Kínai piros boríték

A szokást övező egyik legnépszerűbb mítosz egy Sui nevű démonról szól, aki mindig újévkor bújt elő az odújából, majd gyanútlan családok házaiba surrant be. Amint bejutott, Sui a házban lakó gyerekek hálószobájába osont be, ahol végighúzta karmait az alvó gyermek homlokán. Amikor a gyerek erre hirtelen felébredt, sikoltozni kezdett, ami démoni fejfájást okozott nála. Hogy ez ne forduljon elő, az egyik újévkor a szülők elhatározták, hogy szeretett gyerekeiket egész éjjel ébren tartják. Eleinte jól ment, de az órák múlásával egyre világosabbá vált, hogy a gyerekek nem tudják ébren tölteni az éjszakát. Az egyik aggódó anya elhatározta, hogy fia biztonságát 8 szerencsés rézpénzre bízza, melyek a kínai folklórban ismert 8 halhatatlan istent jelképezték. Betette őket egy piros borítékba, amit azután a fia párnája alá csúsztatott. Abban a reményben, hogy ez kellően elrettentő erő lesz Sui fortélyaival szemben, a család lefeküdt aludni. Szokásához híven aznap éjjel a gonosz Sui besurrant az ajtó alatt. Ahogy azonban a fiú ágya felé közeledett, a párna alól hirtelen homályos fény kezdett sugározni az érmékből. Ahogy Sui közelebb ért, az érmék fénye egyre világosabb lett, mígnem a sugarak késként fúrták át a démon szemét, aki ezután sikoltozva menekült el az éjszakába.

A lai see fogalma több ezer évesnek számít. A legenda szerint az idősebb családtagok egy piros zsinórra fűztek fel érméket, amelyeket „aat seoi cin”-nek neveztek, ami azt jelenti, hogy „kivédik az öregséget”. Gyermekek párnái alá helyezték a felfűzött érméket újévkor, hogy elűzzék a félelmet és a gonosz szellemeket. A Tang-dinasztia idején (i. sz. 618–907) változott át csomaggá, de pontos dátum nem ismert. Míg a királyi családok és a gazdag kormánytisztviselők kézzel szőtt szövettáskákat rendeltek meg ehhez, addig a hétköznapi emberek piros papírt kezdtek használni az érmék és bankjegyek becsomagolására. Az idősek azután ilyen piros csomagokat adtak a család fiatalabb tagjainak újévkor, valamint olyan események alkalmából, mint például a születésnapok és az esküvők. 1900 körül a kezdetleges csomagok a nyomtatási technológiák fejlődésének köszönhetően változtak borítékokká. Az emberek elkezdték kiterjeszteni a hagyományt a családon kívülre is, és piros borítékokat ajándékoztak a szomszédoknak és a barátoknak egyaránt. Kijelenthetjük, hogy a mai Kínában a piros borítékok nagyjából ugyanazt a funkciót töltik be, mint a dinasztikus Kínában: kapcsolatokat tartanak fenn és ápolnak a kínai társadalom különböző tagjai között.

Házasok esetében a piros csomagok átadása ma már elengedhetetlen része a holdújévi ünnepségeknek. Ez egy módja annak is, hogy az idősebb családtagok megosszák az áldásukat a fiatalabbakkal, és minden jót kívánjanak nekik a következő évre. Amikor az ajándékozó piros borítékot ad, akkor mellé általában áldásokat és kívánságokat mond, mint például: „jólétet kívánok”, „jó egészséget”, „maradj fiatal”. A címzettek a kapott jókívánságaikért cserébe általában ők is viszonozzák az áldást. A felettesek a beosztottjaikat, az alkalmazottakat, vagy a tanárok a  diákokat is piros borítékokkal ismerik el. Szokás piros csomagokat adni a kedvenc üzletben és étteremben dolgozóknak, a biztonsági őröknek, takarítóknak, sofőröknek és taxisoknak egyaránt. A kapott csomagokat különösen a szerény jövedelműek értékelik jobban. Nemcsak a többletbevétel hihetetlenül örvendetes ekkor, hanem a nyújtott szolgáltatások ilyen formában történő elismerése is. A csomagcserével egy vita is lezárható – ezzel a gesztussal a vitát az előző évben hagyják, és tiszta lappal indul az új holdciklus.

Még ma is a piros és az arany a legjobb szín a csomagokhoz, de ahogy változik a társadalom, úgy változik a hagyomány is, így ma már a rózsaszín, a lila, a narancs és a sárga is elterjedt és elfogadható borítékszínek. Csak arra kell vigyázni, hogy soha nem szabad fehér vagy fekete borítékot adni, mert ezek a színek a halálra, a temetésre vonatkoznak. Magukat a borítékokat általában kínai karakterekkel és gyönyörű, néha bonyolult képekkel díszítik, amelyek a jószerencsét idézik meg.

