Isztambuli körutazás 4. nap

Isztambul az a világszínvonalú nagyváros, amely bőséges látnivalókat, programokat és izgalmas élményeket nyújt akár egy hétre elegendően is. Egy átlagos városlátogatás persze a legtöbbször nem tart tovább három, négy napnál, jóllehet, az is igaz, hogy Isztambul nem egy átlagos város. Ahogy a legtöbb utazó sem átlagos. Mindenki a saját érdeklődése alapján, a saját iramában szeret felfedezni egy-egy új helyszínt, minden ember mást keres: más élményeket, más hangulatokat, újabb ismereteket, érdekességeket. Van, aki ráérősen nézelődik, legfeljebb két-három látnivalót iktat be a napi programjába, közöttük pedig szívesen időzik egy-egy kávézó, vagy étterem teraszán, élvezve a hely jellegzetes atmoszféráját, illatait, ízeit. Más addig nem nyugszik, amíg az adott város lehető legtöbb nevezetességét fel nem kereste, s ezért nem restell hajnaltól késő estig róni a macskaköves utcákat, hogy aztán a kirándulás végén hazautazzon kipihenni az elmúlt napok fáradalmait. Éppen ezért valóban nehéz olyan program- és látnivaló listát ajánlani, amely mindenki számára megfelelő lenne. Az eddigiek során a város „kötelező” látnivalóit vettük sorra, melyek három-négy nap alatt teljesíthetőek – vérmérséklettől függően. A következőben azonban olyan nevezetességeket ajánlunk, amelyek kevésbé ismertek, vagy adott esetben opcionálisan felcserélhetők mással. Netán ha több napra tervezzük az isztambuli látogatást, legyen miből válogatni.

Természetesen Isztambul nem csak az európai oldalból áll, hiszen a város fele Ázsiában van (na jó, Kis-Ázsiában), ahol ha olyan nagy hírű nevezetességek nem is akadnak lépten-nyomon, mint a korábban felsoroltak, azért romantikus, igazi török hangulattal megáldott városrészek közül bőven válogathatunk.

Válasszuk akár Kadiköyt, akár Üsküdart, egészen biztos, hogy felejthetetlen programmal gazdagodunk. A Márvány-tenger partján elterülő Kadiköy régebbi település, mint az európai rész valamennyi kerülete. Az ókorban nem is tartozott Byzantionhoz, hanem önálló görög polisz volt Khalkédon néven, melyet szintén a megarai görögök alapítottak Kr. e. 685-ben (tehát 18 évvel korábban, mint Byzantiont). Persze a későbbiekben perzsák, rómaiak is kiterjesztették rá fennhatóságukat, majd maga Bizánc, őket pedig az arabok és a keresztesek követték, végül pedig az oszmán törökök, akik száz évvel korábban meghódították a területet, mint hogy Konstantinápolyt elfoglalták volna. Mai nevét (Kadiköy jelentése ’a bíró falva’) az oszmán időszakban kapta, amikor már Konstantinápolyhoz tartozott. Kadiköy igen kedvelt a turisták körében: hangulatos utcácskáin egymást váltják a felkapott kávézók, éttermek, bárok, teaházak, piacok, de az éjszakai életet ne itt keressük. A városrész egyik legismertebb épülete a Boszporusz partján magasodó Haydarpasa pályaudvar robosztus tömbje. Ha az igazi török Isztambulra vagyunk kíváncsiak, itt keressük, ne a turisták számára kínált kirakat kerületekben.

Kadiköy mellett, a Boszporusz partján terül el Üsküdar. A városrész történelmére jellemző, hogy már a görögök idején is létezett, ekkoriban Chrysopolisnak, majd Scudarinak hívták. Előbbi elnevezés Aranyvárost jelent, melyhez számos legenda kapcsolódik, természetesen középpontjában az arannyal (elrejtett perzsa arannyal, sőt aranyraktárakkal is). Konstantinápoly 1453-as eleste után Üsküdar megőrizte önállóságát, de közigazgatásilag mégis a fővároshoz tartozott, csak az 1950-es években kebelezte be a metropolisz a városrészt Kadiköyjel együtt. Míg előbbi városrész jobbára a munkásosztály hagyományos negyede volt, Üsküdar hangulatára a vallásos atmoszféra jellemző. Nem is véletlen, hogy központjában magasodik a híres Mihrimah szultána mecset, mely Mimar Sinan tervei alapján épült II. Szulejmán leánya számára 1543-48 között. Szintén Sinan tervezte Üsküdar fedett bazárját, mely a korai oszmán építészet szép példája.

