Malajzia keleti parti útvonala I.

A két állam fővárosa, Kota Bharu és Kuantan között húzódó, mintegy 370-400 kilométer hosszú panorámaút (3-as út) nagyjából 4-5 nap alatt teljesíthető kényelmesen. Kelantan és Pahang államok között azonban egy harmadik államot is érintünk, ez pedig az előbbi kettő közé beékelődött Terengganu, mely lényegében a teljes útvonal leghosszabb részét öleli fel. Ha túránkat az északi, vidékies jellegű Kelantanban kezdjük, és dél felé haladunk, fokozatosan magunk mögött hagyjuk a csendesebb, nyugodtabb hangulatot, s lassacskán felvesszük a nyüzsgő nagyvárosi lüktetést. A Maláj-félsziget északkeleti sarkában található Kelantan ugyanis – melyet arabul „A boldogító lakhely”-ként is ismernek – rusztikus halászfalvakkal, kazuárfákkal, rizsföldekkel pettyezett idilli tengerpartjával csalogat. Kelantan valóban egy kissé más világ: az állam viszonylagos elszigeteltsége és nagyrészt vidéki életmódja miatt kultúrája némileg eltér a félsziget többi részének maláj kultúrájától, ezért itt főként ezzel érdemes ismerkedni.

A következő állam, a még mindig vidékies hangulatú, nyugodt légkörű Terengganu, melynek arab elnevezése „A hit lakhelye” az itt található vallási helyszínekre is utal. Fővárosa, Kuala Terengganu a Terengganu-folyó torkolatánál fekszik. A közelben számos sziget található, mint a Redang-, vagy a Perhentian-szigetek. Terengganu korábban Malajzia legszegényebb állama volt, egészen addig, míg partjai mentén, a Dél-kínai-tengeren fel nem fedezték olaj- és földgáz mezőit. Utunk utolsó állomása a zömmel esőerdő-borította Pahang állam, melynek tiszteletbeli arab elnevezése: „A nyugalom lakhelye”, jóllehet, központja, Kuantan ma már egy dinamikus nagyváros, és az egyetlen keleti parti település, amely közvetlen közúti összeköttetéssel rendelkezik Kuala Lumpurral. Bár területét tekintve a harmadik legnagyobb maláj állam, népességét illetően csupán a kilencedik. Az állam gazdag ásványi erőforrásokban – vasérc, arany, ón, bauxit, olaj és földgáz – így nem meglepő módon látnivalói között olyan ipari műemlékek is akadnak, mint egykori bányák, vagy a bányászattal kapcsolatos múzeumok. Kelantant, Terengganut és Pahangot a maláj civilizáció bölcsőjének tartják, ugyanis ezek az ország legkevésbé kevert népességű államai.

De nézzük meg egy kicsit közelebbről, hogy az útvonal három legnagyobb városa, és azok környéke milyen látnivalókat kínálnak az arra utazók számára. A legészakibb Kelantant évszázadokon át teljesen elválasztotta az ország többi részétől az északról dél felé húzódó Titiwangsa-hegység, Ha valaki el akart jutni Kelantanba, hetekig tartó kemény utazásra kellett felkészülnie. Kelantan felé a „könnyebbik útvonal” az volt, ha az ember körbehajózta a Maláj-félszigetet, miközben dacolt a tenger szeszélyeivel és a kalózokkal. Ezért Kelantan története lényegében összefonódik a tengerrel és a hajózással. Csak az 1920-as években, a brit gyarmati uralom idején épült meg a vasútvonal, mely más államokkal kötötte össze Kelantant. Ennek az elszigeteltségnek köszönhető, hogy az egyedülálló kelantai kultúra évszázadokon át fennmaradt. Ennek egyik legjobb példája a Mak Yong Színház, mely 2008 óta UNESCO Szellemi Kulturális Örökség. Ezt az ősi, animista gyökerű tradicionális táncdrámát – mely egyesíti a színészetet, az ének- és hangszeres zenét, illetve a vallást és mitológiát – a maláj közösségek évszázadok során alakították ki. A finom kézmozdulatokról, gazdag jelmezekről ismert Mak Yong Színház hagyománya az északnyugat-malajziai Kelantan falvaiból származik, s napjainkban elsősorban szórakoztatásként vagy gyógyító gyakorlatokhoz kapcsolódó rituális célokra adják elő.