Általánosságban elmondható, hogy a tárgyak, így a piros borítékok két kézzel történő átadása vagy fogadása udvariasságnak számít, és fontos módja annak, hogy tiszteletet mutassanak mind a társadalmilag egyenlőkkel, mind pedig mindenkivel, akik magasabban vannak a társadalmi ranglétrán.

A friss és ropogós új borítékok és az újonnan nyomtatott papírpénz adása számít ideálisnak, mert ezek jelentenek új kezdetet. Természetesen esztétikailag is jobban néznek ki, mint a gyűrött, koszos bankjegyek. A pénzösszegekkel kapcsolatos szokások is ismertek. Kedvezőnek tekinthető, ha a borítékokat páros számú papírpénzzel töltik meg, például borítékonként kettővel. A nyolc és a kilenc többszöröse is szerencsés, mivel a „nyolc” hangja a gazdaggá válást jelző kantoni szóra, a „kilenc” pedig a hosszú élettartamra rímel. De nem szabad adni a négy többszörösét; mert a négyes szám a „halálra” rímel kantoni nyelven. Az átlagos összegek a kisgyermekek és szolgáltatók számára a 20–50 jüantól az üzleti ügyfélnek vagy partnernek adományozott ezrekig terjedhet. Általánosságban elmondható, hogy a dolgozó kollégáknak és közeli, nem házas barátoknak átadott holdújévi összegek 50 és 300 jüan között mozognak. A házasok egyedülállóknak való adományozása visszaköszön a kínai kultúra egy ősi értékéhez: minél több gyermeke vagy unokája van az embernek, annál áldottabb. Mivel a házasság általában az első lépés a gyermekvállalás felé, a párokról általában úgy gondolják, hogy több áldásban részesülnek, amit megoszthatnak másokkal. De manapság egyes egyedülálló felnőttek is piros csomagot adnak családjuk fiatalabb tagjainak. Sokan annyira élvezik az ajándékozást, hogy nem várják meg a kínai újévet, hanem már előtte odaadják a piros csomagokat. Egész évben bármikor meglephetik a családjukat ajándékokkal, de borítékokat tartanak a táskájukban, hogy megajándékozzák a taxisokat, árusokat, és akár a segítőkész idegeneket is.

A hagyományos kínai temetésen való részvételkor szokás, hogy pénzes borítékot adnak át az elhunyt hozzátartozóinak. Ebben az esetben a borítékba helyezett pénzösszegnek páratlan számúnak kell lennie. Ráadásul az ilyenkor adott pénzzel teli borítékokat nem nevezik „hongbao”-nak, mert nem pirosak. Ehelyett fehérek, mivel ez a szín Kínában hagyományosan a halálhoz kapcsolódik.

A piros borítékok esküvők elengedhetetlen ajándékának számítanak. A kínai esküvők igen sokba is kerülhetnek, mivel a család mindkét oldala nagyszámú családtagot és barátot szeretne meghívni, és a legjobb ételt és bort szeretné biztosítani. Ezenkívül az ifjú házasoknak be kell rendezniük új otthonukat. Ezért általában azt várják a vendégektől, hogy ajándékozzanak nekik piros csomagokat, amivel fedezni fogják a költségeket.

Makaóban és más gazdag kínai nagycsaládok körében gyakori, hogy az idősek igen magas összegű piros borítékokat adnak olyan jelentős életesemények alkalmával, mint a születésnapok, az érettségi, a tanulás miatti külföldre költözés, az esküvők vagy újszülöttek érkezése. Ez a szeretet és a vonzalom kimutatásának módja egy olyan kultúrában, amely hagyományosan nem fejezi ki szóban az ilyen érzelmeket. Ebben az esetben a borítékban lévő pénzösszeget számos tényező határozza meg, maga az alkalom, az életkörülmények, vagy az adományozó társadalmi rangja. A legvastagabb piros csomagok adása a gazdagokat érinti, mert tőlük elvárják, hogy mindenkivel nagylelkűek legyenek. De ha szerencséjük van, cserébe kaphatnak ők is nagyobb összegű csomagot.

A WeChat 2014-ben bemutatott „virtuális hongbao” alkalmazás mára lehetővé teszi, hogy okostelefonon bárki elküldhesse és fogadhassa ezeket az ősi ajándékokat a kibertérben. A szolgáltatás népszerű támogatásának fellendülése elindította a „hongbao háborúknak” nevezett eseményt a különböző online fizetési platformokon.