Megadiverzitás

Megadiverzális országok alatt olyanokat értünk, amelyek biológiai sokfélesége igen magasnak mondható, és nagyszámú endemikus fajt, nemzetségeket és családokat tartalmaznak.

Ezt a kifejezést először Russell Mittermeier kutató használta 1997-ben az egyik általa végzett vizsgálatban. Mittermeier megbecsülte a különféle taxonómiai csoportokba tartozó fajok számát, hogy összeállítsa a világ legnagyobb változatosságú országainak a listáját. A virginiai székhelyű amerikai nonprofit környezetvédelmi szervezet, a Conservation International (CI), 1998-ban 17 megadiverzális országot azonosított, amelyek többsége teljes mértékben vagy részben trópusi, szubtrópusi régiókban található.

Egy megadiverzális országban legalább 5000 endemikus növényfajnak kell lennie, és rendelkeznie kell tengeri ökoszisztémával is. Noha a Föld felszínének csak körülbelül 10%-át teszi ki a világ 17 megadiverzális országa, bolygónk biológiai sokféleségének mégis legalább 70%-át adják.

 

A 17 ország a következő:

Ausztrália, Brazília, Kína, Kolumbia, Kongói Demokratikus Köztársaság, Ecuador, India, Indonézia, Madagaszkár, Malajzia, Mexikó, Pápua Új-Guinea, Peru, Fülöp-szigetek, Dél-afrikai Köztársaság, Amerikai Egyesült Államok és Venezuela. 2002-ben Mexikó egy külön szervezetet hozott létre, amely a biológiai sokféleségben és a kapcsolódó hagyományos ismeretekben gazdag országokat tömöríti. Ez a szervezet 3 megadiverzális ország kivételével magában foglalja a Conservation International által meghatározott 17 ország nagy részét. 2002. február 18-án a környezetvédelemért felelős miniszterek, valamint Brazília, Kína, Kolumbia, Costa Rica, India, Indonézia, Kenya, Mexikó, Peru, a Fülöp-szigetek, Dél-Afrika és Venezuela küldöttei gyűltek össze a mexikói Cancúnban. Ezek az országok kijelentették, hogy létrehozzák a hasonló gondolkodású megadiverzális országok csoportját azért, hogy további konzultáció és együttműködés segítségével előmozdíthassák a biológiai sokféleség megőrzésével és fenntartható használatával kapcsolatos érdekeiket és prioritásaikat. Ezen a találkozón fogadták el a Cancúni Megállapodást is. Ehhez a csoporthoz az évek során más országok is csatlakoztak, így például Malajzia, a Fülöp-szigetek, Guatemala és Irán.

A biológiai sokféleség nagyobb a bolygó azon területein, amelyek körülményei közel állnak a biológiai optimumhoz. Különböző rendszertani csoportok hajlamosak diverzifikálódni, ha bőségesen rendelkezésre áll víz, elegendő napsugárzás és tápanyagok, kedvező éghajlati viszonyok.

A megadiverzális országok jellemzői közé tartozik, hogy nagyon változatos domborzattal is rendelkeznek, egyesítve a síkság és a hegyvidékek olyan területeit, amelyek nagy magassági tartományt fednek le. Ezek a régiók összetett geológiai múltat és főleg trópusi éghajlatot ötvöznek, amelyek lehetővé tették a különféle tájak kialakulását. Ezért az ökoszisztémák nagy változatossága alakult ki a nagyobb folyókban, deltákban, hegyvonulatokban, a különböző földrajzi adottságú területeken. Egy másik tényező, amely hozzájárult a fajok nagyobb számának kialakulásához egyes területeken, az a klimatikus változás volt. Például a trópusi Andokban az egymást követő jeges és interglaciális folyamatok elősegítették a különböző csoportok elszigeteltségét és diverzifikációját. Az endemikus csoportok általában gyakoribbak elszigetelt földrajzi területeken, például szigeteken vagy a magas hegyekben. Az endemizmusok fontos elemei egy régió biológiai sokféleségének felmérésében, mivel ezek olyan fajok, amelyek csak a világ ezen területén élnek. Így például Madagaszkáron minden kétéltűfaj endemikus az országban. Az embert és kulturális alkotásait is olyan fontos elemnek tekintik, amely meghatározza egy régió biodiverzitását. Hasonlóképpen, a kulturális sokszínűség a növények és állatok különböző felhasználási módjaiban, háziasításában és termesztésében fejeződik ki, amelyek mind hozzájárulnak az agrodiverzitás növekedéséhez. Ebben az értelemben az olyan országokban, mint pl. Mexikó, Peru és Kína, magas a kulturális sokszínűség, ami megadiverzitásuknak is fontos eleme.

