A penangi Szun Jat Szen Emlékközpont

A gyönyörűen felújított, hófehér gyarmati stílusú bungaló George Town belvárosában, a Jalan Macalister legelején áll, alig 10 perces sétára a KOMTAR-tól, illetve 20 perces sétára a Lebuh Armenianon (vagyis Örmény utcán) található Szun Jat Szen Múzeumtól. Ma a Szun Jat Szen Emlékközpontot felkereső turistákat zsibongó, nyüzsgő városkép fogadja. A Jalan Macalister ezen része (a KOMTAR-tól az Anson Roadig) hatalmas toronyházakkal, betonépületekkel, és itt-ott fákkal beültetett forgalmas főútvonal, de amikor a Francis Light kapitány bizalmasáról, Norman Macalister ezredesről, Penang egyik korai kormányzójáról (1807-11) elnevezett út a XIX. században fokozatosan elkezdett kiépülni, még csak egy jelentősebb földút volt, mely szakaszosan épült, bővült tovább. Az Anson Roadon túl már árnyékosabb, lombosabb és külvárosiasabb a panorámája, köszönhetően a magas Angsana fáknak (Pterocarpus indicus), melyeket Charles Curtis, a penangi botanikus kert kurátora ültetett a XIX. század végén. De most térjünk vissza az emlékközpont épületére.

Az elegáns megjelenésű ház eredetileg egy kínai kereskedőklub, a Xiao Lan Ting klubházaként épült valamikor a XIX. század vége felé. A XX. század első évtizedében azonban a bungaló a Dr. Szun Jat Szent támogató köztársaságpártiak egyik legfontosabb központjává vált.

1905-ben Szun Tokióban létrehozta a Tongmenghui nevezetű pártját, melynek támogatottsága villámgyorsan növekedett a régióban. A Tongmenghui megalapítása után Szun olvasóklubok nyitását sürgette a forradalmi eszmék elterjesztése érdekében, hogy az újsághírek nyilvános felolvasásán keresztül az alsóbb osztályok körében is terjesszék az eszméket (a Tongmenghui forradalmi eszméit Penangon az úgy nevezett Philomatikus Unió, – egy, az ismeretek, a tudás megszerzésére alakult egyesület – fedőszervezete alatt terjesztették). A Tongmenghui penangi ágát, ahogy a Penangi Philomatikus Uniót is Goh Say Eng (más néven Wu Shirong) alapította meg 1908-ban, akivel Szun 1905-ben találkozott a penangi Xiao Lan Ting klubban, amikor Szun először látogatott a szigetre. Maga a Philomatikus Unió a Li Teik Seah bungalóban, a Carnarvon Street 152. szám alatt lett bejegyezve.

A Xiao Lan Ting klubház volt Szun 1906-os gyújtó hangú beszédének a helyszíne. Ez az első beszéd volt hivatott felrázni a penangi kínaiakat, akik között eddig jórészt a konzervatív monarchista, illetve az alkotmányos monarchia megvalósításának eszméi hódítottak, ráadásul a brit kormány is jó diplomáciai kapcsolatokat ápolt a Csing-dinasztiával. Így nem csoda, hogy a penangi (sőt, a nanyangi) kínaiak eleinte meglehetős közönnyel fogadták Szun és társai forradalmi, illetve köztársasági törekvéseit, eszméit. 1911-re, a kantoni felkelés sikere után azonban már sokan csatlakoztak a forradalmárokhoz. Ekkor Szun és követői megvásárolták a Xiao Lan Ting klubházat, és itt kapott helyet a Penangi Philomatikus Unió, a Tongmenghui olvasóklubja. 1918-ban aztán, a kínai forradalom győzelmével már rendeltetését veszített, de egyébként ma is működő Philomatikus Uniot felváltotta a Chung Ling Iskola, mely a tanult, képzett és a hagyományos kínai eszméket tovább vivő réteg kinevelését célozta. Az iskolát 1917-ben hozták létre. 1935-ben pedig az 1920-ban alapított Fukien Leányiskolát költöztették ide. Az iskolák alapítói valamennyien a Tongmenghui penangi ágának tagjai voltak.

A Chung Ling Iskola 1923-ig működött a Jalan Macalisteren álló épületben, ekkor költözött mai helyére, Air Itam területére. A Fukien Leányiskolának pedig – mely ma a Penangi Kínai Leány Általános Iskola és Gimnázium nevet viseli – egészen az ötvenes évek elejéig adott otthont a Penangi Philomatikus Unio egykori épülete. Az egykori Xiao Lan Ting klubház, majd a Penangi Philomatikus Unió épületét végül 2002-ben újították fel, és ekkor alakították át Szun Jat Szen Emlékközponttá és múzeummá, mely méltó módon emlékezik meg a kínai politikus életéről és munkásságáról. Kiállításai persze nem csak a XX. század első felének eseményeit, hanem a második világháború, a japán katonai terjeszkedés és a japánellenes küzdelmek történéseit is bemutatják. A fő kiállítás anyaga természetesen Szun Jat Szen életének epizódjait, a mandzsuk, vagyis a Csin-dinasztia elleni küzdelmeit és lázadásait, a részleges külföldi megszállás alatti kínai állapotokat, a Kínai Köztársaság 1912-es megalakulását, valamint Penang Kína átalakulásában játszott szerepét mutatják be. A múzeum diorámákon keresztül, helyi kézművesek által készített agyagfigurák segítségével ábrázolja a történelmi eseményeket. Láthatunk itt olyan jelentős történéseket, mint az 1910. november 13-i Penangi konferencia, melyet a Dato Kramat 404. alatt tartottak meg, vagy csupán olyan jellemző pillanatképeket, amin a mandzsuk elleni lázadás szimbólumává vált hosszú fonott copfot (a tradicionális mandzsu hajviselet) levágja a borbély.

Az épület előtt álló szoborcsoport Szunt, illetve két legfontosabb, legelkötelezettebb penangi támogatóját, Goh Say Eng-et (más néven Wu Shirong) és Ooi Kim Kheng-et (más néven Huang Jin Csing, vagy Ng Kim Kheng) ábrázolja. Goh Say Eng (1875-1941), a Penangi Philomatikus Unió megalapítója (1908) maga is tehetős penangi kínai kereskedő családba született, míg felesége Cheah Tek Soon, Penang egyik leggazdagabb kínai iparmágnásának fogadott lánya, Cheah Liew Bee volt. Cheah Tek Soon halála után valamennyi ingatlanát, hatalmas vagyonát leánya, és annak férje, Goh Say Eng örökölték, melyek eladásából finanszírozták Dr. Szun mozgalmát. A pár végül teljesen elszegényedve halt meg. Ng Kim Kheng a Tongmenghui penangi ágának alelnöke volt, s övé volt az a Dato Kramat 94. szám alatt álló bungaló, mely ma a Szun Jat Szen örökségi ösvény negyedik megállója. Az egykor gyönyörű, mára teljesen lepusztult cölöplábas bungalóban megalapítása után négy hónapig működött a Penangi Philomatikus Unió. Wu Shironghoz hasonlóan Ng Kim Kheng is minden vagyonát Szun mozgalmának sikeréért áldozta. Ng Kim Kheng más Tongmenghui tagokkal együtt részt vett a Kwong Wah Yit Poh nevű újság, a Tongmenghui forradalmi szervének megalapításában is.