Frangipáni (Plumeria rubra)

A meténgfélék (Apocynacea) családjába, azon belül a frangipáni (Plumeria) nemzetségbe tartozó fajt nevezik még templomfának, pagodafának, nyugat-indiai jázminnak, vagy éppen hawaii rózsának is. Első említést a frangipániról 1492-ben Kolumbusz Kristóf expedíciójának egyik részt vevője, Mercutio Frangipani olasz botanikus tette. Tudományos nevét Charles Plumier francia botanikus szerzetesről kapta. Őshazája Mexikó és Közép-Amerika szárazabb, sziklás területei, de mára a trópusi, szubtrópusi területeken mindenütt elterjedt, közkedvelt díszcserje. Hawaii-n ültetvényeken is nevelik, és virágából készítik a mindenki által ismert leit, az üdvözlő virágkoszorút. Bangladesben a temetkezési szertartásokon használják a frangipáni virágait.

Lassú növekedésű, terebélyes, kandeláberszerűen elágazó, pozsgás, vastag ágak jellemzik. A száraz évszakban lombját lehullajtja. Bőrszerű levelei nagyon erősek és robusztusak, hosszúkás, lándzsa alakúak, akár 50 cm-re is megnyúlhatnak. Szélességük 8–20 cm közötti. A virág színére már a növény leveléről lehet következtetni. Sötét-, vörösesbarna színű levél esetén piros vagy sötét rózsaszín, míg zöldessárga, világoszöld levelű fajtáknál általában fehér vagy sárga színűek. Erősen mérgező tejnedvét a növény minden részében megtaláljuk. A hajtások csúcsán található öt sziromból álló virágai rendkívül illatosak, fehér vagy piros színű sziromleveleik propellerszerűen csavarodottak, közepük sárga. A húsos virágok érdekes szélkerék formában helyezkednek el. Őshazájában a frangepáni nyártól egészen őszig virágzik. Izgalmas illatuk miatt az egyik legdrágább parfümvirág a világon. Ezt az illatot egy híres olasz illatszerkészítőnek, Frangipaninak sikerült előállítani, ezért az ő nevéből származik a növény elnevezése. 

Különböző színű és formájú fajtái léteznek, melyeket katalogizáltak. A Plumeriák anyjának nevezik a ’Celadine’ fajtát, mely robusztus habitussal rendelkezik és fehér virágai a szirmok tövének egyharmadában sárgák. Ázsiában a legelterjedtebb a szingapúri törpe fajtája (Plumeria obtusa), ami örökzöld, de nagyon kényes, rendkívül igényes. Mivel fagyérzékeny, Magyarországon gondoskodni kell a teleltetéséről, fagytól való védelméről.

Generatív szaporítása

A frangipáni lependék termése (nagyon hasonlít a juharfáéhoz) a szél útján terjed természetes élőhelyén, és ha megfelelő környezetbe kerül, akkor kihajt, növekedésnek indul. A magról kelő egyedek legtöbbször a virág színében és formájában is különböznek az anyanövénytől. A magoncon megjelenő első virág színe eltérhet a későbbiekben hozott virágok színétől. Mivel magról történő szaporítása nem nehéz, ezért magját több kereskedő is forgalmazza, beszerzésük nem bonyolult, de mindig körültekintően kell választani, kerülve a hamis magvakat. A magokat az ültetésig sötét, száraz, jól levegőző helyen kell tárolni. Legalább három évig megőrzik csírázóképességüket. Az ültetésre a legoptimálisabb időpont április, május.

A magképződés nem minden esetben történik meg természetes úton, mivel a megporzó rovarok nem    mennek elég mélyre a virágban ahhoz, hogy a megtermékenyítés megtörténjen. Őshazájában ezt speciális rovarok, ott honos szenderek végzik.

