Kelet-Bali: Az Isten, az ember és a természet harmóniája

Valószínűleg sokan ismerik Elizabeth Gilbert életrajzi ihletésű könyvét, és a belőle Julia Roberts főszereplésével készült filmet, az ’Ízek, imák, szerelmek’ című, mára klasszikussá érett mozit. Nos, a történet, amely egyben spirituális, és gasztronómiai utazás, illetve útinapló is, utolsó helyszíne a mennyei szépségű Bali, ahol főhősnőnk nem csak magát, de a szerelmet is megtalálta.

Cikkem célja nem a történet, illetve az azt bemutató film elemzése, sokkal inkább egy hangulati inspiráció, mert bár filozófiai tekintetben legfeljebb coelhoi magasságokat dönget, imázs filmnek zseniális – nem véletlen, hogy Elizabeth Gilbert szabadúszó újságíró utazásai során gyűjtött tapasztalatain keresztül mutatta be az általa megismert világot. Bár az is tény, hogy legfeljebb pillanatnyi hangulatokat, színeket, illatokat, ízeket közvetít az adott helyszínről, mert bár Rómában még bepillantást kaphattunk az Örök Város gasztronómiájába, vagy az olaszok második nyelvének, a gesztikulációnak a jelentésébe, illetve egy rövid séta erejéig bemutatta a Trastevere ódon, kopott báját, és a Piazza Navona szobrainak barokk tökéletességét, addig Balin már csak a Földi Paradicsomhoz hasonlatos balinéz hangulatból adott ízelítőt. Ugyanakkor a könyv, és különösképpen a film sikere felpörgette a sziget egyébként sem elhanyagolható turizmusát, hiszen azóta számos, a történeten alapuló programból lehet választani, benne testi, lelki feltöltődést kínáló programokkal, fürdési rituálékkal, balinéz gyógyítónál tett látogatással, kerékpártúrákkal, és rizsterasz kirándulással.

Persze nem szükséges szigorúan Julia Roberts, alias Liz Gilbert spirituális útját követni, hiszen az egzotikus táj szépsége, a hindu lakosság derűs vendégszeretete, a változatos természeti és kulturális látnivalók, élmények legalább olyan gyógyítóan (és addiktívan) hatnak az utazó lelkére, mint Ketut iránymutatása Liz számára. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a filmet 12 éve forgatták, amely idő alatt Bali sokkal forgalmasabb lett, hiszen évről évre turisták milliói keresik fel a szigetet, így több forgatási helyszín azóta megváltozhatott, vagy éppen zsúfoltabb lett, mint a vásznon látott jelenetekben. De nem is kell ezekhez ragaszkodni, hiszen Bali bármely tája rendkívül lenyűgöző, sőt, éppen a filmben látható forgatási helyszínek ma már néha élvezhetetlenek a sűrű tömegtől. Julia (vagyis Liz) a mára igen felkapottá vált ubudi Tegallalang Rice Terraces rizsföldjein biciklizett, de ugyanezt az elbűvölő, friss zöld hangulatot más rizsföldeken is megtapasztalhatjuk, így például a Denpasar mellett megtalálható Canggu rizsföldön, az Ubudtól egy órás autóútra észak felé elterülő Pacung rizsteraszon, vagy éppen az Ubudtól keletre, egy órás autóútra fekvő Sidemen rizsföldön.

Tény, a növényzet ezernyi zöld árnyalatát felvonultató táj, a víztől csillogó rizsteraszok látványos ívei, a karcsú pálmák, banánfák önmagukban is festői panorámát kínálnak, de az esztétikai szépségen túl gyakorlati jelentősége is van. Maga a rizstermesztés – mely csaknem kétezer éve a balinéz kultúra egyik legfontosabb eleme és szimbóluma – Bali gasztronómiájának alapja, a rizst Isten ajándékának tekintik, de lényegében erre, a rizstermesztésre és hagyományos vízgazdálkodásra épült Bali, mint kultúrtáj UNESCO kulturális világörökséggé való nyilvánítása is (2012). A 19 500 hektáron elterülő kultúrtáj öt rizsteraszból és a hozzá tartozó vízgazdálkodási rendszerből, az úgy nevezett ’szubakból’ áll. A rendszert, melyet vízelvezető csatornák és duzzasztógátak alkotják, a IX. században kezdték kiépíteni közösségi munkában a helyiek. E rendszerek középpontjában a víztemplomok állnak, melyeken keresztül a víz a termőföldekre folyik, és így minden termelő egyformán részesül belőle. Ennek köszönhetően Bali rizstermelői a szigetvilág legjobbjaivá válhattak. Balin mintegy 1200 ilyen vízelvezető rendszer működik (közülük öt világörökség), s minden egyes szubak 50-400 termelő földjét öntözi.

