Klasszikus brit postaládák Malajziában

Kétségtelen, hogy az UNESCO Világörökségi helyszíneit érdemes felkeresni, akárhol járunk is a világban, mert ezek a területek valamiféle esszenciáját adják egy kornak, kultúrának, társadalomnak, egy természeti környezetnek. A Világörökségi listán jelenleg 5 malajziai terület van: a Kínabalu Par (2000 óta van a listán), Gunung Mulu Nemzeti Park (2000), Bandar Melaka és George Town, a Malaka-tengerszoros történelmi városai (2008), a Lenggong-völgy régészeti helyszíne (2012). 

Malaka és George Town több mint 500 éves múlttal rendelkező kereskedelmi és kulturális összekötő kapocs kelet és nyugat között a Malakai-szorosban. Európa és Ázsia olyan multikulturális örökséggel ruházta fel ezeket a városokat, amelyek nyomai napjainkig megjelennek. A világörökségi helyszínek listájára azért kerültek fel, mert a mai napig hűen tükrözik Malajzia gyarmati múltját. A két városnak mind az építészetében és a várostervezésében is jelen van a gyarmatosító hatalmak, így portugálok, hollandok, britek kulturális lenyomata. Míg Malaka inkább az egykori holland jelenlétet hordozza, addig George Town városképében a 18-20. századi brit uralom múltja dominál a lakó- és kereskedelmi épületeken keresztül. George Townban maradt meg a legtöbb, ma már ipari műtárgyként jegyzett brit postaláda is, melyeket egykor a Brit Királyi Posta üzemeltetett. Malajziában, akárcsak a többi Straits Settlements területen (a brit gyarmatosított területek csoportja Délkelet-Ázsiában) a britek saját postaládákat használtak.  

Egyébként ezeknek a gyarmati emlékeknek a megítélése kissé felemás, az itt élők nem feltétlenül tekintenek pozitívan rájuk. Sokan azt gondolják, hogy a brit gyarmatosítás emlékeit el kellene tűntetni az országból. Így a postaládákat is. (Ez hasonlít a mi gellért-hegyi Szabadság-szobrunk körül kialakult vitákra, mely szobor sokakban az 1945-ös szovjet megszállás emlékét idézi, hiába definiálták át tartalmilag a rendszerváltás után.) 

A postaszolgáltatás nyomait már az ókorban megtaláljuk: az uralkodóktól eredő hírek szállítására alkalmazott futárokat a postások elődeinek tekinthetünk.  A Római Birodalomban kifejlett postarendszer működött, de állami posták csak az újkorban szerveződtek. Európában az ipari forradalmat követően, az urbanizáció kibontakozásával a postai szolgáltatások iránti igény egyre erősödött, noha ebben az időben levelet még csak a postahivatalokban lehetett feladni. Ennek az áthidalására kezdtek el olyan megoldásokon gondolkodni, amelyek gyorsabbá teszik a levélküldemények feladását. Angliában Anthony Trollope, a viktoriánus kor egyik legtermékenyebb regényírója, a General Post Office (GPO) tisztviselője volt az, aki kitalálta, hogy zárt öntöttvas oszlopokat, levélgyűjtőket helyezzenek el az utak mentén, ahol az emberek a nap bármely szakaszában feladhatják küldeményeiket. Ez a rendszer Jerseybe-n vette kezdetét 1853-ban, később elterjedt a teljes szigetországban.  

A szigetországban az utcai postaládák (pillar box) alakja, formája változatos volt. Az elsők között találunk hatszögletűeket, majd 1859-ben kezdték el gyártani és kihelyezni az utak mellé a ma ismert, henger alakú oszlopos dobozokat. Míg a hatszögletű változatok sokszor beáztak, addig ezeken az új formációkon immár a levélnyílások felett egy karimát képeztek ki. Az egyik legkorábbi széria az 1866-ban tervezett, díszített kupakkal és akantuszlevelekkel ellátott oszlop volt, amelyet John Wornham Penfold (1828-1919) építész és földmérő tervezte. Postaládája ötletét egy országos pályázaton nyújtotta be, melyet a Brit Királyi Posta írt ki azért, hogy az utcai begyűjtő ládákat szabványosítsa a szigetországban. A ma Panford-dobozként ismert postaládán a szép forma és a funkcionalitás remekül érvényesült, így a Királyi Posta szakértői egyöntetűen elfogadták a dobozt, melyet azonban a magas gyártási költségek miatt 13 évvel később egy egyszerűbb designra cseréltek le.  A brit postaládák kötelezően 1874-ben lettek pirosak. Ekkor a használatban lévő Panford 

postaládákat – amelyek eredetileg zöldek voltak – is átfestették. A kormányzatnak 10 év alatt sikerült elérnie, hogy a Királyi Posta utcai ládáit mindenütt, egységesen pirosra fessék.

