KUALA LUMPUR TÖRTÉNELME
KUALA LUMPUR TÖRTÉNELME
Más régi, nagynevű fővárosokkal ellentétben Malajzia székhelye, Kuala Lumpur csak alig 170 éves történelemre tekinthet vissza, azt viszont igyekezett jelentős eseményekkel emlékezetessé tenni. Egyaránt volt benne tragédia és dicsőség: árvizek, tűzvész, járványok, polgárháború, de prosperitás, függetlenedés, és gazdasági előretörés is. KL ma Délkelet-Ázsia egyik legszebb és legtisztább fővárosa.
A város megszületését az ónnak köszönheti: 1857 körül a Selangor királyi család egyik tagja szakértőket fogadott fel, hogy lehetséges ónbányákat kutassanak fel és nyissanak meg a Klang-völgyben, nagyjából ott, ahol a Klang- és a Gombak-folyó összefolyik. Ez az akkoriban még dzsungellel erősen benőtt terület meglehetősen elhanyagolt, rendezetlen és mocsaras volt, a későbbi település, Kuala Lumpur elnevezése is innen ered: sáros összefolyás. A 87 kínai ónlelőhely kutatóból, akik útnak indultak, 69 hamarosan meghalt a nehéz és embertelen körülmények miatt, de akik túlélték, azok sikerrel jártak, és rövidesen prosperáló ónbánya nyílt a mai Ampang körzetében, KL keleti határán. A bánya aztán kereskedőket vonzott a környékre, akik üzleteket nyitottak, ahol az ónért cserébe más használati cikkeket adtak el a bányászoknak. Kuala Lumpur legkorábbi városmagja a két folyó összefolyásánál, illetve az attól keletre elnyúló Medan Pasar (régi piactér) környékén kezdett kialakulni, amely körül az ide érkező különböző etnikumok (kínaiak, malájok, indiaiak) saját negyedeket hoztak létre. A legelső sugárutak is innen, az óvárosból indultak ki Ampang, Pudu, Batu, Petaling, illetve Damansara felé. Ezek az utak lettek KL korai városfejlődésének ütőerei.
A születőben lévő város legmeghatározóbb közössége ekkoriban a kínai volt, melynek mindenkori vezetője – aki a közrendért felelt –, a ’Kapitan Cina’ címet viselte. A harmadik Kapitan Cina, Yap Ah Loy Kuala Lumpur korai történetének meghatározó alakjává nőtte ki magát: létrehozta a város első iskoláját, valamint egy olyan intézményt, mely a hajléktalanoknak nyújtott menedéket. Emellett hatékony igazságszolgáltatási rendszert is életbe léptetett, amelyre igen csak szükség volt ekkoriban, ugyanis a város, illetve annak környéke komoly alvilági bandaháborúk helyszíne volt. Yap Ah Loy (1837-1885) maga is egy ilyen titkos szövetség, a dél-kínai eredetű, de penangi székhelyű Hai San triád tagja volt. 1870-ben történt az egyik legismertebb leszámolás, a kanchingi mészárlás, miután Yap barátját, Ah Szet meggyilkoltatta a kanchingi Ghee Hin triád főnöke, Chong Chong, aki szintén KL kapitánya címére pályázott. Yap ekkor megtorlásul elküldte embereit Kanchingbe, hogy Chong Chongot elűzzék, az összecsapásban 12 kínai és 8 maláj meghalt. Yap – aki még 1854-ben érkezett Brit Malayába, s korai éveiben ő is bányászként és kereskedőként dolgozott – 1869-ben szerezte meg a Kapitan Cina címet, de pozícióját elődjének klánja, a Ghee Hin ellenezte.
