Kuantan

Kuantan területe a XII. századig környékbeli kis királyságok (Chih-Tu, Pheng-Kheng) birtokában volt, amikor is északi szomszédai, a sziámiak hódították meg. A XV. században a régió feletti fennhatóság a sziámiak kezéből a melakai szultán kezébe került. Tengerparti elhelyezkedése, illetve a tény, hogy ősi kereskedelmi útvonalon feküdt, szinte predesztinálta arra, hogy történelme nagy részében gyarmati megszállók versengjenek érte. Miután Melaka 1511-ben a portugálok kezére került, a sziámi Ayutthaya királyság újra megerősítette uralmát az állam felett. Ugyanakkor Pahang a korabeli Kínával is kapcsolatban állt. Magát a települést azonban csak a XIX. század közepén alapították szumátrai telepesek Kampung Teruntum néven, akik elsősorban halászattal foglalkoztak. A XIX. század második felében kínai bányászok és kereskedők is letelepedtek a faluban, mely aztán a közeli Sungai Lembing ónbányáinak köszönhetően egyre nagyobb szerepet kapott. 

A XIX. század végén Pahang – és azon belül Kuantan – sorsa ugyanaz lett, mint a nyugati parti államoké: 1888-ban brit rezidensi uralom alá került, ami lényegében megegyezett a gyarmatosítással. Sorra nyíltak a gyarmatosítók számára jövedelmező gumiültetvények, melyek vonzották az indiai munkaerőt. Ezt az időszakot az exportorientált bányászati ​​és mezőgazdasági fejlesztések jellemezték mely az infrastruktúra fejlődését is magával hozta. A brit adminisztráció eredményei – kormányzati és kereskedelmi épületek, utak, parkok – ma is kiemelkedő jelentőségűek Kuantanban. A brit gyarmati uralmat a második világháború japán megszállása szakította meg rövid időre: Pahang területe csatatérré változott. A japánok 1941. december 10-én Kuantan partjai előtt süllyesztették el a két brit hadihajót, a HMS Prince of Wales-et és a HMS Repulse-t, melyek roncsai máig a tenger fenekén nyugszanak. Hagyomány, hogy a Királyi Haditengerészet minden arra elhaladó hajója megemlékezést tart a roncsok felett. 1955-ben Kuantan lett Pahang állam székhelye Kuala Lipis helyett.

A város az egyetlen keleti parti település, amely közvetlen közúti összeköttetéssel rendelkezik Kuala Lumpurral, így Kuantan átszállási pontként szolgál a nyugatra utazók számára. De ha az ember már ott jár, melyek azok a nevezetességek, melyeket feltétlenül érdemes megnézni? A település – melyet kettészel a Kuantan-folyó – egy történelmi és egy modern városrésszel büszkélkedik, a fontosabb látnivalók jobbára az óváros területén találhatók. Kuantan leglátványosabb épülete minden bizonnyal a Masjid Sultan Ahmad Shah impozáns hófehér – világoskék épülettömbje. A mecset maláj elnevezése Masjid Negeri Sultan Ahmad 1, mely nevét Pahang alapítójáról és első modern szultánjáról, Ahmad Al-Muʽazzam Shah Ibni Al-Marhum Bendahara Sri Maharaja Tun Ali szultánról (1836-1914) kapta. A ma is látható imaház már a harmadik vallási rendeltetésű épület ezen a helyen. A legelső mecset még egy faépítmény volt, melynek helyén 1962-64 között épült az első Ahmad szultán 1 állami mecset, mely azonban a hibás tervezés következtében visszafordíthatatlan beázásos károkat szenvedett, ezért 1992-ben lebontották. A régi mecset volt az egyetlen, amelyet betonkupola pavilonnal építettek.

A jelenlegi épület 1991-93 között épült a DZJ Architect and Associates iroda tervei alapján.

A pahangi állami mecsetet Haji Ahmad Shah Al-Mustain Billah szultán, Ahmad Al-Muʽazzam Shah dédunokája uralkodása alatt fejezték be és ő is avatta fel 1994-ben. Az új mecset építészeti megjelenésében arab és oszmán hatások keverednek a posztmodern stílussal.

