Malajzia és Penang-sziget vallási helyzete

Malajzia népessége az elmúlt évtizedekben jelentős változáson ment keresztül, száma ötszörösére nőtt, így lakossága napjainkban meghaladja a 32 milliót. Etnikailag a mai népesség kb. 50%-a maláj, kb. 7–8%-a indiai (főleg tamil) ősökkel büszkélkedhet. Közel negyede kínai származású, bár az arányuk az elmúlt évtizedekben csökkenő tendenciát mutat, aminek fő oka, hogy lényegesen kevesebb gyermeket vállalnak a malájokhoz képest. A kínai bevándorlók száma is évről évre csökken. Malajzia államvallása az iszlám, ami más hasonló országokhoz képest engedékenyebbnek mondható. A lakosság kb. 60%-a iszlám hívő, kb. 20% buddhista, amit a 9% keresztény és a 6% hindu követ. A tekintélyes számú kínai kisebbség ellenére a Kínából eredő népi vallások, a taoizmus és a konfucianizmus aránya alig 1–2% körül mozog.

Malajzia egyik legmagasabb népsűrűségű állama Penang, lakossága kb. 1,7 millió fő. Az utóbbi évtizedek gazdasági fejlődése eredményeképp Penangot az igen magas migráció jellemezte. Penang-sziget lakossága két nagyobb etnikumból tevődik össze, a malájokból (kb. 42%) és a kínai bevándorlókból (kb. 40%), míg mellettük kb. 10%-ban van jelen az indiai származású kisebbség és kb. 8%-ban egyéb nemzetiségek. A főváros, George Town tekinthető kínai többségű városnak, míg a Maláj-félszigeten található Sebarang Perai területén a malájok alkotják a többséget. Penang tekintélyes számú külföldi emigránsnak, kb. 9%-nak is otthonául szolgál, akik elsősorban Szingapúrból, Japánból, illetve más ázsiai országokból és a Brit Nemzetközösség területéről származnak. 2010-ben az iszlám vallást gyakorlók képviselték Penang lakosságának több mint 44%-át, őket a buddhisták követik kb. 36%-kal, a hinduk pedig csaknem 9%-kal számítanak a 3. nagyobb vallásnak. Jelentősnek számít a keresztény közösség is (kb. 5%). Az állam kínai lakosságának több mint tizede ragaszkodik a régi kínai hagyományokhoz és kultúrához, a taoizmushoz és más kínai népi vallásokhoz. Malajziával összehasonlítva megállapítható, hogy a szigeten jelentősen kisebb az iszlám vallás befolyása, és feltűnő a buddhista vallás magasabb aránya, aminek okát a sziget történelmi múltjában és a bevándorlásban kell keresni.

Penang-sziget vallástörténete

Iszlám 

Az arab kereskedők a középkor folyamán egyre messzebbre merészkedtek a partok mentén hajózva, hogy reményeik szerint elérjék Kínát. A 13. századra elérték a Maláj-félszigetet is, ami mélyreható társadalmi, politikai, vallási változásokat indított be a régióba. A kereskedőkkel ugyanis megérkezett az iszlám is, ami hamar igen népszerű vallásnak bizonyult, ami annak volt a leginkább köszönhető, hogy egyenlő társadalmi fejlődést kínált a malájok számára, amely viszont szöges ellentétben állt az addigi elitek centralizált hatalmával szemben. Az 1396-ban alapított Melaka (régiesen Malakka)  történelmileg egyike volt a legkorábbi maláj szultánságoknak, melyet Szingapúr menekült királya, Parameswara. Melaka lett az iszlámra áttért malájok vezetője, és egyben a mai maláj nép legfontosabb formálója. Függetlenül a származástól, a korábban gyakorolt bármilyen vallástól, aki áttért az iszlámra, az egyben a maláj nép tagja is lett. Így lett az iszlám egyben egyfajta olvasztótégely is, ami kulturális, etnikai hatásokat generálva egyesíteni kezdte az addig igen sok államban és sokféle vallást gyakorló lakosokat. A portugál hajósok a 16. század első felében gyarmatosítás reményében jelentek meg a Maláj-félsziget területén. A modern európai fegyverek azután hamar eldöntötték a város és a szultánság sorsát, amelyből portugál gyarmat lett. A 18. században a térség gazdasága igen nagy fejlődésnek indult. Fellendült a bányászat, azon belül is főleg az ón és a nemesfém kitermelése, és a mezőgazdaság bizonyos termékei iránt is megnőtt a kereslet. A gazdaság mind nagyobb munkaerőigénye miatt egyre több külföldi telepes jelent meg a Maláj-félszigeten, így arabok, kínaiak, indiaiak érkeztek a régióba. A 18. század végén megjelentek az angolok is, akik 1786-ban – a brit támogatásért cserébe – megszerezték Penang-szigetét. Ebben a régióban ez lett az első angol gyarmat, ahonnan kiindulva folytatták a terjeszkedést.

