A Penangi Botanikus Kert

Penang legnagyobb és egyben első települését, George Townt 1786 augusztusában alapították az angolok, aminek legfontosabb oka a Malaka-szoroson keresztül folyó fűszer-kereskedelem feletti ellenőrzés biztosítása. 1794-ben a Brit Kelet-indiai Társaság Christopher Smith-t botanikust Penangba küldte, hogy ott létesítsen egy fűszerkerteket. Smith egy kb. 10,5 hektáros kertet hozott létre az Ayer Itam-völgy közepén, és egy nagyobb, mintegy 158 hektáros kertet Sungai Keluangban. 1796-ban Smith-et Melaka városába küldték, hogy az ottani botanikus kert felügyelője legyen, valamint gyűjtsön szerecsendió- és szegfűszegpéldányokat a Penang kertekbe való ültetés céljából.

A 19. század elejére kb. 1300 növény volt a két penangi kertben, bár a Sungai Keluang területén túlnyomórészt paprikát termesztettek. 1800-ban az indonéziai Ambon-szigetről jelentős számú szegfűszeg, szerecsendió, kanáridió és cukorpálma tövek érkeztek a szigetre, melynek következtében jelentősen megnövekedett a kertek mérete, ezért a helyi kormányzó visszarendelte Christopher Smith-t, azzal a határozott céllal, hogy felügyelje a munkát Penang-szigetén. James Low kapitány 1836-ban már arról számolt be, hogy 130 hektárnyi területen majdnem 20 ezer szerecsendió és több mint 6 ezer szegfűszegfa élt. A következő években Smith folytatta a növények gyűjtését, majd mikor visszatért George Townba, kinevezték a Botanikus Kert felügyelőjévé, de sajnos nem sokkal utána meghalt. Ez egyet jelentett a munkássága elherdálásával is, mert az új főkormányzó eladott minden növényt, amelyeket főleg a helyiek vásároltak meg, és nagy részüket a sziget különböző részein ültették el újra. 

1822-ben, Penang akkori kormányzója, William Edward Phillips megalapította a második kertet Sir Stamford Raffles, a Szingapúri Botanikus Kert felügyelőjének a kérésére. Raffles egyik barátja, a híres dán természettudós Nathaniel Wallich azt javasolta, hogy a Penang Free School akkori igazgatója, aki egyben helyi amatőr botanikus is volt, legyen felelős az új kert kezelésért. Raffles mellett szólt az is, hogy korábban Kalkuttában a helyi botanikus kert alkalmazottja volt. Ezek az új kertek is az Ayer Itam völgyében, a régi helyén, kerültek kialakításra. 1834-ig állt gondozás alatt a terület, amikor a helyi kormányzó Kenneth Murchison 1250 rúpiáért eladott mindent, amivel leginkább a költségeket kívánta csökkenteni. A ma is meglévő botanikus kert 1884-ben jött létre Nathaniel Cantley, a Szingapúri Botanikus Kert felügyelőjének a kezdeményezésére. Megalakuláskor a kert fő feladatai közé tartozott a kereskedelmi növénytermesztés, a terményvizsgálat és a tanácsadás. Charles Curtis, angol botanikus lett a kert első felügyelője, akinek az irányítása mellett három kísérleti kertet hoztak létre. Ezek egyike volt a Waterfall Nursery Gardens, amelyből a jelenlegi botanikus kert lett, a Top Hill Nursery, amelynek később Government Bungalow Garden lett a neve, és a Plains Nursery, ami a későbbi kormányzói rezidenciát foglalta magába.

A botanikus kert első felügyelőjeként Curtis voltaképpen egy nagyobb trópusi völgy gazdája lett, beleértve egy szerecsendió-ültetvényt és a kapcsolódó építményeket. Curtis amellett, hogy ismert botanikus és gyűjtő volt, kreatív érzékkel nyúlt a kert- és a tájtervezéshez. Ennek egyik bizonyítékaként már a megbízatása elején egy hosszú távú stratégiai tervet készített, amiben javaslatot tett a kertek fejlesztésére, és kiemelte, hogy milyen lehetőségeket is rejtenek ezek a kertek hosszú távon. Curtis egyik első intézkedésével egy faiskolát hozott létre, és olyan munkaprogramot indított el, amellyel megszületett a ma ismert botanikus kert.