A központi kupolát négy kisebb kupola, és négy szimmetrikus, oszmán stílusú minaret veszi körbe (szemben az előző mecsettel, mely mellett csupán egyetlen minaret állt a nyugati oldalon – jelezve a kibla irányát). A külső homlokzatán látható világoskék-türkiz burkolat a belső tér jellegében is visszaköszön. Elülső részén vak ívek alkotják a qibla falat, középen hegyes ívvel, jelezve a mihrab fal helyét. A mecsethez egy felső női imacsarnok, könyvtár, vendégszoba, iroda, raktár, étkező, kamra és egy ravatalozó is tartozik. A Sultan Ahmad Shah mecset napközben is lenyűgöző látványt nyújt, de esti kivilágításban különösképpen impozáns élmény. A mecset mellett terül el a padang, mely szinte valamennyi maláj város jellegzetes sajátossága. A gyarmati időkben krikett meccseket, ma jobbára focimeccseket tartanak zöld füvén.

A padang északi oldalán, egy gyönyörűen felújított gyarmati épületben található a Pahang Művészeti Múzeum, ahol az állam kultúrájával, történelmével és művészetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Emellett a gyűjtemény magában foglalja Mohd Roslan Ahmad kortárs kerámiáit, Raja Shahanman szobrait és egy különleges kiállítást az Orang Aslikról, Malajzia őslakosairól. (jelenleg a múzeum felújítás miatt zárva van). A Kuantan-folyó partján magasodik a város sziluettjét meghatározó, 188 méter magas, ikonikus Kuantan 188 torony, mely Malajzia második legmagasabb tornya a KL torony után. A 2021. február 21-én megnyílt Kuantan 188 formája a tradicionális maláj lándzsa formájára emlékeztet, amely Pahang címerében is szerepel, s a város egyik legjobb, de mindenképpen legszebb kilátást nyújtó panorámaéttermével büszkélkedik, mely 98 méteres tengerszint feletti magasságával 360 fokos kilátást nyújt a városközpontra, a Sungai Kuantanra és a Dél-kínai-tengerre. A toronyban az étterem mellett imahelyiségek is helyet kaptak. A Kuantan 188 teraszára üvegfalú liftek szállítják a vendégeket. A torony kilátójának formáját a Teruntum növény (lumnitzera racemosa) levelei ihlették, melyek egykor bőségesen teremtek a Kuantan-folyó partjai mentén. A Kuantan 188 épületével szemben lévő parton látható a hatalmas ’KUANTAN’ felirat, mely nappal fehér, éjszaka viszont színes kivilágítást kap.

A Kuantan-folyó mellett kiépített sétány, az Esplanade Kuantan ideális helyszín egy kellemes sétára. Az egy kilométer hosszú park a Shahbandar mólótól a Mega View Hotelig húzódik. A pálmafákkal szegélyezett, szobrokkal, játszóterekkel, padokkal, kiépített sétautakkal ellátott park a város egyik legszebb és legnyugodtabb szeglete, ahonnan kellemes kilátás nyílik a túlsó partra, melyet Teruntum-fák alkotta mangrove erdő borít. Történelmi feljegyzések szerint ezen a helyen alakult ki a legkorábbi település, melyet szumátrai telepesek hoztak létre. Ami magát a folyót illeti, ha az embernek ideje engedi, érdemes befizetni egy hajós városnézésre: a folyóról ugyanis csodás panoráma nyílik a modern felhőkarcolókkal teletűzdelt új városrészre éppúgy, ahogy a hagyományos halászfalvak képét mutató negyedekre is (például Tanjung Lumpur). A túrák az Esplanade Kuantan kezdőpontját jelölő Shahbandar mólótól indulnak, és különféle csomagok közül választhatunk attól függően, hogy a hagyományos életmódot bemutató halászfalvakat akarjuk megismerni, vagy inkább a Kuantan eredeti ökológiáját immár 500 éve őrző, 339 hektáros mangrove mocsarat.

Bár Pahang az egyik legkevésbé kevert népességű maláj állam, azért itt is találunk az iszlám mellett más vallások imaházait. Közülük a Kuantan-Sungai Lembing út mentén található Lao Zi taoista templomot érdemes megemlíteni, mely turisztikai értékkel is bír. A más néven Sárkánytemplomnak is becézett kegyhely 823 méter hosszú arany sárkányszobráról nevezetes: a sárkány belsejében, a falon Lao-Ce ’Tao Te King’ (Az út és az erény könyve) idézetei olvashatók kínai írásjegyekkel. A könyvben a filozófiai taoizmus megalapozójának tartott bölcs, Lao-ce könnyen megjegyezhető formában összegezte a tao szerinti élet tanításait. A séta a sárkány farkánál kezdődik, és a fejénél ér véget, ahol a Sárkány Gyöngyének nevezett golyó várja az embert: ennek megérintése állítólag szerencsét hoz. Innen a templomba vezet az út, ahol számos istenszobor, a kínai állatöv állatfigurái, és magának Lao Zi-nak (Lao-Ce) a szobra látható. A templom körül több vízforrást is találunk, mivel a víz szerencsét hoz.

