Zuhanás és titkok
Zuhanás és titkok
Csak nekem tűnik úgy, hogy ezeket a maláj utasszállító gépeket még az ág is húzza? Rövid időn belül másodjára kerül látószögembe egy lezuhant gépük. Persze lehet, hogy ez merő véletlen, de mindenesetre furcsa…
Másik érdekessége pedig, hogy az előző géphez hasonlóan újra olyan esettel állunk szemben, ahol a pontos körülmények még mindig nem kerültek tisztázásra. Véleményem szerint ez a másik olyan maláj repülőgéppel kapcsolatos „ügy”, aminek a végére sosem fog pont kerülni, pedig így 10 év távlatából éppen ideje lenne.
Történt ugyanis, hogy 2014. július 17. napján a maláj légitársaság Boeing 777-es típusú MH17-es számú járata Amszterdamból Kuala Lumpur felé tartva lezuhant Kelet-Ukrajnában, Donyeck közelében. Fedélzetén 283 utas utazott, köztük 80 gyermek. Az utasok nagy többsége (196 fő) holland állampolgár volt, de ausztrál állampolgárok is utaztak a gépen. A zuhanásban valamennyi utas és a teljes személyzet (15 fő) életét vesztette. A gép – a bizonyítékok szerint – 10 000 m magasan repült, zuhanás után a roncsai egy 15 km sugarú területen szóródtak szét.
A másik, eltűnt maláj géphez képest viszont itt van egy lényegi különbség: ez az utasszállító repülő ugyanis nem lezuhant, hanem lelőtték. Méghozzá egy Buk típusú légvédelmi rakétával, amelyet az 1970-es években a Szovjetunióban kezdtek el gyártani. Ennek a típusú rakétának több fajtája is van, melyek hatótávolsága akár 25 km is lehet, így nyugodtan állíthatjuk, hogy a 10 000 m magasan repülő gépet ilyen fegyverrel „gyerekjáték” volt kilőni az elkövetőknek. De ki, vagy kik is lehetettek azok?
Az első sokk után kézenfekvőnek tűnt az a magyarázat, mely szerint a területet fennhatóságuk alatt tartó ukrán „oroszbarát szeparatisták” hajtották végre a merényletet. Ők azonban kezdettől fogva tagadták ezt, amit azzal igazoltak, hogy nem is állt rendelkezésükre erre alkalmas eszköz. Véleményük szerint ilyen típusú rakétával az ukrán és orosz légierő rendelkezik csak. Természetesen egyik ország sem vállalta magára a felelősséget.
Az eset kivizsgálására egy nemzetközi nyomozócsoportot hoztak létre, melyben Hollandia is részt vett, hiszen a nagy létszámú holland állampolgár halála miatt az ország fokozottan érintett volt az ügyben. A nyomozás lefolytatásának végéig az ukrán légteret részlegesen lezártnak nyilvánították.
A vizsgálat során a műholdfelvételek megvizsgálásával és egyéb bizonyítékok felsorakoztatásával arra a megállapításra jutottak, hogy a gép lelövéséért a Kurszk városában állomásozó 53. számú légvédelmi rakétadandárhoz tartozó szakadár területen lévő orosz fegyveres erők a felelősek.
Bár nem teljesen tisztázott, de állítólag megdönthetetlen jelek utalnak arra is, hogy a gép kilövésére maga Vlagyimir Putyin, az orosz elnök adott engedélyt. A vizsgálatot folytató bizottság állítja, hogy ezzel kapcsolatban birtokukba került egy ezt alátámasztó hangfelvétel. Ha bármi is szolgálhat mentségül e tettre, akkor az talán egy szerencsétlen véletlen: a rakéta kilövésének pillanatában 4 gép is tartózkodott a levegőben az említett területen. Feltehetőleg a maláj utasszállítót összetévesztették egy ukrán katonai szállító repülőgéppel, melyet eredetileg lelőni terveztek.
A vizsgálat lefolytatása során az eljáró holland bíróság 3 személyt talált bűnösnek, akiket távollétükben életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. Igor Gorkint, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat korábbi ezredesét, Szergej Dubinszkijt, az orosz katonai hírszerző ügynökség volt vezetőjét és Leonyid Harcsenkót, az ukrán származású oroszbarát szakadár felderítő osztag vezetőjét.
Hogy miért nem lehet egyértelműen megállapítani mi is történt, és miért kapott ez az ügy most újra aktualitást? 2018-ban 2 holland médiavállalat keresetet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához, arra hivatkozva, hogy a holland miniszter nem adott ki információkat a maláj gép tragédiájával kapcsolatban, azok bizalmas jellegére hivatkozva. Vitatták, hogy ezek valóban azok lettek volna, illetve arra hivatkoztak, hogy ezáltal csorbult a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való alapvető joguk.
2024 januárjában a luxembourgi székhelyű bíróság megállapította, hogy a holland kormány jogszerűen járt el, amikor információkat tartott vissza a lelőtt utasszállítóval kapcsolatban. Úgy vélték, hogy „a légi közlekedés biztonságára vonatkozó bizonyos részletek bizalmas kezelése indokolt és arányos”, és amennyiben ilyen információkról van szó, a repülésbiztonságra vonatkozó információk bizalmas kezelése sértheti az általuk említett két jogot is. A bíróság hozzátette azt is, hogy semmi nem akadályozta a médiát és a nyilvánosságot abban, hogy más forrásokból is tájékozódjanak. Ez mondjuk tény.
Mindenesetre az ügy több mint érdekes. Úgy vélem, ha nem tartották volna vissza az információkat, még érdekesebb lenne. Tényleg az említett 3 ember felelős a történtekért? Vagy ők voltak a „feláldozhatók”? Úgy vélem, ezt már soha nem fogjuk megtudni. És vajon számít bármit a bűnös, bűnösök kiléte azoknak, akiknek a hozzátartozói a gépen voltak? Bárhogy is nézzük, ez az eset szörnyű, és nagyon bízom benne, hogy ilyen soha többet nem fog megismétlődni.
