Isztambuli körutazás 2. nap

Isztambul legrégebbi része – az ókori görög és római Byzantion/Byzantium és a bizánci Konsztantinopolisz – a Márvány-tenger, a Boszporusz és az Aranyszarv-öböl által körhatárolt földnyelven alakult ki (melyet ma a város egyik európai szemtje, vagyis kerülete, Fatih foglal el), így az e korból fennmaradt legrégebbi nevezetességeket itt kell keresni. Az ókorban és a korai középkorban lenyűgöző paloták és elegáns terek foglalták el ezt a részt, melyek közül néhánynak még ma is fellelhető a nyoma. Sajnos az egykori Hippodromnak, mely a Kr. u. III. században, majd a bizánci időkben is lóversenypálya volt, mára csak az ovális formája maradt meg, melyet ma Sultanahmet meydaninak neveznek. A pálya az 1204-es negyedik keresztes hadjáratban semmisült meg, amikor a Hippodromot díszítő négy bronz lovasszobrot Velencébe szállították, és a Szent Márk-székesegyházban helyezték el. A téren látható még néhány korábbi emlék is: a Delphoi Apollón templom áldozati tripusának egy csavart oszlopa (kígyó-oszlop), illetve az I. Theodosius által az egyiptomi Karnakból elhozatott, Kr. e. 1490-ben készült obeliszk. Egy másik obeliszk a tér túlsó végében látható, ez a kisebb kőkockákból álló Konstantin-oszlop, melyet VII. Konstantin állíttatott a X. században. A tér bejáratánál a Vilmos király-szökőkút áll, melyet a német kormány ajándékozott a városnak II. Vilmos német császár 1898-as látogatásának emlékére.

Talán Isztambul egyik legizgalmasabb, legmisztikusabb látnivalója csupán pár perc sétára rejtőzik a Hippodromtól.

A szintén bizánci eredetű Elsüllyedt palota, vagy törökül Yerebatan Sarnici nevezetű földalatti víztározót még 532-ben Iustinianus császár építtette az egykori Stoa Basilica tér alatt. A máig igen jó állapotban fennmaradt, vízszűrővel is ellátott ciszterna először a bizánci uralkodók palotáját, majd a XV. századtól a Topkapi palotát látta el friss vízzel. Azt mondják, hogy Konstantinápoly 1453-as elfoglalásakor az oszmánok nem fedezték fel a víztározót, csak jó pár évvel később. A hatalmas építmény földalatti terme figyelemreméltó méretekkel büszkélkedik: 138×64 méter (9800 m2), és 80 ezer m3 vizet képes befogadni. A termet pedig 336 darab, több mint 8 méter magas márványoszlop tartja. A ciszterna 4 méter vastag tűzálló falát speciális vízzáró habarccsal fedték, a vizet pedig az Isztambultól jó 20 kilométerre fekvő belgrádi erdőből vezették be két ókori aquaducton, a Valens- és a Maglova-vízvezetéken keresztül. A Yerebatan ciszterna is felbukkant már a mozik vásznán: az 1963-as James Bond film, az ’Oroszországból szeretettel’ egyik jelenetét forgatták itt.

Innen egy kellemes, 10-15 perces sétára fekszik a város egyik legnagyobb vonzereje, legizgalmasabb nevezetessége, a Nagy, vagy Fedett bazár, mely a Topkapi mellett a másik olyan látnivaló, melyre nyugodt szívvel mondhatnánk, hogy város a városban. A hatvan fedett utcára tagolódó komplexum mintegy ötezer üzletnek biztosít helyet, mely fénykorában, a XVII. század elején öt mecsettel (ma kettő van), hét kúttal (ma négy van), és 18 kapuval is büszkélkedett, melyeket karavánszerájok és raktárak is kiegészítettek. A napjainkban szőnyegeket, használati eszközöket, kerámiákat, antik bútorokat, ékszereket, aranyat, bőrárut és ruhaneműt, fűszereket árusító piac magját, az első ’bedestent’ (fedett textilraktár) II. Mehmed parancsára 1455 végén kezdték építeni, alig két évvel a város meghódítása után. 90 évvel később egy újabb fedett raktár létesült a szantálfa-árusoknak, de a két piac ekkor még teljesen elkülönült egymástól, s csak később kezdett összeolvadni a két terület. A Fedett bazár – mely történelme során nagyrészt fedetlen volt – több elemi csapást, földrengéseket és összesen tizennégy alkalommal tűzeseteket is elszenvedett.