A templom mellett egy gyümölcsös kertben őskori tematikájú parkot is kialakítottak, ahol különböző dinoszauruszok szobrai ijesztgetik a látogatókat. Gyerekek számára viszont igazi csemege lehet a T-Rex-szel egy közös fotó.

Elszakadva kicsit a nyüzsgő nagyvárostól, érdemes egy plusz napot eltölteni Kuantan környékén is, hiszen a várostól nem túl messze több érdekes látványosság is akad. Ezek egyike a Kuantantól 26 kilométerre, északnyugatra található Gua Charas, mely egy olajpálma-ültetvények fölé magasodó mészkőkarszt domb. Eltekintve az erősen megkérdőjelezhető létjogosultságú olajpálmák jelenlététől – Malajzia egymaga a világtermelés kétharmadát szolgáltatja, melynek következtében évente több ezer hektár esőerdő esik az olajpálma termesztés áldozatául – maga a környezet valóban lenyűgöző. Az olajpálma ültetvények borította sík vidékből hirtelen kimagasodik a Bukit Charas 400 millió éves látványos mészkődombja, melynek barlangtemploma a buddhisták és a hinduk számára is jelentős.

A 355 méter magas hegyen, a Sivan templomban találjuk az Alvó Buddha barlangját, melyben a csaknem 10 méter hosszú istenség színes szobra a fő látványosság.

Mellette több más kisebb szobor és vallási tárgy is előfordul a nyirkos és denevérürülék szagú barlangban. Illetve találunk itt egy Jala Lingamot is; a fekete kő, melyet rendszeresen félmeztelen hindu papok mosnak, Siva istent jelképezi. 

A hely története alig 63 esztendőre tekint csak vissza. 1959-ben egy thai buddhista szerzetes érkezett ide, és a sziklás barlangban megfelelő helyet talált a meditáláshoz és imádsághoz. Egy alkalommal felfedezett egy lyukat a mennyezeten, melyen keresztül a beszűrődő napfény egy alvó Buddha formáját rajzolta ki. Ezt követően egyre több oltárt és istenség szobrát hozták ide a bhakták, vagyis a hívek. Guan Yinnek, az Irgalom Istennőjének is van itt egy sziklája, melyet a legenda szerint fehér kígyók őriznek, melyek megpillantása nagy szerencsét jelent, ugyanis ezeket a lényeket nagyon ritkán lehet csak látni a barlangban. Sajnos a barlangokat elég intenzíven összefirkálták graffitikkel, melyek között 47 éves falfirkák is akadnak. Ezeket persze ma már inkább örökségnek tekintik, semmint vandalizmusnak. Az egyedülálló módon, két különböző vallás elemeit elegyítő barlang hosszú üregeinek legutolsó sziklaüregében található a hatalmas alvó Buddha szobra. A templom bejáratától balra egy másik ösvény is vezet a barlang más részeihez. Bár ennek megmászása már igazi kihívást jelenthet a magas páratartalomban és nyirkos melegben, aki vállalkozik rá, igazi jutalomban részesül, amikor meglátja a barlang természetes formáinak különlegességét.

Kuantantól kicsit több, mint 40 kilométerre, ugyanazon az úton, amerre Gua Charas-ba kell menni, fekszik „a Kelet El Doradoja”, Sungai Lembing városkája, mely egykori ónbányáiról nevezetes, és amelynek Kuantan is köszönhette felvirágzását. A brit Pahang Consolidated Company Limited (PCCL) 1886-ban kezdte meg itt bányászati tevékenységét, melynek következtében 1900-ban települést is alapítottak az ónbányászok számára. Ez lett Sungai Lembing, melynek iskolája, kórháza, mozija, benzinkútja is volt, és még a villanyt is bevezették. 1926-ban árvíz, majd a nagy gazdasági világválság, aztán a japán megszállás mind tettek azért, hogy Sungai Lembing ónbányászata hanyatlásnak induljon, mely Malaya függetlenné válása után is folytatódott. Végül a bányákat 1987-ben végleg bezárták. Fénykorában Sungai Lembing ónbányája a világ legnagyobb és legmélyebb bányája volt, tárnái elérték a 322 kilométeres hosszúságot és a fejtés 610-700 méter mélyen zajlott. A 2000-es évek legelején azonban elkezdték kiaknázni a régió ipartörténeti és turisztikai lehetőségeit. Mint örökségturisztikai attrakció, elsőként a Sungai Lembing Bányamúzeum nyílt meg 2001-ben, majd 2005-ben felújították az ónbányák egyes tárnáit is, hogy azok látogathatóak legyenek. 

