Kis „sárkánytan”

Kis „sárkánytan”

Néha úgy érzem, hogy születésem óta félresikerült vagyok. Édesanyám elmondása szerint kicsi koromtól kezdve jelen volt nálam a mesefüggőség. Én nem akartam játszani, futkosni, mint a többi gyerek. Alig vártam, hogy anya ráérjen és mesét olvasson nekem. Persze ezekben a mesékben mindig az a rész volt a kedvencem, ahol színre lép ő: A SÁRKÁNY! Nekem aztán egyre ment, hogy egy feje van vagy hét… Ha még tüzet is okádott, és hős lovag is szerepelt a történetben, az mindent vitt! 

Rajongásom a misztikus sárkányok iránt felnőttként is megmaradt. Bárhol is járok, sárkányfigura nélkül nem térek haza. És most, hogy eljött a Sárkány éve, igazán itt az ideje, hogy egy kicsit jobban utánajárjak annak, tulajdonképpen honnan is ered a sárkánykultusz. Egyáltalán mi is az a sárkány, és honnan került a köztudatba?

Tulajdonképpen azt megállapíthatjuk, hogy a sárkányok már évezredek óta, gyakorlatilag az ókortól kezdve minden kultúrában megtalálhatók. A legkorábbi említésük a mezopotámiai Gilgames-eposzban van, ahol egy Humbaba nevű sárkányszerű lény volt a Cédruserdő védelmezője. Ugyanígy az ókori Egyiptomban létezett Uroborosz, akit gyakran falfestményeken is ábrázoltak. Tutanhamon szarkofágján is megcsodálhatjuk. Megjelenése kígyó vagy sárkány volt, aki a saját farkába harap. A Perzsa Birodalomban úgyszintén létezett sárkány, mint az érzéki lélek, kapzsiság, vágy szimbóluma.

Hogy honnan ered a sárkány alakja, arra többféle magyarázat van. Az emberiség nagyon kreatív. Egyesek könnyen elképzelhetőnek tartják, hogy a hatalmas, kihalt dinoszauruszok egy-egy csontját megtalálva egy icipici fantáziával máris hatalmas, misztikus lényeket láttak maguk előtt. Másik vélemény szerint, mivel a kezdet kezdetén az emberek kígyószerű lényekként képzelték el őket, a sárkányok a kígyóktól való félelemből születtek. Még egy sokkal elvontabb elmélet kialakulása már a kereszténységhez kötődik, amiről hamarosan szót ejtek! 

Összességében – a két kultúrkörbe, európai és ázsiai, tartozó sárkányokat figyelembe véve – két főbb típusukat különböztethetjük meg, a jót és a rosszat. Az európai kultúrkörbe a görög és közép-európai mitológiákból került át a sárkány. Az ismert dragon név is a görög drakos, illetve a latin draconis szóból származik, ami óriás méretű hüllőt jelent. Források szerint a 13. században jelent meg a szó először az európai köztudatban. 

A sárkányok ábrázolása itt igencsak változatos. Eredetileg kígyóhoz hasonlító, láb nélküli lények voltak. Később a keresztény világ lábakkal (2–4–6) és szárnyakkal ruházta fel őket. Itt már megjelentek a nem csak egyfejű sárkányok is. 

A keresztény világ sárkányai finoman szólva sem kedves lények. A történetekben általában barlangokban, vermekben, mocsarakban élnek, és rendkívül gonosz tettekre vetemednek. Még emberáldozatokat is követelnek. És itt jön képbe a harmadik elmélet a misztikus sárkányokkal kapcsolatban. Ugyanis mivel először kígyóként ábrázolták őket, a keresztény világ a gonosszal, magával a sátánnal azonosította a teremtményeket. Pokolbeli származásukat az is igazolta szerintük, hogy hatalmas, kitátott szájukból láng csapott ki, mely a középkor hívő, keresztény emberét a pokol kapujára emlékeztette. Így szegény sárkányok a mesékben és a legendákban általában úgy szerepelnek, mint legyőzendő ellenfelek, akik ellen hős lovagok küzdenek, többek között az irodalomból ismert Trisztán és Krak herceg, a krakkói Wawel sárkányának legyőzője. 

De ha a legismertebb ilyen hőst keressük, akkor kijelenthetjük, hogy Szent György az, az európai kultúrkörből. A történet szerint a mai Líbia területén, Silena városában élt egy mérges kígyóra hasonlító rettenetes szörny, aki állandó rettegésben tartotta a lakosokat. Kiengesztelésül juhokat, ifjakat és fiatal lányokat ajánlottak fel neki. Amikor már odáig merészkedett, hogy a királylányt is kérte, akkor György lovag vállalta, hogy megöli a szörnyet, amennyiben a város áttér a keresztény hitre. Később a hős kultuszát a keresztes lovagok terjesztették tovább a világban, és nem is gondolnánk, mennyi összefüggésre bukkanunk még ennek a történetnek a kapcsán. Ugyanis a 15. században az ő kultuszára épült Luxemburgi Zsigmond német–római császár és magyar király által alapított Sárkány Lovagrend. Ennek tagjai között szerepelt többek között a havasalföldi fejedelem, Vlad Dracula (akinek neve szintén a sárkány szóból származik). Az ő fia volt az a hírhedt Vlad Tepes, akit ma a történelem Drakula grófként ismer. Egyébként a középkori Erdély népessége amellett, hogy rendkívül vallásos volt, meglehetősen élénken hitt a különböző misztikus lények létezésében is. A sárkány szó Erdélyben forgószelet jelent, a népmesékben éppen ezért a sárkány gyakran forgószéllel érkezik.

