ABYANEH, A VÖRÖS FALU
ABYANEH, A VÖRÖS FALU
Az Irán szívében, Kashantól 70 kilométerre délkeletre, a Karkas-hegység szürkés-vörös lankáin elnyúló aprócska település egészen szürreális, mégis vonzó látványt nyújt: nyáron a távolból csak a zöldellő fák gyér ligetei, télen pedig a háttérben magasodó, hósapkás hegyek törik meg az egymásra torlódott vörös színű kockaházak egységes képét. Ha közelebbről pillantunk rá, ha bemerészkedünk rőt házfalai, utcái közé, olybá tűnik, mintha csak egy furcsa mesébe csöppentünk volna. Mintha mindent egy hatalmas adag paprikapiros festékkel öntöttek volna le: az utcákat, a házakat, de még a távolabbi dombokat is. A vörös uralmát csak az abyaneh-i asszonyok jellegzetes viselete töri meg: nagy fehér kendőiket (Charghad) – mely a fejet, vállakat és a felsőtestet takarja – színes virágok díszítik, hozzá térd alatt érő sötét szoknyát viselnek. Ezt a tradicionális viseletet évszázadok óta őrzik az itt élők.
A régészek szerint Abyaneh Irán egyik legrégebbi települése, csaknem 1500 esztendeje alapították, még a szaszanidák idején (más feltételezések szerint 2000 éves is lehet a falu).
Korosodó épületeinek jó része még ekkor, vagy a szeldzsuk és szafavida uralom idején épült, de a kadzsar-kori házak sem mondhatóak éppen újnak. Tájolásuk keleti irányú, hogy maximálisan kihasználják a napsütéses órák számát. Legfontosabb építőanyaguk a magas vas-oxid tartalmú vályog és agyagtégla, melynek jellegzetes színüket köszönhetik. Építészeti megoldásukat tekintve Masuleh (egy másik nevezetes iráni település) stílusát követik: a házak úgy épülnek egymásra, hogy minden épület teteje a felette lévő udvara. Emiatt tűnik a távolból úgy, mintha egymás hegyén-hátán lennének. A házfalak egyhangúságát csak a téglarácsos ablakok és a sok száz éves, ódon, faragott faajtók törik meg. Némelyik a maga patinás megjelenésében egészen megkapó. Néhány ajtón felfedezhetjük a kopogtatókat is; külön a férfiakét (hosszúkás) és külön a nőkét (kerek), melyek más-más hangot adnak használatkor, így tudták, hogy az érkező vendég férfi-e, vagy nő, s azt is, hogy ennek megfelelően ki nyisson ajtót.
Persze az abyaneh-i emberek nem csak viseletükben és építészetükben őrzik évszázados gyökereiket. Helyi nyelvjárásuk a középperzsa (pehlevi), mely még a szaszanida időszakból maradt fent.
Abyaneh falu elnevezése is e dialektusból ered: jelentése fűzfaliget, ami arra utal, hogy egykoron számos fűzfaliget lehetett a környéken. Az ősi történelemnek és a tradíciókhoz való ragaszkodásnak köszönhetően – nem meglepő módon – az abyaneh-iek az ősi vallást, a zoroasztrizmust is megtartották, s sokan közülük máig ápolják is. Az asszonyok viselete is erre vezethető vissza, s jóllehet ők nem viselnek csadort, de betartják a nők ruházatára vonatkozó szigorú szabályokat. Az iszlám hódítás idején (VII. sz.) sok zoroasztriánus a hegyekbe, vagy a sivatagba menekült, hogy elkerüljék az iszlámra való kényszerű áttérést, ami megmagyarázza Abyaneh, illetve az oázisváros, Yazd zoroasztriánus központként való létrejöttét. Ez az izoláció segített megőrizni vallásukat, nyelvüket, tradícióikat.
Abyaneh legrégebbi látnivalója is a zoroasztriánus valláshoz kapcsolódik; a Harpak Tűztemplom még az Akhaimenidák idején épült, tehát mintegy 2500 éves, s később, a szaszanidák idején újították fel. Nevét – feltételezhetően – Ajdak méd király utolsó tanácsosáról kapta, aki iránt Nagy Kürosz mély tisztelettel viseltetett, s ő is rendelte el az építését a bölcs és bátor ember halála után. A három emeletes és négy íves templom habarcsból és kőből készült. Egy másik igen régi helyszín a Hinza, más néven Anahita templom, mely napjainkban zarándokhelyként ismert, ahol a helyiek szerint csodák történnek. A feltételezhetően egykor az ősi perzsa anyaistennőnek, Anahitának szentelt templom helyisége a Kr. u. VIII. században Bibi Zobaydeh-nek, a hetedik šiia imám, Musa bin Jafar lányának nyújtott menedéket. A falu melletti dombon egy szaszanida kori erőd maradványai is megtalálhatók, mely az utóbbi időben régészeti ásatások színhelye.
Természetesen a zoroasztriánus tradíciók ellenére Abyaneh-ban iszlám épületeket is találunk, köztük tizenegy mecsetet; ezek közül talán a Péntek- (Jamé-) mecset a legrégebbi, melyet a XI. században építettek. Kupolája a szeldzsuk időkből maradt fenn. A Khaneqah, vagyis kolostor a szafavida időszak egyik szép példája, az időszakra jellemző motívumokkal díszítve. A háromszintes épület a szufi szerzetesek (muszlim misztikusok) számára épült, ahol élhettek, tanulhattak és pihenhettek. A falu nyugati felén két karavánszeráj is működött egykor, melyeket Fatima Zughul építtetett. A két épületet egy áradás megrongálta a közelmúltban. Szintén a falu nyugati végén három vízi malmot is találunk, melyeket a helyiek areh néven említenek, ezek az Areh Hereh, az Areh Mion, és az Areh Daryoun, melyek a Daryoun-folyón működnek. Abyaneh régi házai közül érdemes megemlíteni Gholam Nader Shah és Nayeb Hussein Kashani házát.
Abyaneh 1975 óta szerepel az Iráni Nemzeti Örökség listáján és 2007 óta az UNESCO Világörökségi javaslati listáján, mint a környezethez való alkalmazkodás és a tradíciók megőrzésének szép példája.