Véglegesen az 1824-es londoni szerződés tette fel az i-re a pontot, mikor kiszorítva a hollandokat, a félsziget urai lettek. Malajzia alkotmánya az iszlámot hivatalos államvallásnak ismeri el, de garantálja minden etnikum számára a vallásszabadságot. A mindenkori maláj politikusok számára a vallás szabadsága, a vallási harmónia napjainkig is fontos tényező. Ennek viszont az az árnyoldala, hogy a muszlim malájokat oly mértékben védi a törvény, hogy a vallást elhagyni gyakorlatilag szinte lehetetlen. Az iszlám Malajziában követi az etnikai viszonyokat, ünneplik és megtartják a vallás legtöbb ünnepét. Más vallások esetében a Belügyminisztérium engedélye szükséges, ha azt megadják, akkor bármilyen vallási jellegű ünnep megtartható. Az iszlám beépült a helyi kultúrába is, amely nyilvánvaló és észrevehető a színes öltözékben, a vallási ünnepségek megünneplésének módjában, valamint a maláj szokásjog beépítésében az esküvőkön. Népszerű öltözködési stílus a muszlim férfiak számára (főleg a pénteki ima alatt) egy laza zubbony és nadrág vagy egy sarong (hosszú ruha a derék köré tekerve) és a songkok (fekete bársony sapka). A muszlim nők gyakran viselnek tudungot, ami Malajziában népszerű fejkendő stílus.

Az országon belül megfigyelhető egy nyugat-keleti irányú eltérés, amennyiben a keleti régióban valamennyivel több korlátozás alá esnek a nem muszlimok, némely esetekben pedig még kötelező is a muszlim fejfedő viselése a nem igazhitűek számára. Az országban használatban lévő személyi igazolványokon minden esetben fel van tüntetve, hogy az illető muszlim e vagy sem. 

Az iszlám Malajziában a legtöbb esetben igen liberális, de az elmúlt pár évtizedben több tekintetben is megfigyelhető egyfajta szigorítás. Mivel az országban a hivatalos államvallás a szunnita (az iszlám legnagyobb ága), ezért a többi változat használata erősen korlátozott. A maláj kormány rendszeresen ellenőrzi az országban folyó vallási tanításokat, és amelyiket károsnak, a szunnita eszmékkel nem összeegyeztethetőnek tartják, azok megkapják a deviáns tanítás jelzőt és keményen fellépnek ellenük.

Az iszlám fontos szerepet játszik Malajzia jogrendszerében is. Az országban egymás mellett léteznek a polgári és a shari’a bíróságok. Utóbbiak csak a muszlim közösség tevékenységével foglalkoznak, és elsősorban olyan vallási és családi kérdésekre összpontosítanak, mint a házasság, az öröklés, a válás, a hitehagyás és a megtérés. 

A kettős bírósági rendszer kihívásokat jelent a megtérni vágyó muszlimok számára, amelyet ritkán engedélyeznek. A nem muszlimoknak, akik iszlám hitűvel szeretnének házasságot kötni, kötelezően át kell térniük az iszlámra. A megtérés kérdése felszínre hozhatja a feszültségeket, amelyek inkább az államra irányulnak, nem pedig a vallási közösségekre vagy az egyénekre. Ha egy családban az egyik szülő elfogadja az iszlámot, akkor gyermekét, a másik szülő beleegyezése nélkül, automatikusan muszlimnak tekintik.

A maláj muzulmánokon belül speciális csoportot képviselnek a kisebbségi indiai eredetű muszlimok, akiknek ősei többnyire kereskedők voltak. Az 1400-as években, a Melaka szultánság idején vándoroltak a térségbe egyrészt gazdasági okok miatt, másrészt, hogy az iszlámot terjesszék. Az indiai muzulmánok kulcsszerepet játszottak a szultánságban, mint bírósági tisztviselők, majd később asszimilálódtak a maláj közösségbe. Indiai muzulmánok nagyobb számban még az 1800-as években érkeztek, és a helyi kereskedelemben szereztek jelentős pozíciókat. Segítettek mecsetek és iszlám iskolák építésében az egész országban, vallási és társadalmi szövetségeket hoztak létre, és fő céljuk a muzulmánok igényeinek a kielégítése volt.