A templomok közül a XVIII. században épült Pura Taman Ayun, vagyis a királyi víztemplom a legnagyobb, leglátványosabb és persze a legismertebb is. A csatornáktól körülölelt festői hindu templom egy halastavakkal, pavilonokkal, és szentélyekkel pettyezett, festői kertben áll, a Denpasartól 18 kilométerre északra található Mengwi kerületben. Már az épületegyüttes elnevezése is tükrözi azt az elbűvölő környezetet, amelyben felépült, Taman Ayun Pura ugyanis azt jelenti, hogy „Gyönyörű Kerttemplom”. A szentély egyike Bali hat királyi templomának, így nem csak történelmileg, de spirituálisan is igen jelentős. A balinéz építészet filigrán faragásaival díszített kecses pavilonok, a pagodaszerű Meru-tornyok – melyek a helyi hindu templomok fő szentélyei – a terebélyes, kétszintes tetőzet alatt megbúvó, fal nélküli csarnok, a wantilan mind struktúrájában, mind építészeti jellegében, illetve díszítésében a hindu kozmológia szimbolikáját hordozza magán. A komplexumot 1632-ben kezdte építtetni Tjokerda Sakti Blambangan király, s az építkezés 1632-ig tartott. A templom együttes építészeti stílusát a kínai architektúra inspirálta. A Pura Taman Ayunt – mely a Bali kultúrtáj részeként 2012 óta UNESCO Világörökség – először 1750-ben, majd 1937-ben restaurálták.

Érdemes kicsit kitérni arra a filozófiai koncepcióra, a

Tri Hita Karanára is (annyi, mint ’a jólét három oka’), amely a szubak-rendszer alapjául is szolgál, és amely az isteni, az emberi világ és a természet harmonikus szintézisét tükrözi. Ez a mintegy két évezredes hagyományos életfilozófia a balinéz spiritizmusból és hiedelmekből táplálkozik, és alapja Bali jólétének, fejlődésének, környezethez való hozzáállásának,

és lényegében a balinéz élet számos aspektusát vezérli a közösségi együttműködési gyakorlattól – mint például a közösen kezelt szubak-rendszer kiépítése –, a balinéz építészet térszervezésén (Tri Angga) át a napi rituálékig bezárva. Az Istennel szemben tanúsított harmóniát tükrözik azok a kis hétköznapi felajánlások, sütemények, gyümölcsök, virágok is, amelyeket a helyiek a földre (is) tesznek, s a gyakorlatlan turisták legtöbbször majd’ átesnek rajtuk. Ezek a ’canang’-nak nevezett felajánlások (banten) kókuszlevélből készült, virágokkal és ajándékokkal teli, négyzet alakú, szövött kosarak, melyek tetejére egy parázsló füstölő rudat tesznek. A banten készítése filozófiai értelemben egyfajta önzetlen cselekedet, mely lényegében meditáció is, menekülés a hétköznapok mókuskerekéből, a hála kifejezése a Teremtőnek és könyörgés az alsóbb szellemekhez a zavartalan életért.

