A tűzijáték története
A tűzijáték története
Végre eljött az én időm! Ez volt az első gondolatom, mikor hallottam a híradóban, hogy a kínai asztrológia szerint a Sárkány éve következik. Azóta is látom, nézem az ehhez kapcsolódó felvonulásokat, ünnepléseket, tűzijátékozást, és hogy őszinte legyek, most már ambivalens érzéseim vannak ezzel kapcsolatban.
Persze, ünnepelni kell. Az embernek mindig fontos, hogy várjon valamit, készüljön valamire. De ahogy egyre idősebb vagyok, az ünnep egyre inkább mást jelent számomra. Csendes elvonulást, elmélkedést. El nem tudom képzelni, hogy utcára vonuljak és úgy ünnepeljek. De persze nem vagyunk egyformák, és sokan érzik szükségét annak, hogy társaságban töltsék azt el.
Ami viszont érthetetlen számomra, hogy napjainkban szinte már minden ünnep szoros velejárója a tűzijáték is. Ünnepeljük az esküvőt, keresztelőt, újévet stb., és közben súlyos milliókat pufogtatunk el a levegőbe. De miért is? Persze, nagyon szép, látványos. Ám bizonyított, hogy egészségügyi és környezetvédelmi okokból is káros. Mégis ragaszkodik hozzá az emberiség évszázadok óta. De miért? Tudjuk is a történetét, szerepét?
Azt hiszem, nem mondok újdonságot azzal, hogy a tűzijáték az ókori Kínából ered. A legenda szerint nagyjából 2000 évvel ezelőtt a kínai bölcsek az örök életet adó szert keresték, amikor véletlenül rábukkantak a tűzijáték anyagaira. Ennél már sokkal korábban ismerték a mai petárdák őseit, hiszen megfigyelték, ha egy darab bambuszszárat a tűzbe dobnak, akkor az felhevül, majd hangos durranással felrobban. Később a bambuszszárakat papírcsövekre cserélték. Népszerűségét mutatja, hogy a kínaiak minden év április 18-án ünneplik a petárda feltalálásának világnapját.
A történet szerint egy kínai szakács a konyhájában szenet, ként és salétromot kevert össze, mely begyulladt és elégett, így lett az első tűzijáték. Később találmányát továbbfejlesztette, és az anyagot bambuszcsőbe préselte, mellyel sokkal nagyobb „durranást” tudott előidézni. Ez aztán odáig fejlődött, hogy a 10. században már a hadászati értékét is felfedezték ezeknek a bambuszcsöveknek, ugyanis tüzes nyilak kilövésére használták őket.
Más források szerint jóval előbb, a 9. században, a Song-dinasztia idejében Li Tian szerzetes fedezte fel a tűzijátékot, aki megszerzett tudását arra használta, hogy a szegényeket felvidítsa vele. Úgy vélte, akik látják a tűzijátékot, azok azonnal jómódúak és boldogok lesznek. Később a szerzetes tiszteletére templomot is emeltek.
Természetesen ezek az ókori Kínában alkalmazott technikák még korántsem hasonlítottak a mai tűzijátékokra. Egyes kutatók szerint az első, maihoz hasonló tűzijátékot a 12. században, Kínában tartották, míg mások Indiából származtatják az általuk feltalált bengáli tűz miatt, mely hosszan, erős fénnyel égett és templomok világítására használták.
Ám Ázsián kívül, Európában, az ókori görögöknél is megtalálhatjuk a tűzijáték elődjét, a görögtüzet. Bár igaz, ők nem szórakoztató célokra használták, hanem csatákban, fegyverként.
Leírásokból tudjuk, hogy az ókori népek úgy vélték, a hangos durrogtatás, robbantgatás elűzi a gonosz szellemeket, így megvédi tőlük az embereket, hiszen a kísértetek félnek a hangos zajoktól. Továbbgondolva azután ötvözték a tűzijátékra oly jellemző 4 elemet. Hiedelmük szerint ugyanis a tűz szétoszlatja a gonosz szellemeket, a szikra jó előjelnek számít, a hang felveszi a harcot a szellemekkel, míg a füst segít kedvező légkört teremteni. Ez az oka annak, hogy ma is rendkívül népszerűek a tűzijátékok az egész világon.