A Fedett bazár számos érdekes és rejtélyes történetről tud mesélni. Ezek egyike egy különös körülmények között eltűnt pénzösszegről szól, ami azért is meglepő, mert a piacot éjszakára mindig bezárták, a szigorú rendről járőrök gondoskodtak. Sőt, ahhoz, hogy valaki éjszaka léphessen a bazár területére, szultáni engedélyre volt szükség. Így nem is meglepő, annak ellenére, hogy hatalmas területen rengeteg értékes árut tároltak, csak igen ritkán történt lopás. 1591-ben azonban egy jelentős összeg, 30.000 arany tűnt el a régi bedestenből, és az esetre senki nem tudott magyarázattal szolgálni. Az egész város felbolydult, a bazár két hétig zárva volt, miközben a rendfenntartók kínzással igyekeztek szóra bírni az ott dolgozókat, de senki nem tudott semmit. Végül a pénzt egy lábtörlő alatt megtalálták, s a tettes személyére is fény derült: egy fiatal perzsa pézsmaárus volt az elkövető, akit végül szultáni jóváhagyással kínzás helyett akasztással végeztek ki. A bazár legszínesebb része a cipőárusok negyede volt, ahol valóban a festőpaletta minden színében pompázó cipőkből lehetett válogatni, csakhogy szigorú rendelet szerint: a törökök csak sárga, a görögök kék, az örmények piros, a zsidók pedig fekete lábbelit viselhettek. Ahogy a Yerebatan ciszterna, úgy a Fedett bazár is szerepelt egy James Bond film helyszíneként, mégpedig a 2012-es Skyfall moziban.

A Fatih negyed horizontját Isztambul egyik legszebb és leglenyűgözőbb mecsetének, a Sulejmaniye dzsáminak a sziluettje uralja. Ahogy nevéből is következtethető, a pompás épületet Nagy Szulejmán rendeletére Mimar Sinan mester építette 1550-57 között Isztambul hét dombjának egyikén. A Szulejmán mecset ugyan nem a legnagyobb ottomán dzsámi (jóllehet Isztambulban a második legnagyobb), az viszont biztos, hogy az egyik legszebb. Az történelmi épület szimbolikájához tartozik, hogy a mecsetet körülvevő négy minaret és tíz erkély Szulejmán uralkodói sorrendjére utalnak: ő volt a Konstantinápolyt uraló negyedik, összességében pedig a tízedik regnáló oszmán szultán. Az iszlám szabályai szerint a mecsethez leveskonyhát, vallási iskolát, törökfürdőt, kórházat és dervis fogadót is építettek. Emellett itt találjuk a Szigetvár ostrománál elhunyt uralkodó, valamint legkedvesebb felesége, az ukrán születésű Haszeki Hürrem szultána (eredeti neve Alekszandra Ruszlana Liszovszka vagy Anasztaszja Liszovszka, Roxolána), illetve lányuk, Mihrimah szultána, és a főépítész, Mimar Sinan sírját is. Mint minden középkori épület, ez a mecset sem kerülhette el a természeti csapásokat: két komolyabb tűzvész is pusztított benne, előbb 1660-ban, mely után az itáliai építész testvérek, Gaspare és Giuseppe Fossati barokk stílusban építették újjá. Később, az I. világháború során az udvarban tárolt fegyverraktár robban fel, tűzbe borítva az egész mecsetet. Az épületet végül 1956-ra állították helyre egészen.

Az egykori bizánci falak mentén található a színes és romantikus Balat negyed, melyet ha képzeletben ráhelyezünk a középkori Konstantinápoly térképére, annak északi szélén, az Aranyszarv-öböl mellett helyezkedik el. A színes, tradicionális házakkal pettyezett, keskeny, kacskaringós, macskaköves utcácskákkal átszőtt Balat Fatih kerület hagyományos zsidó negyede volt, ma azonban jobbára kevésbé tehetős, konzervatív népek lakják. A városrész elnevezése is bizánci múltjára enged következtetni: Balat valószínűleg a görög palation (palota) szóból ered, mivel egykor itt állt a Blachernae palota, melynek mára csak romjai maradtak. A kerületben számos zsinagóga, ortodox templom és mecset is található, mely a környék sokszínűségét jelzi. A Kariye Müzesi múzeum a bizánci mozaikoknak és freskóknak szentel figyelmet, feltétlenül érdemes útba ejteni. A negyed városképét a hatalmas, vörös téglás Mongolok Szűz Mária-temploma uralja, mely egyike azon kevés keresztény templomnak, melyet sosem építettek át mecsetté. Balat hangulatára az utóbbi időben a turisták is felfigyeltek, így egyre-másra nyílnak a környéken a divatos, felkapott kávézók és galériák is, bár szerencsére a negyed eredeti hangulatán ez mit sem változtat.