Az 1867-ben kitört Selangor polgárháború oka is a helyi fejedelmek politikai hatalmának és az ónbányák bevételeinek megszerzése volt: Raja Abdullahot a Hai San triád, a Selangor szultán, valamint (1873-tól) az Egyesült Királyság támogatta, míg Raja Mahdit a Ghee Hin klán, és a maláj főnökök. Az elűzött Chong Chong és Yap tehát ismét ellentétes oldalon álltak. 1872-re Raja Mahdi erői kerekedtek felül, Kuala Lumpurt is bevették és felgyújtották, Yapnak menekülnie kellett. Végül újjászervezett erőivel a rákövetkező évben visszafoglalta a várost. A polgárháború 1874-ben ért véget Raja Abdullah győzelmével, ugyanakkor a Brit Birodalom beavatkozásának köszönhetően Selangor brit befolyás alá került, mely a XX. század fordulójára már valóságos brit hatalmat jelentett. A polgárháború dúlása, valamint az ennek következtében visszaeső ónárak (1870-es évek közepe) nehéz időszakot jelentettek a város életében, de Yap hozzáértésének köszönhetően KL hamarosan újjáépült, 1879-re pedig az árak is konszolidálódtak. Ebben a polgárháborúban, Kuala Lumpur 1872-es lerohanásakor pusztult el a Bukit Nanas erődítménye, melyet azonban már később sem építettek újjá.
A brit adminisztráció kora a polgárháború után, 1874-ben kezdődött Kuala Lumpurban.
Abdul Samad selangori szultán elfogadta a brit rezidensi rendszert, amely egyelőre azt jelentette, hogy a brit megbízottak egyféle tanácsadói szerepet töltenek be, valójában azonban a tényleges hatalom egyre inkább az ő kezükben összpontosult, döntő befolyásuk volt a maláj uralkodókra. A századfordulóra a szultánnak csak névleges hatalma maradt. 1880-ban Kuala Lumpur lett Selangor fővárosa. A brit gyarmati adminisztráció is ide költözött Klangból és az akkori brit rezidens, William Bloomfield Douglas úgy döntött, hogy a kormány épületeinek a Klang-folyó keleti partja mentén kell megépülnie, hogy elkülönüljenek a kínai és maláj negyedektől. A Bukit Amanon megépültek a kormányhivatalok és az új rendőri parancsnokság, és a Padangon gyakorlatozó teret alakítottak ki a rendőrség számára. Miután elkészült az Abdul Samad-palota, a kormányhivatalok ebbe az épületbe költöztek át, mely az akkori Padang – a mai Merdeka tér – keleti oldalán épült fel. Ez lett a brit gyarmati közigazgatás központja.
Frank Swettenham, akit 1882-ben neveztek ki Kuala Lumpur rezidensévé, rövid idő alatt felvirágoztatta a várost, melyből hamarosan egy korszerű nagyvárosi központ lett.
A korábbi tűzveszélyes nádfedeles faépületek helyett téglából, kőből építkeztek, de felszámolták azokat a negyedeket is, melyek közegészségügyileg nem voltak megfelelőek. Korábban ugyanis a város több alkalommal is áldozatul esett egy-egy csapásnak: az 1870-es évek végén kolerajárvány pusztított, 1881-ben pedig előbb tűzvész, majd egy hatalmas áradás sújtotta Kuala Lumpurt. Swettenham a közterek takarításával kezdett bele a munkába, az építkezések során pedig szempont volt, hogy tágasabb terek, szélesebb utak épüljenek, melyeket kőépületek szegélyeznek. Yap, a Kapitan Cina KL mai Brickfields negyedében ingatlant vásárolt, ahol téglagyárat létesített az újjáépítés támogatására. Ma ez a város indiai negyedében található, és elnevezését is erről a téglagyárról kapta. A városfejlesztés mintegy öt évet vett igénybe. 1886-ban megnyílt a Klang-Kuala Lumpur vasútvonal is, mely szintén hozzájárult a város növekedéséhez. A lakosság hat év alatt több mint a négyszeresére nőtt. Ebben az időszakban születtek Kuala Lumpur legszebb, leglátványosabb épületei, melyek egységesen a gyarmati építészet legszebb példáit képviselik.
A XX. század elején a gumiipar előretörése (első sorban a gépjármű gumiabroncsok gyártása) új löketet adott Selangor, azon belül is Kuala Lumpur fejlődésének.
