Sam Poh Wan Futt Chi templom, Cameron Highlands

Bár a Cameron Highlands vidéke elsősorban dúsan zöldellő természeti környezetéről, a dzsungelről, a romantikus tea-, és eperföldekről nevezetes, néhány magával ragadó vallási helyszínt is találunk errefelé, melyek különlegességét a lenyűgöző zöld környezet még jobban kihangsúlyozza. Ezek egyik legszebb példája a Brinchang mellett található Sam Poh Wan Futt Chi buddhista templom is.

Brinchang mellett, egy erdős, ligetes magaslaton épült a halvány sárga fallal körülvett és díszes cseréptetővel ellátott Sam Poh Wan Futt Chi, vagyis a ’Három Drágakő Tízezer Buddha’ mahájána kolostor (ez a théraváda mellett a buddhizmus másik fő irányzata), mely a Cameron Highlands egyik legfontosabb kínai kegyhelye. Az 1972-ben épült Sam Poh szentély Malajzia negyedik legnagyobb buddhista temploma, ami a szomszédos Brinchang település kis méretéhez képest meglehetősen szokatlan. A nyugalom és a béke szigeteként ismert Sam Poh kegyhely – mely harmonikusan simul bele az épületet körülvevő esőerdő végtelen zöldjébe – szépen megmunkált, sárgaréz buddhista és taoista szobrairól nevezetes: a többi között a buddhizmus alapítójának, Buddhának egy fő Vairócsana formában (Égi Buddha, akit a boldogság vagy igazság testeként értelmeznek) ábrázolt aranyszobra is van itt. De találunk Avalokitésvara, vagyis a Könyörületesség Buddhájának szobrát, valamint a templom őreinek, Wei Tuonak és Guan Yunak szentelt szobrokat. Rajtuk kívül láthatjuk a négy Mennyei Őr, Dhrtarastra, Virudhaka, Virupakhsa és Vaisravana (róluk lejjebb még lesz szó), illetve a tizennyolc Arhat szobrait is. Utóbbiak a mahájána buddhizmusban Buddha követői és már elérték a megvilágosodás négy szakaszát, míg a théraváda buddhizmusban e szóval azokat jelölik, akik már elérték a teljes megvilágosodást. 

A kolostor elnevezését – Három Drágakő – azért kapta, mert olyan tulajdonságokat képvisel, melyek egy ékszer eszmei értékével azonosak. De mi is ez a három „ékkő”? Az első a teljesen megvilágosodott Buddha, a második a Dharma, vagyis Buddha tanítása, míg a harmadik a Sangha, a buddhista szerzetesek rendje, akik a Dharma szerint élnek. A bejárati kapu mellett hatalmas vörös kínai írásjelekkel jobbról balra a következő szöveg olvasható: ’Namo Amitabha Buddha’, vagyis Amitabha Buddha hódolata. Az Amitabha jelentése pedig határtalan világosság és végtelen élet. A kolostor udvarán egy szürke gránit sztúpa, vagy śarīra áll, utóbbi buddhista szerzetesek és apácák relikviáit tartalmazza, s amelyet a meditáció helyszíneként szoktak használni (előbbi rendesen Buddha maradványait rejtette, később szent könyvek és más értékes tárgyak is kerülhettek bele). Természetesen a sztúpa mellett más jellegzetesen buddhista tárgyak is megjelennek az udvaron; az egyik ilyen egy aranybetűs szürke emlékoszlop, mely egy teknőstestű, sárkányfejű mitológiai lény, Bi Xi hátán magasodik. Bi Xi a Sárkánykirály kilenc fia közül az egyik, akinek szobrát rendszerint császári temetkezési helyszíneken lehet látni, amint emlékoszlopot tart a hátán. Emellett uralkodói látogatások, háborús győzelmek emléktábláinak lábazataként is használták. Bi Xi szobrát érdemes megsimogatni, a hiedelem szerint jó szerencsét hoz. 

A szobrok mellett a templom udvarát egy tradicionális medence is díszíti, benne óriási fehér és narancssárga koi-pontyokkal. A buddhizmusban ez a fajta díszhal a félelemnélküliséget és a bátorságot szimbolizálja, amint átkel az óceánon, így az emberi szenvedésre emlékeztet, amelyen saját élete során mindenki átmegy. Érdekes módon, az udvaron egy tollaslabda pályát is felfedezhet a szemfüles látogató, mely nem valami véletlen tévedés okán került ide. Ez a sport tökéletesen alkalmas ugyanis az itt élő és szolgáló szerzetesek mentális és fizikai egészségének fejlesztésére, márpedig a test egészségének megőrzése nagyon fontos a buddhizmusban (végül is nem lehet mindenki a Shaolin Kung Fu mestere). Érdemes megfigyelni a templom épülete előtt álló sárkányoszlopot is, mely ugyan a kínai szentélyekben nem ritka, azonban az itt látható megoldás egészen különleges: a faragott, színes minta helyett itt apró, mozaikszerű csempékkel oldották meg a sárkányábrázolást. S bár nem egy aranyló bizánci mozaikmunka, viszont szokatlan témájával és pasztell színvilágával nagyon egyedi és üde látványt nyújt. A tradicionális sárkányt a kínaiak magukkal az istenekkel azonosítják. A különböző mitológiai sárkányok mellett feltűnhet a havas hegyek és gleccserek lakója, a szintén mitológiai Hó oroszlán is, mely Tibet mennyei állata. Eredetileg egy buddhista jó szerencse szimbólum volt, 1909 óta azonban Tibet hivatalos jelképe.