Balin mindennek jelentése van, a hinduizmuson alapuló szimbolika az élet minden pillanatát átszövi, legyen szó építészetről, vagy a napi canangok elkészítéséről. Így például a felajánlásokban megtalálható fehér lime, vörös bételdió, illetve a zöld sirih vagy gambier növény a Trimúrti – a hinduizmus szentháromsága – Shiva, Brahma és Visnu szimbólumai. A tetején az őszinteséget és szeretetet jelképező virágok kapnak helyet: a fehérek a doboz keleti oldalán Iswara istennek (a Trimútri istenségeinek egyetlen megtestesülése); a pirosak délen a tüzes Brahmának; a nyugati oldalra kerülnek a sárga virágok (általában frangipáni), melyek Shiva isten virágai, míg északon a kék szirmok Visnu istené. Sokan zavarba jönnek, ha egy ilyen földre helyezett canangra véletlenül rálépnek. Egyre érdemes feltétlenül odafigyelni: amíg a tömjén ég, a ’szári’, vagyis a felajánlás lényege még a mennybe emelkedik. Miután azonban kialudt, a canang már nem több, mint egy földi dolog, már nem gond, ha az emberek rálépnek, vagy félresöprik. Összefoglalva tehát a Tri Hita Karana lényegét, elmondható, hogy az a közösségi együttműködés révén elősegíti a harmóniát az embertársak között, harmónia Istennel, amely számos szertartásban és felajánlásban nyilvánul meg, és harmónia környezetükkel, amely a természet megőrzésére, a környezet fenntarthatóságának és egyensúlyának elősegítésére törekszik.

Teljesen mindegy, hogy valaki meditálni, jógázni, vagy éppen szörfözni érkezik a szigetre, valamennyi cél mögött a sziget harmóniája, nyugalma, egyensúlya, békéje utáni vágy az inspiráció, melyet a balinézek szinte már tökélyre fejlesztettek: nevezhetjük életformának is, melyet a ’poleng’ szimbolizál (már megint egy újabb szimbólum!). A ’saput poleng’ elnevezés talán elsőre nem sokat mond a nyugati kultúrából érkező utazónak, de azokat a fekete-fehér kockás anyagokat, melyeket fákra, szobrokra, sziklákra terítenek, vagy akár öltözetként funkcionálnak, feltehetően mindenki látta, aki járt már Balin.

A fekete-fehér az univerzum egyensúlyát, a Rwa Bhinedát szimbolizálja: azt az egyensúlyt, amely szerint nincs öröm bánat nélkül, világos sötét nélkül, mélység magaslat nélkül, jó rossz nélkül, vagy éppen fekete fehér nélkül.

Ez az egyensúly filozófiája, melyet már gyermekkorban megtanítanak a balinézeknek, elősegítve a tolerancia, az ellentétek, különbségek megbecsülését. A fekete-fehér kockás szövött anyagon is egyenlő számú fehér és fekete négyzet váltakozik, melyek együtt az egyensúly végső elérését jelentik. Előfordulnak persze három színű polengek is, a szürke négyzet a fehér és a fekete közti átmenetet (és végső soron az embert), míg a vörös négyzetek az energiát és a szenvedélyt jelentik.

De vajon miért tekerik körbe a balinézek polenggel egy fa vaskos törzsét, vagy díszesen faragott szobrokat (pratimák), kapukat? Az ilyen dolgokban – legyen élő, vagy élettelen – szellem lakozik, s mivel a saput poleng védelmező szimbólum, azzal őrzik meg a szövettel letakart dolog belső energiáját, szentségét. A polengre a balinézek tisztelettel tekintenek, így amikor meglátnak egy ilyen anyaggal leterített, vagy körbe tekert tárgyat, megbecsülésüket fejezik ki, legyen szó egy rövid imáról, vagy éppen dudaszóról. S ha még ez sem lenne elég, a helyiek a megértést is három spirituális szintben, mandalában definiálják: a külső (jaba mandala), a középső (madya mandala) és a belső (utama mandala) szintben. A mandala szanszkrit nyelven a mindenség, a kozmosz vallási ábrázolása, jelentése: kör, ív, korong. Ezt az építészetben is alkalmazzák, az otthonoktól a templomokig, mindenhol. E szerint a balinéz spiritizmus külső rétege az a terület, ahol még nyilvánvaló a fekete és fehér közti különbség. Ebből kifolyólag a fekete-fehér polengeket csak a balinéz templomok külső területén használják. Minél mélyebbé válik azonban valakinek a megértése, annál kevésbé nyilvánvaló a fekete és a fehér kontrasztja közötti határvonal, annál kevésbé használja valaki ürügyül a különbségeket emberek, események ellen érzett harag, vagy ellenségeskedés kimutatására.

