A Szun Jat Szen Örökségi Ösvény

1910. július 20-án, miután támogatottsága meggyengült Szingapúrban, Penangra helyezte át forradalmi mozgalma délkelet-ázsiai központját (itt végül négy hónapig maradt). Szun számára – saját bevallása szerint – ez élete legnehezebb időszaka volt: kétségbeesett emberként érkezett a szigetre, hiszen ekkor már a nyolcadik felkelése végződött kudarccal, erőforrásokat és támogatókat veszített, egyre többen pártoltak el céljaitól, ő maga pedig teljesen csődbe ment. Még a havi 20 dolláros házbérüket sem engedhették meg maguknak, így penanagi jóakarói vállalták családja megélhetésének 120-130 dolláros havi támogatását, ráadásul ekkor halt meg Szun édesanyja, így temetésének költségeit is a penangiak adták össze. Elkötelezett támogatóinak hála azonban, a forradalmi eszme túlélte ezt az időszakot is. Tevékenységüknek köszönhetően az olvasóklubok – ahol nyilvános felolvasásokat is tartottak, melyek arra szolgáltak, hogy az alacsonyabb társadalmi rétegek tagjai is értesülhessenek a forradalmi eseményekről, illetve a forradalom eszméiről, céljairól – egyre csak szaporodtak Malaya más területein, és Szingapúrban is.

Szun eközben 1910 november 13-án itt, az Armenian Street 120 alatt hívta össze az úgy nevezett „Penangi konferenciát”, hogy kidolgozzák a második felkelés (március 29-i kantoni-, vagy Guangzhou-felkelés) részleteit, illetve hogy pénzt gyűjtsenek a birodalmi rend megdöntéséhez. Az 1910-es penangi konferencia a Csing-uralom megdöntésére irányuló végső forradalmi felkelés kiindulópontja volt, s mint ilyen, Szun munkásságának egyik kulcsfontosságú állomása. Végül azonban a dinasztiához hű erők a korábbi lázadásokhoz hasonlóan, a második felkelést is leverték. November 14-én a Tongmenghui rendkívüli ülésén elnökölt, ahol felhívására azonnal 8000 dollárt gyűjtöttek össze. Az eseményen kidolgozták a forradalom tervezetét: a felkelés helyszínéül Kantont jelölték meg, célul tűzték ki minimum 100 ezer dollár összegyűjtését a régióban, és a lázadás fő haderejének a guangdongi új hadsereget jelölték ki. 1910 végén Szun, Csen Hszincseng és Csuang Yinan Penangon megalapították a Guang Hua Daily (Kwong Wah Yit Poh) című lapot, mely azóta a Kínán kívüli újságírás történetének leghosszabb ideje létező kínai lapja lett.

Szunt végül 1910 végén a brit gyarmati hatóságok is kiutasították Penangról, miután nyilvánosan kritizálta a brit gyarmati uralmat, illetve egy kínai klubban mandzsu ellenes forradalomra bujtogatott. Szun ekkor száműzetése régi-új helyszínére, az Egyesült Államokba utazott, s a forradalom győzelméig ott is maradt. Végül 1911. október 10-én kitört a vucsangi felkelés, melyet Szun távollétében barátja, Huang Xing vezetett, s miután Szun az újságokból értesült az eseményekről (tehát nyilvánvaló, hogy a vucsangi felkelés kirobbantásához ezúttal neki semmi köze nem volt), 1911 decemberében London érintésével Kínába hajózott. Szun életében utoljára 1911. december 12-én lépett Penang földjére, útban Kína felé, miután értesült a forradalom győzelméről. Majd két és fél évtizedes forradalmi erőfeszítések után Szun az 1911-es, más néven Xinhai forradalomban érte el politikai céljait. Nankingban a forradalmi erők ideiglenes koalíciós kormányt hoztak létre. 1912. január 1-jén a nemzetgyűlés bejelentette a Kínai Köztársaság megalakulását, melynek köztársasági elnökéül Szun Jat Szent, a Tongmenghui (Szövetséges Liga) vezetőjét választották. Több mint 2000 év monarchia után Kínában győzött a polgári forradalom és megszületett a köztársaság.

