Maláj öltözködés

Malajzia története során sokat változott az öltözködés is. Akárcsak nálunk, a különböző történeti korokban különböző ruhák voltak divatban.

A ruházat fejlődése során mindig igyekeztek a régi elemeket átvinni az új megjelenésbe, így a mai maláj öltözködés egy folyamatos fejlődés eredménye, mely az ősi időkbe repít vissza minket. Másik jellemzője a maláj népnek, hogy az idegen kultúrákból érkező szokásokat tárt karokkal fogadják, és azokat szívesen átveszik. Ezeket azonban nem hagyják meg eredeti mivoltukban, hanem a saját szájízükre formálják őket. Ez igaz az általuk viselt ruhákra is. Így bizonyos mára már tipikusan maláj ruhadarabok eredetüket vagy bizonyos motívumaikat tekintve más népektől való átvételek, vagyis pontosabban mondva, azoknak malájjá való formálásának az eredményei. Ha ma ránézünk egy maláj népviseletben lévő emberre, rögtön szembetűnik viseletük félig-meddig modern volta. Ennek oka, hogy ruházatukat mindig a kor követelményeinek megfelelően módosítják. Így egy ősi motívumokkal hímzett kötényszerű songket mellett bőven megfér a modern, európai stílusú alkalmi cipő. Ennek a szokásnak például az az oka, hogy a malájok egészen az európai gyarmatosítókkal való találkozásig mezítláb jártak, így a cipőhordást az európaiaktól vették át.Röviden összefoglalva, a maláj öltözködés több egymásra rétegződött kulturális hatás következménye, melyeknek egyfelől maláj ízt kölcsönöznek, másfelől mindig az adott kor követelményeihez igazítják őket.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének szabályok és szigorúan követendő dress code-ok. Malajziában nagyon fontos, hogy hová mit illik és mit nem illik felvenni, hogy milyen eseményre milyen ruhadarabokat szabad hordani, sőt bizonyos esetekben még azok színe sem mindegy. Ezek a szabályok is régre nyúlnak vissza, bár a mindennapi életben mára már jelentősen

fellazultak, de bizonyos rendezvényeken még ma is követendők.

Vizsgáljuk meg néhány tipikusan maláj ruhadarab történetét, eredetét és napjainkban való viselését!

Kemban

A régi időkben a férfiak és a legtöbb nő is fedetlen felsőtesttel járt, és csak deréktól lefelé viselte sarungját, míg felső testén vagyoni helyzetétől függően semmit vagy ékszereket viselt. A gazdagabb és nemesi származású nők viszont gyakran fölülre is kötöttek egy másik textildarabot, ezzel fedve mellüket. Ez volt a kemban. Az iszlám átvételével azonban szigorúbbá váltak az öltözködési szabályok, és a kemban minden nő számára kötelezővé vált.

A modern ruházkodás megjelenésével azonban fölöslegessé vált ez a ruhadarab, így ma már alig találkozni vele. Azonban ha valaki például néptáncelőadást néz, vagy valamilyen ősi szertartáson vesz részt, bizonyosan találkozni fog kembant viselő hölgyekkel.

