KASHAN, A CSEMPÉK ÉS SZŐNYEGEK VÁROSA

A Teherántól 256 kilométerre délre, a Nagy Sós-Sivatag és a Karkas-hegylánc határán fekvő település Irán egyik legkülönlegesebb és legtöbb látnivalóval megáldott kisvárosa. Jellegzetes látképe, a kupolákkal, széltornyokkal, pálmafákkal megtűzdelt panoráma egész sajátos hangulatot kölcsönöz neki. Kashan múltja a történelem kezdetére vezet vissza, hiszen földjén már a Kr. e. 7. évezredben is éltek emberek. A Kashan melletti Tepe Szialk e korai civilizáció (Zayandeh-folyó kultúra) egyik legfontosabb régészeti lelőhelye. Zikkuratja Kr. e. 3000 körül épülhetett. A város neve is az egykor itt élő Kasia-nép nevéből eredeztethető, mely később Kashian-ra változott. Ugyanakkor a XII-XIV. század között a kashani kézművesek jó minőségű és értékes cserépedényeket és csempéket készítettek, mely iparágnak a város lett a központja, így ma a csempe fárszi elnevezése is a város nevéből ered: kashi.

Bizonyos feljegyzések szerint ez volt az otthona a három napkeleti bölcsnek is, akik a csillagot követve indultak útnak Betlehembe, hogy hódoljanak az újszülött Jézus előtt. Jóllehet, a történet történelmileg nem hiteles, azt azonban jól tükrözi, hogy Kashan milyen elismertségnek örvendett akkoriban, amikor a legenda megszületett. A város megerősítése I. Malik sahhoz (Szeldzsuk-dinasztia) kapcsolódik, aki citadella építését rendelte el; a XI. századi Ghal’eh Jalali erőd maradványai ma is Kashan központjában láthatók. A városka fénykora a szafavidák uralkodásának idejére esik. Kashan ekkor az uralkodók legkedvesebb nyári rezidenciájának számított. E kor leghíresebb látnivalója a Fin-kert (Bagh-e Fin), mely I. Abbas sah magánkertjének épült, mint a paradicsom földi leképezése. Az 1590-ben elkészült Fin-kert Irán legrégebbi történelmi kertje, s egyike annak a 9 iráni ’perzsa kertnek’, mely UNESCO Világörökségi védelmet élvez. A ciprusokkal beültetett, hagyományos bagh stílusában épült park medencékkel, fedett kushak-al (tradicionális perzsa medence), csatornákkal, sétautakkal, a szimmetria szabályait követve lett kialakítva. A kertet a Kadzsar-korban kibővítették és felújították.  A Bagh-e Fin 1852-ben egy gyilkosság helyszíne volt: fürdőjében ölette meg Nasser-al-Din sah kancellárját, Amir Kabirt.

Az 1772-es nagy földrengés csaknem a földdel tette egyenlővé Kashant, szinte valamennyi szafavida kori épület romba dőlt, s nyolcezerre volt tehető a halálos áldozatok száma. De a város újjáépült, s noha hajdani szépségét már nem sikerült visszanyernie, a Kadzsar-korban újabb említésre méltó épületekkel gazdagodott a település. Ekkor épültek ugyanis azok a tradicionális kereskedőházak, melyekről ma Kashan szintén nevezetes, közülük is a leghíresebbek a Boroujerdi-ház, az Ameri-ház, az Abbasi-ház, a Tabatabaei-ház, a Manouchehris-ház, illetve az Attarha-ház és az Al-e Yaseen-ház. Ezek az egy-egy család számára készült hatalmas, több tucat szobával, kertes, medencés udvarokkal, fürdőházakkal, széltornyokkal ellátott, több szintes és gazdagon díszített rezidenciák ma múzeumként, illetve szállodaként funkcionálnak. Jól elkülönülnek bennük a tradicionális perzsa építészetre jellemző biruni (a külső, nyilvános helyiségek), illetve az andaruni részek (belső, privát helyiségek). Érdemes megemlíteni e házak finoman elegáns stukkó, üveg és tükörcsempe díszítését is, de még freskókat is felfedezhetünk bennük. 

Szintén a XVIII. század végének kiemelkedő építészeti alkotása az Agha Bozorg mecset és teológiai iskola (medresze). Nevét, az Agha Bozorg-ot (hatalmas úr) Mohammad Naraqi molla (vallástudományban járatos ember) számára a sah által adományozott címből kapta, ugyanis ő prédikált és tanított az épületben először. Mohammad Naraqi apja, Mulla Ahmad Naraqi a sah (Fath Ali) után a második legbefolyásosabb személy, az orosz-perzsa háborúk kiemelkedő hadvezére volt kora Perzsiájában. A család azonban elsősorban vallási vonalon lett híres, valamennyi tagja elismert síita vezető volt, olyannyira, hogy szerepük az egész tizenkettes sía (imámiták, a síita iszlám egyik ága, akik tizenkét imámot ismernek el) világban megkérdőjelezhetetlen volt. A két iwanos mecset egyszerűségével, szimmetrikus kialakításával a kor egyik legszebb építészeti alkotása. A kashani Péntek-mecset a város legrégebbi épülete, minaretjének építési dátuma 1074. Vannak olyan feltételezések, hogy még az iszlám hódítás előtti időkből fennmaradt zoroasztriánus tűztemplomból alakították át. Eredetileg két mihrabja (imafülke) volt, de a régebbit megsemmisítették, mert az még a régi, rossz qibla (imairány) szerint volt tájolva. Az eredeti irány 610-623 között még Jeruzsálem szentélye felé mutatott, de 624. február 11-től a qibla a mekkai Kába felé fordult. 

A kashani bazár szintén a város régi épületei közé tartozik, még a szeldzsukok idején épült, majd a szafavidák alatt újjáépítették. Legszebb része a XIX. században hozzáépített díszes Timche-ye Amin od-Dowleh, egy központi medencével, mennyezeti nyílással ellátott nagy terem, mely kereskedelmi célokat szolgál, de vallási összejöveteleknek is helyet adhat. A ma is használatban lévő bazárban az üzletek mellett mecsetek, sírok, árkádok, fürdők és víztartályok találhatók. A XVI. században, a szafavidák idején épült Sultan Amir Ahmad-, más néven Qasemi fürdőház Irán egyik leghíresebb nyilvános fürdője. Az épület az 1778-as földrengésben komolyan megsérült, de a Kadzsar-korban felújították, így ma régi pompájában látható. Az épület két külön részre oszlik, a sarbineh (öltözőre) és a garmkhaneh (forró fürdőre). Díszítésére türkiz és arany csempét használtak, emellett művészi festmények is láthatók a falakon. Megvilágítását a tetőkupolák nyílásain át kapja.  

Noha Kashan tele van szebbnél-szebb látnivalókkal, a többi iráni városhoz képest viszonylag elmaradott a turizmus terén, évente alig ezer külföldi turista keresi fel. Ugyanakkor az ország egyik legkiemelkedőbb szőnyeg-, selyem- és egyéb textiltermék gyártó központja, mely nemzetközi szinten is igen elismert. Itt található Irán gépesített szőnyegszövő gyárainak nagy része is. A XIX. század végén Kashanban éledt újjá a selyemszőnyegek gyártása, melyekre a vörös és elefántcsont szín jellemző, illetve a bonyolult virág motívumok, óriási középső medalionok használata.