Tigris-simogatás

2017-ben több száz ázsiai tigrisfarm több ezer tigrist tartott fogva és szaporított.

A legérintettebb országok Kína, Thaiföld, Laosz és Vietnam. Egyedül Kínában 200 ilyen farm működött, 5000–6000 állattal. Thaiföldön 44 farmon 1450–2500 tigris, Laoszban kb. 380 állat legalább 4 helyszínen, míg Vietnamban 17 farmon kb. 199 tigris lehetett így fogságban, melyek közül 4 kormányzati tulajdonban volt! A szelfihelyekhez hasonlóan, becslések szerint csak a kínai farmokat akár napi pár száz turista is felkeresheti.

Összességében ez azt jelenti, hogy a tigrisfarmok és a tigris-simogató/szelfiző helyek együttesen évente több tízmillió turista számára nyújtanak különféle látványosságokat. Ezek azért ennyire népszerűek a turisták körében, mert számukra szinte ez az egyetlen lehetőség, hogy közelről, személyesen találkozzanak ezekkel a páratlan szépségű ragadozó nagymacskákkal, törekedve a legközelebbi kontaktusra, megtapogatva, megsimogatva is őket. Sokszor talán a háttérben zajló állatkínzásokról mit sem tudva, a különféle utazási irodák és üdüléseket hirdető webhelyek még mindig széles körben népszerűsítik ezt az etikátlan szórakozási formát. A turisták pedig legtöbbször fel sem tételezik, hogy rosszat tesznek, ha ilyen helyekre látogatnak el.

Az Oxfordi Egyetem Wildlife Conservation Research Unit kutatói egy pontozási rendszert alkottak azért, hogy minősíteni tudjuk a világon fellelhető állatbemutatókat, amiben érvényre jutnak a negatív és a pozitív szempontok is. A legrosszabb -6-ból a tigris- simogatás (tigris-szelfi) -4 összpontszámot kapott, ami természetvédelmi -1 és állatjóléti -3 részekből áll össze. Ezzel szemben a tigrisfarmok -2-t kaptak, amibe a természetvédelem +1 és az állatjólét -3 pontot adott.

A tigrisfarmokat elsősorban azért hozták létre, hogy tigrisekből származó termékeket állítsanak elő az illegális kereskedelem számára. Habár egy 2007-es CITES (Egyezmény a Veszélyeztetett Vadon Élő Állat- és Növényfajok Nemzetközi Kereskedelméről) határozat értelmében a tigris testrészeinek és azok származékainak belföldi és nemzetközi kereskedelme is tilos, a feketepiac virágzik. 2000 és 2017 között több mint 1700 állattól származó „terméket” foglaltak le a hatóságok Ázsiában.

Könnyű hozzájuk férni, közösségi médiákba is tesznek fel hirdetéseket, és a nagyobb piacokon is rábukkanhat az ember. Mivel nincs nagyszabású kampány a tigristestrészek kereskedelme ellen, és kevés az intézkedésekre szánt kormányzati forrás, emiatt a lakosság részéről is egyfajta társadalmi elfogadás figyelhető meg, hiszen a legtöbb esetben mindenki, a fogyasztó és az árusító is büntetlenül megússza.

A tigris egész testét felhasználják, értékes a csontja, foga, húsa, szőrméje.

De sajnos más nagymacskák is érintettek, a tigrisek mellett jaguárokat és oroszlánokat is találni a farmokon, hasonlóan tenyésztve őket a testrészeikért, és árulkodó mintájú bundájukon kívül gyakran ezek csontjai, karmai és fogai is „tigrisként” lesznek értékesítve, mert azt drágábban lehet eladni.

Ezt a lehetőséget ismerte fel Dél-Afrika, ahol 2017-ben legalább 280 tigrist tartottak 44 létesítményben, és a nemzetközi trenddel és a CITES-szel szembe menve a kormány megengedte a fogva tartott tigrisek testrészeinek, ezek származékainak belföldi és nemzetközi kereskedelmét. De még ezen is túl tett az, hogy felismerve a piaci rést 2008 és 2015 között Dél-Afrika több mint 5500 oroszlán testrészét exportálta Kínába, Vietnamba, Thaiföldre és Laoszba, ahol ezek a csontok, fogak és karmok tigristermékként lettek értékesítve, hiszen DNS-elemzés nélkül csak szakértő tudja megmondani milyen nagymacskától is származnak. Ez is óriási lökést adott a feketekereskedelemnek, és sajnos az orvvadászatnak is.

A tigrisek bundáját vagy szőnyegnek készítik ki, vagy kitömik, hogy valakinél a ház díszei legyenek. Sokszor ilyen ajándékokkal, és nem készpénzzel történnek egyes megvesztegetések is. A vásárlók között a katonaság embereit ugyanúgy megtalálni, mint hivatalnokokat és üzletembereket.