Baju kurung

Bár az iszlám megérkezésével a nőknek eleinte elég volt a kemban viselete, ez később mégsem bizonyult elegendőnek. A muszlim vallásról az iszlámra áttért malájok csak nagyjából ismerték az iszlám szabályait, ám később, a 18–19. században kitágult a világ, egyre többen utaztak a közel-keleti zarándoklatokra, egyre többen tanulmányozták komolyabban a vallási szabályokat. Ezek szerint nem elég a nőknek csak a mellét eltakarni a kembannal, hanem ennél zártabb ruházatra van szükség, méghozzá olyanra, ami a vállat és lehetőleg a karokat is fedi. Ennek eredménye a baju kurung, mely magyarra fordítva csak annyit jelent, hogy „zárt ruházat”. A baju kurungot az arab és az indiai nők hagyományos ruháiról mintázták, amit természetesen meg is változtattak, hogy jobban tükrözzék a maláj kultúrát. A baju kurung egy nagyjából térdig vagy valamivel a fölé érő, hosszú ujjú női ruha, melynek több változata van. Régen elég laza, leomló ruházat volt, míg manapság a divat változásai miatt a szabásminta szűkebb és jobban követi a test vonalát. Általában élénk színű, és geometrikus mintázatú hímzés díszíti. A szövet lehet pamut vagy manapság már műszálas is, de a legszebbek és legdrágábbak selyemből készülnek. Malajziában a legszebb baju kurunghoz való selymeket Kelantan és Terengganu államokban készítik, de az is előfordul, hogy import indiai vagy kínai selymet használnak. A baju kurungnak több verziója is létezik, melynek Teluk Belanga nevét egy szingapúri szigetről kapta. Régen Szingapúr a Johori Szultanátushoz tartozott, és ezt a szabásmintát ott találták ki. Ezt a ruhát Abu Bakar szultán (1862–1895) igyekezett népszerűsíteni a lakosság körében, amikor 1866-ban ünnepélyesen átköltöztette országa fővárosát Szingapúrból Johorba. Ez a verzió térdig ér és soha nincs gallérja, viszont a nyak körül bonyolult hímzésminta található, illetve a nyak alatt elöl, egy pár centis bevágás található, ami megkönnyíti a fel- és levételét. Ma a baju kurung Teluk Belanga számít a standard változatnak és ez a leggyakoribb. Másik verziója a baju kurung cekak musang, melynek egy ujjnyi álló gallérja van, elöl a kivágást három gombbal lehet összefogni. Ezt a stílust indiai és kínai ruhák ihlették. A baju kurung Kedah nevét Kedah államról kapta, és valószínűleg a szomszédos Thaiföld öltözködése befolyásolta, ugyanis ez csak derékig ér, és virágminták szerepelnek rajta.

Gyakran készítik vastagabb szövetből. A baju kurung Melaka nevét Melaka városáról kapta. Szabásmintáját tekintve ugyan olyan, mint a baju kurung Teluk Belanga, csak díszítésében a hímzés mellett rengeteg gyöngyöt is felvarrnak, főként a mell környékén. A baju kurung Riau Pahangot a malajziai Pahang államban és az Indonéziához tartozó, Közép-Szumátrán lévő maláj lakosságú Riau tartományban, illetve a szintén Indonéziához tartozó, Szumátra és Borneó között elterülő maláj lakosságú Riau szigetvilágban hordják. Ennél a stílusnál a ruha ujjait is virágokkal hímzik, magas, álló gallérja van, és elöl egy hosszú, hét vagy kilenc gombból álló gombsor is található rajta. Van egy Malajzián kívül, csak Indonéziában hordott verzió is, a baju kurung Palembang, mely nevét a dél-szumátrai Palembang városáról kapta, és melyre az itteni malájok igen speciális, rendkívül gazdagon díszített, zsúfolt motívumvilágát hímzik. A baju kurung mindig egy szett része, bár gyakran az egész szettett hívják annak. Mivel ez csak egy felső rész (akkor is annak számít, ha néha térdig ér), szükség van egy alsó részre is, ami általában egy sarung vagy egy songket, mely bokáig kell hogy érjen. Emellett népszerű kiegészítője lehet a selendang, amit vagy vállkendőként hordanak, vagy néha átvetik a fejen is, és ilyenkor egyszerre lesz belőle vállkendő és fejkendő is.

A szetthez a fejen az északi, szigorúbban muszlim tartományokban fejkendőt szoktak hordani, míg a kevésbé vallásosak inkább szépen feltűzött frizurát viselnek. A baju kurung népszerűsége az 1970-es, 1980-as években meredeken ívelt felfelé, és mára Malajzia női nemzeti viseletének tekinthető. Főként hivatalos eseményeken, esküvőkön, vallási ünnepeken és egyéb fontos rendezvényeken szokás hordani.