Visszatérve még egy kicsit Bali lenyűgöző történelmi épületeihez – hiszen ha csak magamból indulok ki, bőven vagyunk olyanok is, akiket a történelem és az építészet vonz – nos, az „aprócska” sziget e téren is bőséges kínálattal várja az ide érkező utazókat.

Az Agung-hegy lejtőin épült Anyatemplom, vagy Besakih-templom azonban nem csak festői szépsége, építészeti zsenialitása, vagy lenyűgöző elhelyezkedése miatt híres, hanem spirituális szerepe miatt is, ugyanis ez a balinéz hinduizmus legfontosabb, legszentebb és legnagyobb temploma.

A helyiek hitbeli meggyőződése szerint a még ma is aktív, 3031 méter magas Agung-vulkán – amely egyben Bali legmagasabb pontja – a Meru-hegynek, az univerzum központi tengelyének a másolata, így máris érthető, hogy a gyönyörű Besakih-templomkomplexum miért éppen ide épült. Még annak ellenére is, hogy a hegy meglehetősen gyakran kitör, legutóbb például 2017 és 2019 között. A legpusztítóbb kitörése 1963-64-ben történt, amikor hatalmas piroklasztikus árt és lávafolyásokat követően több falu és mintegy 1700 ember is elpusztult. Csodával határos módon azonban a Besakih-templom sértetlenül élte túl a kataklizmát, pedig olykor csupán méterekkel kerülte el a láva. Ezt a balinézek az istenek jelzésének tartják, akik demonstrálni akarták hatalmukat, de a templomot nem akarták lerombolni.

Az épületegyüttes – mely mintegy ezer méteres magasságban épült – 23 különálló, de egymáshoz kapcsolódó templomból áll. A hatszintes komplexumot teraszos lejtőkön alakították ki, bejárata egy látványos candi bentar (osztott átjáró), mely a balinéz hindu építészet sajátossága, és ahová egy, általában rengeteg látogatótól hömpölygő hosszú lépcsősor vezet fel, melyet a Rámájána és a Mahábhárata faragott figurái díszítenek. A templom már kétezer éve is szent helyként működött, erre utalnak megalitikus talapzatai. 1283 óta pedig hindu szentély. A vulkanikus kőzetből és téglából épült, finom faragványokkal díszített épületegyüttest egyetlen tengely mentén alakították ki, mely az egyént a hegy felé vezeti spirituális útján. A templom legfőbb szentélye a Shivának, a hinduizmus pusztító istenének szentelt Pura Penataran Agung, melynek szimbolikus központja a XVII. században készült lótusztrón, amely így az egész komplexum rituális fókusza is. A pagodaszerű tetőzettel ellátott Pura Batu Madeg a Trimúrti másik istenének, Visnunak, a megőrzőnek, a Pura Kiduling Kreteg pedig Brahmának, a teremtőnek a kegyhelye. A Besakih elnevezés a „basuki”, vagy „wasuki” szóból ered, ami szanszkrit nyelven megváltást jelent. A Samudramanthána mitológiájában azonban a „Besuki” név a „Naga Besukian” sárkányistenre utal, aki az Agung-vulkánt lakta.