Csontjuk a hagyományos orvoslás egyik alapanyaga, Vietnamban a tigriscsontokat egyfajta ragacsos népi gyógyszerré főzik ki. De a vadon befogott állat csontja mindig értékesebb a tigrisfarmokról származóval szemben! Ezt használják a csúcsminőségű, tiszta tigriscsontbor előállításához is, ami igen „rangos” ajándéknak számít, és nem mellesleg potencianövelő hatást is tulajdonítanak neki. A tigriscsontbornak mind a házilag előállított, mind a nagyobb tételben főzött, palackozott „márkáit” főleg Kínában, Laoszban, Vietnamban és Észak-Koreában állítják elő.  Elsősorban kínai fogyasztók keresik, és a nyüzsgő kaszinó-, vagy határvárosokban lehet könnyen hozzáférni.

A tigriscsontbor előállításakor a már lepucolt csontokat összetörik, rizsborban többször kiáztatják, majd egy idő után a csontokat az alkoholból kivéve még évekig érlelik, sőt a legjobbakat akár nyolc évig is. Általában gyömbérrel és zsályával ízesítik. Annál drágább minél tovább érik, és ha garantáltan vadon élt tigristől származik.

Karmaiknak és fogaiknak varázserőt tulajdonítanak, de nemcsak emiatt hordják őket nyíltan a nyakon, láncon ezüstbe vagy aranyba foglalva, hanem a gazdagság és hatalom kinyilvánításaként is. Ehhez hasonlóan húsuk is egzotikus és drága csemegének számít.

A tigristenyésztés miatt állandó kínálattal generálják és elősegítik a további illegális, feketepiaci keresletet, ami a vad populációra is károsan hat. A farmokon élő tigrisek, a folyamatos szaporítás miatt, már a legtöbbször itt is születtek, emiatt azt is állítják, hogy ezzel legalább a vadon élő populáció védve van a vadászattól, hiszen a tigrisekből előállított termékek a farmokról származnak. De ez nem igaz. Még mindig nagy az igény a vad tigrisek testrészei után is, hiszen ezeket az egyedeket csak le kell lőni, nem kell bajlódni a felnevelésükkel, és pénzt költeni rájuk, ráadásul értékesebb, mint egy farmról származó állat.

A tigrisfarmok turista látványosságként álcázzák magukat, és ez az attrakció is bevételt hoz nekik, míg a látogatók legtöbbje nincs is tudatában annak, hogy éppen a feketekereskedelmet támogatja. Azt hiszik, ezek az állatok meg lettek szelídítve, sőt már szinte háziállatok. Nem tudják, hogy az itteni állatoknak az a sorsa, hogy „termékek” legyenek, először hátterek egy jó szelfihez, majd testrészeik mennek a feketepiacra.

A tigrises interakciókat kínáló helyszínek tigriseiket zömében állatkertekből, tigrisfarmokról és saját szaporulatból szerzik be. De még mindig előfordul, hogy a vadonból is kerülnek ide elárvult kölykök, mintegy mellékes keresetként az orvvadásznak, aki az anyjukat lelőtte, és annak testrészeit a feketepiacon eladta.

A fő attrakció, hogy etetni, mosdatni, simogatni lehet a tigriseket, fotózkodni velük és játszani az anyjuktól elvett kölykökkel, vagy cumisüvegből etetni őket.

A simogatás és szelfi ideje alatt a tigrisek vagy szorosan le vannak láncolva a betonpadlóhoz, vagy eleve csak ketrecben maradnak, és sokszor be vannak nyugtatózva. A felnőtt állatok karmait és szemfogait is eltávolíthatják. Folyamatosan, egész nap tart a kötelező interakció a turistákkal, akár fizikai kényszerítéssel is.

A napi „gondozás” során ezért a bottal való verés, az elektromos ösztöke használata és a farokhúzás is előkerül. Több turista is beszámolt már arról, hogy a szemük láttára történt ilyen fizikai kényszerítés és láttak sérült állatokat is.

Látogatóknak szánt, szórakoztató előadások is napirenden vannak, ahol természetellenes viselkedésre és trükkökre kényszerítik őket, mint egy régimódi cirkuszban, pl. tüzes karikákon való átugrás. Erre a műsorra való kiképzésük is gyakran kemény testi-lelki betörést jelent.

A felnőtt állatok etetésekor olyan véres, „szórakoztató” előadásokra is mód nyílik, amikor élő takarmány-állatokat adnak be a tigriseknek, akik levadásszák őket. Ezért a látogatók ott olcsón vehetnek csirkét, bárányt, vagy éppen tehenet, amit élve ad be a személyzet a tigriseknek, akik – a vadon élő társaikkal szemben – nem sajátíthatták el a vadászat és ölés leghatékonyabb módját, így a zsákmányállatokra hosszú és fájdalmas kínhalál vár.

