SHIRAZ, RÓZSÁK ÉS FÜLEMÜLÉK VÁROSA
SHIRAZ, RÓZSÁK ÉS FÜLEMÜLÉK VÁROSA
Dél-Irán egyik legfontosabb nagyvárosa a Zagrosz-hegység nyúlványain, mintegy 1500 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, több mint egymillió lakosú Shiraz, mely ezzel a számmal az ország hatodik legnépesebb települése. Farsz tartomány székhelyeként tulajdonképpen Perzsia legősibb területe, az ország neve is innen ered (Fars – Parsa – Persis – Persia; Perszepolisz, az egykori óperzsa szakrális főváros is mintegy 60 kilométerre található Shiraztól). Jóllehet, Shiraz környéke már az ősidőktől fogva lakott volt, maga a település a Kr. u. VII. századig csupán egy karaván pihenőként működött, bármiféle városi jelleget nélkülözve. Ezt követően azonban rohamos fejlődésnek indult, a X. században már Perzsia szellemi központjának számított: híres egyetemén – melyhez kórház is tartozott – kimagasló orvosi képzés folyt. Adud ad-Daula, a Buvajhida dinasztia legkimagaslóbb uralkodója (936-983) shirázi udvarában tudósok, nyelvészek fordultak meg, az emír támogatta a kultúrát, illetve hadísz-, jog-, és orvostudományi munkák megjelenését patronálta.
A XII. században a mongolok elpusztították Shirazt, de a XIV. században, amikor Timur Lenk hódítása fenyegette a várost, a helyi uralkodó, Shah Shoja inkább behódolt az üzbég hódítónak, hogy az megkímélje Shirazt.
A XIII. század kulturális szempontból a város virágkora volt; a művészetek és tudományok prominens alakjai fordultak meg falai között, Shirazt pedig nemes egyszerűséggel a Tudás házának (Dar al-‘Elm), illetve Irán Athénjának nevezték.
A város leghíresebb szülöttei közé tartoztak Sa’di, Hafiz, és a misztikus Ruzbehan költők, valamint Mulla Sadra filozófus. A XVI. században Shiraz a Szafavidák uralma alá került, s egészen a XVIII. századig, a dinasztia bukásáig tartományi főváros maradt. Shiraz legelegánsabb történelmi épületei e korból maradtak fenn. 1722 után azonban a hanyatlás időszaka következett, melyet afgán betörések, illetve az Afsárida-házból való Nader sah (1688-1747) elleni lázadás súlyosbítottak. Ez utóbbi súlyos megtorlással járt; Shirazt a sah több hónapig ostromolta, majd kifosztotta. (Nader sah egyébként Perzsia egyik legkiemelkedőbb uralkodója volt: a perzsa Napóleonként, Perzsia kardjaként, illetve a második Alexandroszként is emlegetik.)
A XVIII. század újabb felvirágzást hozott: Karim Khan Zand (1705-1779), a Zand-dinasztia megalapítója 1762-ben Irán fővárosává emelte Shirazt, s ennek megfelelően számos lenyűgöző épülettel gazdagította a várost.
Ekkor épült a város központjában álló monumentális, négyszögletes, négy körbástyás Karim Khan citadella (Arg) is, mely palotaként, de börtönként is funkcionált. Ma múzeum működik benne. Shiraz védelmi rendszerét végül Agha Mohammad Khan, a Kadzsar-dinasztia alapítója rombolta le, aki 1786-ban Teheránt tette meg fővárosává. Shiraz ennek ellenére megőrizte gazdagságát, melyet első sorban a Perzsa-öböl felé vezető kereskedelmi útnak köszönhetett. Mivel a városnak sem stratégiai jelentősége nincs, még csak nem is kiemelkedő ipari vagy vallási központ, ezért a XX. században adminisztratív centrummá, valamint – gazdag kulturális múltját megőrizve – egyetemi várossá, a kultúra és művészet fellegvárává vált. Shiraz jelenlegi vezetése elsődleges feladatként kezeli a város történelmi emlékeinek megőrzését, így sorra újulnak meg a turistacsalogató nevezetességek.
A város elhelyezkedésének köszönhetően kellemes éghajlattal rendelkezik. Ebből kifolyólag már a legkorábbi időktől kezdve kiemelkedő volt mezőgazdasága és kereskedelme. Kertkultúrája, szőlő- (bár a városi legendával ellentétben, a napjainkban is igen kedvelt Syrah bor nem Shirázból, hanem Franciaországból származik), rózsa-, ibolyatermesztése messze földön híressé tették a várost, így nem meglepő, hogy Shiraz egyik kedvelt beceneve a ’Rózsák városa’, ahol egyébként több híres perzsa kert is volt, illetve van, melyek Perzsia kertek iránti szeretetét is jól tükrözik (erről később még lesz szó). Irán kilenc legkiemelkedőbb történelmi kertje 2011 óta UNESCO Világörökségi védelmet élvez; ezek egyike a shirazi Eram-kert (Bagh-e Eram). Bár az épület és a kert a XIII. században épült, eredeti, négy részre osztott, perzsa paradicsomkert elrendezése még régebbi, a XI. századból, a szeldzsukok korából maradt fenn. Persze a századok során több átalakítást is megélt, a Pahlavik idején például az egyetem jogi kara működött benne, ma pedig a Shiraz Egyetem botanikus kertjének része.
Szintén hangulatos perzsa kertek ölelik körbe Shiraz két nagy költőjének, Sa’dinak és Hafiznak sírját. Bár a két poéta a XIII. és a XIV. században élt, ma is látható síremlékük a XX. században épült, s márványlappal fedett, és verseikkel díszített koporsójukat nap, mint nap perzsák százai keresik fel, hogy tiszteletüket leróhassák. Bár Shiraz nem vallási központ, jó pár lenyűgöző mecsettel büszkélkedik. A rózsaszín mecsetként is ismert Nasir al-Mulk 1876-88 között, a Kadzsarok idején épült. Közkedvelt elnevezését rózsaszín és vörös árnyalatú belső csempedíszítéséről kapta, de a beszűrődő fényt megfestő színes üvegei legalább ilyen híresek. Egy másik jelentős mecset a közeli Shah Cheragh, mely gazdag belső tükörmozaik díszítésének köszönhetően olyan, mintha az ember egy hatalmas gyémánt belsejében lenne. A mecset Ahmad és Muhammad, Mūsā al-Kādhim (a hetedik tizenkettes siíta imám) fiainak sírja, így Shiraz legfontosabb zarándokhelye. A Vakil mecset (’százoszlopos’ mecset) 1751-73 között, a Zand dinasztia idején épült; érdekessége, hogy nyitott imatermét 48 spirális oszlop támasztja alá. A mecset mellett található Irán egyik legszebb fedett bazárja, a Vakil-bazár, mely még a XI. században épült. Hangulatos udvarok, karavánszerájok, fürdőházak tarkítják, s az egyik legjobb helyszín, ha az ember szőnyeget, fűszereket, régiségeket akar vásárolni.
