TEHERÁN, A KADZSAROK FŐVÁROSA

A mára több mint 8 milliós lakosú metropolisszá hízott Teherán az Alborz-hegység lábánál, három oldalról is hegyekkel körülölelt völgyben terül el. Ha az agglomerációt is hozzávesszük, lakossága a 15 milliót is eléri – ezzel Nyugat-Ázsia legnépesebb települése – így az egész város egy felbolydult hangyabolyhoz hasonlít leginkább. Közlekedése az európaiak számára maga az őrület, a közúti forgalom pedig leginkább halálfélelmet kelt azokban, akik először találkoznak vele. Tény, a teheráni közlekedést meg kell szokni, ideális később sem lesz, de legalább elviselhető. Több évtizedes, füstöt okádó Paykanok, iránytaxik, a 60-as évekből itt maradt Mercedes buszok, robogók, motorok száguldoznak Teherán útjain, és határozzák meg jellemzően a városról kialakult képet. De térjünk is vissza a derék Kadzsarokra, akik 225 éve fővárosi rangra emelték ez a hatalmas metropoliszt, mely rövid idő alatt ilyen hatalmas változáson ment keresztül.

Teherán városmagja rejti a település legrégebbi épületeit, melyek azonban nem régebbiek, mint egy-kétszáz évesek; paloták, mecsetek, minaretek, vallási iskolák, fedett bazár, karavánszerájok, és a jellegzetes kék és sárga mintás Kadzsar-kori csempékkel díszített kupolák. Mégis, a város méreteihez képest igen kevés valóban régi, és az ősi perzsa építészeti stílust képviselő épületet lehet találni Teheránban. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a város gyors ütemben növekedett, így a régi épületek legtöbbször áldozatául estek az újabb várostervezésnek. Másrészt pedig a modernizációs törekvések többször is győzedelmeskedtek a tradíciók és a konzervatív értékrend felett: a XX. század első felében – immár a Pahlavi-dinasztia idején – újabb palotakomplexumok épültek, míg a régebbiek kiszorultak a használatból, vagy lebontották őket, ahogy például a városfalat is. Teherán modern nagyvárossá vált, ahol a praktikum és a hasznossági elv előrébb volt, mint a perzsa örökség.

Ettől függetlenül azért bőven találunk itt látnivalókat. Az egyik legismertebb teheráni műemlék az UNESCO Világörökségi helyszínként is számon tartott, kertekkel, szökőkutakkal, pavilonokkal és egyéb épületekkel tagolt Golesztán-palotakomplexum, mely a Kadzsar uralkodók rezidenciája volt. A Szafavida-alapokon, de a XIX. században átépített, a hagyományos perzsa és a nyugati építészeti stílusokat ötvöző Golesztán ma múzeumként működik. Egy másik palota együttes a Darband lábánál elnyúló Száadabad-komplexum, mely előbb a Kadzsarok, majd a Pahlavik nyári rezidenciája volt; a 110 hektáron fekvő palotakomplexum 18 épületből áll, köztük a híres, klasszikus stílusú Zöld-palota, illetve az 1930-as években épült, 54 szobás Fehér-palota. Szintén a Pahlavi-család tulajdonában volt az Alborz lábánál található Niyavaran-palota együttes, mely az 1960-as években épült. Valamennyi palota uralkodói gyűjteményeknek ad otthont, van köztük automobil-, teríték-, illetve öltözék múzeum is.

Az Iráni Nemzeti Múzeum az ország történelmét mutatja be a legkorábbi időktől kezdve, köztük felbecsülhetetlen pre-iszlám kiállítási anyaggal, míg az Iszlám Múzeum Irán muszlim örökségét helyezi fókuszba. Gyűjteményében kalligráfiák, szőnyegek, kerámiatárgyak, fafaragványok, miniatúrák láthatók. Az egyik legérdekesebb kiállítás a Teheráni Központi Bank tulajdonában lévő Nemzeti Ékszergyűjtemény, mely a világ egyik, ha nem a leggazdagabb koronázási ékszergyűjteménye, s amely nem mellesleg Irán valutatartaléka. A Szafavida, Kadzsar és Pahlavi sahok által felhalmozott mérhetetlen mennyiségű és tökéletes minőségű ékszerek között koronák, diadémok, brossok, melltűk, nargilék, étkészletek, pajzsok, fegyverek szerepelnek, de itt látható a híres Darya-e Noor gyémánt, valamint a heverőnek is beillő Páva-trón. A gyűjtemény egyik legérdekesebb darabja az a gyémántból és smaragdból kirakott, aranyozott, egy méter magas földgömb, melyet az udvari ékszerészek azokból az ékkövekből készítettek, melyek leltárba vétel nélkül, szanaszét hevertek a kincstárban.

A város jelképének is számító, fordított Y formájú Azadi-torony 1971-ben épült Perzsia fennállásának 2500. évfordulójára.

A Hossein Amanat által tervezett műemlék a klasszikus perzsa és a modern stílus ötvözete; felfedezhető benne a középkori ívek iwan-stílusa, valamint a XX. század egyszerű vonalvezetése. A 2017-ben épült, 435 méter magas, s a város nyugati felének sziluettjét meghatározó Milad-torony a világ hatodik legmagasabb magában álló tornya. Kilátó, kávézó, étterem, valamint egy galéria működik benne. A Leila Araghian iráni építésznő által tervezett, s 2014-ben megnyílt több szintes Tabiat-gyaloghíd az utóbbi évek egyik legizgalmasabb teheráni látnivalója. A 270 méter hosszú híd a Park-e Taleghanit és a Park-e Abo-Atasht köti össze, áthidalva a forgalmas Modarres autópályát. A lombkorona sétánynak is beillő Tabiat-hídról lenyűgöző kilátás nyílik Teherán tehetősebb északi városrészére, valamint a háttérben magasodó Alborz-hegységre.