Főleg a tigrisfarmokon, de más tigris interakciókat kínáló helyszínen is a takarmányozással kapcsolatban gyakran két ellentétes helyzettel találkozhatunk. Vagy szörnyen alultápláltak, vagy éppen elhízottak az állatok, a nem megfelelő étrend, valamint a testmozgás, és a természetes viselkedés korlátozottságai miatt. A farmokon előfordul, hogy nem humánus eutanáziát alkalmaznak, hanem halálra éheztetést. Általában ivóvíz sem áll kellő minőségben és mennyiségben az állatok rendelkezésére.

Állandóan sivár, berendezés nélküli, nekik túl kicsi ketrecekben, vagy beton gödrökben tartják őket, amelyek nem elégségesek az igényeik kielégítéséhez. Legtöbbször nincs elég árnyékuk sem, az állatok gyakran a saját piszkukban állnak, minden csupa tigrisvizelet. Természetellenes csapatokban tartják őket, ivar és életkor szerint, pedig ezek az állatok magányos életmódot élnének a vadonban.

Állandó fájdalmaik vannak, sérülések és betegségek is gyakoribbak a fentiek miatt. A kötelező szoros kapcsolat a látogatókkal, és a napi előadások miatt állandóan szoronganak, abnormális, úgynevezett sztereotip viselkedésminták alakulnak ki náluk, mint a ketrec mentén, oda-vissza történő, tébolyult mászkálás.

A tigris (Panthera tigris), mint faj hiába esik a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listáján a veszélyeztetett (EN) kategóriába, ezeken a szaporító helyeken semmiféle természetvédelem nem zajlik, nem azért tenyésztik az állatokat, hogy utána a természetbe visszaeresszék őket. Sőt a rokon egyedek közötti beltenyészet, és az alfajok közti kereszteződések is mindennaposak, ezeket az egyedeket fajvédelmi szempontból sem lenne szabad szabadon engedni. Azon kívül az ide látogató turisták semmilyen ökológiai szemléletű, természetvédelmi és állatjóléti oktatásban nem részesülnek.
Egyesek még élnek azzal a gyanúperrel is, hogy az adott országok kormányai támogatják is a tigrisfarmokat, ahelyett, hogy a vadon élő tigrisekkel kapcsolatos természetvédelmi intézkedéseket és  a törvények betartatását finanszíroznák kellő mértékben.

Pozitív példa a tigris-turizmusban, hogy 2009-től számos nemzetközi természetvédő szervezet a média bevonásával fellibbentette a fátylat a thaiföldi Tigris Templomról, aminek következtében 2016-ban a helyszínt a hatóság be is zárta, és 147 tigrist lefoglaltak. Persze ez még csak a kezdet, mert Thaiföldön számos nagyobb helyszín akad még, mint például a Sriracha Tiger Zoo.

A természetvédelmet és turizmust is figyelembe véve a fenti tigrises interakciókkal szemben azok a tigris szentélyek lehetnek alternatívák, ahol természetes környezetben vezetett túrák során történik azon állatok megfigyelése, akiket kobzás vagy egyéb ok miatt nem lehet még/már visszaengedni a vadonba. Itt megfelelő oktatás is zajlik a tigrisek életéről, és szerepükről az erdők életében. Ez az elem az emberek szemléletváltásának nélkülözhetetlen része.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy 2016. elejéig hazánkban is  lehetőség volt nagymacska kölykök simogatására, majd minden évben Abonyban, de ne felejtsük el a budapesti állatkert kisoroszlánját, Bömbit sem, akit 2004 tavaszán naponta lehetett meglátogatni.

Azóta a „85/2015. (XII. 17.) FM rendelet a veszélyes állatfajokról és egyedeik tartásának szabályairól” beiktatott egy olyan paragrafust, a kissé nehézkes című „az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól” rendeletbe, ami ezt megtiltja. Pontosabban a 9/A. § szerint az „ Állatkertben létesített állatsimogatóban kizárólag háziasított fajok, illetve olyan fajok egyedei helyezhetőek el, amelyek számára nem jelent fizikai és pszichikai megterhelést az emberekkel való napi érintkezés. Állatsimogatóban veszélyes állat, illetve nem ivarérett, a szülőállattól elválasztott egyed nem helyezhető el”.

Személy szerint senkinek sem ajánlom az ilyen tigrises kikapcsolódási formákat, mert rossz a tigriseknek, és veszélyes lehet ránk nézve is, hiszen akár mi is megsérülhetünk a fényképezkedés, állat-simogatás alatt. Hamis képet ad a természetről, ledominálunk egy ragadozót benne, pedig hosszú távon mindkét fél érdeke a természetes együttélésre való törekvés.