A George Town óvárosán át vezető örökségi ösvény legelső állomása a Macalister Road 65. szám alatt található épület, mely ma Dr. Szun Jat Szen emlékcsarnokként ismert, korábban pedig a Penang Philomatikus Unio (PPU) főhadiszállása, majd a Chung Ling iskola, illetve a Fukien leányiskola otthonaként működött. Az épület – melynek kínai neve Xiao Lan Ting – egyfajta klubház volt, amikor Wu Shirong (a Penang Philomatic Unio alapítója), Huang Jin Csing (más néven Ng Kim Kheng), a Tongmenghui penangi ágának alelnöke, a tengerentúli kínai közösség más vezetőivel együtt fogadták Dr. Szunt első penangi látogatása során. A kúria a későbbi látogatások során is Szun és társai legfontosabb találkozó helye maradt. 1917-ben a PPU tagjai, hogy emléket állítsanak az itt lezajlott történelmi eseményeknek, valamint az unió nevéhez hűek maradjanak, az épületet iskolaként kezdték használni. Az elegáns, több mint 100 esztendős gyarmati stílusú házat ma is áthatja a történelmi, forradalmi múlt, így teljesen kézenfekvő volt, hogy itt alakítják ki a Dr. Szun Jat Szen emlékcsarnokot, mely kiállításának anyaga plasztikus képet nyújt Szun életéről és forradalmi munkásságáról. A helyi iparművészek által készített agyagfigurák diorámái a késő Csing-dinasztia, illetve a köztársaság első napjainak mindennapi életét is bemutatják. Az épület előtt látható Szun, Wu Shirong és Ng Kim Kheng szobra.

A második állomás a Pitt Street 22. szám alatt található penangi kínai városháza épülete, mely 1907-ben Szun Jat Szen híres nyilvános beszédének helyszíne volt. Jóllehet az egykori gyarmati stílusú városháza épületét azóta felváltotta egy modern irodaház, az 1881-ben alapított intézmény a tengerentúli kínaiak egyik legfontosabb kereskedelmi, politikai szervezete lett. A főként Chung Keng Quee adományából épült városháza volt a helyszíne Szun legelső nyilvános beszédének, melynek témája „Kína megmentésének alapvető előfeltétele a mandzsuk megdöntése” köré épült. (Ezt követően még három beszédet tartott: egyet 1908-ban a Penang Philomatic Unio (PPU) épületében, illetve 1910-ben két beszédet a penangi konferencia keretében). A harmadik állomás a Dato Kramat Road 29. szám alatt található épület, mely mára sajnos elég elhanyagolt állapotba került. A San Shan Társaság korábbi létesítményében eredetileg a jó hírű Fukien leányiskola működött, melyet Dr. Szun támogatói alapítottak 1920-ban. Szintén a Dato Kramat Road-on, a 94. szám alatt, és szintén nagyon lepusztult állapotban található az örökségi ösvény negyedik állomása, a hajdani Ng Kim Kheng-bungaló, amely az 1909. január 31-én alapított, és még ma is működő Penang Philomatic Unio legelső központja volt, mielőtt az átköltözött volna az Armenian Street 120 alá. A gyönyörű, XIX. századi cölöplábas, maláj bungaló mindössze négy hónapig adott otthont a Tongmenghui fedőszervezeteként működő nyilvános olvasóklubnak. Eredeti tulajdonosa, Ng Kim Kheng a Tongmenghui alapító alelnöke volt, aki később teljes vagyonát az ügynek áldozta.