Baju Melayu

Az iszlám előtt egy férfinak elég volt egy sarunggal vagy egy songkettel elfednie magát deréktól lefelé, míg meztelen felsőtesttel járhatott-kelhetett. A muszlim erkölcsök azonban nemcsak a nőknek írják elő testük alaposabb elfedését, a férfiak számára is illetlenségnek számít a hiányos öltözék. Régen a baju kurung nemcsak a női, hanem a férfi ruházatot is jelentette, azonban a férfiak hagyományos ruháját ma baju Melayunak hívják, ami magyarul csupán annyit jelent hogy „maláj ruha”. Ezt a viseletet is az arab és az indiai ruházkodás ihlette, de természetesen ebbe is belevitték saját, maláj hagyományaikat. A baju Melayu egyfajta gombok nélküli ing, amely nagyjából derékig ér, hosszú ujjú és alulról kell belebújni. Nyaki része kétféle lehet. Itt is létezik a baju Melayu Teluk Belanga, amelynél nincs gallér, és elöl egy kivágás segíti a könnyebb belebújást, és van a baju Melayu cekak musang, melynek álló gallérja van, amit két gombbal lehet összefogni, és lentebb a ruhán is van három gomb. Ez az ideális maláj családot szimbolizálja, ahol a két szülő három gyereket nevel. A baju Melayu cekak musang régen csak az uralkodónak és családjának volt engedélyezett, manapság azonban már nincs efféle tiltás, mindenki maga döntheti el, hogy melyik verziót szeretné hordani (a király természetesen továbbra is csak ezt hordja). A baju Melayu már nagyon régóta népszerű, a hagyomány szerint Muhammad Shah (1424–1444), a Melakai Szultanátus harmadik szultánja tette kötelezővé ennek használatát minden maláj férfi számára. Akárcsak a baju kurung esetében, a baju Melayu is egy szett része, és általában az egész szettet is baju Melayunak hívják. Ehhez tartozik egy seluar nevű nadrág is. A nadrág hordását valószínűleg az arab kereskedőktől vették át a malájok. A seluar egy bokáig érő, kifejezetten bő nadrág, ami azért ilyen, mert a hagyomány szerint egy malájnak minden helyzetben képesnek kell lennie az ősi maláj harcművészet, a silat gyakorlására, amiben pedig nagyon nagy terpeszek vannak. A seluar színének mindig egyeznie kell a baju Melayu ingének színével, gyakran ugyan abból a szövetből szabják ki mind a kettőt. Kedvelik az élénk színeket, azonban egy ilyen ruha általában egyszínű. A szetthez tartozik még egy sarung vagy gyakrabban songket is, mely térdig ér. Hogy az inget betűrik-e a songketbe vagy felette hordják az változó. A régi időkben ez is szabályozva volt, ami a kereskedelemmel állt összefüggésben. Azok az emberek, akik éppen saját városukban tartózkodtak, betűrték az inget a songket alá, ezzel mutatva, hogy ők „belső” emberek. Amikor pedig elutaztak, kitűrték az inget, ezzel jelezve, hogy ők „külső” emberek. Mivel akkoriban a legtöbb ember, aki utazott, az kereskedő volt, így mindenki tudta, hogy valószínűleg messzi földről is vannak portékái. A mai modern világban, a nemzetközi kereskedelem leegyszerűsödésével, azonban ezek a jelzések fölöslegessé váltak, így mindenki maga dönti el, hogy be szeretné-e tűrni az ingét vagy sem. A szetthez tartozik még egy fejfedő is, ami lehet songkok vagy tengkolok. A baju Melayu ma nagyon népszerű, és gyakorlatilag ezt hordják öltöny helyett, tehát szinte minden hivatalos eseményen, vallási ünnepségeken, esküvőn stb. Színe bizonyos helyzetekben szabott, például régen csak az uralkodó viselhetett fehér és sárga színeket, illetve ezek kombinációit. Ennek eredete az iszlám előtti időkre vezethető vissza, ugyanis ez a két szín a buddhizmus szent színe volt, ezért csak a király hordhatta őket. Később áttértek ugyan az iszlámra, de ezt a szokást megtartották. Ma már természetesen oldódtak ezek a szabályok, és elméletben bárki viselhet sárgát vagy fehéret, de ez mégis nagyon ritka.

A szultán máig ezt a két színt részesíti előnyben hivatalos megjelenésekkor, és természetesen ha valaki olyan szerencsében részesül, hogy találkozhat a szultánnal, komoly illetlenségnek számítana, ha az ő színeiben jönne a találkozóra. Éppen ezért, az olyan ünnepségeken mint pl. a szultán születésnapja, általában feketét szokás hordani. A fekete baju Melayu a politikai életben is elterjedt, a maláj nagykövetek gyakran veszik fel hivatalos alkalmakkor. De nemcsak a fontos embereknek, hanem minden maláj férfinek bizonyosan van otthon baju Melayuja is, amely lehet bármilyen színű – kék, piros, narancs, barna stb. A baju Melayu Malajzia hivatalos férfi viseletének tekinthető.

