A Szent János-erőd és a Kampung Portugis, Melaka

Letisztult, hófehérre meszelt, XVIII. századi erőd magasodik Melaka óvárosától keletre, mintegy 3 kilométerre a központtól. A zöld dombtetőre hosszú, kanyargós lépcsősor vezet fel, tetején pedig méltóságteljesen terül el a holland gyarmati időszak egyik legfontosabb védelmi eleme, a Szent János-erőd.

A Jalan Bukit Sejuang Melaka egyik legkevésbé felkapott részén található, már ami a turisták úti célját illeti. Viszonylag távol esik a legfontosabb látnivalóktól, aki azonban tüzetesebben is megismerkedne a várossal, és annak történelmével, annak feltétlenül érdemes betervezni az út mellett magasodó Szent János-dombot és az azon található erődöt is, mely évszázadok óta tanúja a város históriájának. Az erődhöz a tőle alig 10 perces sétára található Börtönmúzeum esik legközelebb, érdemes a kettő meglátogatását összekötni. A Szent János-erődtől délre pedig máig a Kampung Portugis, portugálul az Aldeia de São João, Szent János faluja, vagyis a portugál település terül el, amely Melaka portugál leszármazottainak, a krisztang közösségnek a negyede. Bár a terület csak az 1930-as években került a tulajdonukba, már a XVI-XVII. században is volt portugál kötődése.

Ekkor ugyanis egy Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt portugál kápolna állt a közeli Szent János-domb tetején. Itt tartották római katolikus istentiszteleteiket a Melakában élő portugálok és családjaik (az 1511 és 1641 között a városban letelepedő portugál férfiak helyi asszonyokat vettek feleségül, így a malájokkal, kínaiakkal, indiaiakkal és másokkal való keveredés folytán jött létre a krisztang, illetve az eurázsiai közösség. Ez a máig hithű katolikus népcsoport saját nyelvet, a krisztangot (cristao) beszéli, amely a XVI. századi archaikus portugál nyelv kreol keveréke maláj elemekkel vegyítve. Bár a portugálok elfoglalták Melakát, a város, és különösen a kis kápolna mindvégig az egykori melakai szultán, Mahmud Shah, illetve a johori és acehi csapatok támadásaitól szenvedett. Végül 1628-ban ez utóbbiak rombolták le az épületet, a domb pedig bázisul szolgált számukra az A Famosa erődnél harcoló portugálok ellen.  

1641-ben a hollandok elfoglalták Melakát, a templom helyén azonban csak jó 120 esztendővel később, 1760-ban épült fel a ma is látható erőd, hogy védői ellenállhassanak a Sulawesiről származó bugik támadásainak. Az erőd a trópusokon jellemző laterit kőből és téglából épült, falai, amelyek napjainkra megmaradtak, 3-4 méter magasak. 

Ágyúállásai – melyekben még ma is megtekinthetők a holland mester által öntött vaskos fegyverek – egy része a tenger, többsége viszont a szárazföld felé néznek, hiszen a Maláj-félszigetről folyamatosak voltak az acehi és bugi támadások. Az eredeti bronzágyúkon egyébként máig jól olvasható a felirat: Jan Albert de Grave, Amstelodami, amely az ágyúöntő nevét és az öntés helyszínét jelzi. Jan Albert de Grave 1699 és 1729 között Amszterdam harangöntőjeként működött, azonban e tevékenységét háborúk idejére felfüggesztette, így ekkor ágyúk és más lőfegyverek kerültek ki műhelyéből. 

Máig él egy félig-meddig rejtélyes legenda arról, hogy a Szent János-dombot (malájul Bukit Senjuang, amely feltehetően a Szent János maláj írásmódja lehet, eredetileg ugyanis Bukit Pipi volt a domb neve) illetve a Melaka központjában magasodó Szent Pál-dombot egy titkos alagút köti össze egymással, melyen keresztül észrevétlenül mozoghattak azok a katonai egységek, melyek a várost védték ostrom idején. Hogy az alagutat kik és mikor építhették, azt homály fedi, feltehetően a lakosság találta ki, amikor a Szent János-erőd területén egy lyukat találtak, melyről úgy gondolták, hogy a feltételezett alagút betemetett nyílása lehetett. A lyukat azonban a hollandok puskapor tárolására használták. Az 1900-as években ismét napirendre került az alagút története, amikor a Szent Pál-hegyen is egy ismeretlen eredetű lyukat véltek felfedezni, amiről úgy vélték, hogy a szóban forgó földalatti átjáró másik nyílása lehet.

