Maláj Néprajzi Múzeum

A kiállítás anyaga bemutatja, hogy a történelem során az itt jelenlévő három hitvilág – a természeti népek animizmusa, a korai hindu-buddhista vallás és végül az iszlám – hogyan befolyásolta a maláj civilizációt.

A legelső pogány hitek fordították az itt élők érdeklődését, hitét a szellemek és démonok felé, mely ma is élénken jelen van a maláj népi és popkultúrában. A délkelet-ázsiai szigetvilág, a maláj-polinéz civilizáció – melyek ősi népessége ugyanúgy animista hitvilágú – hatalmas területet fed le Tajvantól Új-Zélandig, Madagaszkártól a Húsvét-szigetig és olyan népek tartoznak bele, mint a malájok, jávaiak, tagalogok, maorik, malgasok és mások. A malájok hagyományosan hajós nép volt, mely nem csak a gazdaság virágzását segítette elő, de a nyelv, a kultúra és a vallás elterjesztését is (természetesen a gyűjteményben hagyományos maláj hajókat is megcsodálhatunk). De ugyanezen az úton érkezett a hindu-buddhista és a muszlim hit is a régióba.

A múzeum látványos diorámákon keresztül mutatja be a maláj kultúra különböző életképeit: láthatunk köztük hagyományos esküvői helyszínt a megfelelő viseletekkel, ajándékokkal, bepillantást kaphatunk az ország egyik szimbólumának tartott Wau Bulan, vagyis Holdsárkány készítésének módjába is. Az eredetileg Kelantanból származó Wau Bulanokat többnyire virágmotívumokkal díszítik, és olyan kedvelt szimbólummá váltak, hogy az 1989-es kiadású malajziai 50 centes érmék hátlapjára is felkerültek. Szintén híres tradíció a Wayang-Kulit, az árnyékszínház, mely az indonéziai Jáván, Balin és Lombokon is rendkívül népszerű. Kialakulása a Kr. e. III. évszázadra tehető, és a halottakkal való kapcsolatteremtés volt a szerepe. A figurák életre keltése erővel, hatalommal bíró tett, egyfajta mágia, amely befolyásolhatja a lélek és a szellem fejlődését, az élet alakulását. A Wayang-Kulit ma szellemi világörökség.

A múzeum széleskörű gyűjteménnyel büszkélkedik a hagyományos maláj hangszerek témájában is; ezeket a zeneszerszámokat esküvőkön, koronázásokon, előadásokon használják. Ilyenek többek között a gambus (egy húros, lantféle hangszer), a fúvós serunai, a kompang és a rebana (mindkettő dobféle), a rázással megszólaltatható, bambuszból készült idiofon angklung, illetve az iszlám hatásával elterjedt húros, pengetős, vagy vonós rebáb. Hasonló gyűjteményt láthatunk a fegyverek területén is: nem csak a nyugati világban ismert ágyúkat, kardokat, tőröket, hanem a jellegzetesen maláj eszközöket, mint például a tombakot (egyfajta lándzsa), a krist (tőr), vagy a lembinget (dárdaféle). Az asszimetrikus kris a malájok és a régió más népei között spirituális erővel bír, a hatalom és az etnikai hovatartozás, büszkeség jelképe, melyet 2005-ben az UNESCO szintén szellemi világörökséggé nyilvánított.

Láthatunk itt ezüstből, sárgarézből készült, fémszulfiddal díszített edényeket, konyhai eszközöket, agyagból készült teljes edénykészleteket, tradicionális játékokat, mint a pörgettyűk, a szélsárkányok, a congkak (egy golyókkal játszott társasjáték), valamint a ’Sepak Raga’, egy 500 éves múltra visszatekintő maláj csapatjáték, melyet régen bambuszból font labdával játszottak, és amely mostanra meghódította a régió más országait is. De nem elhanyagolható a múzeum fafaragás gyűjteménye sem, melyről Malajzia egyébként is nevezetes. Bonyolult motívumokat használó, részlet gazdagon kifaragott műtárgyaikat kézi erővel, gépek nélkül készítik, s nem csupán a műalkotások képviselnek magas művészeti értéket, de a hétköznapi életben használt eszközök is jó minőségűek. A múzeum kollekciójában például filigrán díszítésű fürjcsapdákat is láthatunk. A egyik legérdekesebb dioráma a falusi környezetben álló hagyományos maláj házat, háztartást mutatja be.