Üsküdar leghangulatosabb mahalléi (negyed) a színes, tradicionális faházairól és romantikus teázóiról ismert Kuzguncuk, a krumplis és sajtos börekjéről, valamint uborkáiról ismert, szintén nagyon hangulatos Cengelköy, melynek partján kellemes kávézók és teázók, valamint az elegáns Kuleli Katonai Középiskola található. Az intézményt 1845-ben I. Abdülmedzsid szultán alapította. Ne hagyjuk ki Beylerbeyit sem, amely szintén tradicionális ottomán faházakkal büszkélkedik. Partján található a fényűző Beylerbeyi-palota.

Közigazgatásilag szintén Üsküdarhoz tartozik a Boszporusz magányában, egy kőszirten álló Szűz-torony (Kiz Kulesi) is. Már a görög időkben is állt itt egy torony, melyet Alkibiadész athéni hadvezér építtetett, majd 1110 körül I. Komnenosz Alexiosz bizánci császár újjáépíttette és meg is erősíttette az elavult tornyot.

Ekkoriban Leandrosz-toronynak nevezték Hero és Leander legendája után, akiknek története a közeli Dardanellák szoroshoz kapcsolódik. II. Mehmed uralkodása idején megfigyelőtoronyként működött. A torony két alkalommal is megsemmisült, előbb az 1509-es földrengésben, majd 1721-ben leégett. Újjáépítése után világítótoronyként, börtönként és karantén állomásként is működött. A Szűz-torony – mely feltűnt az 1998-as ’A világ nem elég’ című James Bond filmben is – ma egy luxusétteremnek és egy kávézónak ad helyet; érdemes egy kávét elfogyasztani itt, miközben az ember a páratlan kilátásban gyönyörködik. Isztambul másik ikonikus vendéglátóegysége, a Pierre Loti terasz kicsit távolabb esik innen. Az Isztambul legkonzervatívabb és legvallásosabb kerületében, Eyüpben található kávézó teraszáról az Aranyszarv-öbölre nyílik lélegzetelállító panoráma. A kávézóhoz az Eyüp dzsámitól felvonó közlekedik. Nevét a francia író, akadémikus, tengerésztiszt Pierre Lotiról kapta, aki innen gyönyörködött a kilátásban, miközben novelláit írta. A szerző műveinek nagy része kapcsolódik az országhoz. A Topkapi palota és a Hagia Sophia között húzódik a Gülhane Parkhoz vezető, romantikus hangulatú kis Soğukçeşme Sokağı utca, mely az itt álló szökőkútról (Hideg kút utcája) kapta a nevét. Az utcában szépen felújított, XIX. századi ottomán épületek sorakoznak, melyek ma a Hilton szállodalánchoz tartoznak. A Soğukçeşme Sokağın kellemes kávézókat találunk. 

Érdemes néhány szót ejteni az isztambuli múzeumokról is, hiszen a városnak számtalan páratlan tematikus gyűjteménye van. Az egyik legkiemelkedőbb a Török és Iszlám Művészetek Múzeuma, mely a Sultanahmet téren, a Kék mecset mellett található, és a Régészeti Múzeummal közös fenntartásban működik. A gyűjteménynek helyet adó épület 1524-ben épült Pargali Ibrahim pasa, II. Szulejmán nagyvezírje, illetve felesége, Hatice szultána (Szulejmán húga) számára. A kiállítás anyaga kalligráfiákat, csempéket, szőnyegeket, illetve különböző használati tárgyakat, valamint nomád török törzsek etnográfiai emlékeit tartalmazza különféle időszakokból és régiókból. Szintén a Sultanahmet téren, az Arasta bazár mellett található az egykori bizánci uralkodói rezidencia, a Szent palota mozaikjait bemutató Nagy Palota Mozaik Múzeum. Az itt látható mozaikok a VI. századból, I. Iustinianus idejéből valók, és a peristyliumos udvar burkolatát alkották. A mozaikokat a XX. század első felében fedezték fel. Szintén felbecsülhetetlen értékű bizánci mozaikokat csodálhatunk meg az Edirnekapi negyedben (Fatih) található Chora Múzeumban. A mozaikjairól híres középkori görög ortodox templomot, a Chorai Szent Megváltó templomot a XVI. században mecsetté alakították, majd 1948-ban múzeum lett, ahol Isztambul legrégebbi és a legjobb állapotban fennmaradt bizánci mozaikjait és freskóit láthatjuk ma. Végezetül egy kortárs galériát is érdemes megemlíteni: a Beyogluban, a Boszporusz partján található Istanbul Modern napjaink török művészeinek munkáira fókuszál.