Buddhizmus

A buddhizmus Malajzia második legnagyobb vallásának számít az iszlám szunnita ága után. Megjelenése viszonylag korai időkre tehető, már i. e. 200 körül eljutott a területre indiai kereskedők, papok és bevándorlók révén. A vallás mellett kulturális elemek, művészet is érkezett a régióba. A Kínából és Srí Lankáról érkező bevándorlók a brit gyarmati uralom idején a buddhizmus újjászületését hozták el a 19. század végén és a 20. század elején Malajziába, sokszínűvé téve ezzel a mai buddhista közösséget. Például a mahájána és a teraváda buddhista hagyományokat egyaránt erősen követik. Általában a mahájána buddhizmus hívei többnyire malajziai kínaiak, míg a teravádájé malajziai indiaiak és thaiföldi vagy Srí Lanka-i származásúak. Minden templom, kolostor vagy egyesület autonóm, ami azt jelenti, hogy a buddhista közösségekben sokféle gyakorlat és szervezeti felépítés van. A malajziai kínai közösség buddhistái a taoizmus vagy a konfucianizmus elemeit is beépíthetik hitükbe és gyakorlatukba. Nem ritka, hogy taoista istenségeket is tisztelnek a mahájána buddhista templomokban és fordítva. A különböző hagyományokat tisztelő buddhisták összefogtak, hogy közösen ünnepeljék meg a fontos buddhista eseményeket és fesztiválokat, mint például a Vészakot.

Hinduizmus

A hinduizmus Malajzia negyedik legnagyobb vallásának számít, amely leginkább a Maláj-félsziget nyugati részén erőteljes. Az országban három olyan állam van, amely hindu enklávénak minősül, ahol a lakosság 10%-át meghaladják a hindu vallásúak. Feltételezések szerint kb. 1700 évvel ezelőtt jelent meg a hinduizmus, az Indiával folytatott kereskedelemnek köszönhetően a tenger felől és a partok mentén haladva.

A hinduizmussal az indiai kulturális hagyományok és a szanszkrit nyelv is terjedni kezdett a Maláj-félszigeten és Penang-szigetén. Az indiai hatás miatt a templomokat is indiai stílusban kezdték építeni, és a helyi királyok Raja (király) néven hívatták magukat. A Maláj-félsziget part menti területein hindu maláj államok jöttek létre a 2–4. század között, amelyek idővel egy nagy hindu maláj királyságban egyesültek. A malajziai hinduizmus igen sokszínű, a nagyobb városi templomokat meghatározott istenségeknek szenteltek, míg a vidéki magántulajdonban lévő földeken kisebb templomok állnak. Az ilyen hindu templomok többnyire követik annak az indiai régiónak a hagyományait, ahonnan az építők származnak. Sokan követik a dél-indiai szaivita hagyományt, azaz Siva imádatát. Vannak azonban vaisnava hinduk (Visnu imádók) is, közülük sokan észak-indiai ősökkel rendelkeznek.

Kereszténység

A kereszténység, mint vallás szintén kereskedők révén jutott el a térségbe és Penang-szigetére a 7. században, de nem szerzett jelentős számban híveket. Ahhoz a keresztény gyarmatosítók, köztük elsőként a portugálok megjelenésére volt szükség. A 17. században a hollandok közreműködésével a reformáció is eljutott a térségbe, és a 20. században más kisebb keresztény egyházak is megjelentek. Mindezeket tükrözik az egyházi jellegű épületek építészeti sokfélesége, a különböző istentiszteleti stílusok. A malajziai keresztény közösségek számos szociális szolgáltatást is létrehoztak, például iskolákat, kórházakat és klinikákat, valamint jóléti otthonokat a társadalom különféle marginalizált tagjai, például drogosok, gondozás nélküli anyák vagy árvák számára. 

A kereszténység az elmúlt évtizedekben úgy vált egyre korlátozottabbá, ahogy az iszlám egyre jobban erősödött Malajziában. Korlátozzák az új templomok építését, bár a már meglévők működésébe nem szólnak bele. A keresztények nem próbálkozhatnak meg a muzulmánok megtérítésével, és megjelentetett irodalmi műveikben megjegyzésként fel kell tüntetni, hogy csakis a nem iszlám hitűek számára készültek. A maláj nyelven kiadott kereszténységgel kapcsolatos műveknek a terjesztése Kelet-Malajziában kevésbé szigorított, mint nyugaton. Kelet-Malajziában pl. a nagypéntek, ami keresztény ünnep, hivatalosan elismertnek számít. Maláj nyelvű Biblia viszont nem engedélyezett, amit azzal indokolnak, hogy a Bibliát a keresztény vallás terjesztésére is fel lehetne használni, az ilyen tevékenység pedig alkotmányellenes.