Az összefüggések sokasága egyébként megdöbbentő. Ha visszagondolunk gyermekkori élményeinkre, gyakran fordult elő olyan is, hogy a sárkány valamilyen kincset őrzött. A néprajzkutatók véleménye szerint a bronzkori földművelő emberek annyira féltették a termést, hogy a raktárakba kígyókat tettek azért, hogy azok megegyék a kárt okozó rágcsálókat. Innen származhat a kincs és az őrködés gondolata a sárkányok kapcsán is. 

És ha már a nyelvészetet érintettük, akkor nézzük meg kicsit a saját nyelvüket. A magyar nyelvben ugyanis a sárkány szó a honfoglalás előtti időkből származik. Feltehetőleg török eredetű, jelentése „sziszegő, mérget köpő”. Később aztán településnevekben találkozhatunk vele, mint például Sárkányosfő. Természetesen hazánkban is ismertek voltak azok a legendák, miszerint egyes barlangokban sárkányok élnek, de volt, hogy a babonás emberek a víz morajlását is egy sárkány morgásának hitték. 

Teljesen mást tapasztalhatunk viszont a másik nagy kultúrkörben, az ázsiaiban. A sárkányokról alkotott kép ebben a világban Kínából származik és a másik kultúrkörtől teljesen függetlenül jelent meg, és szinte biztos, hogy valamilyen módon befolyással volt az európai kultúrkörre. A kínai sárkány a „lóng” a jó szerencse, erő és hatalom szimbóluma. Viszont míg az európai kultúrkör később hozzátett elemeket, addig az ázsiai kultúrkörbe tartozók megmaradtak a kígyószerű kinézetnél, és sárkányaikat elsősorban egyfejűként képzelték el. Ezek a lények nem feltétlenül nagyok és ijesztőek, vannak közöttük egészen aprók is. Ahogy a méretük, úgy a természetük is jelentősen különbözik az európai sárkányokétól. A kínai sárkányok között ugyanis vannak segítők, védelmezők is, akik gyakran értik az emberi beszédet. Emellett nagyon bölcsek és sokáig élnek, idős korukra akár még szárnyat is növeszthetnek. Ezek a lények komoly spirituális erővel rendelkeznek, az emberek a természet elemi erejét tulajdonították nekik. Így Ázsiában igen nagy tiszteletnek örvendtek és örvendenek ma is. 

A sárkányok ábrázolása tehát nagyon sokféleképpen történhet. Ha megfigyeljük, akkor azt vesszük észre, mintha „több állatból” gyúrták volna össze. A test, karom és fogak gyakran az oroszlánéhoz hasonlít, a pikkelyes, nehezen felsérthető bőr a krokodiléra emlékeztet, míg szárnyának kinézetét a madarak ihlették. És joggal kérdezhetjük, mi a helyzet a tűzokádással? Erre is létezik magyarázat, egészen pontosan a köpködő kobra az, akitől e jelenség gondolatát származtatják. Ez az állat ugyanis ellenfeleire bénító, erős mérget köp, így bénítva meg őket.

A sárkányok színe is többféle lehet, hiszen az ábrázolásokon láthatunk zöld, vörös, fekete, sárga és fehér, esetenként kék sárkányokat is. 

Mitológiai szempontból nagyon érdekes kérdés az amerikai kontinens. Itt ugyanis mindkét kultúrkörtől függetlenül szintén megjelent a sárkányokról alkotott elképzelés az őslakosok körében. A sárkányok az ő elképzelésükben istenségként szerepeltek. A maják kígyószerű istensége Kukulkan volt, az aztékok mélyen tisztelték a „tollaskígyót”, akit gyakran emberi alakban, szakállal ábrázoltak. Az inkáknál pedig egy hatalmas, kétfejű kígyó, Amaruca létezett, aki hitük szerint a föld alatt, tavak és folyók mélyén élt. 

Összességében tehát a sárkányok már az ókortól kezdve „velünk élnek”. Számos elképzelés, legenda, mese őrzi emléküket. Manapság már fontos szereplői filmeknek, videó- és társasjátékoknak is. Ezeknek köszönhetően ma már ismerünk szakállas sárkányokat, mennydörgés sárkányokat, tűzsárkányokat, jégsárkányokat és ki tudja még, hány félét. És hát vannak kifejezetten híres példányok is. Ki ne emlékeznék például Mushura, Mulan hűséges kis társára, vagy a Végtelen történetből megismert Falcorra? De manapság a sárkányok kultuszának új lendületet adtak az Így neveld a sárkányodat, vagy a Trónok harca című  sorozatok is. 

Ezek után mit hoz nekünk a Sárkány éve? Bízom benne, hogy erőt, egészséget, szerencsét és talán bölcsességet is. Mindegyik ráférne már az emberiségre.