Kebaya

A nők körében a baju kurung mellett népszerű viseletnek számít a kebaya is, ami nem tekinthető nemzeti ruházatnak. A ma Indonézia központjaként számon tartott Jáva szigetén találták ki valamikor a 15. században, egyesek szerint kínai befolyásra, bár ez nem bizonyított. Ekkoriban még csak az arisztokrata nők viselték, de később az idők folyamán elterjedt az egyszerű nép körében is. Jáva azonban az egész délkelet-ázsiai térség egyik fontos központja, így nem meglepő, hogy a kereskedelem és egyéb politikai kapcsolatok révén a jávai kultúra bizonyos elemei Jáván kívülre is elkerültek. Így került el a kebaya is rengeteg más vidékre, többek között a Maláj-félszigetre. A kebaya egy szűkebb, a test vonalát követő blúz, melyet sokféle anyagból készíthetnek. Gyakori a pamut, a selyem, a brokát és a bársony. Egyes darabok könnyedebbek és áttetszőek, így megkövetelik egy színben hozzáillő alsó ruházat hordását is, míg mások sokkal vastagabbak és nem áttetszőek. Elöl gyakran nyitott és nincsenek gombjai, így ilyenkor egy szép brossal szokás összefogni. Díszítése sokféle lehet, gyakran maga az alapanyag is egy finomabb szövet, amire általában csipkét és/vagy flittereket varrnak vagy kihímzik, de van egyszerű, egyszínű verziója is. Mivel a kebaya csak derékig, vagy valamivel az alá ér, ezért egy hosszú, bokáig érő sarunggal vagy songkettel szokták kiegészíteni, míg a fejre a vallásosabb muszlimok kendőt kötnek, mások pedig szép frizurát csináltatnak. Akárcsak a baju kurungnak, a kebayának is rengeteg verziója van, amelyek nagy része elsősorban Indonézia különböző vidékein alakult ki, de van egy kifejezetten Malajziára jellemző változata is,

Sarung

Kevés forrásunk van arról, hogy mit viseltek a malájok a legrégebbi időkben. Annyit azonban tudunk, hogy egészen a 13. századig a legtöbben kevés ruhát viseltek a hétköznapokban. A sarung nem más, mint egy hosszú és széles szövetdarab, amit az emberek a derekuk köré tekernek és így egyfajta szoknyaként fedi a testet deréktól lefelé. A sarung eredetének legtöbben Indiát jelölik meg, de erre konkrét bizonyítékok nincsenek. Ezt a rendkívül egyszerű ruhadarabot ugyanis emberemlékezet óta az egész Indiai-óceán partvidékén hordják, Madagaszkártól egészen a Fülöp-szigetekig. Délkelet-Ázsiában viszont bizonyos, hogy a malájok kezdték el először hordani, és tengeri kereskedők lévén ők is terjesztették el például a mai Indonézia területén is. A sarunghoz használt szövetdarab általában 1 m széles és 2,5 m hosszú, amelyet többféleképpen lehet feltekerni, így a mozgást megkönnyítő redőzés lehet elöl vagy valamelyik oldalt is, de az is előfordul, hogy a fennmaradó szövetanyagot rózsaszerűen megformázzák a csípő környékén. Általában egy zsineggel rögzítik a derékra, majd a szövet tetejét ráhajtják, hogy az ne látszódjon. A sarungot férfiak és nők is hordhatják. A férfiak általában úgy hajtogatják, hogy az nagyjából a térdig vagy valamivel a fölé érjen, a nőké hosszabb, gyakran bokáig ér. A szövet mintáját tekintve vannak női és férfi sarungok. A nőké általában élénk színekkel batikoltak és virágmintásak, míg a férfiak körében népszerűbbek a szőtt, kockás darabok. A kockáknak szimbolikus jelentése is van, mely szerint az ezt hordó ember soha sem veszíti el a fejét, mindig mértékletes és nem hajlamos a túlkapásokra. Éppen úgy, mint ahogy egy kockának is minden oldala egyenlő, egyik sem hosszabb vagy rövidebb mint a másik. A sarung megjelenése vallásos okokra is visszavezethető. A középkorban a malájok főként buddhisták vagy hinduk voltak, a sarung hordása pedig kötelező volt egy buddhista vagy egy hindu templomban, viszont ilyenkor még a férfiaknak is hosszú, minimum térd alá érőt kellett hordaniuk. Bár a malájok a 15. század folyamán áttértek az iszlám vallásra a sarung ennek ellenére sem ment ki a divatból, sőt a mecsetbe kötelező volt felvenni. Habár ma már nem kötelező sarungot viselni a mecsetben, mégis a legtöbben azt veszik fel, főleg a pénteki nagy, közös ima idejére. A fontosabb vallási ünnepeken is ez a legillendőbb öltözet, és ilyenkor természetesen szépen díszített, drágább darabot vesznek fel.