Venezuela viszonylag kis területű, és mégis nagy biológiai sokféleséggel rendelkezik, ami a nagy földrajzi változékonyság egyik következménye. A trópusi éghajlaton fekvő ország mintegy 21 000 növényfaj számára biztosítja a tökéletes természetes környezetet, melyek közül, egyes becslések szerint, 5000 (38%) endemikus az országban. Több, mint 800 állatfaj endemikus. Venezuelában összesen 1417 madár-, 351 emlős-, 315 kétéltű- és 341 hüllőfaj él.

Az Egyesült Államok sokféle ökoszisztémát foglal magába a mérsékelt égövi erdőktől a sivatagokig, és számos különböző növénynek és állatnak ad otthont. Körülbelül 432 emlős-, 800 madár-, 311 hüllő- és 295 kétéltűfaj őshonos. Számos endemikus állatfaj is él az országban, Hawaii szigetén pl. a vadon élő állatok közel 90%-a endemikus. Az országban több, mint 17 000 endemikus növényfajt tartanak számon.

Dél-Afrika 858 madár- és 299 emlősfajjal szerepel a megadiverzitású országok listáján. 135 békafaj közül 110 endemikus. Az afrikai kontinens déli csücskén található fajok közül sok endemikus, a hosszúorrú aranyvakondtól a folyami nyúlig.

Egy másik szigetország, a Fülöp-szigetek is számos növény és állat megadiverzális gyűjteményének ad otthont, amelyek közül sok őshonos. 612 madárfaj ismert, amelyek közül 194 endemikus. Ezenkívül 111 kétéltű- és 270 hüllőfaj él itt.

Peru különböző földrajzi régiói közé tartozik az Andok-hegység, a csendes-óceáni partvidék és az amazonasi esőerdők vidéke. Ebben az országban több, mint 1800 madár-, 300 hüllő-, 380 kétéltű- és 500 emlősfaj él. Utóbbiak közül 70 endemikus, ezek egyike a sárgafarkú gyapjasmajom. Noha a sivatagi partvonalon a növények hiányoznak, a hegyek és az esőerdők területén mintegy 13 000 növényfaj képviselője él.

Pápua Új-Guinea a világon egyedülálló növény- és állatvilágának ad otthont. Itt található a világ 3. legnagyobb esőerdője. Többek között 730 madárfaj, valamint több mint 320 kétéltű- és mintegy 300 hüllőfaj él a szigeten.

Mexikóra az esőerdők, bozótosok, mérsékelt éghajlatú erdők és mangrovemocsarak változatos egyvelege jellemző, ahol a Föld legkülönfélébb vadvilága fordul elő. Mexikóban található a 2. legnagyobb számú ökoszisztéma bolygónkon. 1054 madárfaja van, az 564 emlősfaj 30%-a endemikus. Ez a magas szintű endemicitás figyelhető meg a hüllőknél – a 704 faj 57%-a – és a kétéltűeknél is – a 290 faj 48%-a endemikus. A flórafajok száma jóval meghaladja a 25 000-et.

Indonézia mintegy 17 000 szigetből álló szigetcsoport. Brazília után ez az ország büszkélkedhet a 2. legtöbb madárfajjal, mintegy 1592-vel. De van még 781 hüllő-, 270 kétéltű- és 515 emlősfaj is. Az itt élő 16 000 növényfaj közül 55% endemikus.
Indián belül a világ két biológiai sokféleséggel bíró hotspotja található: a Nyugati-Ghátok és a Himalája keleti része. Az ország a világ egyik legnagyobb megadiverzitású országaként ismert, ahol többek között 410 emlős-, 408 hüllő-, 197 kétéltű- és 1250 madárfaj is megtalálható .

