FIRUZABAD, ARDASIR VÁROSA

A száraz és forró éghajlatú kisváros, Firuzabad – mely 110 kilométerre délre található Shiraztól – egy alacsonyabban fekvő, 10-20 kilométer széles síkságon terül el, amelynek köszönhetően az átlag hőmérséklete mintegy 5 fokkal melegebb, mint Shiraznak. Jóllehet, a síkság az őskor óta lakott (jelentősebb kőrézkori régészeti területe Tall-e Rigi), magának a városnak a története az ókorig nyúlik vissza. Mint Fars legtöbb ősi települése, Firuzabad – az ókori Gor, majd Ardašir Khureh – is az ókori Perszisz magterületén alakult ki, és már az Akhaimenida uralom idején is jelentős településnek számított. A makedón hódítás idején azonban elpusztult, Nagy Sándor a Konayfeqān- vagy Borāza-folyó (ma Firuzabad-folyó) vízével árasztotta el a várost, s az így kialakult tó (s alatta az ősi város romjai) évszázadokon át érintetlenek maradtak. A modern Firuzabad az ókori várostól 3 kilométerre keletre terül el. 

Kr. u. 224 körül egy új hatalom tűnt fel Persziszből, melyet akkoriban a laza államszervezetbe tömörült párthusok – egy szkíta (szaka) eredetű lovasnép – uralt már több mint 450 éve. I. Ardasír, a Szászánida-dinasztia megalapítója ekkor győzte le a párthusok utolsó királyát, IV. Artabanoszt Hormizdegánnál, majd bevonult a párthus fővárosba, Ktésziphonba. Párthiát ekkoriban már minden oldalról a szomszédos népek szorongatták, köztük Róma is. Ezt a labilis időszakot használta ki Ardasír a lázadásra, majd valamennyi ellenfelével leszámolt, s hozzálátott birodalma megalapozásához. Az iráni eredetű szászánidák, akik az Akhaimenidák örököseinek tartották magukat, feltehetően az Óperzsa Birodalom felélesztését tűzték ki célul. Központosított birodalmukat a zoroasztriánus államvallás és annak szent iratai, az Aveszta elvei szerint alakították és társadalmi, katonai, valamint államszervezeti reformokat léptettek életbe. 

Ardasír a Sándor által létrehozott tavat lecsapoltatta, majd az ősi Gor helyén új fővárost alapított, Ardašir Khureh-et (am. Ardašir dicsősége), a mai Firuzábádot, mely a korai szaszanida várostervezés egyik legszebb példája volt. Az új város egy magas falakkal és egy 35 méter széles árokkal körülvett, 1950 méter átmérőjű, tökéletes kör alaprajzú település volt, melyet húsz szektorra osztott a sugárirányú és koncentrikus utcák pontos geometriai rendszere. A város közepén egy több mint 30 méter magas, spirális torony (Terbāl) állt, melyet ma a helyiek minaretnek neveznek, bár eredeti funkciója nem ismert (feltételezik, hogy valamilyen palotához, zikkurathoz tartozhatott, esetleg földméréssel összefüggő szerepe lehetett). Itt találkozott Ardašir Khureh négy főutcája. A városközpont adott helyet a hivatalos épületeknek, melyek – a lakóépületekkel együtt – iszaptéglából épültek. Ez alól kivételt csak a Taḵt-e Nešīn és a Terbāl kő-habarcs falazatú épületei jelentettek; előbbiről feltételezik, hogy talán az uralkodó tűztemploma lehetett. 

A várossal egy időben, attól északra egy magaslaton, stratégiai szempontból kiemelkedő helyen épülhetett a Qalah-e Dokhtar (’a szűz palotája’, mely Ardasír lányáról, vagy más elképzelés szerint Anahita istennőről kapta a nevét), amely az uralkodó első, erődített rezidenciájaként szolgált. A legfontosabb palotahelyiségek egy kerek őrtoronyban kaptak helyet. Második palotája, mely méreteit és erődített szerkezetét tekintve elmaradt az elsőtől, a város és a Qalah-e Dokhtar között épült fel, s azt jelzi, hogy megépülte idejére az uralkodó már megszilárdította hatalmát. Építészeti stílusukat tekintve a két palota hasonló, jóllehet eltérő elrendezésű. Építészeti elemeik – helyiségekkel körülvett udvar, iwan, kupola – később a középkori perzsa építészetben is feltűnnek. A környéken több szaszanida kori híd maradványa is megtalálható, illetve számos egykorú, sőt, esetleg korábban épült erődítmény (Tall-e Ḵeżr, Tall-e Naqqāra-ḵāna és a Qalāt-e Ḥasanābād) is árulkodik a szaszanida hódításról. Ardasír emellett csatornákat, egy vízi alagutat is építtetett.  

Firuzabad mellett két szaszanida kori relief is található; az első – mely a legrégebbi és legnagyobb e korból származó dombormű, meglehetősen rossz állapotban van – Ardasír összecsapását ábrázolja három jelenetben IV. Artabanosz parthus királlyal (Kr. u. 224-ben). Ardašir Khureh megépülte, illetve Ardasír növekvő hatalma fenyegetést jelentett a parthus birodalomra, de az utolsó parthus király, IV. Artabanosz végül nem tudta leverni a Szaszanida-dinasztia megalapítójának lázadását; az I-es számú, vagy lovas dombormű Ardasírnak e győzelmét ábrázolja. A II-es számú relief, mely az egyestől egy kilométerre északra, egy régi híd mellett található, sokkal jobb állapotban maradt meg, mint a lovas dombormű. Ez a relief Ardasír beiktatását ábrázolja, ahogy a király megkapja hatalmát Ahuramazda istentől. Kr. u. 226-ra keltezik, amikor az uralkodó elfoglalta az egykori parthus fővárost, Ktésziphont. A jelenetben látható, ahogy az isten diadémot ad Ardasírnak, mely a hatalom szimbóluma. A két főalak mellett három nemes alakja is feltűnik, köztük valószínűleg Shapuré, a koronahercegé.    

Noha Ardašir Khureh/ Gor továbbra is virágzó település maradt (még a korai iszlám időkben is), amikor Ardasír fia, Shapur megépítette saját uralkodói központját, Bishapurt, az első szaszanida település elveszítette fővárosi rangját. Azonban a Qalah-e Dokhtar mindvégig megtartotta védelmi szerepét; ez volt az utolsó szaszanida erősség az iszlám hódítás idején, a Kr. u. VII. században. A város a buvajhidák idején igen kedvelt volt; a dinasztia uralkodói még felújításokat is végeztek az uralkodói palotán, sőt a Firuzabad nevet is egy buvajhida emír, ʿAḍud al-Dawla adta a városnak a X. században, mellyel felváltotta korábbi elnevezéseit, az Ardašir Khureh-et és a Gort. Ez az elnevezés az akkor elterjedt újperzsa nyelvhez kapcsolódik, melyben a ’gor’ szó sírt jelentett, és az uralkodó, aki gyakran időzött a városban, nem akart egy „sírban” tartózkodni. Ezért a település új neve Peroz-abad, Győzelem városa lett, mely később Firuzabadra módosult. A középkori krónikák megemlítették Firuzabad híres rózsáit és rózsavizét, illetve az iszlám világ három legszebb városával hasonlították össze. Ardasír kerek városát végül a XIV. században hagyták el végleg, a tőle 3 kilométerre keletre fekvő modern várost a szafavida időszakban alapították szintén Firuzabad néven.