A Gunung Agungtól északnyugatra magasodik Bali másik híres, szintén aktív vulkánja, az 1717 méter magas Gunung Batur, melynek két koncentrikus kalderája van: a külső, 10×13 kilométeres kaldera délkeleti oldalán, 1031 méter magasságban egy kalderató, a Batur-tó található. A kisebb kaldera 7,5 kilométer átmérőjű. S noha a Batur-vulkánnak nem volt olyan feljegyzett, súlyos kitörése, mint a Gunung Agungnak 1963-ban, ettől függetlenül a vulkán gyakran aktív, legutóbb 2000-ben tört ki. Mégis, a külső kalderában számos falu alakult ki, amelyek lakói főként mezőgazdaságból élnek, de ma már a turizmus is egyre felkapottabb a térségben, köszönhetően a közkedvelt naplemente-túráknak, melyek a központi kráter pereméig vezetnek. A legmélyebb pontján 88 méter mély, 7,5 kilométer hosszú és 2,5 kilométer széles Batur-tó partján pedig egyre több idegenforgalmi létesítményt alakítanak ki, melyek szintén a régió turizmusát lendítik fel, ahogy Toya Bungkah falu vulkanikus hőforrásai, gyógyfürdői is. A tó, illetve a vulkán körül látogatható jó pár látványos hindu templom is, néhány a tó vizére épült szentélyekkel és pavilonokkal, míg a Pura Pasar Agung sötétszürke kőből faragott díszes épületei és a színes istenszobrok lélegzetelállító módon bontakoznak ki a Batur-hegy vadregényes, zöldellő oldalát borító ködből.

Dél-, illetve Délkelet-Bali két legjelentősebb települése a sziget fővárosa, Denpasar, illetve a tőle északra fekvő Ubud. Denpasar, mely a sziget déli partjánál, a Bukit félszigettől északkeletre fekszik, már a XVIII-XIX. században is létezett, mint jelentős kereskedő város (Denpasar nevének jelentése a balinéz „den”, azaz észak és „pasar”, azaz piac szavakból tevődik össze), mely korábban a hindu Majapahit birodalom fennhatósága alatt állt. Ebben a korszakban Badung néven volt ismert. 1906 őszén a hollandok gyarmatosítási szándékkal partra szálltak Sanurban, hogy a sziget déli királyságait is Holland Kelet-Indiához csatolják. Az uralkodó (rádzsa) és udvartartása, több ezer híve élén rituális tömeges öngyilkosságot, úgy nevezett puputant követett el a megszálló hollandok előtt, hogy ne kelljen elszenvedni a megadás szégyenét. Ennek a tettnek állít emléket a város központi terén, a Taman Puputanon álló szoborcsoport. A hollandok kifosztották a halottakat, majd a királyi palotát is, aztán földig rombolták az épületet. Denpasar 1958-ban tartományi székhely lett, mely a kereskedelem, az oktatás, az ipar és a turizmus központja is. Denpasar környékének turizmusa a várostól délre elterülő Bukit-félszigeten, illetve azon belül Kuta városában alakult ki, itt található a legtöbb szálloda, étterem, bevásárlóközpont, kávézó, piac és gyógyfürdő.

Ami a város látnivalóit illeti, feltétlenül érdemes látogatást tenni Denpasar legfontosabb hindu templomában, az 1953-ban épült (mégis sokkal régebbinek tűnő) Pura Jagatnatha szentélyben, melyet Sang-hyang Widinek szenteltek. Noha a hinduizmus számos istenséget tisztel, az egyetlen legfelsőbb istenbe vetett hit – akinek sokféle megnyilvánulása lehet – a balinéz hinduizmust összhangba hozza a Pancasila első elvével – az „egy Istenben való hittel”. A templom fehér korallból készült szentélyében a kozmikus teknős tetején lévő üres trón (a menny szimbóluma) és két naga (kígyószerű lények) látható, melyek a világ alapját szimbolizálják, míg a falakat a Ramayana és a Mahabharata jeleneteinek faragásai díszítik. Persze van a városnak valóban régi temploma is, a Pura Maospahit, mely még a XIII. században, a Majapahit uralom idején épült. Ez a vörös téglából emelt templom – mely építészeti sajátosság a Majapahit birodalomra volt jellemző, innen a templom elnevezése is – az egyetlen Balin, amely igazodik a Panca Mandala elvéhez, vagyis, ahol a legbelső szentély a középpontban van ahelyett, hogy az Bali spirituális központjának, az Agung-hegy irányába nézne. A kegyhely látványos szobrai Garuda és a szélisten, Batara Bayu alakját ábrázolják. A templom nagy részét 1917-ben egy földrengés lerombolta, de azóta újjáépült.

