Üzbegisztáni körutazás 8. nap

Buhara, Sahriszabz, Szamarkand

Reggel indulás busszal Timur Lenk „hazájába”. Sahriszabz (jelentése „zöld város”) az egyik legszebbnek tartott üzbég település, amely Szamarkandtól 80 km-re délre található. A 100 000 lakossal rendelkező város több évezredes múlttal rendelkezik, alapítását valamikor 3000 évvel ezelőtti időpontra teszik. Amikor a Selyemút mentén fekvő város a Perzsa Birodalom része lett, akkor abban az időszakban tartományi székhely és fontos kereskedelmi központ is volt. Nagy Sándor makedón uralkodó a birodalmához csatolta a várost, és i. e. 328–327 között egy ideig ott is tartózkodott, ahol feleségül vette Roxana perzsa hercegnőt. A makedón, majd a hellenisztikus államok bukása után a város 710-ben arab hódítók kezére került. Dzsingisz kán hódítását követően a 13. században a régió a Barlas törzs irányítása alatt volt, majd a 14–15. században a régió politikai és kulturális központja lett. 1336-ban itt született Timur Lenk. A város aranykora Timur Lenk és utódai idejére esik, amikor is még az is felmerült, hogy Szamarkand helyett az akkor Kesh néven ismert város legyen a birodalom székhelye. 2000-ben Sahriszabz történelmi városközpontja felkerült az UNESCO Világörökség listájára, 2016 óta pedig a veszélyeztetett világörökség vörös listáján is szerepel. A város látnivalói közül az egyik leghíresebb az Ak Szaráj („Fehér palota”), amelyet 1380-ban kezdtek építeni azok a mesterek, akiket Timur az általa meghódított területekről hozatott ide. Az írásbeli beszámolók szerint a palota több impozáns lakó- és egyéb helyiségből állt, különálló udvarok köré csoportosítva. A palota teljes mérete lenyűgöző: önmagában a főudvar 120–125 m széles és 240–250 m hosszú volt. A többi udvar és a palota külső kerületének méretét még nem rekonstruálták. A hely fennmaradó elemeinek arányának kiszámítása alapján a palota magassága elérte a 70–80 m-t. A különböző technikák használatakor a kézművesek szem előtt tartották, hogy a palota észak felé, a főváros, Szamarkand felé nézzen. Az elsősorban sötét- és világoskék színű téglamozaik különleges színvilágot eredményezett a palota számára. A finoman kivitelezett díszítés kalligrafikus feliratokat tartalmaz, elsősorban Korán részletekkel, de világi idézetek is megtalálhatóak. Az épület elpusztítását II. Abdullah kánnak (16. század) tulajdonítják, aki állítólag a város ostroma alatt elrendelte Timur és leszármazottjainak minden fontosabb építményének a lerombolását. 1943-ben egy véletlennek köszönhetően fedezték fel a régészek Timur Lenk kriptáját. A föld alatti helyiségben egyetlen hatalmas kőkoporsó volt, amelyen feliratok tanúskodtak arról, hogy Timur Lenk számára készült. A hódítót azonban nem itt, hanem Szamarkandban temették el. Ehhez az emlékhez szervesen tartozik a Dor Us-Siyodat („Hatalom tárolója”) komplexum, amelyet Timur Lenk dinasztiája számára szántak, és az uralkodó legidősebb fiának halála után, 1376-ben kezdtek kialakítani. Jahangir herceg testét a halála után Szamarkandból Sahriszabzba költöztették. Timur parancsba adta, hogy építsenek a herceg számára egy mauzóleumot, ahova egy másik fiú is bekerült. 1393–1394 környékén egy erőd ostroma közben meghalt második fia, Umar Shaikh is, akit szintén ide temettek el. Az épületek többsége megsemmisült, csak Jahangir mauzóleuma maradt fenn. A Dorut Tilovat együttes a szufizmus egyik alapítójának, Amir Kulal kiemelkedő vallási vezetőjének a halála után kialakított emlékhelyből nőtte ki magát. Kulal sírja mellett áll a Dorut Tilovat medresze, és igen figyelemreméltó az Ulug bég által Timur Lenk egyik fia számára építtetett Kok Gumbaz mecset („Kék mecset”), amely 1435-ben épült a sír felett álló mauzóleummal szemben. 1437–1438-ban, két évvel a mecset felépítése után, Ulug bég megbízásából a Timurid-családnak és tagjainak felépítették a temetkezési helyét is. Ide nem temettek el senkit, de idővel a szomszédos temetőből különböző időpontokban sírok kerültek áthelyezésre, ami miatt a temetkezési hely neve idővel Gumbad-i szajjidán lett. Az este folyamán utazás a Zarafsán hegység alacsonyabb vonulatain át észak felé, érkezés Szamarkandba.