(Biztosan mindenki jól emlékszik még a Csengetett Mylord? sorozat azon részeire, amikor a cselédlányokat kajtató Teddynek a család malájföldi gumiüzemeiben kell elhelyezkednie büntetésből, amiért nem akarja feleségül venni Madge Cartwright-ot.) S bár eddig a helyi kereskedelem a kínaiak kezében volt, most a gumiipar növekedése külföldi tőke beáramlását eredményezte. Egyre-másra szaporodtak a külföldiek kezében lévő ültetvények, új kereskedelmi társaságok jöttek létre, és Kuala Lumpurban az eddig máshol székelő nagy vállalatok is fantáziát láttak. A város történetének következő fejezetét a II. világháború, illetve az 1942. január 11-i japán megszállás írta. Maga KL alig szenvedett károkat, a lakosság körében azonban komoly tisztogatást végeztek a császári csapatok. Legalább ötezer kínait öltek meg, míg az indiaiakat kényszermunkára küldték, ahol további ezrek haltak meg. A város japán megszállása 1945. augusztus 15-ig tartott, ekkor a szingapúri és malajziai japán hetedik hadsereg főparancsnoka, Seishiro Itagaki megadta magát a briteknek. 1948-ban megalakult a Maláj Államszövetség, mely brit protektorátus volt.
1948-60 között zajlott a Maláj vész, vagy Anti-Brit Nemzeti Felszabadítási Háború elnevezésű gerillaháború, mely a Brit Nemzetközösség és a maláj kommunista párt között dúlt. Előbbieket Ausztrália, Új-Zéland, illetve Thaiföld, utóbbiakat a Szovjetunió, Kína, Indonézia és Vietnam támogatta. Amikor ugyanis a britek átvették a malajziai gazdaság irányítását, adót vettek ki egyes maláj árukra, ami hatással volt a hagyományos iparágakra. Ez a maláj nép szegénységének, az etnikumok közötti feszültség növekedéséhez, és az elégedetlenség általánossá válásához vezetett. Ezt később a II. világháború, illetve az ezzel járó éhínség, a háborút követően pedig a munkanélküliség, az alacsony bérek és az infláció is tovább mélyítette. A malajziai kommunista párt pedig a britek elleni propaganda eszközeként használta a romló gazdasági helyzetet. A konfliktus végül 1960-ban a britek kétes győzelmével ért véget; az internáló táborok, a fegyvertelen falusiak legyilkolása (pl. a Batang Kali mészárlás), a megfélemlítések, éheztetések (az állatállomány leölése, a mezőgazdasági területek megsemmisítése) széles körben váltott ki ellenérzéseket. Chin Peng maláj kommunista vezető 1967-ben megújította a kormány elleni felkelést. A háborúnak ez a második szakasza 1989-ig tartott.
De térjünk vissza a XX. század derekára, Kuala Lumpurba. 1957. augusztus 31-én a Maláj Államszövetség függetlenné vált a Brit Birodalomtól.
Augusztus 30-án éjfélkor utoljára vonták le a brit zászlót, az Union Jacket a Padangon, és helyette először emelkedett a magasba a maláj zászló. Másnap pedig a Merdeka Stadionban Tunku Abdul Rahman, Malajzia első miniszterelnöke megtartotta a függetlenség ünnepét. 1963-ban az államszövetséghez csatlakozott az észak-borneói terület, valamint Szingapúr, ekkor az ország neve Malajziai Államszövetség lett. Szingapúr végül 1965-ben kivált, és önálló köztársaságként független állam lett. A hatvanas éveket az Indonéziával folytatott konfliktus jellemezte, mely nem nézte jó szemmel az önálló Malajzia létrejöttét, de területi igényekkel állt elő a szomszédos Fülöp-szigetek is. 1969. május 13-án komoly, etnikai alapú zavargás robbant ki Kuala Lumpur maláj és kínai közösségei között. A malájok ugyanis elégedetlenek voltak társadalmi-politikai helyzetükkel, melynek okát az itt élő kínaiakban látták. A zavargások 196 ember életét követelték, és erősen kihatottak a gazdaságpolitikára is. A város önkormányzata 1990-ben ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját, ennek alkalmából Kuala Lumpur új zászlót és himnuszt is kapott.