A Dato Kramat Road 404. alatti épület ma már nem létezik, pedig egykor ez a helyszín is kimagasló szerepet játszott Szun Jat Szen forradalmi tevékenységében Penangon, hiszen itt tartották 1910. november 13-án a híres penangi konferenciát, és ez volt Szun irodája is. Az épületet sajnos az ezt követő évek során lerombolták. Ugyanígy járt a Dato Kramat Road 400. szám alatti jawi peranakan-bungaló is, ahol 1910-ben, penangi tartózkodása során Szun és családja megszállt. Az ötödik állomás az Armenian Street 120. alatti épület, mely egykor Szun Jat Szen penangi bázisa, a Penang Philomatic Unio olvasóklubja (1909. 05. 23 és 1912. 01. 28 között) és a Kwong Wah Yit Poh újság – a Tongmenghui egyik legfontosabb forradalmi szerve és a Kínán kívüli világ legrégebb óta működő kínai újságja – eredeti központja volt, ma pedig a Szun Jat Szen múzeum működik a falai között. De 1910. november 14-én, egy nappal a penangi konferencia után itt tartották meg Szun és követői azt rendkívüli ülést is, melyen a sürgető felhívás után a penangi támogatók mélyen a zsebükbe nyúlva 8000 Straits dollárral támogatták a forradalmat. Maga a több mint 40 méter hosszú épület 1880 körül épült lakóházként, mely a Straits Settlements kereskedőházainak egyik kiváló példája. A létesítmény számos eredeti eleme, köztük a hangulatos udvari kert, a falépcső, a gyönyörű mintás padlólapok és a nagy gerendák a mai napig fennmaradtak. Az épületet 2010-11 között újították fel.

A hatodik megálló a Northam Road 11. alatti épület, a korábbi Cheah Tek Soon villa, melyet később iskolává alakítottak (a P’i Joo leányiskola, illetve a Shih Chung iskola működtek a falai között). A Penang Philomatic Unio megalakulása, illetve a különféle olvasóklubok elterjedése is jól szemléltetik, hogy mennyire fontosak voltak már a forradalom korai napjaiban is a kínai oktatási intézmények. Sajnos az épület ma meglehetősen romos állapotban van, holott egykor ez George Town egyik legszebb háza volt. A kúriát – melynek „ötszintes-bungaló, Goh Chan Lau” volt a beceneve – Cheah Tek Thye és Cheah Tek Soon, egy testvérpár építtette (ma egy út, a Lebuh Tek Soon viseli a nevüket) az 1880-as években eklektikus, az ázsiai és a nyugati építészeti stílusok keverékeként. Tek Soon lányát, Liew Bee-t Szun egyik fontos támogatója, Wu Shirong – a Penang Philomatic Unio alapítója –, más néven Goh Say Eng vette feleségül. Állítólag Goh beszélte rá felesége családját, hogy adják el a bungalót, melynek árát Szun forradalmának finanszírozására lehetett fordítani. Az épület egykori hírét tükrözi, hogy a szomszédos, ma Transfer Road néven ismert út korabeli neve Tek Soon Chu Phi Kay volt, vagyis „mellékút Tek Soon házához”.

Az egyébként a régi protestáns temető szomszédságában álló villát Tye Kee Yoon, egy másik fontos penangi iparmágnás vásárolta meg, melyet az 1910-es években szállodává alakíttatott. Az elegáns Raffles-by-the-Sea méltó, de igen rövid életű versenytársa lett a közeli Eastern & Oriental Hotelnek. Később Tye Kee Yoon társult Leong Fee filantróp iparmágnással (teljes nevén Liang P’i Joo) és az egykori villa épületében ketten együtt megalapították a Shih Chung iskolát, míg az épület felső emeletén a P’i Joo leányiskola kapott helyet. A második világháború idején a japán hadsereg adminisztratív főhadiszállása működött a Goh Chan Lau-ban, később azonban az iskola visszakapta az épületet, mely az 1990-es évek elejéig oktatási intézményként működött, amikor is az iskola Sungai Nibongba költözött, a villát pedig a Tye család megbízottjai eladták. Az új tulajdonosok buddhista kolumbáriummá szerették volna alakítani az egykori villát, amely ötlet ellen azonban a közvetlen szomszédok határozottan felléptek, így a tervek nem jutottak tovább az elképzelés szintjén.