Isztambulban több parkot, kertet is találunk, hiszen az iszlámban a kerteknek mindig is kiemelt jelentősége (lásd Paradicsomkert) volt.

A török szultánok szép és gondozott kertekkel vették körül lakókörnyezetüket, s bizony ebből a kultúrából indultak világhódító útjukra a rózsakertek és a tulipánok is. A leghíresebb kertek egyike a Topkapi palota mellett elterülő Gülhane Park, mely egykor éppen az uralkodói rezidencia külső kertje volt. Neve – Rózsaház Park – is utal a törökök rózsák iránti rajongására. Ez a város legrégebbi alapítású zöldövezete, mely 1912 óta a nagyközönség előtt is nyitva áll. Egykor kávéházak, rekreációs célú területek, játszóterek, illetve egy állatkert is volt a parkban, melyeket az utóbbi időben végrehajtott átalakítások során megszüntettek. Ma árnyas sétautak, szökőkutak és szobrok díszítik a Gülhane Park területét. Isztambul európai oldalán, de már Sariyerben található a világhírű Emirgan Park, melyet főleg tulipánvirágzáskor érdemes felkeresni. Ez a város egyik legnagyobb közparkja, mely a bizánci idők óta beépítetlen és parkként funkcionál. Eleinte cipruserdő borította, ekkor Kypradesnek nevezték, majd a XVI. században Nisanci Feridun pasa kapta meg a területet, így róla nevezték el. 1940-ben került a város önkormányzatának birtokába. A 470 ezer négyzetméteres parkban két tó és több mint 120 féle ritka növényfaj – fenyők, cédrusok és más fajták – található, 1960 óta pedig külön kertet alakítottak ki a nemzeti növénynek számító tulipánnak. 2005 óta minden áprilisban itt tartják a tavaszköszöntő Tulipán Fesztivált. 

Szintén az európai parton, Besiktasban, a Ciragan-palota mögött található a lenyűgöző Yildiz Park, mely egykor a II. Abdülhamid szultán számára épült Yildiz-palota kertjének része volt, s kizárólag az uralkodó és családja használhatta. A bizánci időkben erdő volt a területén, majd II. Szulejmán uralkodása idején vadászkertté alakították. Ma elegáns közpark, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Boszporuszra. Két korabeli pavilonjában ma étterem és kávézó működik. A park híres ritka növényeiről, mesterséges tavairól, illetve az itt található Yildiz porcelán manufaktúráról. Szintén természetközeli, szabadtéri programot kínál Isztambul két híres romja, a Rumelihisari erőd, illetve a magyar vonatkozással is bíró Yedikule, vagyis Héttorony. A Boszporusz európai oldalán elnyúló Rumelihisari 1452-ben, Konstantinápoly elfoglalására épült, mindössze négy hónap alatt! Miután azonban II. Mehmed sikerrel elfoglalta Konstantinápolyt, az erőd katonai szerepe gyakorlatilag megszűnt, laktanya, börtön, illetve vámellenőrző pont lett belőle. Ma szabadtéri múzeumként, illetve koncerthelyszínként használják. Az Isztambul délnyugati részén, a Márvány-tenger partján, Fatih Yedikule negyedében található a Héttorony, vagyis Yedikule erőd, mely mára meglehetősen romos állapotba került. Nevét az egykor itt álló hét toronyról kapta, melyek az erődrendszert alkották. A legelsőt még az ókorban építették, majd a bizánci Theodosius császár két újabb tornyot épített mellé, és fallal vette őket körül. Még később újabb négy torony épült, így jött létre a Héttorony erőd, mely II. Mehmed uralkodása idején janicsárlaktanya, majd börtön volt. Itt raboskodott Török Bálint, Bornemissza Gergely, és Hunyadi Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály is. Földrengések miatt a tornyok összedőltek, mára csak egyedül a Vértorony maradt meg.