A Seng Hong Beow-templom

A George Town belvárosában, nem messze a Penang-folyótól áll az ódon taoista Seng Hong Beow-templom, melyet a városvédő istenségnek, és egyben a túlvilág bírájának, Seng Ongnak szenteltek. A díszes szentély Penang korai hokkien kultúrájának és George Town városképi alakulásának tanúja.

A Bridge Street (hivatalosan Jalan CY Choy) és a Lebuh Sandilands mellett álló taoista Seng Hong Beow-templom ma nyugodtan nevezhető belvárosi templomnak, de nem volt ez mindig így. Amikor az ódon szentély 1871-ben megépült, a Penang-folyótól északra, és a Prangin-csatornától délre eső vidék jobbára mocsárral borított terület volt még, a kegyhelyet pedig szinte egybefüggő mangroveerdő vette körül. Így tehát a mai Bridge Street környéke a XIX. század közepéig George Town külterületének számított, a város településhatára ugyanis akkoriban a Prangin-csatorna volt. Attól délre, délkeletre a mangrove-mocsarakon kívül már csak a néhány attap-ház alkotta hokkien kínai falu, Koay Kangnga terült el (ahol ma a Komtar és a Maxwell Road található), melynek jelentése: a „folyó túloldalán”. Ebből, a Bridge Street mentén kialakult kis kampungból (falu) később egy kínai munkástelepülés született, melynek lakóépületei kilenc, egymással párhuzamos utca mentén épültek fel, ezek közül az utolsó, a kilencedik volt a Sandilands Street, ahol ma a Seng Hong Beow-szentély áll.

Miután a templom környékét megtisztították, a mangrove-mocsarakat felszámolták és a gyümölcsültetvényeket felváltotta Jelutong külváros urbánus környezete, a fénykorában igen meghatározó templom is kissé beleszürkült a nagyvárossá fejlődő George Town forgatagába. Pedig a XIX. század második felében, és a XX. század fordulóján virágzását élő kegyhely nagy hatással volt az itt élő hokkien közösségre. 1879-ben a templomot Khoo Thean Teik, a XIX. századi Penang egyik leghatalmasabb és leghírhedtebb Hokkien-vezetője, a Khoo Kongsi alapító igazgatója, az 1867-es Penangi zavargások egyik titkos társaságának, a Khian Teik-nek a vezetője támogatta anyagilag. (Emellett ő volt a penangi kínai városháza alapító igazgatója, a butterworthi Thean Hock Keong templom építésének adományozója, illetve több temető donációja is az ő nevéhez kapcsolódik.) A környék XIX. század negyedik negyedében történt felvirágzása egyébként a peraki ónbányászat gazdasági fellendülésének köszönhető, amikor nagyszámú kínai bevándorló érkezett az anyaországból: a szegényebbek a szénbányákban, illetve Penangon a kikötőben dolgoztak, a középosztály kereskedelmi tevékenységet folytatott, míg a felsőbb osztály tulajdonában az ónbányák voltak (de a klán templomokat és egyesületeket is ők támogatták).

A szingapúri Seng Wong Beow-templomhoz hasonlóan a penangi Seng Hong Beow-kegyhelyet is a városvédő istenségnek, és egyben a túlvilág bírájának, Seng Ongnak szentelték. E tisztségének köszönhetően ugyanakkor ő a kormánytisztviselők és a rendőrség védnöke is. Seng Ong (teljes nevén Seng Ong Dizang Wang Pusa) Dzsizó vagy Ksitigarbha bodhiszattva egyik formája is, aki a kelet-ázsiai buddhizmus egyik igen elismert alakja. Általában buddhista szerzetesként ábrázolják, aki felelősséget vállalt a világ minden lényének oktatásáért Buddha halála és Maitreya felemelkedése között, illetve megfogadta, hogy addig nem fogja elérni a nirvánát, amíg minden pokol ki nem ürül, ezért gyakran a pokol lényeinek bodhiszattvájaként is ismerik. Kṣitigarbha a kelet-ázsiai mahayana buddhizmus négy fő bodhiszattvájának egyike Samantabhadra, Manjusri és Avalokiteśvara mellett. 2002-ben Ong Seng Huat kínai akadémikus mintegy 300 ősi taoista kéziratot talált a Seng Hong Beow-templomban, melyekről úgy tartják, hogy jó száz esztendeje kerültek Penangra, és több, mint 400 évesek. A Seng Hong Beow már csak azért is különleges templom, mert amíg más istenségeknek több kegyhelye is lehet egy városon belül, Seng Ongnak csak egy szentelhető, mert Seng Ong a város szellemének megszemélyesítője.

A templom elhelyezkedésének kiválasztása sem a véletlen műve, ezzel szimbolizálták ugyanis a Praigin-folyó déli részén a bevándorló hokkien származású kínaiak letelepedését és terjeszkedését. Ugyanakkor a helyi közösség a szentélyt egyfajta „szellemtemplomnak” is tekinti, ahol a mangrove-mocsárban kísértő gonosz szellemeket és démonokat kiűzték, illetve az elfogott szellemeket fogva tartották, ahhoz, hogy az újonnan létrejövő telep biztonságos lehessen. A templomnak ez a fajta titokzatos, természetfölötti funkciója kapcsolódik Seng Ong városvédő istenség közbenjáró szerepéhez. Amikor a templom épült, Bridge Street-re néző utcafrontja közvetlenül a tengerre nyílt, dagálykor a hullámok az épület alapját nyaldosták, ugyanis az nem szilárd talajra épült, hanem egy megemelt teraszra, mely az árapálytól függően hol a parton, hol a vízben állt. Innen ered a szentély líraian csengő alternatív elnevezése is: „tóban úszó lótusz”. A 2013-ban teljes körűen felújított templomtól mintegy 20 perces sétára található a másik látványos kínai kegyhely, a Clan Jettiesre nyíló Hean Boo Thean Kuan Yin-templom, illetve egy 10-15 perces sétára a Tow Boe Keong Kew Ong Tai Tay (más néven 9 Császáristen) templomától.