Nemzeti Textilmúzeum
Nemzeti Textilmúzeum
A Kuala Lumpur szívében található Textil Múzeum duplán is megér egy látogatást; a Merdeka téren, a Sultan Abdul Samad palota mellett, annak mintegy „kistestvéreként” épült meg a Szövetségi Maláj Államok Vasúttársaságának központi székháza, melyet Arthur Benison Hubback és Arthur Charles Alfred Norman tervezett mogul-iszlám (másként indo-szaracén) stílusban. Az építkezés 1895-1905 között zajlott, majd miután a Vasúttársaság 1917-ben elhagyta az épületet, annak kezelését a Selangor Közmunka Minisztérium vette át, és évekig különböző kormányzati és kereskedelmi intézmények működtek benne, így például a Selangor Vízügyi Minisztérium, a Malajziai Központi Bank, vagy éppen a Legfelsőbb Bíróság. 1983-ban az épületet történelmi műemlékké nyilvánították. Végül 2010-ben a Nemzeti Textilmúzeum (Muzium Tekstil Negara) költözhetett az ódon falak közé, ahol két szinten és négy tárlaton többek között a textilkészítés történelmét, technológiáját, kereskedelmét ismerhetjük meg a történelem előtti időktől kezdve, beleértve a technikákat, az anyagokat, szerszámokat, valamint az ország egyes régióira jellemző eljárásokat és viseleteket.
A gyűjtemény tárlatát négy galériában mutatják be a szervezők.
A földszinti Pohon Budi Galéria a textilkészítés eredetét, fejlődését állítja fókuszba a történelem előtti időktől kezdve, illetve azt a folyamatot, ahogy a kereskedelemnek köszönhetően a bizonyos anyagok, technikák elterjedtek a környező területeken. Megismerhetjük e korai idők textilkészítő eszközeit, anyagait, technikáit, az aranyozást, aranyszál hímzést, gyöngyfűzést, batikolást és más eljárásokat, gyakorlati folyamatokat. De láthatunk itt olyan tradicionális viseleteket, mint a ceremoniális ruhaként hordott ibant, hímzett kendőket, a kézzel szőtt, bonyolult arany- vagy ezüstszál mintás selyem songketeket, fejdíszeket, gyöngyös lábbeliket.
A Pelangi Galéria – mely már nevében is utal a tartalomra: szivárvány – elsősorban a batikolás, batik festés folyamatait mutatja be (viaszolt, festett mintás szövetek), melyek legkülönlegesebb mintái a kínai, baba és nyonya közösségektől erednek, de egyedi népi motívumokat lehet látni a sarawaki és a sabahi törzsek batikolt anyagjain is. A leggyakrabban használt színek a zöld, a rózsaszín, a sárga és a kék.
A Teluk Berantai Galéria a maláj songketek legfontosabb motívumát, a teluk berantait mutatja be, amelyet virágmotívumok geometriai alakzatokkal való harmonikus kombinálásával készítenek. A motívum – mint művészeti örökség – mára a maláj összetartozás, meghittség és összhang szimbóluma lett. Ugyanitt további maláj és indiai textilgyűjtemények, aranyszálhímzések és ünnepi maláj viseletek (például tekatan, kelingkan, kain tenun, kain limar, kain telepuk, kain berayat) is helyet kaptak.
Végül a Ratna Sari Galéria a hagyományos maláj ékszereknek és kiegészítőknek szentel különös figyelmet. E használati eszközök készülhetnek gyémántból, aranyból, ezüstből, rézből, gyöngyökből, de akár növényi alapanyagokból is. A különböző maláj törzsek által viselt öltözet kiegészítők között találunk erényöveket, fejdíszeket, medálokat, brossokat, gyöngyös, díszes cipőket, kar- és bokaláncokat, hajtűket, fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat, de akár fegyvereket is. A kiállított bábukon megfigyelhetjük az őslakos Iban, Murut, Mah Meri közösségek tradicionális viseleteit Sabahban és Sarawakban.