Ecuador a legkisebb országnak számít a biodiverzitású országok listáján. A Galápagos-szigetek az országhoz tartozik, ami egy önálló és rendkívüli biodiverzitású ökoszisztémát jelent. A tudósok mintegy 21 000-re becsülték a növényfajok számát, amelyek közül több, mint 4000 endemikus. Egyéb fajok: 394 hüllő, 415 kétéltű (60% endémiás), 1559 madár és 369 emlős (30% endemikus).

Az összes afrikai édesvíz fele a Kongói Demokratikus Köztársaság területén található, amely számos növény- és állatvilágnak ad otthont. Az itt található 10 000 növényfajból 3000 endemikus. Az országban 280 hüllő-, 400 emlős-, 216 kétéltű- és 900 lepkefaj található.

A dél-amerikai Kolumbia a globális biodiverzitás közel 10%-át birtokolja a határain belül. A 2. legtöbb növény- és kétéltűfajjal büszkélkedhet, és 314 különböző típusú ökoszisztémával rendelkezik, melyekben több, mint 1800 madár-, 456 emlős- és 208 veszélyeztetett kétéltűfaj él. Meg kell jegyezni, hogy 73 madárfaj csak itt honos.

Kínában a világon az egyik legnagyobb a madárfajok száma: egészen pontosan 1244. Összesen 581 emlős-, 376 hüllő- és 284 kétéltűfaj járul hozzá az ország megadiverzitásához, ahol a körülbelüli 32 000 növényfajnak 30%-a endemikus.

Brazília tartalmazza a világ édesvizének 20%-át, a legnagyobb vizes élőhelyeket, erdőket, nyílt mezőket, szavannákat és esőerdőket. Elképesztő, hogy itt 43 893 növény-, valamint 712 emlős-, 1900 madár-, 751 hüllő- és 978 kétéltűfaj található meg.
Ausztrália a megabiodiverzitás érdekes esete, ahol mintegy 16 000 különböző növény-, 378 emlős-, 828 madár-, 224 kétéltű- és 880 hüllőfaj található meg. A szigeten, az elszigeteltségnek köszönhetően, a növényfajok közül 14 000, míg a hüllők közül majd 800 faj endemikus.

Malajzia 210 emlős-, 620 madár-, 250 hüllő- és 150 békafajjal csatlakozott a megadiverzális országokhoz, és a nemzeti biodiverzitási index szerint a világ 12. helyén áll. Az ország nagy részét borító esőerdők és a kiterjedt partvonal kiváló otthont ad a változatos vadvilágnak. Az esőerdők nagy kiterjedésének köszönhetően Malajziában mintegy 14 500 növényfaj ismert. A 2012-es statisztikák alapján az ország teljes földterületének körülbelül 60%-a még mindig erdős, ami összhangban van Malajzia azon elkötelezettségével, hogy az erdőnek és annak faanyagának legalább 50%-át állandóan megtartsa, amint azt az 1992-es riói Föld-csúcstalálkozón vállalta. Az IUCN 2008. évi Vörös Listája alapján Malajziában 1141 veszélyeztetett faj él, köztük növények és állatok. A malajziai biológiai sokféleséget fenyegető veszélyek közé tartozik a területfejlődés, a szennyezés, orvvadászat és gyűjtés, behatolás, éghajlatváltozás és invazív idegen fajok megjelenése. Malajzia nagy jelentőséget tulajdonít a védett területek létrehozásának a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata érdekében. Jelenleg szárazföldi területének 10,6%-a védett terület. Az in situ védelmi intézkedések mellett Malajzia számos ex situ védelmi központot hozott létre egyes fajok genetikai erőforrásainak megőrzése érdekében. A Vadvédelmi és Nemzeti Parkok Osztálya 11 vadvédelmi központot kezel. A programok magukban foglalják a veszélyeztetett és kereskedelmi fajok fogságban történő tenyésztését, kutatásokat és mintavételeket a Wildlife Genetic Resource Bank számára, valamint a vadon élő állatok DNS-ére vonatkozó alapadatok létrehozását. A Maláj-félszigeten a vadon élő állatok védelmét a vadon élő állatok védelméről szóló 2010. évi törvény szabályozza, mely nagyobb hangsúlyt fektet a biológiai sokféleség megőrzésére és szigorította a kapcsolódó szankciókat, míg Sabahban és Sarawakban az 1997-es Sabah Wildlife Conservation Enactment, illetve a Sarawak Wildlife Protection 1998-as rendelet van érvényben.