Maláj Nemzeti Múzeum
A Maláj Nemzeti Múzeum
A Lake Gardens déli csücskénél, a Negara mecsettől egy negyed órás sétára található az 1963-ban megnyílt Maláj Nemzeti Múzeum (Muzium Negara), mely az ország történelmével és kultúrájával ismerteti meg az érdeklődőket. Négy galériájában többek között Malajzia tradícióit, viseletét, kézművességét, helyi növény- és állatvilágát, hagyományos eszközeit, hangszereit és fegyvereit, fizetőeszközét, illetve az őslakos nép, az Orang Asli iparművészetét ismerhetik meg a látogatók. A múzeum helyén korábban a Selangor Múzeum épülete állt, melyet a brit és a selangori kormány 1898-ban hozott létre. Ezt az épületet a II. világháború végén bombatalálat érte, a múzeum jobb szárnya teljesen megsemmisült, de a bal szárny továbbra is történelmi emlékhelyként funkcionált, annak ellenére, hogy a gyűjteménynek a pusztulást túlélt részét a taipingi Perak Múzeumba szállították át. Tunku Abdul Rahman, Malajzia első miniszterelnöke azonban egy új nemzeti múzeum felállítását szorgalmazta, mely a XX. század derekán megszületett új maláj állam saját identitását jelképezi.
Miután a régi múzeum szerkezetét lebontották, 1959-ben megkezdődhetett az építkezés, mely négy évig tartott. Az épület tervezője az elismert szingapúri építész, Ho Kok Hoe volt, aki terveihez a maláj uralkodói rezidenciákat, illetve a népi építészetet vette alapul. A múzeum homlokzata így harmonikus ötvözete lett a hagyományos maláj és a modern építészetnek, tetőzete pedig hagyományos Minangkabau stílusú. A bejáratot díszítő mozaikmunka az ország kultúrája és történelme előtt tiszteleg, annak fontos állomásait bemutatva. A főépület központi csarnokának látványos kék-fehér díszítésű csempeburkolata a pakisztáni kormány ajándéka volt. Az új gyűjteménynek helyet adó Maláj Nemzeti Múzeum 1963. augusztus 31-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. 1996-ban pedig hivatalosan is régészeti és történelmi emlékhellyé nyilvánították. Az intézmény három szinten és több szárnyban elosztva, tematikus csoportosításban mutatja be az ország kulturális örökségét, de ugyanakkor betekintést nyúlt a maláj sport eredményeibe, vagy épp a sarawaki maszkok titkaiba is.
A földszinten látható a maláj félsziget földrajzát, természetrajzát, illetve őstörténetét (kőkorszak, bronzkor, vaskor), valamint az ősi hindu buddhista királyságok (Gangga Negara, Srivijaya és Majapahit) históriáját bemutató kiállítás egészen Malakka muszlim szultanátusának történetéig. Ennek az anyagnak legkimagaslóbb kiállítási darabjai a bidori bronz Avalokiteshvara-szobor, a Bujang-völgyi templom modellje Kedahban, vagy a világ legnagyobb buddhista épületének, a Kr.u. 800 körül épült, híres jávai Borobudurnak a makettje. Ezt követik a későbbi Malakkai Szultanátus, illetve különböző maláj államok történetét és kultúráját bemutató anyagok, melyekben a szultanátusnak a maláj nemzeti identitásra gyakorolt jelentőségét emelik ki. A második szintet a gyarmati történelmet és kultúrát bemutató kiállítás foglalja el egészen a Függetlenség kivívásáig. Az épület központi csarnoka időszaki kiállításoknak biztosít helyszínt, így szerveztek itt tárlatot a maláj királyról, a világ pénzeiről, vagy az ország nemzeti gyümölcsének számító durianról is.
Tematikus csoportosításban pillanthatunk bele a Nemzeti Sportgaléria, vagy a Természettudományi Galéria tárgyaiba, de izgalmas a múzeum közlekedési eszköz kiállítása is, ahol régi kocsikat, mozdonyokat, sőt egy úszó ónkotró gépet is láthatunk, mellyel vízi körülmények között lehetett ónt bányászni. A múzeum egyik büszkesége a nemzeti autó, a Proton Saga egy korai példánya is, melyet 1985-ben mutattak be, míg a másik egy építészeti különlegesség, egy eredeti méretű, tradicionális terengganui fapalota, az Istana Satu (1884.), mely III. Zainal Abidin, terengganui szultán tulajdona volt. Az épület a hagyományos terengganui maláj építészet egy ritka példája, melyet ’Rumah Tiang Dua Belas’ szerkezetnek neveznek. Anyaga a cengal fa (Neobalanocarpus heimii), egyfajta pálma, mely őshonos ezen a vidéken. Az Istana Satu 1974 óta van a múzeum tulajdonában, ahol a látogatók megcsodálhatják részlet gazdag, finom faragásait, melyek az ajtókat és ablakokat díszítik. Az Istana Satu mellett két díszesen faragott kelirienget, vagyis temetkezési oszlopot is meg lehet nézni.
A múzeum második emeletén találjuk a Malajziában honos állatokat bemutató gyűjteményt, mely a preparátumokkal leginkább egy vadászház hangulatát sugallja. Emellett az intézmény gazdag fegyvergyűjteménnyel büszkélkedik, ahol machetéket (parang), tőröket (kris), kardokat, sőt, kicsiny ágyúkat csodálhatnak meg a látogatók. Ugyanitt látható a régióra jellemző hagyományos hangszerek gyűjteménye is, ahol kelantani dobokat, kínai gongokat, és más törzsi hangszereket (serunai, rebab, rebana) gyűjtöttek össze. Természetesen nem maradhat ki a híres wayang kulit, az árnyék bábszínház történetének, kialakulásának bemutatása sem. Szintén a Maláj Nemzeti Múzeum ad otthont az Orang Asli Iparművészeti Múzeum anyagának is, mely Malajzia őslakos népcsoportját, a három nagyobb csoportra, és azon belül 19 törzsre oszló Orang Aslik kultúráját, tradícióit, népszokásait, művészetét és múltját mutatja be. Ezt a kiállítási anyagot külön ismertetjük.