Songket

A songket egy, a sarunghoz nagyon hasonlító ruhadarab. Ez is egy széles szövetdarab, amit a derékra kötve szoknyaszerűen viselnek, még az elrendezése is hasonló. A különbség abban rejlik, hogy míg a sarung mintája lehet batikolt, vagy az anyagba szőtt, addig a songket kifejezetten szőttes, és elkészülte után már nem festik meg az anyagot. Másik jellemzője, hogy kötelezően kell tartalmaznia arany- vagy ezüstszálakat is, ezzel adva egyfajta csillogást a ruhának. Ezek után nem meglepő, hogy a songket eredetileg kifejezetten az uralkodói családok viselete volt. Magát az ötletet, hogy fémet szőjenek a ruhába, valószínűleg az itt is megforduló arab és indiai kereskedők ruhája adta. Az első songketeket a Sriwijaya Birodalomban készítették el, kifejezetten az uralkodói család számára, tehát ez egy autentikus maláj ruhadarab. Habár a malájokról ma mindenkinek Malajzia és a Maláj-félsziget jut eszébe, érdemes tudni, hogy a maláj nép eredetileg a ma Indonéziához tartozó Szumátráról származik, és a Maláj-félszigetre csak a Sriwijaya Birodalom idején (7–13. század) költöztek be, amikor ez a terület is a birodalomhoz tartozott. Szumátrán máig rengeteg maláj él. A songket funkciója teljesen egyezik a sarungéval, tehát mecsetbe, vallási ünnepségekre vagy más jeles eseményre, mint például esküvőre szokás felvenni. Régen ugyan csak a gazdagok engedhették meg maguknak az arany- és ezüstszálakat tartalmazó songketet, de ma a modern korban ez már nem így van. Manapság már rengeteg mesterségesen előállított aranyozott vagy ezüstözött cérnaszálat kapni, így a songket mindenki számára elérhetővé vált, és biztos hogy minden malájnak van otthon belőle. Persze továbbra is kapni valódi aranyat vagy ezüstöt tartalmazó songketet, de ezek természetesen sokkal drágábbak, mint az utánzatok.

Tengkolok

A tengkolok vagy másik nevén destar a maláj férfiak egyik jellemző fejfedője. A songkethez használt szövetből szokás készíteni, amit aztán különböző stílusokban tudnak a fejükre tekerni. Általában igyekeznek az éppen viselt songkettel megegyező vagy legalábbis nagyon hasonló színű és mintázatú tengkolokot hordani. Nagyon sok stílusban lehet felkötni, melyekre azonban mind jellemző, hogy sosem turbánszerű, azaz a fejet csak körben fedi le, és a fejtetőt szabadon hagyják. Ez szintén egy régi, iszlám előtti felfogás eredménye, mely szerint az emberi test legszentebb része a fejtető. Egy maláj fejét fölülről megérinteni máig az egyik legnagyobb sértésnek számít. Mivel a tengkolokhoz használt textil viszonylag hosszú, ezért feltekerés után sok fennmaradó anyag van, melyet mindenféle formájúra lehet variálni. Nagyon népszerű például a felfelé ágaskodó háromszög alakzat. A nemesi származásúak emellett gyakran tűznek bele egy-egy nagyobb ékszert is, mely jelzi társadalmi helyzetüket. A tengkolok elsősorban a gazdagabbak körében elterjedt, és a szultánok mindig tengolkokban jelennek meg a nép előtt. Nekik általában több is van belőle, és mindegyiknek (vagy pontosabban a speciális felkötési módjának) külön nevet adnak.