A megtermékenyítéstől a mag beéréséig átlagosan 7–9 hónap telik el. Egy 1–2 hónapos magház körülbelül 1,5 cm nagyságú. A termés teljes érésekor a magház széthasad, és a benne lévő 30–80 mag szétszóródik. Természetes körülmények között, optimális feltételek mellett, 5–14 nap múlva kezd el csírázni. A Plumeria magjai igen érzékenyek a túlzott nedvességre, könnyen megrothadnak. A talaj jó vízelvezető képességű kell hogy legyen. Legalkalmasabb a kaktusz és a pálmaföld keveréke. A keléshez az optimális hőmérséklet 25–30 °C. Ültetés előtt a földet be kell öntözni, majd a magokat úgy kell a földbe dugni (kb. 1/4-e legyen a föld alatt), hogy a lependék „zászlója” kilátszódjon a földből.

Ültetés után ügyelni kell arra, hogy a talaj ne legyen túlzottan nedves. Hagyhatjuk, hogy kissé kiszáradjon, és azt követően is csak nyirkosan tartsuk. A csírázás 7–14 nap múlva indul meg. Megjelenik a két sziklevél és a gyököcske, majd megközelítőleg 20 nap múlva jelenik meg az első négy igazi levél. Az átültetésre ebben az állapotban a legalkalmasabb. Gyökerei igen sérülékenyek, amit az átültetéskor szem előtt kell tartani. Ha hosszú ideig kis cserépben tartjuk, akkor a gyökere nem fejlődik megfelelően. Az agyagedények használatát kerülni kell, mert a gyökerei hozzátapadnak és átültetésnél megsérülnek.

A magoncokból nevelt növények 3–5 év alatt fognak virágba borulni, amihez sok-sok napsütés (min. 5–6 óra) és megfelelő tápanyagellátás szükséges.

Vegetatív szaporítása

A dugványról való szaporítása is népszerű. A levágott rész nagysága el kell, hogy érje a 25–30 cm-t. Ültetéshez a 20–30-as átmérőjű fekete műanyag cserép a legideálisabb. A földkeverék megegyezik a magvetésnél alkalmazottal. A pangó vízre még érzékenyebb, mint a mag, illetve a kifejlett növény. A dugványt a talajba 6–8 cm mélyen kell elültetni, és a töve körül a talajt jól meg kell tömködni. Az ültetést követően fenyőkéreggel takarjuk be a földet egy cm vastagságban, mely segít melegen tartani a talajt. Napos, szélcsendes hely, 20 °C fölötti hőmérséklet optimális a számára. Öntözni csak akkor szabad, ha már a földje teljesen kiszáradt, ami megközelítőleg heti egy, kis mennyiségű öntözést jelent. A frissen vágott dugványt perlitben is gyökereztethetjük. Üvegházban a cserepek alatt elhelyezett kókuszháncs, vagy más nedvszívó anyag jól elvezeti a pangó nedvességet és magas páratartalmat biztosít a növények számára.

A külföldről érkező dugványok a hosszú út alatt (pl. Malajziából Magyarországra) sokszor károsodnak, töve rothad. Ebben az esetben meg kell próbálni a beteg részt eltávolítani, és csak az egészséges szaporítóanyagot dugványozzuk el. A külföldről érkező növényeknél szükséges egy Phytosanitary Certificate, azaz egy növényegészségügyi bizonyítvány beszerzése, mert e nélkül a vámon megsemmisíthetik. A kereskedők ezért akár 5–15 USD-t is elkérhetnek.

Hazájában – a trópusokon – a szaporítása sokkal egyszerűbb. A frissen levágott dugványokat perlitben gyökereztetik. A dugványt idősebb hajtásokról vágják le, amelyeknek a csúcsa még zöld, a többi része szürke. A gyökérképződés 1–2 hét múlva megindul. A hajtásnövekedés, optimális körülmények között, akár 70–150 cm is lehet évente.