Az 1885–1886-os években növelték a kertek területét, továbbá javítottak a közlekedésen, az elérhetőségen. Curtis már a kezdetektől esztétikai szempontok alapján fogott bele a kertek tervezésébe, az egyes fák stratégiai elhelyezésében. Az általa gondosan megépített körkörös útpályák azóta is átszövik a völgyet, melyek pompás kilátást és kilátópontokat jelentenek a látogatók részére. Curtist a tervezésben az a cél motiválta, hogy az mindenekelőtt a meglévő természeti tájat hasznosítsa olyan mértékben, hogy fajcsaládi társulásokat hozzon létre. Sajnálatos módon azonban Curtis nagyon gyakran volt beteg a kertek vezetőjeként eltöltött évei során, amit az általa használt szállás minőségének és rossz elhelyezkedésének tulajdonított. 1903 tavaszán egészségügyi problémák miatt szolgálati szabadságot vett ki, végül pedig ugyanazon év végén nyugdíjba vonult.

1910-ben azt indítványozták, hogy a völgyet, amelyben a kertek is voltak, víztározóvá alakítsák át különféle gazdasági érdekek miatt. A kertek ezért az önkormányzat kezelésébe kerültek, de mivel a víztározó tervét elvetették, 1912-ben visszakerültek a helyi kormány kezébe. Az eredeti tervből végül csak egy kisebb valósult meg, amelynek értelmében egy kisebb víztározó épült meg, a vízesés lábánál. Az 1912–1921 közötti években a különféle növények gyűjteménye folyamatosan gyarapodott, és egyre több időt fordítottak a kertészetre és a botanikai munkákra is. A következő években a kert sokat változott, és kezdett kibontakozni a Curtis által elképzelt esztétikai megjelenés. Számos új épület és egy iroda is kialakításra került a kertbe, de a szerkezet, az úthálózat, a növényházak helyzete és formája, valamint az ültetvények nagy részének a térbeli elrendezése alig változott Curtis eredeti tervéhez képest.

1921-ben Frederick Flippance lett a segédfelügyelő, aki folytatta elődei munkáját, mely kiterjedt a kertekre, George Town díszfákkal, virágokkal való beültetésére, valamint a kormányzói rezidenciára. A II. világháború megviselte a kerteket. A helyi maláj személyzet jelentős része a japán katonai megszállás alatt is maradt és folytatta a gondozást fizetés és irányítás hiánya mellett is. A háborús törmelékek felhalmozódása miatt a botanikus kert nagyon rossz állapotba került. A japánok alagutakat ástak a közelében, lőszergyárakat és raktárakat, valamint torpedószerelő állomást alakítottak ki a területen. Amikor 1945-ben vége lett a háborúnak, a britek visszatértek, és megkezdődhetett a helyreállítás. Az átszervezésnek köszönhetően a kert adminisztrációja különvált a szingapúri anyaintézménytől, és 1946-ban a fenntartás joga a Szövetségi Maláj Államok kezelésébe került. A következő években Frederick Sydney Banfield irányítása mellett a botanikus kertet az eredeti pompájában állították helyre. 1956-ban a kertek kurátorának Cheang Kok Choyt, az első malajziai embert nevezték ki, aki egészen az 1976-os nyugdíjazásáig folytatta az elődei által elkezdett munkát. Napjainkban az igazgatás Penang állam kormányának a felelőssége.

A botanikus kert fokozatosan csökkentette a kutatásban és a botanikai tevékenységben betöltött korábbi szerepét, miután a kormány igazgatása alá került. Ez abban is nyomon követhető, hogy a Curtis és az egymást követő felügyelők gyűjteményének jelentős része a Szingapúri Botanikus Kertbe került, így napjainkban a penangi intézmény inkább parkként, semmint botanikus kertként működik. A kert fő céljai közé tartoznak bizonyos fajtavédelmi programok, a tiszta, biztonságos és kedvező nyilvános rekreációs környezet biztosítása, valamint a természet és a kertészet megbecsülésére vonatkozó oktatás és a közvélemény formálása. Célja, hogy olyan programokat biztosítson a látogatóknak, amelyek a kertek történelmi és kulturális örökségére, a növénygyűjteményekre, a természeti tájra, valamint a növény- és állatvilág gazdag változatosságára összpontosítsanak. Terveik között szerepel még a botanikával, taxonómiával, kertészettel és tereprendezéssel kapcsolatos szakmai tanácsadás is. A kert egy-két tudományos kutatást is folytat, illetve együttműködik más botanikus kertekkel egyes botanikai és ökológiai kutatási programok kidolgozásában és végrehajtásában nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.

