Orang Asli Iparművészeti Múzeum
Orang Asli Iparművészeti Múzeum
A Lake Gardens déli csücskénél, a Maláj Nemzeti Múzeum területén található Orang Asli Iparművészeti Múzeum (Muzium Orang Asli, Kuala Lumpur) Malajzia őslakos népének, az Orang Asli népcsoportnak a történelmével, kultúrájával, animista hitvilágával és gazdag kézművességével ismerteti meg a látogatókat. A gyűjtemény – azonos tematikája okán – egy épületben található a Maláj Néprajzi Múzeummal (a két múzeumba kombinált jeggyel lehet belépni). Mivel az Orang Aslik a Maláj-félsziget legjelentősebb őslakos, bennszülött népessége, külön múzeum mutatja be kultúrájukat, ahol bepillantást kaphatunk a Mah Meri és Jah Hut törzsek fafaragó művészetébe (maszkok, szobrok), de a művészi alkotások mellett tradícióikat, ünnepeiket, sőt, a hétköznapi élet eszközeit (fegyvereket, hangszereket, a halászatot és vadászatot kiszolgáló eszközöket, ruházkodást, bambuszból készült koporsókat) is megismerhetjük a kiállított tárgyak között.
De kik is az Orang Aslik? Malajzia bennszülött népessége – a Maláj-félsziget legrégebbi lakói – egészen addig elszigetelten éltek, amíg az első kereskedők a Kr. e. I. évezredben meg nem érkeztek Indiából. Nevük jelentése malájul: ’első/ eredeti/ bennszülött emberek’. Három nagy csoportra – a félsziget északi részén élő Semang (Negrito), a középső területeket elfoglaló Senoi (Sakai), illetve a délen letelepedett Proto-Malay – ezen belül pedig 18 törzsre oszlanak nyelvük és szokásaik szerint.
Valójában azonban csak az ausztroázsiai nyelvcsaládhoz tartozó Semang és Senoi törzsek tekinthetők igazi őslakosoknak, az ausztronéz nyelvcsaládba tartozó Proto-Malayok Kr. e. 2500-1500 között érkeztek mai területükre. Összlétszámuk nem éri el a 200 ezret. Hagyományosan animista hitűek, akik a különböző tárgyak szellemeiben hisznek, azonban közülük sokan muszlim, vagy keresztény hitre tértek az elmúlt évszázadok során.
Az Orang Aslik kézművességét bemutató múzeum elsőszámú büszkeségei azok a művészi fafaragások, melyeket a Mah Meri és a Jah Hut törzsek tagjai készítenek; előbbiek szobraikról, utóbbiak pedig maszkjaikról (ún. topeng) nevezetesek. A Selangor déli partjai mentén élő Mah Merik fafaragásai elsősorban istenségeket, ember- állat- és növényábrázolást jelenítenek meg – művészetüket az UNESCO szellemi világörökségnek nyilvánította. A Pehangban élő Jah Hut törzs tagjai spirituális táncaik (ilyenek a joh, a tengkeng, és a sakat buang) során viselik maszkjaikat, hogy a betegségeket, bajt, ínséget távol tartsák. A topengek speciális fából (mangrove, vagy cengal) készülnek, minden mester egy bizonyos maszk fajtára szakosodik (460 különböző típusú maszk ismert), és a mesterségbeli tudás apáról fiúra száll. Bár e maszkokat a múltban spirituális céllal saját használatra készítették, művészi értékük miatt az utóbbi időben dekorációs elemként is megjelennek a kereskedelemben, nagy népszerűségnek örvendenek a gyűjtök körében. A gyűjtemény további részében az Orang Asli törzsek hétköznapi életére, ünnepeire, hagyományaira jellemző tárgyakat nézhetünk meg: szőtteseket, öltözeteket, amuletteket, mezőgazdasági szerszámokat, fegyvereket, vadász és halász csapdákat, tárolóeszközöket, hangszereket, vízi járműveket, bambuszból készült koporsókat.
A viszonylag kicsi Orang Asli Iparművészeti Múzeumot érdemes a Maláj Nemzeti Múzeummal, illetve a Maláj Néprajzi Múzeummal együtt megnézni, felfedezni, így nem csak a múzeumokra és az utazásra szánt idővel, de a belépőjegyek árát illetően is jobban járunk!