Bár a XVIII. században épült denpasari uralkodói rezidencia, a Puri Pemecutan a holland megszállás idején, 1906-ban elpusztult, később az épületegyüttest újjáépítették, bár jóval szerényebb formában, mint amilyen az eredeti volt. Az éjjel-nappal nyüzsgő óváros szívében található palota 1969 óta a nagyközönség előtt is nyitva áll, ahol nem csak a balinéz építészet csodáit ismerhetik meg a látogatók, hanem az uralkodócsalád életét is. Szintén balinéz stílust képvisel a Bali Múzeum, amely a helyi művészetet és történelmet mutatja be. Az 1931-ben, PJ Moojen építész tervei alapján épült múzeum négy fő épülettömbje egy-egy külön tematikára épült tárlattal rendelkezik. A Tabanan szárny színházi maszkokat és hangszereket, a Karangasem szobrokat és festményeket, a Buleleng textíliákat, míg a Timur régészeti leleteket mutat be az érdeklődőknek. Denpasar óvárosától 20 kilométerre nyugatra találjuk a híres UNESCO világörökségi helyszínt, a szemet gyönyörködtető Tanah Lot templomot, mely egy, a tengerben magasodó sziklára épült a XVII. században. A szikla nagyjából 50 méterre található a szárazföldtől: apály idején gyalog is elérhető, dagálykor viszont olyan, mintha a templom (mely nevének jelentése ’Föld a Tengerben’) a vízből bukkanna elő. Ez egyike annak a hét szentélynek, melyek a tengerbe épültek, és láncot alkotnak a sziget partjai mentén.

Denpasartól keletre, Bali és Lombok között „félúton”, a Lombok-szorosban fekszik Penida aprócska szigete, balinéz nyelven Nusa Penida, mely igen közkedvelt a turisták, és különösen a madarak körében. Penida-, és a két kisebb – Lembongan- és Ceningan-sziget ugyanis amellett, hogy valóságos turisztikai paradicsom elbűvölő strandjaival, sziklaformációival, vízeséseivel, illetve a környező merülő helyekkel, izgalmas madárrezervátum is, ahová a közelmúltban számos, eredetileg őshonos szárnyast telepítettek vissza, köztük a bali seregélyt, melyből korábban csak alig tíz példány élt szabadon. Az egyik legkedveltebb penidai úti cél a Kelingking Secret Point Beach-en található T-Rex sziklaformáció: a türkiz színű vízbe benyúló, hófehér homokpadtól körülölelt, zöldellő növényzettel benőtt dinó fej formájú félsziget az Instagram egyik igen kedvelt fotózási helyszíne. Emellett persze a víz alatti világ is tartogat különleges élményeket azoknak, akik szívesen merülnek, hiszen a Manta-öbölben snorkelezés közben akár ördögrájákkal is úszkálhatunk. Ezek a szelíd órások végtelen kecsességgel mozognak a vízben: óriási úszóikkal, mint puha szárnyakkal szelik az óceán végtelen vizeit. De nem kevésbé lenyűgöző partszakasz Pulau Seribu (Ezer-sziget), melynek kilátó pontjáról csodás panoráma terül az ember szeme elé, vagy épp a pazar Diamond Beach.

Bali művészeti központja azonban a bájos Ubud, mely nem csak kulturális programjaival vívta ki messze földön az elismerést, hanem természeti környezetével is. A települést körülvevő festői tájon egymást követik a zöldellő rizsföldek, a felhőkbe burkolózó, buja erdővel borított magaslatok, a köztük futó vadregényes szakadékok és a kis ültetvények, melyek a helyiek megélhetését biztosítják. Egy VIII. századból fennmaradt legenda szerint Rsi Markendya jávai pap Ubud mellett, két folyó találkozásánál meditált, ahol aztán megalapította a máig zarándokhelyként tisztelt Gunung Lebah templomot. A Jalan Raya Ubud, a város egyik főutcájának végén található kegyhely a Campuhan-völgy keleti oldalára néz, ezért neve régi balinéz nyelven, szabadfordításban ’hegyi völgytemplom’. Sőt az sem véletlen, hogy Ubud testi, lelki feltöltődésre is tökéletesen alkalmas, hiszen, már a neve is magában hordozza a hely „rendeltetését”: elnevezése a balinéz ubad, vagyis gyógyszer szóból ered, hiszen a környék gyógyhatású növényeiről volt híres. Talán a hely szelleme teszi, de a falu már a XIX. században is egyfajta művészeti központként volt ismert, amelyet a balinéz nemesség egy csoportja támogatott. A XX. században aztán Ubud világszerte híres lett a művészek között, és számtalan festő választotta a balinéz kisvárost második otthonaként.

