Pálmaolaj

A növény, melyből ezt a sokoldalúan felhasznált olajat kinyerik, az afrikai olajpálma (Elaeis guineensis).

Nagy pálmafaj, vaskos törzzsel és szárnyas levelekkel, magassága akár a 20–30 m-t is elérheti. A törzse, amit a rajta maradó levélnyelek alapjai sűrűn borítanak, tartalék tápanyagokat tárol, amelyek lehetővé teszik egy hosszabb száraz évszak átvészelését is. Szabályos ritmus szerint, egyszer termős (olyan 6 hónapon keresztül), míg máskor csak porzós virágzatokat növeszt (kb. 3 hónapig), a virágkezdemények kezdetben csaknem egyformák.  Egyetlen virágzatban 3000–5000 termős, vagy 140 000 porzós virág fejlődik!

Az olajpálmának nem csak a magja, hanem termésének a húsos fala is tartalmaz olajat. A csíranövény csak a magban raktározott tápanyagokat használja fel, míg a terméshús olaja bizonyos állatfajok számára csábító, akik így öntudatlanul ugyan, de a pálmamag terjesztését segítik az erdőben.

Már egy 1976-os növénytani könyvben „a világgazdaság egyik legfontosabb zsiradéktermelő növénye”-ként emlegetik. A terméshúsból (mezokarpium) nyerik a pálmaolajat, ami magas karotin tartalma miatt vörös színű. A magból pedig a magolajat vonják ki, melynek kémiai összetétele a kókuszolajhoz hasonló, és a teljes olajhozam kb. 10%-át adja.

Legkedveltebb élőhelyei a folyópartok nedves, félárnyékos környezete. Mindazonáltal igen alkalmazkodó más vegetációkhoz és különféle talajtípusokhoz is. Így nyílt szavannákon, másodlagos erdőkben is megélnek, de kitartanak a mezőgazdasági és a parlagon hagyott földeken is. Eredetét fosszilis bizonyítékok alapján a Niger-deltához kötik, itt fejlődhetett ki anno a faj, erre utal az is, hogy a legnagyobb genetikai változatosságot ma is Délkelet-Nigéria és Nyugat-Kamerun közötti területen mutatja.

Még ha hatalmas ültetvényeit a világ más részein nem is vesszük figyelembe, az eredeti, vad afrikai populáció sincs bajban, természetes elterjedési területe is óriási, és kifejezetten rá irányuló veszély sem fenyegeti.

Afrika trópusi területein egy széles sávban bukkanhatunk rá Nyugat-Afrika alföldjeitől, a Kongó-medencén át egészen a keleti partvidékig. Keleten és délen főként folyópartok mentén található. Habár többnyire alföldeken fordul elő, Kamerunban 680 m-ig, Kelet-Afrikában pedig akár 1500 m-ig is felhatol. Összesen 7 494 186 km²-t fed le ez a sáv, de ezen belül igen csekély, egy becslés alapján csak 528 km² a ténylegesen velük borított terület. Afrikában 26 védett területen is él, és az élőhelyén kívül 82 botanikus kertben is jelen van. Nálunk a budapesti Füvészkert Pálmaházában nézhetik meg az érdeklődők.

Brazília északkeleti részén is fellelhetők félvad olajpálma ligetek, melyek eredetét a 16–18. században Nyugat-Afrikából ide irányuló rabszolga-kereskedelemmel hoznak összefüggésbe. Afrikán kívül számos más trópusi országban ültetik, elsősorban Délkelet-Ázsia „büszkélkedhet” kiterjedt ültetvényekkel.

Afrikában az olajpálma minden részét felhasználják.

A törzse és levelei házak, kerítések alapanyaga. Leveleiből kötelek, hálók, kosarak és seprűk készülnek. A csonthéjas termés középső termésfalát és az ebből kivont vörös olajat főzéshez használják. A természetes vad populációt ma arra használják, hogy a bennük őrzött genetikai változatosságát felhasználva javítsák az ültetett olajpálmák tulajdonságait. Törzsének megcsapolásával nyerik a pálmabort, melyet édes sziruppá, cukorrá vagy alkohollá alakíthatnak. Több országban is gyógyszer a levele, gyökere, termése és a pálmabor is.

A legrégebbi felhasználásnak bizonyítékára Egyiptomban, Abydos-ban bukkantak, ahol egy Kr. e. 3000-ből való lezárt sír feltárásakor több kg pálmaolajra bukkantak egy edényben.