A hetedik állomás az Acheh Street 25. szám alatti, egykor szebb napokat is megélt épület, mely korábban az imént említett Goh Say Eng (Wu Shirong) családi vállalkozása, a Swee Hock Chan üzlet volt. Ez a Goh Say Eng – aki Tek Soon lányát, Liew Bee-t vette feleségül, majd a Tongmenghui penangi ágának és a PPU megalapításával Szun forradalmát támogatta – maga is egy virágzó családi vállalkozást vezetett, mely a liszt és gyufa kereskedelmén alapult. Ő és Szun 1906-ban találkoztak először, s Goh Say Eng első pillanattól kezdve támogatta a forradalom ügyét, így szép lassan valamennyi ingatlanát eladogatva, végül elszegényedve halt meg 1941-ben. De térjünk vissza az épületre, mely 1932-ben a PPU székhelye lett, melyet ekkor helyeztek át korábbi központjából, a Carnarvon Street 152-ből (az örökségi ösvény 17. megállója). A nyolcadik állomás a Beach Street 197. szám alatti épület, pontosabban az annak helyén egykor álló kereskedelmi társaság, a Chop Tek Cheang, mely szintén Szun egyik legnagyobb támogatójának, Ng Kim Kheng-nek a tulajdonában volt. Az épület – más magán ingatlanjaikhoz hasonlóan – eladásra került, a belőle befolyt pénzösszeg pedig Szun forradalmát gyarapította.

A kilencedik állomás a Beach Street 224. szám alatt található üzlet, mely 1968 óta Kínából importált bambusz-, fa-, és porcelán árut kínál vásárlóinak, s Teow Hin Chan még arra is felhívja a vásárlók figyelmét, hogy a környék, illetve az üzlet régies megjelenése senkit ne riasszon el, ugyanis az épület George Town UNESCO Világörökségi óvárosának része, a Beach Street pedig a város egyik legelső útja volt, melyet 1786-87-ben fektettek le. Mivel a Szun Jat Szen örökségi ösvény állomásait jelölő helyszíneknél tulajdonosfüggő, hogy ki akar kitenni információs táblát, így kifejezetten értékelendő, hogy itt is találunk ilyet. A tábla információi szerint a XX. század elején az itt álló üzlet, a helyi termékeket kínáló Chop Poh annak a Tan Sin Cheng-nek (más néven Chen Xinzheng) a kereskedelmi vállalata volt, aki olyan penangi kínai iskolák alapításán fáradozott, mint a Chung Ling iskola, vagy a Fukien leányiskola, illetve részt vett a Kwong Wah Yit Poh újság megalapításában is. 1921-ben a brit gyarmati kormányzat száműzte, mert ellenezte az 1920-as oktatási törvényjavaslatot, ezért Dél-Thaiföldön telepedett le, itt is halt meg három év múlva. Gumimalmát és szállítmányozási cégét a neves filantróp, Tan Kah Kee vette át. Tan Sin Cheng egyébként, – aki Tan Lan vagy Chen Lan néven született – a Sin Chen nevet csak később vette fel. Nevének jelentése „új kormányzat”, mely hűen tükrözi őszinte vágyát Szun Jat Szen kínai forradalmat illető eszméje iránt.