Kelantan tengerpartja alig 80 kilométer hosszú, s persze itt is bőven találunk csodaszép, fehér homokos strandokat, nyugalmat és kikapcsolódást kínáló resortokat, az állam legtöbb látnivalója, fővárosa, Kota Bharu köré csoportosul. Ez Malajzia legészakibb nagyvárosa, s egyben az egyik leghűbb muszlim városa: nem messze található Malajzia és Délkelet-Ázsia legrégebbi mecsetje, a XVIII. században, maláj stílusban épült Masjid Kampunk Laut. És talán itt gyökerezik legmélyebben a tradicionális maláj örökség is (ahogy fentebb már említettem is), amely nem csak a kultúrában, a művészetekben, de a nyelvben és gasztronómiában is megnyilvánul. Számos jellegzetes maláj falu, és színes thai buddhista templom (pl. a Wat Mai Suwan Kiri, vagyis Sárkányhajó-templom) található a várostól északra, utóbbi már a thai határ közelségére is utal. Kelantan jellegzetes maláj művészetével (silat harcművészet, sárkánykészítés, árnybáb előadások) elsősorban a Gelanggang Seni kulturális központban lehet megismerkedni. Az Istana Jahar a város legfontosabb múzeuma, ahol szintén a kelantani maláj kultúrával ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A kelantani Iszlám Múzeumot (Muzium Islam) nem csak gyűjteménye, de az annak otthont adó épület miatt is érdemes meglátog

Terengganu tengerpartjai hófehér homokos, pálmafáktól kísért paradicsomi földdarabok, melyek előtt csodás kis szigetek sorakoznak a Dél-kínai-tengerben: Pulau Perhentian, Pulau Redang és Pulau Kapas. A szigetekre Kuala Besutból indul hajó (mi a szigeteket ezúttal kihagyjuk a programból). Szinte még a kelantani határnál található a terengganui Jerteh városa, melynek mecsete, a Masjid Ulul Albab Seberang Jerteh stílusában a szokásos posztmodern mecsettervek helyett a hagyományos maláj építészeti irányvonalat követi. Ami a fővárost, Kuala Terengganut illeti, egy, a Dél-kínai-tengerbe benyúló hegyfokon, a Sungai Terengganu torkolata mentén alakult ki. Az egykori csendes kis halászfalu az olaj felfedezése után gyors fejlődésen ment keresztül: a vízparti fejlesztéseknek köszönhetően látványos parkok, és egy modern kikötő épült itt. Ennek ellenére Kuala Terengganu megőrizte múltjának varázsát is, így például itt találjuk Malajzia egyik legérdekesebb kínai negyedét, de számos, régi kampong-stílusú gólyalábas házat is megcsodálhatunk a városban (Kompleks Muzium Negeri Terengganu), amely lényegében a Terengganui Állami Múzeum gyűjteménye.

A torkolat legnagyobb szigetén, Pulau Duyungon az ősi technikákkal, a tradicionális csónaképítéssel, és a falusi életmóddal ismerkedhetünk meg. A Taman Tamadu Islamot a világ első „iszlám civilizációs parkjaként” hirdetik, és amellett, hogy a világ leghíresebb iszlám helyszíneinek makettjeit láthatjuk, itt található a lenyűgöző Kristálymecset is. Ne hagyjuk ki a hófehér Zainal Abidin mecset, valamint az állam leghíresebb mecsetjét, a Masjid Tengku Tengah Zaharah-ot sem. A híres „úszó” mecset Kuala Terengganutól 4,5 km-re délkeletre található. Ennyi lenyűgöző mecset mellett nem csoda, hogy Terengganut arabul a „hit lakhelye”-ként emlegetik, valóban Malajzia legszebb iszlám imaházai sorakoznak itt. De hogy ne csak mecseteket említsünk, a vörös és aranyszínben tündöklő Ho Ann Kiong taoista templom 1796 óta a kínai jelenlétre emlékeztet. Bár a szultáni palota, az Istana Maziah a nagyközönség számára általában zárva van, gyarmati stílusú épülettömbjét feltétlenül érdemes megcsodálni. Kuala Terengganu központjától mintegy 15 km-re északnyugatra találjuk Pura Tanjung Sabtu települést, ahol 11 tradicionális maláj faház mutatja be az állam múltját, a hagyományos művészeteket és a háziipart.