Mára Afrika gazdaságilag legfontosabb pálmafaja lett. 1960-ban 1,3 millió tonna volt a világ pálmaolaj-termelése, és ennek Afrika adta a 78%-át (szinte az egészet Nigéria). 2005-ben már pálfordulást látunk, délkelet-ázsiai uralommal, ahol robbanásszerűen jöttek létre hatalmas ültetvények az eredeti trópusi esőerdők rovására, és a világon forgalmazott 34,8 millió tonna pálmaolajból már csak 5% jött Afrikából. 2016-ban a pálmaolaj 86%-a két országból, Malajziából és Indonéziából került ki! A legutóbbi termelési adatok szerint 2019-ben már kb. 77 millió tonna a világ pálmaolaj-termelése.

Malajziába 1917-ben került az olajpálma, és 1960-tól ugrásszerűen megnőtt az ültetvények száma. Mivel az olajpálma 3 éves korától lesz termő, és 25 éves koráig terem gazdaságosan, utána kivágják és helyére új csemetét ültetnek. Ez az újratelepítés tehát Malajziában 1988-tól zajlik.

A fent említett két országban az olajpálma-ültetvények 40%-a kisgazdaságokhoz tartozik, rengeteg embernek adva munkát. Ez közvetlenül 4,5 millió ember megélhetését biztosítja, de még sok millió ember mindennapi élete függ közvetve a pálmaolaj-termelés nyereségességétől. Ezt Indonéziában 25 millió főre becsülik!

A világ növekvő fogyasztási igényével összhangban további trópusi területekre kezd kiterjedni az olajpálma-termesztés, ezért Dél-Amerika és Afrika sincs már többé biztonságban. Hiszen a nyugati „civilizált” világban az emberek mindig időhiányban szenvednek, ezért egyre többen fordulnak a kész vagy félkész ételek felé. Erre válaszul, különösen az utóbbi tíz évben, a globális növényolaj-ipar megduplázta a termelését. A pálmaolaj térhódítását emellett még olyan tényezők is támogatták, mint a maláj és az indonéz kormányok kiterjedt ipari fakitermelési programjai, melyek teret engedtek az olajpálma-ültetvényeknek. De ilyenek voltak azok az egészségvédelmi intézkedések is, melyek törvényben írták elő az élelmiszerek transz-zsírsav tartalmának drasztikus csökkentését Amerikában és Európában. Hatalmas piaci igény nyílt tehát alternatív növényi olajokra, melyek kevesebb szívbetegséggel, cukorbetegséggel, elhízással és számos egyéb megbetegedéssel kapcsolatos transz-zsírt tartalmaznak.

A világ legnagyobb pálmaolaj fogyasztói India, Indonézia, Kína és az EU. Igen meglepő, de az USA a globális pálmaolaj-piacnak csak körülbelül 2%-át képviseli, mégis nagy befolyással van rá, mert sok pálmaolajat felhasználó multinacionális cég székhelye ott van.

Az olajpálma-ültetvények terjeszkedése jelentős erdőveszteségekhez vezetett, aminek jóval nagyobb következményei lesznek, mintsem gondoltuk volna. Mivel csak a trópusi nedves klíma alkalmas a termesztésükre, ezért ez csak a trópus esőerdők rovására történhet, melyek a világ legnagyobb fajgazdagságú ökoszisztémái. Olyan ikonikus állatfajok, mint a borneói orangután, a borneói törpeelefánt vagy a szumátrai orrszarvú is végveszélyben vannak miatta.

A magasból zöld erdő látszatát kelti egy ilyen ültetvény, de ez igen csalóka. A trópusi erdők eredeti, roppant változatos fajgazdaságának csak egy pici töredéke képes ezekben az unalmas, egyhangú, monokultúrás erdőkben megmaradni. Ez a drasztikus élőhelyvesztés óriási fajpusztulást von tehát maga után. Malajziában 2012-ben kimutatták, hogy a tőzegerdők eltűnése miatt 46 madárfaj halt ki.

Az eredeti trópusi erdőket és tőzegerdőket leégetve jutnak sokszor a földekhez, ekkor óriási mennyiségű. az élő növényi anyagban tárolt szén szabadul fel a légkörbe, döntően szén-dioxid formájában, és üvegházhatású gázként járul hozzá a globális klíma további felmelegítéséhez. Ezeknek a tüzeknek a helyileg jelentkező légszennyezéséről sem szabad megfeledkezni, ami komoly egészségkárosító hatással bír emberekre és állatokra egyaránt.

Több mint 18 millió hektáron termesztik jelenleg. Hogy el tudjuk képzelni mekkora területről is van szó, keressük meg Kambodzsát a világtérképen, szívbe markolóan nagy földdarabot jelent. Az ültetvénynek átalakított földterületeknek ráadásul a 60%-át valaha érintetlen esőerdő fedte, ami 11 millió hektár trópusi esőerdő eltűnését jelentette, ami földrajzilag így néz ki: Indonézia >5 millió, Malajzia >4 millió, Nigéria 1 millió és a világ más részein is még 1 millió hektár. 2017-ben műholdképek alapján végzett becslés szerint Malajzia 6,7 millió hektáron termesztett olajpálmát, ami 2007-hez képest éves átlagban 6,93% növekedést jelent.