A lőpor és maga a tűzijáték alkalmazása a 13. században került át Ázsiából Európába, Marco Polo és más kereskedők jóvoltából. Ekkorra már ismert volt a mongoloknál, törököknél és araboknál is. Az ázsiai népekkel ellentétben az európaiak a lőporra fegyverként tekintettek és főként katonai célokra használták. Tűzijátékként elsőként az itáliaiak alkalmazták, ami kezdetben csak az egyházi személyek kiváltsága volt, de később már uralkodók és jómódú polgárok is gyakran sort kerítettek hasonló eseményekre.
Angliában például I. Erzsébet uralkodása alatt honosodott meg a tűzijáték. Elbeszélések szerint a királynő annyira rajongott érte, hogy annak megszervezésére és felügyeletére egy külön tisztséget hozott létre. Ez volt a „Fire Master of England”. A tűzijátékok alkalmazása, az angolok ízlése szerint, nagyon illett William Shakespeare darabjaihoz, ezért gyakran használták egy-egy előadás alatt. Feltehetőleg rosszul alkalmazott petárdák okozták azt a tüzet is, amelyben a híres Globe Színház leégett.
Később az angolok vitték el az Újvilágba a tűzijáték hagyományát. Némiképp ironikus, hogy Amerikában az első nagy tűzijátékot a függetlenség kikiáltásakor rendezték meg, és teszik azóta is a függetlenség napján.
Magyarországon az első említés 1476. december 22-ről való, amikor is Hunyadi Mátyás feleségül vette az itáliai származású Aragóniai Beatrixot. Majd 200 évvel később, 1686-ban Buda visszafoglalását ünnepelték tűzijátékkal. Utána egy hosszabb szünet következett, hiszen a magyar történelem sajátságai nem tették lehetővé az ünneplést egészen a 18. századig, amikor is Emmerling Adolf és Janitsári Iván kezdett el aktívan foglalkozni a tűzijáték gyártásával. Emmerling még egy gyárat is alapított Pesterzsébeten a Vágóhíd utcában (ezt később államosították). Európában ekkorra már Németország és Olaszország volt a „tűzijáték-nagyhatalom”.
A 20. századra a tűzijátékozás mondhatni népszokássá vált. A II. világháború okozott egy nagyobb visszaesést, de 1978 óta a tűzijáték már a világ összes országában elterjedt. Napjainkban a tűzijátékokhoz kapcsolódó iparágat pirotechnikának hívják, mely két görög szó, a pürosz tűz és a techne mesterség összetételéből ered. A tűzijátékokat előállító gyárak legtöbbje Kína Hunan tartományban található, innen exportálják termékeik széles skáláját az egész világba.
Ezek már professzionális tűzijátékok, melyeknek több fajtája is van. Létezik például a rakéta, a tűzmozsár, a szikraszökőkút, a bengál égő, a római gyertya és a vízesés-égő (melyet tévesen görögtűznek neveznek). A modern eszközök működése egy egyszerű kémiai reakción alapszik. A gyújtózsinór meggyújtása után hő vagy fény hatására az elektronok kisugározzák a felesleges energiát, melynek gyönyörű színeit a különböző hozzáadott anyagok adják, melyek égésük során eltérő színnel égnek (pl. a nátrium sárga, a réz zöld, a magnézium fehér).
A világ leglátványosabb tűzijátékai közé tartozik a Dubai szilveszteri tűzijáték (ez még a Guinness-rekordok Könyvébe is bekerült), a Franciaországban minden év július 14-én megrendezésre kerülő esemény (a francia forradalom kirobbanásának évfordulója) és a már említett amerikai július 4-i függetlenség napi tűzijáték. Szintén különleges jelentőséggel bír az ázsiai országokban a kínai újév megünneplése, melynek elmaradhatatlan része a látványos tűzijáték.
A kérdés persze mindig ugyanaz részemről: megéri ez az emberiségnek? Szép és színes, meg látványos. Értem én. Biztos hatékony a szellemek ellen is, ezt sem vitatom. De nem lenne fontosabb szempont a mai világban az élővilág és a környezet védelme?
