Malajziai Kínai Múzeum
Malajziai Kínai Múzeum
Noha a Kuala Lumpurt alapító kínaiaknak szentelt gyűjtemény, a Malajziai Kínai Múzeum már a város határán túl, Seri Kembangan településen található, érdemes egy rövid kitérőt tenni a múzeum gazdag kollekciójáért, amely a maga nemében igazán színes, és egyedülálló. A Merdeka tértől 20 perces, a Petronas-tornyoktól 25 perces autóútra található gyűjtemény a 170 éve erre, az ónban gazdag vidékre érkező kínai bevándorlóknak állít emléket. Mivel a város nem csupán születését és múltját köszönheti ennek a népnek, de napjainkban is döntő hányadát képezik a lakosságnak, így teljesen érthető, hogy a malajziai kínaiak saját múzeummal büszkélkednek. Az intézmény a letelepedő kínaiak múltjával, örökségével, kultúrájával, vallásával, társadalmi felépítésével, küzdelmeivel foglalkozik, de épp így bepillantást kaphatunk a kínaiak és a malájok első találkozásainak részleteibe, a korabeli ónbányák és gumiültetvények embert próbáló körülményeibe is.
Sokáig a kivándorlás egyet jelentett a legnagyobb veszélyekkel – a Dél-kínai-tenger viharai, a mindent elnyelő hullámok sok hajónak és még több utasnak a sírját jelentették – s akik el is érték a maláj partokat, azok számára sem volt garancia a boldogulás, a jólét, melyért természetesen mindenkinek meg kellett dolgoznia, hiszen ahogy mondani szokták, Malajziában sincsenek kolbászból a kerítések. A Ng Teck Fong által alapított Seri Kembangan-i Malajziai Kínai Múzeum ezeknek a bátor és dolgos úttörőknek állít emléket, akik megalapozták a maláj kínai közösség jövőjét, illetve letették Kuala Lumpur alapköveit. A múzeum megalapításának ötlete még 2011-ben merült fel, majd évekig tartó tervezés és adománygyűjtés után 2018-ban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A gyűjtemény több mint ezer műtárggyal és dokumentummal büszkélkedik, melyeket egész Délkelet-Ázsiából válogattak össze. Amíg a gyűjteménynek otthont adó épület homlokzata a régi világ varázsát és nosztalgiáját sugallja, a bejárati ajtók a hagyományos peranakani kínai házak jellegzetességeit tükrözik.
A peranakani kínaiak a Maláj-félsziget és az Indonéz-szigetcsoport első dél-kínai telepesei voltak, akik főként Melakkában, Szingapúrban és Penangon telepedtek le a XV-XVII. század között, és jellegzetes hibrid kultúrát hoztak létre, melyben saját ősi kultúrájuk és a helyi, a Nusantara-régió saját kultúrája olvadt össze.
A múzeum anyagát kronologikus formában állították össze; az első galéria – mely egy jellegzetes kínai dzsunka formájában jelenik meg – a kínai és a maláj nép közötti első találkozásokat mutatja be, valamint megismerhetjük Cseng Ho admirálist, császári főeunuchot, a XV. századi kínai felfedezőutak vezetőjét, aki a Ming-dinasztia kiemelkedő alakja volt és fontos szerepet vállalt a kínaiak malajziai történelmében is. Hatalmas szobrát az első galériában lehet megnézni.
A második galéria stílusában egy forgalmas kikötő látképét nyújtja, ahol kulik és hordárok serénykednek fáradhatatlanul, míg a harmadik galéria egy ónbányát, illetve egy gumiültetvényt jelenít meg, ahol az első kínai bevándorlók dolgozni kezdtek. Az egyes galériákban valósághű életképeket, diorámákat láthatunk a malajziai kínaiak mindennapjaiból: tanúi lehetünk egy Ghee Hin és egy Hai San klán tag összecsapásának, láthatjuk, hogy dolgoztak az aranyművesek, és hogy milyen volt a XIX-XX. század fordulóján egy élelmiszerüzlet, vagy kávézó. Az összesen 15 galériát felölelő anyag időrendi sorban mutatja be a malajziai kínai közösség történetét egészen napjaink klán társaságaiig. Természetesen nem csak a megpróbáltatásokat és küzdelmes életutakat ismerhetjük meg, hiszen akadtak szerencsés, és nagy vagyonra, illetve elismertségre szert tevő bevándorlók is. Ilyen volt például Tan Kah Kee, aki 1860-ban Fujianból utazott Szingapúrba, hogy kivegye részét a családi vállalkozásból a rizskereskedelemben. Végül egy hatalmas birodalmat alapozott meg, amely a gumi-, az üvegedény gyártás, az ingatlan és a rizskereskedelem terén is meghatározó volt.
Az 1957-es függetlenség kivívása után az itt élő kínaiak fokozatosan integrálódni kezdtek a maláj társadalomba, de anélkül, hogy feláldozták volna kulturális identitásukat. A múzeum gyűjteménye világosan szemlélteti a szárazföldi és a malajziai kínai kultúra közti különbségeket, valamint komoly hangsúlyt fektet a kínai hagyományok, örökség ápolására, melyek jelentős részét a kulturális forradalom utáni időszakban betiltották, kiirtották Kínában. Így a tengerentúli, köztük a malajziai kínai közösségek váltak a szinte kihalt kulturális kincsek utolsó bástyáivá.
A gyűjtemény az Augmented Reality mobilalkalmazással kiegészítve élvezetes interaktív élményt kínál a fiatalabb korosztályok számára is, melyen keresztül a kiállításhoz kapcsolódó videókhoz, és fényképes háttéranyagokhoz juthatnak. A múzeumban – amely hétfő kivételével minden nap 9.30 és 17 óra között tart nyitva – engedélyezett a fényképezés.