A tízedik állomás a Beach Street 257. szám alatti épület, ahol egykor Khoo Beng Cheang (más néven Qiu Mingchang) kereskedelmi társasága, a Chop Keat Cheang működött. Az egykor szebb napokat is látott, tradicionális Straits Settlements-kereskedőház stílusú épület hajdani tulajdonosa szintén Szun Jat Szen támogatója volt, aki egyrészt a Tongmenghui penangi ágának tagja, később, 1930-ban alelnöke, másrészt a Penangi Gumikereskedelmi Szövetség tagja, illetve a Chung Ling iskola egyik társalapítója volt. A tizenegyedik megálló két szomszédos épület, a Carnarvon Street 134 és 136. A két épületben a Kim Bian Seng Aranykereskedő Társaság, illetve a Kim Bian Aik Aranyműves Társaság működött, melyek tulajdonosai Khaw Seng Lee (más néven Xu Shengli) és unokatestvérei voltak. Khaw Seng Lee egykor a PPU elnöke, illetve a Chung Ling iskola, és a Fukien leányiskola társalapítója volt. Kulcspozíciókat töltött be a penangi kínai városházán, a Li Tek Seah épületben (az örökségi ösvény 17. állomása), a Min Sin Seah iskola, a Cheong Fatt Tze által 1904-ben alapított Chung Hwa iskola, és a Lam Wah Ee kórház vezetésében. Nem véletlen egyébként, hogy a PPU, illetve a forradalom eszmeisége ilyen szinten összefonódott a különféle iskolák alapításával. A PPU még a forradalom győzelme után is buzgón folytatta e tevékenységét, hiszen a forradalmárok az oktatást a nemzetépítés sarokkövének tartották, ezért az Unió energiáit a kínai oktatásra és kultúrára, az írástudatlanság felszámolására és a kínai közösség műveltségi szintjének emelésére összpontosította.

A tizenkettedik állomás A, és B, helyszínre oszlik: előbbi a Malay Street 16., amely a Kwong Wah Yit Poh újság irodájaként, utóbbi, a Malay Street 18. a Chung Ling iskola első székhelyeként működött. 1910 decemberében Szun forradalmi támogatói, köztük Ng Kim Kheng, Tan Sin Cheng, Khoo Beng Cheang, Yang Hanxiang, Lin Yibo és Zeng Shoulan megalapították a Kwong Wah Yit Poh nevű újságot, mint a Tongmenghui forradalmi szervét. Az újságot, melynek először az Armenian Street 120-ban volt a szerkesztősége, 1913-ban költöztették át a Malay Street 16-ba. 1918-ban a szerkesztőséget kiterjesztették a szomszédos épületre, a Malay Street 18-ra, mely korábban a Chung Ling iskolának adott otthont. A Kwong Wah Yit Poh 1936-ban költözött új helyre, a Chulia Street Ghaut 2-4-be (mely az örökségi ösvény 13. állomása). A Chung Ling fiúiskolát 1917 júliusában itt alapította meg Tan Sin Cheng, Khoo Beng Cheang, Chu Yeo Aik, Khaw Seng Lee és Lim Joo Teik. A következő évben, miután az iskola a Macalister Road 65. szám alá költözött, a Kwong Wah Yit Poh újság költözött be a helyiségbe, kibővítve korábbi irodáját. 1923-ban az iskolát a társadalmi igényeknek megfelelően középiskolává bővítették, napjainkban pedig a legnagyobb kínai középiskola Penangon.

A tizenharmadik megálló a Chulia Street Ghaut 2-4. szám alatti épület, mely a Kwong Wah Yit Poh nevű újság új szerkesztősége lett, miután 1936-ban ideköltözött a Malay Street 16-18-ból. Az újság alapítása (1910. december 2.) még Szun Jat Szen ötlete volt, ezzel is támogatva a Tongmenghui forradalmi tevékenységét. Első irodája az Armenian Street 120. alatt volt, ahonnan 1913. február 1-én költözött át a Malay Street 16-ba. 1935 júniusában az Egészségügyi Minisztérium elrendelte a szerkesztőség kiköltöztetését az épületből, melyet az egészségügyi előírások megszegésére (az elavult szellőzőrendszer miatt) hivatkozva szabtak ki. 1936. január 1-én költözött az újság szerkesztősége a Chulia Street Ghaut 2-4-be, ahol 1992-ig működött. Irodájuk ma a Presgrave Streeten található. A tizennegyedik állomás a Carnarvon Lane 38. szám alatt található épület, mely egykor a Tonghsan iskolának adott otthont. A Tonghsan (más írással Tong Sian) iskolát Goh Teik Chee alapította a Wu Ne leányiskolával együtt. Goh még az 1890-es években gazdagodott meg mechanikus ipari berendezések importjából. Az ő nevéhez fűződik a Beach Street és a Church Street sarkán épült impozáns Kongsoon-ház építése is, de jótékonysági tevékenységéről is nevezetes volt (ezek közé tartoztak az iskolaalapítások).

