy hegyi herceg tévedt arra – ezekkel a hegyi hercegekkel mindig csak a gond van – aki halálosan beleszeretett az egyik tündérbe, s el akarta őt kapni. A tündéreknek sikerült elmenekülni, s többé nem is tértek vissza a kutakhoz, ennek ellenére, azt mondják, a Telaga Tujoh vize ma is gyógyhatású. Vannak persze megmosolyogtató történetek is; az egyik ilyen egy királyi esküvőről, illetve az utána következő bankettről szól, amelyen, sajnálatos módon az egyik herceg főtlen rizst evett, amitől elrontotta a gyomrát és emésztési zavarai lettek. Szerencsétlen ember végül – hogy jobban legyen – két nagyot szellentett, és így jöttek létre a Pulau Kentut Besar (Nagy Szellentés-sziget) és a Pulau Kentut Kecil (Kis Szellentés-sziget). Hogy a násznép mit szólt az egyébként igen tetszetős produktumokhoz, arról nem szól a fáma.

Maga a 20 hektáros témapark akár egy látványos botanikus kertnek is beillene, olyan igényességgel lett kialakítva: festői kertek, buja növényzet, gyümölcsfák, grották, lagúna, valamint négy mesterséges tó képezi a park alapját. Másrészt különleges ötvözete a rekreációs parknak, valamint a hagyományos malajziai kézműves és kulturális tárgyak bemutatására kialakított szabadtéri múzeumnak is. A park bejárata mellett látható Gondwana-fal (Banjaran Gondwana) a Langkawi délnyugati részén, a Burau-öböl fölé tornyosuló hegyvidéki formációt jeleníti meg, mely a lemeztektonikai mozgások következtében jött létre és formálta a szigetet. Földtörténeti szempontból egy kis magyarázat: a Pangea – az első ősföld – felbomlása után két szuperkontinens jött létre: Laurasia és Gondwana. Malajzia az egykori Gondwana kontinens része volt. A témaparkot egy csatorna vágja ketté, melynek baloldalán egy dombos terület húzódik, jobb oldalán pedig a szoborinstallációk kaptak helyet. A dombról lenyűgöző panoráma tárul az ember szeme elé a Kuah-szorossal, illetve a környező tengerrel a Tanjung- vagy Cape-foktól körbeölelt lagúnával és a Lagenda-stranddal.

A két év alatt, 37 millió MR áron megépült intézmény Mahathir Mohamad miniszterelnök ötlete volt, hogy ezzel is látványos, élményszerű, a gyerekek számára is izgalmas módon mutassák be a sziget kulturális örökségét, a legendákat. A kert és a szobrok terve és kivitelezése Tuan Syed Ahmad Ibrahim építész, illetve irodájának munkája. A gyalogosan, vagy kis bérelhető kocsival is bejárható park területén a 17 szobor mellett egy kisebb strand, valamint kocogásra is használható gyalogút is készült. Sajnos azonban megépítése óta az egyébként újra hasznosított földterületen kialakított park kissé elhanyagolt, az információs kőtáblák szövegei nehezen olvashatók (amelyek nélkül a szobrok véletlenszerűnek hatnak és kevésbé is értelmezhetőek), és az időjárásnak köszönhetően maguk a műalkotások is régebbinek tűnhetnek valós koruknál. Ettől függetlenül egy langkawi látogatás során a Legenda Park az egyik kötelező és feltétlenül érdemes látnivalók közé tartozik, amit kisgyerekes családoknak is bátran lehet ajánlani.