Songkok

Mikor a 16. században a kalifai cím átkerült az egyiptomi uralkodótól a török szultánhoz, az nem csak a Közel-Kelet történelmére volt hatással. Innentől kezdve a török szultán kalifává avanzsálódott, a kalifa pedig elméletben a világ összes muszlimjainak vezetője. Habár a gyakorlatban a hatalma nem terjedt tovább az Oszmán Birodalom határain kívül, elméletileg (akárcsak a katolikusok számára a pápa) ő lett minden muszlim vezetője. Nem csoda hát, hogy ekkortól a törökök szokásait az egész iszlám világ igyekezett megismerni, többek között a különféle ruházatokat is. Az egyik legszélesebb körben elterjedt török viselet a rájuk jellemző fejfedő, a fez volt, melyet az Oszmán Birodalomban 1826-ban vezettek be. Nem sokkal később már az egész iszlám világ, köztük Malajzia is ismerte és hordta. Azonban akárcsak a többi idegenből érkezett ruhadarab esetében, ezt is saját szájízüknek megfelelőre formálták. A maláj fezt songkoknak hívják, és hiányzik róla a török fezre jellemző bojt. Színét is megváltoztatták, és míg a török fez piros, addig a maláj songkok mindig fekete. Leggyakrabban egyszínű, de előfordulhat, hogy szélét maláj népi motívumokkal hímzik. A songkok ma nagyon széles körben elterjedt, és elsősorban a muszlim identitás velejárója. Mivel a malájok túlnyomó többsége muszlim, ezért a legtöbb maláj férfi nagyon gyakran hordja, és állandó kiegészítője a baju Melayunak. A mecsetben a pénteki közösségi imakor nagyon gyakori, és a nagy vallási ünnepségeken is szinte kötelező. Gyakran látni a boltban éppen songkokot vásárló férfiakat, amint azt próbálgatják, hogy az ima közbeni előrehajláskor az leesik-e a fejükről vagy sem. Így ez is egy szép példája annak, hogy hogyan lett egy idegenből érkezett ruhadarab elengedhetetlen kelléke a hagyományos maláj öltözködésnek.

Tudung

A tudung vagy arabosabb nevén hijab a muszlim nők fejkendőjét jelenti. Ez egy hosszú, vékony, négyszögletes szövetdarab, melyet különböző módon lehet a fejre tekerni. Általában gombostűkkel fogják össze, melyből többre van szükség ahhoz, hogy fennmaradjon. A tudung takarja a hajat, a füleket és a nyakat, de az arcot szabadon hagyja. Általában színes vagy mintás anyagot használnak hozzá, a felkötésének pedig megszámlálhatatlanul sok változata van, amiből a maláj nők valóságos divatot teremtettek, és mindenki igyekszik az éppen divatos hajtogatást utánozni vagy akár saját, egyedi, kreatív módokat kitalálni. A tudung hordásának divatját nagyban befolyásolják a híres maláj sztárok öltözködési szokásai is. A tudung természetesen a muszlim nők körében elterjedt, de közülük sem hordja mindenki. Általában ez az illető saját preferenciájának kérdése, vagy bizonyos esetekben családja szabja meg, hogy hordania kell-e vagy sem. Olyan nők is vannak, akik bizonyos napokon felveszik, bizonyos napokon pedig nem. Mecsetbe azonban nem lehet enélkül belépni! Ez szintén igaz a nagy muszlim vallási ünnepségekre, ahol amúgy is illetlenség lenne fedetlen fővel mutatkozni. Általánosságban véve elmondhatjuk, hogy Malajzia északi államaiban, ahol sokkal szigorúbban veszik a vallást mint délen, elterjedtebb a tudung használata a mindennapokban is, míg az olyan nagy városokban, mint például Kuala Lumpur, valamivel ritkábban találkozni vele.

a nyonya kebaya, amit a Melaka városában élő kínai származású nők találták ki. Ez a ruhadarab vékony, könnyed anyagból készül, nyakkivágása V alakú, színe élénk és bonyolult hímzéssel díszített. Kiegészítőként mindig az adott ruhához külön készített gyöngyökkel díszített cipőt hordanak, melynek neve kasut manek.

Mivel a malajziai kínaiak találták ki, a nyonya kebayához tartozó sarung mintázata mindig valamilyen kínai motívum, sőt egyesek egyenesen Kínából rendelnek hozzá anyagot. Elsősorban Melakában és Penangban népszerű a kínai származású malajziaiak között, illetve a ma Thaiföldhöz tartozó, de szintén maláj lakosságú Phuketben is szeretik. Használata a baju kurungéhoz hasonló, azaz főként fontosabb események, mint pl. esküvők vagy ünnepek alkalmával hordják. Bár a kebaya inkább Indonézia nemzeti ruhája mintsem Malajziáé, mégis rengeteg maláj nő szereti, a Malaysia Airlines utaskísérőinek pedig ez az egyenruhája.