Amíg a hagyományos Fatih testesíti meg Isztambul legkorábbi korszakát, az ókori, a bizánci és a korai oszmán időket, addig az Aranyszarv-öböl túlpartján, Eminönüvel szemben elterülő Beyoglut nevezhetjük Isztambul nyugati negyedének, mely hangulatában is leginkább Párizs romantikájára emlékeztet.

Nem is véletlenül nevezik ezt a negyedet a Kelet Párizsának. Beyoglu legalább annyi érdekes látnivalóval büszkélkedik, mint Fatih, mellyel a Galata-híd köti össze. A hídnak csaknem olyan hosszú és változatos történelme van, mint magának a városnak. A legelső hidat még I. Iustinianus építtette a VI. században, majd a középkorban újabb hídra volt szükség. II. Bajazid szultán az itáliai reneszánsz két géniuszát, Leonardo da Vincit, illetve Michelangelot kérte fel a tervezésre, de Leonardo tervei nem nyerték el a szultán tetszését, míg Michelangelo nem vállalta a munkát. Egészen a XIX. századig kellett várni, hogy az Aranyszarv-öblön ismét híd íveljen át: II. Mahmud szultán előbb egy Hayratiye nevű pontonhidat építtetett, majd 1863-ban egy újabb Galata-híd épült III. Napóleon francia császár tiszteletlátogatása alkalmából. Ezt a hidat újabb három építmény követte a XIX-XX. század során, míg a ma is látható, használható két szintes, középső részén felnyitható híd 1994 óta áll a forgalom szolgálatában. Alsó szintjén haléttermek és sörözők sorakoznak, melyek teraszáról pompás kilátás nyílik az Aranyszarv-öböl két partjára.

A Beyoglu negyed a bizánci idők óta őrzi nyugatias jellegét. Korábban gyümölcsösökkel, konyhakertekkel beültetett rész volt ez, majd az akkor Pera néven ismert negyedet genovaiak és velenceiek népesítették be, végül az oszmán hódítás után törökök is érkeztek Perába, ennek ellenére a negyed nem veszítette el nyugati hatását. Ma is rengeteg európai konzulátus, oktatási intézmény, keresztény templom, zsinagóga található itt, sőt, Isztambul legnagyobb római katolikus temploma, a Páduai Szent Antal templom is itt, az Istiklal caddesin, Beyoglu bevásárló utcáján található. Beyoglu volt az európai kereskedők központja, majd a XIX-XX. század fordulóján a negyed lett a művészetek, a bohém világ fellegvára, ahol egymást érték a színházak, kávéházak, cukrászdák, mozik, melyek közül számos még ma is működik. A negyed szűk, hangulatos kis utcácskái mintha csak a párizsi Montmartre mintájára épültek volna. Ma ismert elnevezését – Beyoglu annyit tesz, mint ’úriember fia’ – a XX. század első felében, a köztársaság kikiáltásakor kapta. Régi fényét azonban a múlt században elveszítette, az európaiak elköltöztek innen, s helyükre nincstelen anatóliai lakosság telepedett le. A század végén azonban, az 1990-es években ismét fejlődésnek indult, s ma a turisták egyik kedvelt helye.