Maradjunk még egy kicsit Sungai Lembing környékén, hiszen van még itt egy olyan nevezetesség, amit feltétlenül érdemes felkeresni, ha már az ember erre jár, és telítődött a bányászati látnivalókkal. A híres Szivárvány vízesés onnan kapta a nevét, hogy délelőtt 9-10 óra tájban a vízesésről visszaverődő nap szivárványt hoz létre felette. A leglátványosabb szivárványok októberben szoktak megjelenni. Éppen emiatt a vízesést elsősorban ebben az időpontban érdemes felkeresni, de számoljunk vele, hogy ilyenkor kisebbfajta tömeg verődik össze a helyszínen. Egy másik nevezetes vízesés is található Kuantan környékén, mégpedig a több teraszos Sungai Pandan vízesés, mely nagyjából 25 kilométerre, nyugatra fekszik a várostól. A vízesést – mely a park bejáratától alig 5 perces sétára található – egy függőhídon keresztül lehet megközelíteni. A vízben a megmártózásra is lehetőség van, bár érdemes odafigyelni, mert az áramlás elég erős. A park minden pénteken zárva tart, míg a hétvégék zsúfoltak lehetnek.

Kuantanban, illetve környékén két állatparkot is találunk, a város területén fekvő Zoo Teruntumot és a várostól csaknem 40 kilométerre délnyugatra fekvő Bukit Gambang Safari Parkot. Mindkettő izgalmas gyerekprogram lehet.

Természetesen Kuantan strandjait is vétek lenne kihagyni, hiszen ezek a paradicsomi nyugalmat kínáló partszakaszok az egész keleti part talán legnagyobb vonzerei. Mind közül a legismertebb a Pantai Teluk Cempedak (más néven Palm Beach), amely alig 5 kilométerre található a városközponttól, keletre. A hófehér homokos partot itt-ott nagyobb sziklák pettyezik, s az egész strandot kazuárfák és fenyőfák kísérik. Hasonlóan szép látványt nyújt a Pantai Teluk Tongkang csendes, tiszta strandja, nem messze Pantai Teluk Cempedaktól. Alig 8 kilométerre a városközponttól találjuk Pantai Batu Hitam, vagyis a „Black Rock Beach”-et, amely a partvonalán elszórt sötét sziklákról kapta a nevét. Ez is egyike azon strandoknak, melyek még megőrizték csendes, nyugodt hangulatukat és egyelőre nem váltak felkapott turisztikai úti céllá. Elhagyva Kuantan környékét, kicsit már távolabb, 15 kilométerre észak felé találjuk a Pantai Balokot, amely főként a szörfösök körében népszerű. Itt rendezik meg minden évben a ’Monsoon Madness’ nevezetű szörfversenyt. A szörfözés mellett a Balok Beach búvárkodásra, sznorkelezésre és természetesen napfürdőzésre is tökéletesen alkalmas. 

A Kuantantól 45 kilométerre található Cherating Beach pálmafákkal szegélyezett, fehér homokos partszakasza hasonlóan felkapott strand, mint a Pantai Teluk Cempedak, azzal a különbséggel, hogy ez főként a szörfös turisták kedvenc pihenőhelye. Cherating falu meglehetősen aprócska, így akár gyalog, akár kerékpárral is könnyű bebarangolni. A Cherating-folyó pedig izgalmas éjszakai sétahajózást kínál, ahol a sötétben világító szentjánosbogarakat lehet megfigyelni. A partvonal egy másik különlegessége, hogy évről évre itt költenek a veszélyeztetett tengeri teknősök, így több teknős menedéket is találhatunk errefelé. Az egyik ilyen a Cheratingtól 10 kilométerre, már Pahang és Terengganu államok határán található Rimbun Dahan Teknőskeltető telep, mely a zöld tengeri teknősök tojásainak kereskedelemtől való megmentését tartja elsődleges feladatának 2014-es megnyitása óta. A tengeri élővilág egyensúlyához fontos fajt a kihalás fenyegeti, mivel tojásaikat eladják a falusiak, a kifejlett egyedeket pedig vadásszák, vagy halászhálókba kerülhetnek, ugyanakkor fészkelő helyeik is egyre szűkülnek. Egy másik teknősmenedék a Cheratingtól 8 kilométerre, északra található Chendor Teknős Szentély, ahol a látogatók szintén megismerkedhetnek ezzel a csodálatos állatfajjal, s ha szerencséjük van, tanúi lehetnek a tojásköltésnek is. A part – Chendor Beach – emellett igen kedvelt szörfparadicsom is.