Egyéb vallások

Az indiai eredetű szikh vallás a 19. század végén, a 20. század elején jelent meg a brit gyarmatosítás idején, és a rendőrség és a fegyveres erők körében dolgozóknál volt megfigyelhető. Az Indiából származó szikh vallás monoteista, amely elősegíti az alaktalan Isten iránti elkötelezettséget. A vallás középpontjában olyan tételek állnak, mint a szolgálat, az alázat és az egyenlőség, valamint a vitézség. Malajziában az első gurdwarát (szikh istentiszteleti helyet) Penangban hozták létre 1881-ben a szikh rendőrség tagjai számára. Ma már több mint 100 gurdwara található a nagyvárosokban és kisebb regionális városokban. 

A hagyományos kínai vallások a kínai kereskedők jóvoltából érkeztek Malajziába. Jelentősége akkor nőtt meg igazán, amikor a 19. században a britek nagy számú kínai munkavállalót hoztak be az országba és Penang-szigetére. Közülük sokan szentélyeket és templomokat építettek helyi istenségeiknek és temetőikbe az elhunytak emlékére. Ma Malajziában a lakosság 1,3%-a azonosul a hagyományos kínai vallással, melyek közül általában sokan etnikailag maláj kínaiak, míg nagyobb százaléka – főleg a konfucianizmus, a taoizmus és a buddhizmus szinkretizmusa miatt – nem. Malajziában az egyik legfontosabb hagyományos kínai világnézet a konfucianizmus, melynek alapjai Konfuciusz tanításaiból származnak, akinek filozófiája számos alapfogalomra épül. A konfucianizmus hangsúlyozza, hogy az emberek közötti kapcsolatok eredendően egyenlőtlenek, és hogy benne mindenkinek meghatározott hierarchikus szerepe van (például uralkodó és alattvaló; férj és feleség; apa és fia). Ha ezt a természetes egyenlőtlenséget elfogadják és tiszteletben tartják, könnyebb fenntartani az egyén és így az egész társadalom harmonikus, stabil kapcsolatait. Ezeket az alapvető értékeket tükrözi a mások iránti tisztelet és kötelességtudat, valamint a saját és családjuk iránti hűség és becsület megőrzése. A szokásos gyakorlatok közé tartozik az ősök, valamint az idősebbek tisztelete.

A másik hagyományos kínai világnézet a taoizmus, aminek az egyik legfontosabb gondolata, hogy minden létező mélyen összekapcsolódik. A fő hangsúly a természettel való kapcsolaton és az önfejlesztésen alapul. Míg a taoista tanítások a harmónia keresésére vonatkoznak, addig a gyakorlatok magukban foglalják a Tai Chi meditatív testi gyakorlását és az erények művelését. Malajziában számos taoista közösség kapcsolatot tart fenn saját szektáival Kínában és Tajvanon. Például a Malajziában ünnepelt taoista istenségek közül sokan a kínai Guangdong és Fujian tartományok helyi istenségei.

A főbb világvallások és a hagyományos kínai vallások mellett Malajziában sokféle helyi és őshonos világnézet él, melyeket pl. az Orang Asli, valamint számos Sabah és Sarawak őslakos csoport képvisel, és hagyományos vagy szokásos vallásaikat gyakran agama adatnak nevezik, melyek általában nem rendelkeznek formális struktúrával. Az alapvető hiedelmeket, értékeket és rituális gyakorlatokat inkább összetett szóbeli hagyományok révén adják át generációról generációra. A helyi és az őslakos vallási hagyományok formája és szerkezete a malajziai őslakos csoportok sokféleségét tekintve eltérő. Általában azonban létezik a legfelsőbb lény vagy isten közös fogalma, valamint más istenségek panteonja. A környezet és a táj kiemelkedően fontos a malajziai helyi és őslakos világnézetben is. Az egyes csoportok és törzsek gyakran szoros kapcsolatban állnak a természettel, és szentnek tekinthetik a táj egyes környezeti elemeit (pl. hegyek, fák, völgyek és folyók).