Ha az ember még nem lenne tele a balinéz templomokkal, Ubudban is kipipálhat párat. A legjelentősebbek a Pura Desa, amely a helyi közösség legfontosabb temploma, és amelyet leginkább ünnepek alkalmával lehet megcsodálni, vagy az 1951-52 között épült Pura Taman Saraswati, melyet I Gusti Nyoman Lempad balinéz építész és szobrász tervezett, és lótusztaváról nevezetes. A tó partján frangipani fák sorakoznak, melyek a templom más részein is feltűnnek. Az épületegyüttest vulkáni tufából készült szobrok díszítik, melyek a hindu mitológia alakjait ábrázolják. A szentélyt Sarasvatinak, a tanulás, az irodalom és a művészet hindu istenségének szentelték. De mind közül talán a Pura Dalem Agung Padangtegal, vagy a Nagy Haláltemplom a legkülönlegesebb, mely 1350 körül épült és Hyang Widhinek, vagy más néven Acintyának szentelték. Ő az indonéz hinduizmus legfőbb istene, akit elsősorban Balin (mint a leghomogénebb hindu vallású indonéz szigeten) imádnak. Hogy szinkronba hozzák a Pancasila, Indonézia állami filozófiájának első alapelvével, mely szerint egyetlen Mindenható Isten van, az indonéz hinduizmusban Acintya az egyetlen legfelsőbb istenség, az összes többi csak az ő megnyilvánulása. A Haláltemplom egyike annak a három hindu templomnak, amelyek a Padangtegali Majomerdő szentélykomplexumában találhatók.

A Padangtegali Majomerdő – ismertebb angol nevén a Monkey Forest Ubud – a környék egyik legérdekesebb látnivalója, mely akár kisgyerekekkel is izgalmas, szórakoztató program lehet. A lenyűgöző erdei környezetben – amely a turisztikai szempontok mellett kutatási és természetvédelmi programok helyszíne is – szabadon él mintegy 900 balinéz hosszúfarkú majom. A Majomerdő tökéletes példája az ember és a természet harmonikus együttélésének, mely lényegében a Tri Hita Karana filozófia egyik alapelve. Balin az olyan szentélyek, mint a Majomerdő, általában szent területeken találhatók, gyakran templomokkal körülvéve. A templom területe és az azt körülvevő erdő szent. Ezek a szentélyek és az erdő elengedhetetlenek a lelki világgal való kapcsolat megújításához. Ugyanakkor a majmok mellett az erdő fái is jelentősek, sőt, közülük többet is szentnek tekintenek és különféle balinéz spirituális gyakorlatokhoz használják. Ilyen a majegan fa, mely kizárólag szentélyek építésére alkalmazható; vagy a berigin fa, melynek leveleit hamvasztási szertartásokon használják. A Pule Bandak az erdő szellemét megtestesítő fa, melyből maszkokat készítenek, persze anélkül, hogy a fát kivágnák. A Majomerdő célja, hogy egyszerre legyen békét és harmóniát teremtő turisztikai létesítmény, oktatási intézmények élő laboratóriuma, és a balinéz örökség megőrzésének letéteményese.