A termeszthető növények közül arányaiban az olajpálma adja a legtöbb olajat a Földön, adott méretű földterületen más növényekhez képest. A szójababnál 8x nagyobb a hozama, 4 tonna/hektár/év. A világ azon részét tekintve, ahol olajat adó növényeket termesztenek, az olajpálma csak 7%, de mégis az összes növényi olajok 39%-át adja. Több előnye is van, ami vonzóvá teszi a gazdálkodók számára: különféle talajtípusokon is megél, viszonylag kevés műtrágyát és növényvédő szert igényel, egész évben hoz termést.

Emberjogilag viszont igen kétes számos ültetvénye. Ipari mértékű termesztése a távoli területeken sokszor egyet jelent a rabszolgasággal, adós-rabszolgasággal, a gyermekmunkával, a munkavédelem teljes hiányával, mint agresszív vegyszerek alkalmazása mindennemű védőöltözet nélkül. Ezeken a helyeken mindennapos az éheztetés, verés és a vegyszerek okozta megbetegedés.

A pálmaolaj-fogyasztás általános megtiltása, vagy össztársadalmi bojkottja arra ösztönözné a helyi gazdálkodókat, akik ebből élnek, hogy más növényi olajat adó növényt ültessenek. Ahhoz pedig, hogy elő tudják állítani a jelenlegi olajmennyiséget, még több erdőt kellene kiirtani, még több további földterületeket kéne bevonni a mezőgazdaságba.

Nem marad más megoldás, mindenkinek alább kell adnia a fogyasztását,

hogy kevesebb növényi olajra, pálmaolajra legyen szüksége az emberiségnek. Rengeteg olyan nassolni való élelmiszert, felesleges kozmetikai szert tukmál ránk a reklámok hada, vagy a társadalmi elvárás, amik teljesen feleslegesek, nélkülük még egészségesebbek is lennénk. Ha pedig mindenki több időt szánna az otthoni főzésre, akkor nem lenne igény annyi készételre sem, amikben hemzseg a pálmaolaj, ugyanakkor többen megtanulnának főzni, és akár még lelkileg, szellemileg is feltöltődnének az emberek.

A fent említett pusztítások miatt sokan aggódnak az élővilág és gyermekeik jövőjéért, ezért alaposan utánanéznek annak, hogy a vásárolt termékek ne tartalmazzanak pálmaolajat. Az ilyen tudatos vásárlók térhódításával egyre nagyobb az igény a fenntartható módon létrehozott pálmaolaj iránt. Sokan, ha vesznek is pálmaolajos terméket, inkább ezt választják. Szerencsére ez az elvárás a termelésben is kezd megmutatkozni. 2004-ben létrehozták a Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztalt (RSPO – Roundtable on Sustainable Palm Oil), melynek célja az egész pálmaolaj-ipar átalakítása. A még meglévő őshonos erdőket érintetlenül hagyva, figyelve a közösségekre és minimalizálva az ottani konfliktusokat, beleértve az állat-ember konfliktusokat is. A földhasználatot és a talaj degradációját minimalizálni kell. El kell érni a fenntarthatóságot a teljes ellátási láncban, a termelőktől a fogyasztókig. Ez rendkívül nehéz feladat, hiszen a nagyvállalatok több forrásból is szereznek be pálmaolajat, és azt mind le kell ellenőrizni, vagy a megfelelő forrásokat felkutatni. Még csak korlátozott eredményeket ért el az RSPO, mert a fenntarthatósági tanúsítvány megszerzése még önkéntes jelleggel működik. A 2013-ban létrejött Pálmaolaj Innovációs Csoport (POIG – Palm Oil Innovation Group) az RSPO céljainak minél jobb elérésében segít.

2019 év végére az RSPO-nak már több mint 4464 tagja volt világszerte! Jelenleg 2,93 millió hektár az RSPO által tanúsított földterület, ahonnan 14,66 millió tonna pálmaolaj kerül ki, ez a világon összesen megtermelt pálmaolaj 19%-át jelenti, aminek jelentős része öt országból származik: Indonézia (51%), Malajzia (41%), Pápua Új-Guinea (5%), Brazília (1%) és Kolumbia (1%).

Az RSPO eddig 936 licencet adott ki, amely védjegyek az egyes áruk eredetének azonosítására szolgáló jogi oltalmat biztosítják, valamint azt, hogy a fogyasztók összetéveszthetetlenül megkülönböztethessék az adott védjeggyel ellátott – vagyis fenntartható forrásból származó pálmaolajat tartalmazó – árukat más hasonló áruktól.