Kapcsolatok az egyes vallások között

Penang vallástörténetében a muszlimok voltak a legkorábbiak a sziget életében, akik ebben az időben többségében maláj származásúak voltak, valamint Dél-Indiából érkeztek. 1833-ban a muszlimok a Penang-sziget lakosságának mintegy 66%-át tették ki. George Town legkorábbi lakói is többségében az iszlám híveiből kerültek ki. A 40 ezres lakosság kb. 41%-át jelentették malájok, az indiai muszlimok alkották a népesség negyedét, ami nem sokkal haladta meg a kínai lakosok számát. A muszlim lakosság száma a 19. század közepétől kezdett csökkenni, amikor is jelentős számú bevándorló érkezett, akik döntő többsége más vallás híve volt. Az újonnan érkezők elkezdtek ingatlanokat, nagy telkeket és egyre több földterületeket vásárolni a muszlimoktól. Jelenleg a malájok a lakosság kb. 9–10%-át teszik ki, míg az indiai származásúak aránya is hasonló. Társadalmi-gazdasági szempontból a muszlimok helyzete, különösen a kínaiakéhoz képest,  rosszabbnak tűnik. A muszlim közösség marginalizálódása több tényezőre vezethető vissza. Az első a muszlimok szociokulturális dinamikája és pénzszükséglete. A sürgető napi szükségletek miatt sok maláj eladta a földjét az európaiaknak és más etnikai csoportoknak. Az új politikai-jogi környezet is kiszorította a muszlimokat a földtulajdonlásból, amelyet korábban éveken át műveltek. Az európaiak nemcsak nagy területű földekhez jutottak, hanem értékesebb területeken lévő földekhez is, melyek nagy részét haszonbérleti díj fejében adtak tovább. 

A különálló vallási közösségek a legtöbbször toleráns kapcsolatban állnak egymással. Minden nagyobb vallás fesztiválokat tarthat, amelyeken bárki részt vehet, vallásától függetlenül. Malajzia híres arról, hogy multikulturális ország, és a modern kori történelmében kétszer fordult elő súlyosnak minősíthető faji erőszak, először 1946-ban, majd pedig 1969-ben. Más országok Malajziát szokták vizsgálni példaként az iszlám fundamentalizmus kérdésében. Egyes politikusok napjainkban azonban azon a véleményen vannak, hogy a maláj társadalom az elmúlt évtizedekben az iszlamizálódás jeleit kezdi mutatni, és úgy gondolják, hogy a jövőben ez sok vallási problémát hozhat a felszínre. A nem muszlimok számára az iszlám erősödése sok esetben aggodalomra ad, adhat okot a jelenben is. A vallások közötti kapcsolaton úgy próbáltak változtatni, hogy 2005-ben a Malajziai Ügyvédi Tanács megszervezett egy vallásközi bizottságot, amiben több radikális iszlám csoport megtagadta a részvételt, arra hivatkozva, hogy a bizottság tevékenysége gyengítené az iszlámot. Néhány muzulmán csoport bojkottálta és elítélte a tanács működését, mert azon a véleményen voltak, hogy az iszlámmal kapcsolatban csak muszlimok tárgyalhatnak. A maláj kormány szerint a bizottságra nem is volt szükség, de azóta is ösztönzik és támogatják a különböző vallások közötti párbeszédet. 2006-ban a maláj kormány nem muszlim tagjai egy memorandumot adtak át az ország miniszterelnökének, melyben a nem muszlimok jogaival kapcsolatos alkotmányos rendelkezéseknek a felülvizsgálatát kérték. Miután a kormánykoalíció muszlim tagjai tiltakoztak, visszavonták a javaslatot. Az ország vezető politikusai inkább arra kérték a más vallású közösségeket, hogy ne kérdőjelezzék meg a maláj jogokat, mert nem szeretnének etnikai konfliktusokat, továbbá az egyes vallások közötti harmóniát tartják fontosnak. 

Penangban évente több mint 20 nagyobb vallási ünnepség szokott zajlani, amelyek mindegyike a szigetet megosztó kultúrák különböző aspektusához kapcsolódik. Mellettük számos kulturális és művészeti fesztivált is rendeznek, többek között a George Town Fesztivált, amelyet általában júliusban tartanak, és a november végi George Town Irodalmi Fesztivált. Mindezek annak is köszönhetőek, hogy a Penangon élők a legnyitottabb malajziai állampolgárok közé tartoznak. Penang a korai kezdetektől fogva, majd a gyarmati időkön át elfogadta és gyakorolta a multikulturalizmust. Vallották, Penang erőssége a sokszínűségében rejlik, hogy a keveredések és különböző népeinek ellentétei dinamikus energiát biztosítanak, és ennek a szelleme érvényesül ma is a szigeten.