A 19. század végére több mint 33 000 utcai postaláda volt Nagy-Britanniában és a brit gyarmatokon. Mintegy 800 különböző típust tartunk ma számon a téglalap alakú, ovális dobozoktól és a fából készülteken át a fémborítású fali dobozokig, amelyeket általában a postahivatalok falain és ablakaiban helyeztek el. 1852 óta körülbelül 10-12 vállalkozás gyártott a Brit Királyi Posta megbízásából utcai ládákat így, a McDowall Steven, az Andrew Handyside, a WT Allen (ez főleg fali ládákat), a Cochrane, a Carron.

Azt ma már aligha lehetne tudni, hogy Malajziában hány postaládát helyezett ki összesen a Brit Királyi Posta a 19-20. században, hiszen egy részüket 1957, vagyis Malajzia függetlenségének kinyilvánítása után eltávolították. George Town-ban ma 6 darab még mindig megvan és üzemel. Mivel a Világörökségi helyszíneken nem lehet változtatni, beavatkozni, elbontani semmit, ami a terület látképét meghatározza, biztosak lehetünk abban, hogy ezeket a ládákat nem bontják el és nem cserélik modernebbre. 

Az egyik legrégebbi darab a Beach Street bankszektorában lévő piros, jó állapotú láda. Az oszlop tövében olvasható név szerint Andrew Handyside & Compay Ltd. műhelyéből való- Ezt az üzemet 1820-ban alapították, és először vasdíszeket öntöttek benne.  Az 1840-es évekre vasútalkatrészek gyártására szakosodott, de öntött kerti díszeket, majd lámpaoszlopokat is az új gázüzemű közvilágításhoz. És ez a cég jegyzi az első szabványosított postaládákat, melyre 1855-ben kötött szerződést a Brit Királyi Postával. A vállalat 1933-ban ugyan megszűnt, de ez alatt több ezer klasszikus öntöttvas postaláda került ki az üzemből. Érdekesség, hogy Angliában egy ehhez hasonló, a posta által kiselejtezett és gyűjtőhöz került Handyside gyártású postaláda 9000 euróért kelt el nemrégiben egy jótékonysági árverésen. 

Ma ugyancsak George Town-ban van, de eredetileg Cork belvárosában állt több mint száz évig a St. Patrick Street-en egy piros brit postaláda. Az egyetlen megmaradt példány volt, amit a Posta és Távíróügyi minisztérium és jogutódja, az An Post értékesített valaha.  George Townban a China Street Ghaut-ban lévő vámépület előtt is áll egy láda, amelyen VII. Edward EVIIR királyi címere szerepel. VII. Edward 1901-1910 között volt uralkodó, tehát ez a láda is legalább 110 éves. A készítője ismeretlen, ugyanis az utca burkolásakor szintbe hozták a járdával, vagyis az alját beépítették, így a készítő neve nem látható. Ez a láda nagyon gyakori Nagy-Britanniában, nagy kalapja van, szépen kidolgozott széle és természetesen piros. 

A későbbi korokból is vannak ládák, V. György (1910-1936) uralkodása idejéből egy az Upper Penang Road mentén, ugyancsak Handyside darab, és van egy a Penang General Hospital, az állami kórház területének kapuja előtt. A Carron Company öntödéjéből is van két postaláda. Az egyik George Town külvárosában az Ayer Itam Road mentén, a másik már Kuala Lumpurban a Kampung Bharu piaccal szemben.

Még egy brit postaládáról tudunk Malajziában, a Penang Hillen. Ezt ugyancsak Andrew Handyside műhelyében gyártották. A postaláda korábban a Beach Street-i tűzoltóállomás közelében állt, ám a Pos Malaysia 2005-ben ajándékozta a Penang Hill-i lakosok egyesületének, hogy nekik is legyen egy klasszikus darabjuk.