A fogyasztói szokások megváltoztatásán túl ösztönözni kell a mezőgazdasági kistermelőket is, akiktől a nagy cégek felvásárolják az olajpálma termését. Támogatni kell őket anyagi és más forrásokkal, növénytermesztésről és gazdálkodásról tartott képzésekkel, hogy javítsuk mindennapi megélhetésüket és növeljük a terméshozamot. Az RSPO mintegy 124 500 kistermelőt támogat ily módon, ami olyan 325 700 hektárt jelent! Malajzia részesedése ebből 102 hektár a gazda-szövetségeknek és 5042 hektár a független kistermelőknek. A kormányokat is segíteni kell, hogy aktívan építsék bele a termőföld használati tervezetekbe a fenntartható olajpálma-termesztést, és ennek szerves részeként a még meglévő természeti értékek (esőerdők) megóvását.

Jó pár eszköz áll már rendelkezésre a még fenntarthatóbbá tételhez. Új agrár-erdészeti módszerek alkalmazásával egy területen egyszerre több növényfajt is lehet termeszteni, mint pl. olajpálmát, kakaót, kávét és más gyümölcsfákat. Ezeket az agrár-erdőket is körbe lehet venni más ültetvényekkel, foltszerűen egymás mellé létesítve őket. Létrehozásuknál szem előtt kell tartani az ökológiai tervezést, vagyis csak a már átalakított területeket, vagy igen kevés további erdőt alakítsanak át ültetvényeknek, és jelöljenek ki különféle védettségű erdőzónákat. A terméshozamot is növelni kell, ezzel is csökkentve a negatív hatásokat.

Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a helyzet még sem olyan egyszerű, mert a fenntarthatónak minősített pálmaolaj még sem olyan fenntartható, mint hittük. Mivel egyre többen választják az ilyen tartalmú termékeket, a tudósok is kutatásokba kezdtek ebben a témában, és eredményeik aggodalomra adnak okot.

Egy 2019-es tanulmány szerint, mely Indonéziát, Malajziát és Pápua Új-Guineát vizsgálta, 2001–2016 között a fenntarthatónak minősített területek 38%-án történtek fakivágások, az erdők állapota tovább romlott és több mesterséges erdőtűz pusztított! 

Ez a trend a tanúsítvány megszerzése előtt és utána is sajnos tapasztalható volt. Ugyanígy nem mutatható ki eltérés az erdőirtásban sem 2004 (RSPO létrejötte) és 2013 (POIG létrejötte) után sem. Néhány részen a tanúsítvánnyal rendelkező területek még több fát vesztettek, mint a nem-fenntarthatók! Hogy lehetséges ez? Léteznek kiskapuk, mert azok az erdők, amelyek nincsenek nagy természetvédelmi értékűként (HCV), vagy magas szénkészletekkel (HCS) rendelkezőként azonosítva, azokat ugyanúgy ki lehet vágni, hiába az RSPO és a POIG minősítés. Ezért igen erősen át kéne gondolni és alakítani ezt a gyakorlatot, meg az egész minősítési rendszert és annak ellenőrzését.

A szerzők szorgalmazzák más növényi olajok kutatását, illetve termesztését is, csakhogy amíg a pálmaolaj ilyen olcsó marad, mert az árában nem tükröződnek a környezeti és szociális károk, addig a globális piac nem fog lépni az ügyben, és ezzel halálra ítélik a trópusi esőerdőket.

Az emberiség csak közös erővel, multidiszciplináris megközelítéssel, vagyis számos tudományterület együttes felvonultatásával tudja a pálmaolaj-krízist megoldani.

Ebben számos hivatalos és civil szervezet vesz részt, és mi is hozzájárulhatunk azzal, ha RSPO, POIG védjegyes termékeket veszünk, bár sajnos a fentiek miatt ezek származása is kétséges még ma. A globális piac azt mutatja, hogy mind az élelmiszer, mind a kozmetikai ipar egyre nagyobb igényt támaszt a pálmaolaj iránt, és az itt sorolt erőfeszítések nem sok eredményt hoznak.

Magunkba kéne nézni, mert a pálmaolaj iránti kereslet is, de a pálmaolaj-krízis megoldása is rajtunk, kisembereken múlik. Lejjebb kell adnunk fogyasztói szokásainkat, mert ha nincs igény nagy mennyiségű pálmaolajra, akkor az előállított mennyiség és a kínálat is csökkenne. Először is ne együnk zsíros, egészségtelen élelmiszereket és ne használjunk teljesen felesleges kozmetikumokat. Másodszor válasszunk olyan termékeket, amikben nem trópusokról származó olaj van. Vegyük ezeket is nagyon komolyan, hiszen a gyerekeinknek és unokáinknak örökül szánt földi élet és élővilág minősége és további léte a tét.