Gondozása

Alapvetően nem igényes növény. Szárazságtűrő, napfényigényes, fagyérzékeny. A napi minimum 5–6 órányi napsütés feltétlenül szükséges a növekedéséhez. Minél több a napsütéses órák száma,  annál gyorsabban és jobban fejlődik. Ha nem kapja meg a szükséges megvilágítást, a virágok színe fakul, egy gyönyörű rózsaszín virágú fajta akár fehér virágokat is hozhat emiatt. A napos órákat mesterséges megvilágítással pótolhatjuk. Tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajra van szüksége. Házi készítésű földkeverékéhez szükséges 20% kaktuszföld, 20% perlit, 50% kókuszchips vagy háncs, egy kevés, 10% virágföld és némi vulkánköves macskaalom. Heti 2–3 öntözés elegendő számára, de ha a napi hőmérséklet tartósan 30 °C körül marad, akkor akár reggel és este is egy-egy kis adag vizet adhatunk neki. A vízhiányt jelzi, ha a töve rácos.

A novembertől kezdődő nyugalmi időszak szükséges a következő évi virágképzéshez. Őshazájában ebben az időszakban szárazság van, és a hőmérséklet csak 25–28 °C közötti. Itthon már októbertől kezdhetjük csökkenteni a vízadagokat, és a nyugalmi időben nem is kell öntözni. Ebben az időszakban a 12–15 °C közötti hőmérséklet elegendő. Mivel a leveleit lehullajtja, csak a törzse marad, így a napsütéses órák számának sincs jelentősége. Az örökzöld Plumeria obtusanak télen is megmarad a lombozata, ezért ennek a fajtának ebben az időszakban is fényre van szüksége, de vizet nem igényelnek. Az első rügyeket márciusban, áprilisban hozza, az öntözést, tápanyag-utánpótlást is ekkor kezdjük meg.

Növényvédelem

A növényt levéltetvek károsíthatják, de ellenük a védekezés viszonylag egyszerű a nagyszámú forgalomban lévő készítménynek köszönhetően. 

Gyakori kártevői a tripszek, melyek károsításának tünetei a gyűrött törzs, deformált, ezüstös színű levelek. A levelek színén szívogatnak, a petéket a levélerekbe rakják, ahonnan azután az új hajtásokat is könnyen elérik. Biológiai szerek egyelőre nincsenek ellenük forgalomban. Nagynyomású vízsugárral való permetezés, vagy a levelek mindkét felének szappanos vízzel való lemosása egyszerű és hatékony módszer ellenük. A forgalomban kapható, rovarölő szerrel kombinált táprúd, melyet a talajba kell beszúrni, legalább három hónapig távol tartja a kártevőket és a tápanyag-utánpótlást is biztosítja.

Az üvegházi molytetű is gyakori kártevője, melyek inkább a levelek alsó részén károsítanak. Az előzőekben leírt védekezési módok ellene is hatékonyak. 

A pókatkák veszélyes, nehezen irtható kártevők, melyek a száraz környezetet kedvelik. A levek elszürkülnek, deformálódnak és jellegzetes pókhálószerű bevonat képződik rajtuk. Az ellenük való védekezés nehéz, mivel viszonylag gyorsan immunisak lesznek egy-egy szerre. A beteg részeket el kell távolítani és elégetni. A növényt le kell zuhanyozni. Jó védekezésnek számít, ha párásítjuk a  környezetet, mivel az nem kedvez a pókatkák szaporodásának.

Frangipáni Malajziaban

A frangipáni virágát a nők használják hajdíszként, de a ruháikat is illatosítják velük. Vannak vidékek, ahol az örök élet szimbóluma, ezért csak a temetéseken használják. Az ilyen helyeken  előszeretettel ültetik templomkertekbe, sírokra. A virágokat gyakran láthatjuk hindu és buddhista szent helyek oltárain. A gyógyászatban is felhasználják. A leveleiből borogatást készítenek fekélyre, sebhelyekre. Kérgét gonorrhea ellen, tejnedvét reumás fájdalmak kezelésére használják.