A feltöltődést kínáló erdei környezet olyan, akár a Földi Paradicsom. Az indák között ugráló majmok, a csendesen csobogó patak, az árnyat adó lombok között megbúvó pavilonok, sétautak, hidak és a balinéz szobrászatból ismerős hindu istenalakok szobrai, a saput polenggel körbetekert fatörzsek, és a több száz éves templomok tökéletes egyvelege az Isten, az ember és a környezet harmóniájának. Még az erdőben látható szobrok is szimbolikus jelentőséggel bírnak. Látható itt Sri Devi, a rizsföldekhez kapcsolódó istennő, míg a Yoni medence szélén álló három nőalak, melyek keblükből táplálják a medence vizét, a termékenység szimbólumai, garantálva a betakarítás sikerét. A mitikus oroszlánok Dhurga istennő megnyilvánulásai, míg a Durgama (mesterséges) barlangban további hindu szimbólumokat figyelhetünk meg. A Majomerdő templomai között találjuk még a Haláltemplom mellett (mely egyébként csak imádkozás céljából van nyitva, turisztikai célból nem látogatható) a Pura Beji Padang Tegalt, vagyis a Szent Forrásvíz templomát, melyet Gangga istennőnek ajánlottak, illetve a Pura Prajapati Padangtegalt, vagyis a Hamvasztási templomot. Itt a helyiek Brahma istent imádják Prajapati, a Lélek Uralkodójának személyében. Illetve a templom mellett egy temető is van, melyet a helyiek használnak ideiglenesen a hamvasztási szertartásig.

De térjünk vissza még egy kicsit Ubudhoz, mely kézműves üzleteiről, piacairól, illetve gasztronómiájáról is nevezetes. A Balin készített termékek egyik legfontosabb jellemzője, hogy azokat a fenntartható gazdaság jegyében gyártják, mellyel nem károsítják a környezetet (itt jön elő ismét a Tri Hita Karana filozófiája). Ubud (és persze egész Bali) egyik legfontosabb kézműves terméke a batikolt textil, melynek értékét mi sem tükrözi jobban, mint hogy a balinézek minden pénteken batikolt ruházatot viselnek, s ezt rendkívül komolyan is veszik. A batikot – mely lényegében történelmüket meséli el – egyenesen nemzeti kincsnek tekintik Indonéziában. Ez az ősi textilfestési technika már a holland gyarmatosítás előtt is, a XII. századtól létezett, majd a holland kereskedőkön keresztül jutott el Európába. A batik Indonéziában jelen van az élet minden területén: a vallási szertartásokban, az utazásban, a babaszületésnél, az indonéz lakberendezésben tervezésben, és mindennapi viseletként is. Régebben a batik viselőjük társadalmi státuszáról is vallott. Balin ugyanakkor a szigetre jellemző motívumokkal és fogásokkal is megismerkedhetnek az érdeklődők, hiszen ahány sziget, annyiféle eljárás ismert. Az érdeklődők workshopokon sajátíthatják el a batikolás alapjait, az ügyesebbek a helyi motívumokkal is próbálkozhatnak, de ez a program még a gyerekek számára is érdekes lehet.

Ubud kedvelt piacain – mint amilyen az „Ízek, imák szerelmek” egyik jelenetében is feltűnt, egészen pontosan a Pasar Seni piac, ahol Liz és Felipe egymást átölelve andalgott – számos gyönyörű batikolt ruhát, sálat, textíliát, selymeket vásárolhatunk, de emellett sarongokat, kézműves termékeket, faragott szobrokat, művészeti- és ajándéktárgyakat is választhatunk. A Pasar Seni az ubudi palotával szemben található. Az elmúlt években a város a gasztronómia terén is vonzó turisztikai úti cél lett, egész pontosan az Ubud Food Festivalnak köszönhetően, amelyet minden év áprilisában rendeznek meg, s ilyenkor a helyi éttermek és vendéglők olyan ételkülönlegességekkel csábítják a vendégeket, amelyek más időpontban nem érhetők el. Mellesleg, ha már indonéz konyhaművészetnél tartunk, végezetül említsük meg a világ egyik legkülönlegesebb italát, mely a régióhoz kapcsolódik, és „a világ legdrágább kávéja” flancos címét is magáénak tudhatja. A Kopi Luwak-ot, magyarul cibet kávét az Indonéz-szigetvilágban (így Balin is) őshonos cibetmacskának köszönhetjük. Az állat kávébabbal táplálkozik, melyet azonban képtelen megemészteni.

Áthaladva az emésztőrendszerén, a kávébab az emésztőnedvek által lényegében fermentálódik, majd a félig-meddig erjedt magokat kiüríti. Ezt az állat ürülékéből összeszedik, pörkölik és máris fogyasztásra kész. Egészségünkre!