Cameron Highlands történelme

A maláj szárazföld szívében, Pahang tartományban található, s leginkább festői teaültetvényeiről, zöldellő völgyeiről, buja esőerdőiről és eperföldjeiről nevezetes Cameron-felföld az ország egyik legizgalmasabb, látnivalókkal teli úti célja, melynek történelme összefonódik a brit gyarmati időszak eseményeivel.

Már nevét is egy brit felfedezőről és geológusról, William Cameronról kapta, akit 1885-ben a gyarmati kormány bízott meg a Pahang-Perak határvidék és a Titiwangsa-hegység feltérképezésével. Cameron, és társa, Kulop Riau hónapokon át elefánt háton járták be a területet Tanjung Rambutan településtől a Kinta-folyó forrásáig, majd innen délkelet felé folytatták a terület felfedezését, egészen a Pondok Challi-hegy csúcsáig (mintegy 1800 méteres magasságban). A felföld kellemes éghajlata okán (átlagban 20-22 Celsius fok) Cameron javasolta annak egészségügyi szempontok alapján történő hasznosítását, mint üdülőhely, valamint a fennsík adottságaiból kiindulva megjegyezte, hogy az kiváló mezőgazdasági termelést is biztosíthatna. Ezt követően még egy keskeny utat is kialakítottak a dzsungelen keresztül, mely a Cameron Highlands-et a környező vidékkel összekötötte, majd ezt az utat 1896-1902 között kiszélesítették, de ezen kívül a dúsan zöldellő vidék hasznosítása érdekében más érdemleges előrelépés jó ideig nem történt.

Negyven évet kellett várni, mire egy újabb brit gyarmati kormányzati tisztviselő, Sir George Maxwell (1871–1959) ismét ellátogatott a Cameron Highlands környékére, hogy újra megvizsgálja annak hasznosítási lehetőségeit. Kilenc-tíz napos környékbejárása után a kissé ovális alakúnak leírt vidék adottságaival kapcsolatban ő is hasonló következtetésre jutott, mint először Cameron: a felföldet a XIX-XX. században, a brit gyarmatokon népszerű magaslati üdülőhelyként (hill station) kellene kiépíteni, ahová a gyarmati kormányzat előkelő tagjai pihenni járhatnak. Mivel Cameron az első felfedezések során nem határozta meg pontosan a felföld földrajzi elhelyezkedését, a térképészeti behatárolás Maxwell expedíciójára várt. 1925-ben a Cameron Highlands mezőgazdasági kihasználhatósága ügyében is lépéseket tettek; megépült egy Mezőgazdasági Kísérleti Állomás, ahol vizsgálatokat folytattak a tea, a kávé, a kínafa, illetve zöldségek és gyümölcsök helyszínen való termeszthetőségére vonatkozóan.  

Ebben az időben a felföld egy másik részét, a Telom-folyó völgyét is feltérképezték a britek, s az expedíció vezetője, C. C. Best, a Malajziai Államszövetség egyik földmérője megállapította, hogy a fejlesztések szempontjából az egész felföldnek ez a régiója a legkiemelkedőbb, mely ideális helyszín a teatermesztésre is. 1926-ban végül megkezdődött a terület tényleges kiépítése: a mocsarakat lecsapolták, hogy helyükön mezőgazdasági, lakóövezeti és rekreációs célú területeket tudjanak kialakítani, majd három milliárd dollárból, két év alatt (1928-30) megépült a Tapahot a felfölddel összekötő út is. Az építkezés körülményei igazán embert próbálók voltak: a munkásoknak nem csak a földrajzi, területi kihívásokkal, hanem a maláriával is meg kellett küzdeniük, miközben az építkezéshez szükséges nehéz gépeket is fel kellett vinniük a magasabb területeken folyó munkálatokhoz. Ezt meredek lejtőkön történő munkára tervezett, gőzzel hajtott mozdonyok segítségével sikerült elvégezni.

Ahogy az elkészült utat üzembe helyezték, megnyílt a lehetőség, hogy a párás és meleg trópusi időjárás elől menekülő britek mellett a helyiek is letelepedhessenek a környéken. 1929-ben John Archibald Russell, egy brit közigazgatási tiszt fia megalapította a híres BOH teaültetvényt, mely napjainkra a legnagyobb teaültetvénnyé nőtte ki magát a Cameron Highlands területén. Néhány év alatt nyaralók, szálloda, golfpálya, további teaültetvények, zöldségfarmok, faiskolák, egy katonai tábor, bentlakásos iskola létesültek a környéken, később lepkefarm és méhészetek, s a fejlődés egészen a második világháború kitöréséig töretlen volt. 1942-45 között, a Maláj-félsziget japán megszállása alatt, majd az 1948-60 között zajló Maláj vész, más néven Anti-Brit Nemzeti Felszabadítási Háború elnevezésű gerillaháború idején azonban semmiféle gazdasági gyarapodás nem történt CH területén. Ebből az időszakból maradt fenn Tanah Rata településen a brit katonai kórház épülete, melyet 1971-ben római katolikus kolostorrá alakítottak. 

Ezt követően azonban újra fejlődésnek indult a régió, s mára az átlagosan 1500 méteres magasságban fekvő Cameron Highlands – mely az ország elsőszámú teatermelő vidéke – Malajzia legnagyobb és legismertebb magaslati üdülőhelye lett, egyben a Maláj-félsziget legmagasabb pontja, amely autóval elérhető. A fejlesztések természetesen napjainkban is folynak, noha sokszor megkérdőjelezhető mederben: sokan ugyanis felvetik az okozott környezeti károkat, melyet elsősorban a turisztikai jellegű fejlesztések (építkezések), illetve a kontrollálatlan tömegturizmus, illetve a felföld gazdasági termelékenységének túlzott kihasználása okoz. Amikor a brit gyarmati közigazgatás megvetette a lábát ezen a területen, rengeteg őserdei területet számoltak fel annak érdekében, hogy minél kiterjedtebb teaföldeket tudjanak létrehozni. Napjainkban ugyanez folyik: az eddig megélhetést és gyarapodást biztosító teaültetvényeket számolják fel, hogy – az egyébként Malajziában nem őshonos – eperföldeket létesítsenek a helyükön.