A kolostorban további mitologikus, vagy valóban létező állatfigurák szobrait is megcsodálhatjuk. Így például az egyik legfontosabb az oroszlán, melyet általában párban ábrázolnak. A nőstény a Yint, a női erőt, a negatív oldalt jelképezi. Többnyire egy kölyköt láthatunk a bal mancsa alatt, ebben az esetben az állat két lába között jelenik meg a kölyök. A hím mancsa alatt egy labda látható (birodalmi összefüggésekben a világ feletti hatalmat képviseli), s ő a Yangot, a férfierőt, a pozitív oldalt jelenti. A buddhizmusban az oroszlánnak kiemelkedő szerepe van, mint Buddha védelmezőjének. Ahogy belépünk az épületbe, az első helyiség a Mennyei Őrök csarnoka. A terem közepén Maitreya bódhiszattva (egy jövőbeli Buddha, aki jelenleg még csak bódhiszattva) alakja látható, tőle jobbra és balra a négy Mennyei Őr, vagyis a Dharma védelmezőjének alakja tűnik fel. Maitreya bódhiszattvát a nyugati világban Pu-Tai, vagyis a Nevető Buddha alakjában ismerik (és sokszor keverik össze a történelmi Buddhával). A nagy hasú, nevető, kopasz szerzetes azonban a X. században élt Csi-ce lehetett. A Nevető Buddha nagy pocakja a toleranciát szimbolizálja, s azért ül a bejárattal szemben, hogy a belépőt erre a nagyon fontos elfogadásra emlékeztesse, mely a buddhizmus egyik sarkalatos tanítása. E nélkül nem érthetjük meg a buddhizmus lényegét. A Mennyei Őrök arra emlékeztetik az embert, hogy megszerezze a megfelelő tudást.    

A négy Mennyei Őr közül a Nyugati Dharma-védelmező, a vörös színű Virupakhsa, aki egy sztúpát tart a kezében, alakját pedig egy sárkány, vagy egy kígyó (naga) fonja körül. Ő a kígyók királya, neve jelentése „Mindent látó”, s a mindent látás, megfigyelés, a jó és rossz közötti különbség észrevétele a legfontosabb feladata. Az Északi Dharma-védelmező, a sárga színű Vaisravana, aki egy győzelmi zászlót tart a kezében, s az átfogó tanulás és megértés istene. A gyakorlati módszereket és a célok elérését, a felelősségvállalást és az önfejlesztést tanítja. Ahogy az ősi kínaiak is tartották: „Tízezer könyvet elolvasni és tízezer mérföldet megtenni” – vagyis olvassunk a még több ismeret érdekében, és utazzunk, hogy még hatékonyabban megfigyelhessünk. Azt hiszem, ez minden utazó egyik legfontosabb tanítása! S egyben az elfogadás egyik legjobb módja. A Keleti Dharma-védelmezője, a fehér színű Dhrtarastra egy lantot tart a kezében, s ő a Gandharvák királya (égi zenészek). Nevének jelentése „Földfigyelő”, s a felelősséget és a terület megóvását képviseli. Az ő tanítása szerint mindannyiunknak erkölcsi kötelezettségei vannak saját magunkkal, családunkkal, a társadalommal és az ország egészével szemben. A Déli Dharma-védelmezője, a zöld színű Virudhaka egy kardot tart a kezében és az előrehaladást szimbolizálja. Nevének jelentése „Örökké növő”, s a bölcsesség kardjával eloszlatja a bajokat és aggodalmakat. 

A templom légkörét a füstölők illata lengi be, miközben a háttérben a szerzetesek halk, monoton kántálását lehet hallani. Néhány úti könyvben – még az egyébként máskor hiteles Lonely Planet-ben is – helytelen információt közölnek a templommal kapcsolatban, miszerint azt Cseng Ho (angolul Zheng He) admirálisnak, a XV. századi kínai felfedezőutak parancsnokának szentelték (akinek nevét gyakran Sam Poh-nak írják). Valójában a Sam Poh kolostornak semmi köze nincs az admirálishoz. A jól karbantartott kolostorról az itteni közösség, valamint a szerzetesek gondoskodnak felajánlásokból.

A belépés ingyenes, de adományt éppen ezért szívesen elfogadnak. A templom saját buddhista könyvtárral, valamint egy éttermi résszel is rendelkezik, utóbbi buddhista imanapokon tart nyitva, ingyenes vegetáriánus étkezési lehetőséggel. A templomba való belépés előtt a cipőt le kell venni, de érdemes egy zoknit magunkkal vinni, mert a márványpadló nagyon hideg. A Sam Poh Wan Futt Chi kolostor környéke hálás fotótéma, de az innen nyíló kilátás is lenyűgöző: a vidékre, Brinchang városára, valamint a környező dombokat pettyező épületekre.