Jóllehet, Pahang állam háromnegyedét dzsungel borítja, a tengerparton elterülő fővárost, Kuantant hosszú, festői tengerpartok övezik, ahol kecses kókuszpálmák és homokos strandok – Cherating, Teluk Cempedak, Beserah, Batu Hitam és Tanjung Sepa – követik egymást. Közülük is talán Cherating szörfparadicsoma a legismertebb: a fehér homokos strand mellett vendégházak, üzletek és egy-két tengerparti bár várja a szezonban ide érkezőket. Emellett Sungai Cherating két igen kedvelt programja a szentjánosbogarakat vonzó éjszakai sétahajózás, illetve a bébi teknősök szabadon engedése. Cheratingtól északi irányban, nagyjából 10 kilométerre, Terengganu és Pahang államok határán található a Rimbun Dahan Teknőskeltető telep, mely a tengeri teknősök védelmét tűzte zászlajára. Pahang partvonalának nagy része homokos, helyenként sziklás földnyelvekkel. A mangrove- és nipa-mocsarak azonban csak a folyótorkolatoknál alakultak ki, a nyílt partszakaszok mentén nem találhatók meg.

Bár Kuantan nem feltétlenül turisztikai úti cél, ennek ellenére érdemes néhány napot itt is eltölteni, és megismerni látnivalót. A város leglátványosabb épülete a keleti part egyik legimpozánsabb mecsete, a hatalmas Masjid Sultan Ahmad Shah, mely főként éjszaka, fényárban úszva nyújt elképesztő látképet. A mecset mellett elterülő füves padangot (főteret) a gyarmati időkben krikett meccsekre használták, manapság főként rekreációs célt szolgál: focimeccseket szerveznek itt, de ideális hely egy-egy jó sétára is. A padangtól északra, egy szép gyarmati épületben kapott helyet a Pahang Művészeti Múzeum anyaga, mely az állam kultúrájával, történelmével és művészetével foglalkozik. Kuantantól északkeletre található két érdekes helyszín, melyeket feltétlenül érdemes útba ejteni. Gua Charas (26 km) egy, a pálmaültetvények fölé magasodó mészkőkarszt, amelynek barlangjai mind a hinduk, mind a buddhisták számára jelentősek. Itt elsősorban az Alvó Buddha szobrát, valamint a Sivan-templomot érdemes megnézni. Innen tovább haladva északkeleti irányban, elérjük Sungai Lembing települést (50 km Kuantanból), mely múzeumával, ónbányáival a kisváros ipari múltjára emlékezik.

Ami az időjárást illeti, mindhárom állam éghajlata trópusi egyenlítői, egész évben meleg és párás (minimum 75%-os páratartalommal), a hőmérséklet pedig 21 °C és 32-33 °C között mozog. A térség az egyenlítői esők övezetébe tartozik: a keleti parton két monszun évszak van: egy északkeleti monszun és egy délnyugati monszun. Az északkeleti monszun trópusi viharai minden év október végétől március elejéig érik el a partvonalat, és heves esőzéseket, erős áramlatokat és kiszámíthatatlan viharokat hoznak a Dél-kínai-tenger felől. A turisztikai célú kirándulásokra a délnyugati monszun időszaka alkalmas, amely 6-8 heti átmeneti időszakot követően minden év márciusában kezdődik, és október végéig tart: ez valamivel kevesebb, időszakos csapadékot hoz, ugyanakkor napos és trópusi időjárás jellemző rá. A Maláj-félsziget keleti oldalán átlagosan évi 2800-3000 mm eső hull, ami több mint a nyugati partvidéké, de kevesebb, mint Borneóé és különösképpen a belső hegyvidék átlagos csapadékmennyisége (5000-6000 mm).