A kertek korábban mintegy 29 ha-on terültek el, míg nem 2003-ban és 2004-ben a területét kiterjesztették a környező erdőre, így napjainkra a védett terület 242 ha lett. Buja növényzete és nyugodt környezete népszerű parkká és turisztikai célponttá varázsolta az idők folyamán. Ez Penang egyedülálló természeti öröksége, ez az egyetlen ilyen kert Malajziában. Amellett, hogy az országban egyedülálló növény- és állatvilágának tárháza, Penang „zöld tüdejeként” is szolgál. A szabadidős tevékenységek közé tartozik a mindig népszerű reggeli jóga, a tai chi, a kocogás, a gyaloglás, a dzsungelben való kerékpározás és az aerobik. A kertek növényvilága közül legszembetűnőbb az ágyúgolyófa (Couroupita guianensis) és a sárkányvér ringlószilva (Dracontomelon dao). Megtalálható még a bételpálma (Areca catechu), amelyet pinang pálma néven is ismernek, ez a növény Penang-sziget névadója, továbbá a fehér denevérvirág (Tacca integrifolia) egyedi lilás-fekete színű virágai, a gyertyafa (Parmentiera cereifera), az endemikus papucsorchidea (Paphiopedilum barbatum) és a szigetre oly jellemző gyömbérfaj  (Geoctachys penangensis) is megtalálható a kertekben.

Ritka növényfajok gyűjteményei találhatók a Páfrányházban, a Pálmagyűjteményben, az Orchidáriumban, a Kaktuszházban, a Bromélia és Begónia Házban, a Füvészkertben, vagy akár a Páfrány Sziklakertben. A kert állatvilágában megtalálhatók a közönséges makákók (Macaca fascicularis), az álarcos langúrok (Trachypithecus obscurus), a fekete óriás mókusok  (Rutafa bicolor), valamint számos rovar és pillangó. Két orchideaház is várja a látogatókat, ahol összehasonlíthatók a termesztett hibridek és a vadon élő orchideafajok. A botanikus kert megtekintésére legalkalmasabb a száraz évszak, februártól áprilisig, ekkor virágzik pl. a thai bungor (Lagerstroemia loudonii), a jávai cassia vagy rózsaszín zápor (Cassia javanica) és a rózsás trombitafa (Tabebuia rosea) is.

A Liliom-tó körül induló ösvényen haladva elérhető a trópusi esőerdő, amely rövid távolságra van a botanikus kert kapujától. Ezen az úton lehet felkapaszkodni Charles Curtis egykori lakóhelyéhez, ahol a házból mára sajnos csak néhány tégla látható. A Lower Circular Road parkösvény pálma- és bambuszcsoporton keresztül halad a Waterfall River mentén. Különféle túraútvonalak vezetnek a botanikus kertből a Penang-hegyre és az északi Olivia-hegyre, mely Sir Stamford Raffles otthonának adott helyet, aki a feleségéről nevezte el a hegyet. 

Malajzia virágzó növényeinek sokfélesége miatt a Penangi Botanikus Kert lett az éves Virágfesztivál házigazdája, amelyet minden év májusában rendeznek meg. A botanikus kertbe a belépés ingyenes, és napjainkban reggel 7 és este 7 óra között van nyitva. A koronavírus-járvány alatt csakis arcmaszkban lehetett belépni a kertbe, és regisztrálni kellett előtte a látogatóknak az okostelefonjukon az ún. MySejathera alkalmazáson keresztül. A korlátozások idején egy őr számolta a látogatókat, mert egyszerre csak 200 fő tartózkodhatott a kertben. Ennek május 1-től vége.

A kert körülbelül 8 km-re található George Town városától, így egyáltalán nem nehéz eljutni oda. Ha bérelt autóval utazik ide az ember, akkor bőséges parkoló áll rendelkezésre, és alig 10 perc alatt elérhető a városból. A főkapu előtt van egy kis park szökőkúttal, mellette néhány üzlet, ahol italokat, harapnivalókat és apró falatokat árulnak. A bejárattól balra található a Penang-hegy tetejére vezető út, melynek saját járművel való használata engedélyköteles.