Mivel a néplélek addigra misztikus és félelmetes lényekkel népesítette be a rejtélyes alagutat, így embereket nem, viszont két vaddisznót leküldtek az átjáróba, melyekről két óra múltán azt jelentették, hogy az 1,6 kilométerrel odébb található Szent János-domb oldalában bukkantak a felszínre. Ez ismét megerősítette azt a hitet, hogy az alagút valóban létezhet. Állítólag az 1990-es években német régészek is keresték az átjárót, de miután kutyájukat megmarta egy be nem azonosított lény, felhagytak a kutatással. 2020 augusztusában a helyi múzeum is kutatásba kezdett a feltételezett alagút felderítésére, melyet a Melakai Múzeum Hatóság vezérigazgatója, Datuk Khamis Abas szerint még a portugálok építettek, és a britek temettek be, amikor elfoglalták a várost a hollandoktól. Ugyanakkor olyan nézetek is léteznek, amelyek elvetik az átjáró létezését, mivel Bandar Hilir, a Szent Pál- és a Szent János-dombok közötti terület korábban mocsaras volt, tehát alkalmatlan egy alagút megépítésére.

Bár a mostanra műemlékké nyilvánított Szent János-erőd meglehetősen messze esik Melaka legfrekventáltabb turisztikai attrakcióitól, és a tömegközlekedés sem megoldott errefelé (taxival érdemes ide eljutni), ráadásul a helyszín sem tartozik a város legismertebb látnivalói közé, egészen biztos, hogy az ember itt nem botlik külföldi turistacsoportokba. Ugyanakkor az erőd és környéke igen kedvelt a helyi lakosság körében: kocogók, sétálók, tai chi-zők használják napi rutinjuk színtereként. Bár a feljutás az erődbe jó tíz percet is igénybe vehet, érdemes kényelmes cipővel, vízzel, fényvédőkrémmel felszerelkezni, hogy aztán elégedetten élvezhessük a friss szellőt, és a legendásan szép naplementét, ami innen tárul az ember szeme elé. Tiszta időben egyébként messzire elláthatunk innen, különösen a tenger irányában, ahol feltűnik előttünk a 2 millió MR-ből megvalósuló mesterséges sziget, a Pulau Melaka projekt, a szárazföld felé viszont a fák és a szomszédos víztorony eltakarhatják a panorámát.

A napot érdemes a Kampung Portugis hangulatos éttermeiben befejezni. A nagyjából ezer fős kis közösségnek otthont adó negyed Melaka portugál felmenőivel rendelkező lakosságának, a krisztangoknak a központja, akik rendületlenül őrzik identitásukat, nyelvüket, vallásukat, kultúrájukat és szokásaikat. 

A terület az 1930-as években egy francia misszionárius közbenjárására és a brit rezidens hozzájárulásával jött létre, aki engedélyezte egy kis halászfalu létrehozását a mocsaras tengerparton. A település ma csupán néhány utcából (D’Alberquerque, Sequera, Eredia, D’Aranjo és Texeira), illetve a Portugál térből (Medan Portugis) áll, utóbbi a negyed szíve, ahol tengeri éttermek és néhány bár, illetve a krisztangok történelmét bemutató kicsi múzeum található. A Kampung Portugis napközben meglehetősen kihalt, esténként és hétvégenként azonban hangulatos vendéglátó egységei megtelnek élettel.

Ha valaki nem akar gyalogolni, a Szent János-dombra autóval is fel lehet jutni. Az erőd minden nap nyitva tart, a belépés ingyenes. A krisztang múzeum szintén ingyenes, a nyitva tartás pedig keddtől csütörtökig 10-20 óra között, péntektől vasárnapig 10-22 óra között, hétfőnként zárva van.