A tizenötödik állomás az Armenian Street 8. szám alatt található Cheah kongsi épülete, amely egykor a Yu Chye iskolának adott otthont. 1918. március 15-én a Cheah kongsi akkori vezetője, Cheah Choo Yew, a penangi tanácsadó testület tagja, a Khean Guan Insurance Company Ltd. ügyvezető igazgatója, az Eastern Shipping Company részvényese megalapította a Sek Tong Cheah Si Geok Chye szabadiskolát és még ugyanabban az évben ösztöndíjakat és oktatási támogatást nyújtott a klán fiatal tagjainak. Az iskola végül 1942-ben fejezte be működését a kongsi épületében. Magát a Cheah kongsi klánszövetséget valamikor 1820 előtt alapította Cheah Choo Yew apja, Cheah Yam, egy fujiani bevándorló, aki eredetileg a dél-kínai Sek Tong faluból származott. Így a Cheah kongsi a penangi öt nagy hokkien klánszövetség közül a legrégebbi (a többi a Khoo, a Yeoh, a Lim és Tan klán egyesületek). Cheah Yam halála után felesége, Ong Sin Neoh vitte tovább a klánszövetség ügyes-bajos dolgait, ami a kínai társadalomban meglehetősen szokatlan. A klántemplom épülete építészetileg ritka példája a kínai kúriáknak, templomoknak és az európai bungaló stílusnak. A templomépület az 1870-es években nyerte el ma is látható formáját.

A tizenhatodik állomás az Acheen Street 145. szám alatt található épület, mely korábban a Fukien leányiskolának adott otthont. Ez azért is volt jelentős, mert a XX. század hajnalán a nanyangi kínai közösségek meglehetősen konzervatív életszemlélettel rendelkeztek, ami azt jelentette, hogy a lányok legfeljebb csak minimális oktatásban részesülhettek. Ennek legnagyobb kerékkötője az ekkoriban uralkodó feudális gondolkodásmód volt. A PPU azonban támogatta a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget, így hamarosan a nők oktatáshoz való jogának élharcosai lettek. 1920. március 8-án a PPU néhány hokkien származású tagja – köztük Chen Xin Zhen, Lin Ru De, Xie Shengzen és Xu Sheng Li – megalapította a Hokkien Leányiskolát a korábbi San Shan Egyesület épületében, a Dato Kramat Road 29-ben. 1951-ben az intézmény látszólag vallási színezetű nevét megváltoztatták Penangi Kínai Leányiskolára, mára pedig ez lett a sziget egyik legkeresettebb oktatási intézménye, mely egyaránt üzemeltet óvodát, általános és középiskolát, valamint egy szabadiskolát is – valamennyit egy épületen belül. Ami az Acheen Street 145. szám alatti épületet illeti, a XIX. század végén Choong Cheng Kean, egy rizsmalom tulajdonos, és a kedahi szultán tanácsadójának a magánrezidenciája volt. Tőle Tan Kah Kee, elismert filantróp pedagógus birtokába került. Ő volt az, aki 30 ezer Straits dollár értékben eladta az épületet a Fukien leányiskola számára, mely ekkorra nőtte ki a Dato Kramat úti épületet, de az összeg egyharmadát azonnal vissza is adta az iskolának támogatásul. Az intézmény végül 1955-ben költözött ki az épületből, az új székhely a Gottlieb Roadon épült fel.