A 3 kilométer hosszú Istiklal caddesi (sugárút) kávéházaknak, cukrászdáknak, éttermeknek, divatüzleteknek, galériáknak ad helyet. A mindig zsúfolt és hömpölygő bevásárló utcát azonban nem szabad kihagyni: elegáns lakóházai és városi palotái a XIX-XX. században, neogótikus, neoklasszikus és art nouveau stílusban épültek, melyek Pera egykori európai ízlését tükrözték. A Tünelt és a Taksim teret összekötő utcán közlekedik a világszerte híres, Isztambul egyik szimbólumának számító nosztalgia villamos. Az öreg, piros járgányok ma is naponta 6000 utast szállítanak, jobbára turistákat. Beyoglu egyik legizgalmasabb nevezetessége az 1892-ben épült Pera Palace Hotel, mely a XX. század elején Isztambul legkedveltebb szállodája volt a nyugatiak körében. Leghíresebb vendégei közé tartozott Agatha Christie, aki itt írta a Gyilkosság az Orient Expresszen című krimijét. Szobája, ha épp nem foglalt, látogatható. Szintén a szálloda vendége volt Atatürk is, akinek 101-es számú lakosztálya ma emlékszoba. Itt látható az a selyem imaszőnyeg, melyet 1929-ben egy indiai maharadzsától kapott ajándékba. A szőnyegen tíz krizantém és egy óra látható, utóbbi 9 óra 7 percet mutat. Atatürk november 10-én halt meg – törökül a krizantém kasımpatı, melyből a kasım jelentése november – 9 óra 5 perckor. A tudomány szerint viszont az agy a szív leállása után két percig még él, így Atatürk valójában 9:07-kor távozott az élők sorából.

A Beyoglu negyed csúcsán magasodó Galata-torony, vagyis Galata Kulesi szintén kötelező program: nem csak azért, mert tetejéről a város egyik legszebb panorámája tárul az ember elé, de azért is, mert hosszú történelmével szemtanúja volt Isztambul valamennyi fontos eseményének. A legelső tornyot, a Megalos Pyrgost még a bizánciak építették Kr. u. 507-ben azzal a céllal, hogy őrizze az Aranyszarv-öblöt. Ez az őrtorony a negyedik keresztes hadjárat során pusztult el 1202-04 között. Az épületet az 1348-ban betelepülő genovaiak építették újjá Krisztus-torony néven. Később, a török időkben várbörtönként és tűzőrtoronyként működött, de több vállalkozó kedvű életművész is igénybe vette, mint hajmeresztő próbálkozások helyszínét: 1630-32 körül egy Hezarfen Ahmet Celebi nevű feltaláló innen repült át a Boszporuszon saját maga által megalkotott szárnyaival, s a kísérlet sikeres volt. (Hezarfen Ahmet testvére, Lagari Hasan 1633-ban az első „emberi rakétaként” a Topkapiból lövette ki magát egy puskaporral töltött ketrecben, ő is sikerrel járt.) A 67 méter magas, 9 szintes Galata-torony építése idején Isztambul legmagasabb építménye volt; falai 3,75 méter vastagok, átmérője 8,95 méter, így egy jól erődített, masszív toronynak épült. Ma a toronyban egy étterem-kávézó és egy night-club működik.

Visszatérve Fatihba, érdemes egy kicsit körülnézni a Galata-híd déli végénél elterülő Eminönü téren is. Itt áll a két minarettel épült Yeni cami, vagyis az Új mecset, melyet Safiye szultána építtetett 1660-65 között. Másik neve, a Valide Szultán mecset onnan ered, hogy Safiye III. Mehmed anyjaként szultánanya, vagyis valide volt. Safiye a környéken lakó zsidók pénzügyi befolyását akarta csökkenteni a mecset felépítésével, így az építkezést állandó feszültségek kísérték. Amikor III. Mehmed meghalt, anyjának fel kellett adnia az építkezést. A félkész mecset hamarosan pusztulni kezdett, majd egy tűzvész is súlyosbította a helyzetet 1660-ban. Végül IV. Mehmet anyja, Turhan Hatice, az új valide szultána fejezte be a mecset építését, ezért lett Új Válide Szultán Mecset az újabb neve, melyet lerövidítve csak Új mecsetként neveznek. A Yeni dzsámiban temették el Turhan Haticét és fiát, IV. Mehmedet, valamint öt későbbi szultánt (II. Musztafát, II. Ahmedet, I. Mahmudot, III. Oszmánt és V. Muradot). Az Új mecset kiegészítő épületeinek, külliyének részeként épült fel a szomszédos Fűszerbazár, más néven Egyiptomi bazár, melynek bérleti díjai a mecset fenntartását szolgálták. A bazár építését az egyiptomi jövedelmekből finanszírozták, innen ered a neve. Építése után elsősorban fűszereket, gyógyszereket árultak benne, ma már sokkal szélesebb a kínálata.