A tizenhetedik megálló a Carnarvon Street 152. szám alatti, gyönyörűen felújított épület, amely a Li Tek Egyesület birtokában volt és egykor itt kapott helyet a Li Tek iskola is. A XIX. században épült bungaló eredetileg Khoo Tiang Poh tulajdonában volt, akitől lánya és az ő férje, Syed Mohamed Alatas örökölték a rezidenciát. 1921. szeptember 4-én Szun Jat Szen követői, Tan Beng Cheng, Ong Keng Seng, és Lim Yong Siew megalapították a Li Tek Seah ifjúsági szervezetet, amely a Prangin Road 51. szám alatt található épületet bérelte ki, mint központot, melyet később a Prangin Lane 44. szám alatti épületbe helyeztek át, ahol 1923. március 4-én megalakult a szervezet által alapított oktatási intézmény, a Li Tek iskola. Ez az intézmény 1925-ben költözött át a Carnarvon Street 152. szám alatti bungalóba. Az egyre nagyobb siker okán, és az egyre nagyobb számban érkező tanulók miatt az iskola 1930-ban kibővült. A második világháború után az eredeti iskola a Maxwell Road 74. alá költözött, míg az 1930-ban alapított fiókiskola ebben az épületben maradt. Még 1928-ban a PPU is kibérelte irodának a Li Tek Seah Carnarvon Street 152. számú épületét, mielőtt átköltözött volna az Acheen Street 25-be.

Az utolsó, tizennyolcadik állomás a Muntri Street 48. szám alatti szépen felújított tradicionális kínai lakóház, ahol egykor az Aik Chee olvasóklub működött, ma viszont vendégházként üzemel. Az olvasóklubot 1911-ben alapította Chee Yong Aik, Szun egy hainani eredetű támogatója. A XX. század első felében a Muntri Street a hainanai bevándorlók enklávéja lett Penangon. Az Aik Chee olvasóklub egyfajta forradalmi frontként működött Szun eszméinek előmozdításában. Ennek az olvasóklubnak az alapítása később az Aik Hua iskola megalakulásához vezetett, ahol 1913-ban még éjszakai órákat tartottak. Később, amikor az intézmény egyre inkább keresett lett, a tanulók száma megnőtt, az iskola átállt a nappali oktatásra. Végül, 1919-ben új helyre költözött, a

közeli Hainan Egyesület épületébe. Érdekes viszont megfigyelni, hogy Szun legtöbb penangi forradalmi főhadiszállása, bázisa vagy központja maláj, jawi peranakan (maláj nyelvű muszlimok, akiknek vegyes dél-ázsiai és maláj felmenői vannak) és indiai muszlim negyedekben bújt meg, és csak ritkán a kínai enklávén belül (bár pont utóbbi kivételre jó példa az utolsó állomás, az Aik Chee olvasóklub elhelyezkedése). A forradalmárok itt ugyanis nagyobb biztonságban érezhették magukat, mint a kínaiak között, ahol nagy számban voltak monarchista, császárhű elemek is. Ennek egyik legjobb példája az Armenian Street 120, a Tongmenghui főhadiszállása volt, melynek hátsó kijárata az indiai muszlim negyed sikátoraiba vezetett, így ha netán megtámadták volna őket, a hátsó kijáraton keresztül könnyebben el tudtak volna menekülni.

Sajnos a Dr. Szun Jat Szen Örökségi Ösvény legtöbb állomása meglehetősen rossz állapotban van jelenleg, amelynek oka egészen egyszerű: az egyes helyszínek mind magán kézben vannak, és a tulajdonosok anyagi lehetőségeikhez képest gondoskodnak (vagy nem) az épületek állagmegóvásáról. Több helyen még az információs tábla sincs kitéve, mert ezek kihelyezését is az egyes tulajdonosokra bízzák. Az ösvényt alig tizenegy esztendeje hozták létre, Szun Jat Szen penangi támogatóinak leszármazottai ma is élnek, ápolják is felmenőik emlékét, azonban félő, hogy az örökségi útvonal legtöbb állomását néhány év múlva felemésztik a mindennapok. Ennek ellenére a Macalister Road 65. szám alatt található épület, a Dr. Szun Jat Szen emlékcsarnok, illetve az Armenian Street 120. alatt található Szun Jat Szen múzeum hűen ápolja a kínai köztársaság atyjának emlékét.