Kota Kinabalu
Kota Kinabalu
A Brunei Szultanátus és Sandakan között félúton, Borneó északkeleti csücskén elhelyezkedő Kota Kinabalu – az egykori Jesselton – Sabah állam székhelye. Ma használt nevét a várostól 50 km-re magasodó, UNESCO Világörökségi helyszínként listázott Kinabalu-hegyről kapta, amely Malajzia legmagasabb pontja (4.095 m). Történelme a XV. századig nyúlik vissza, a terület ekkor a Brunei Szultanátus fennhatósága alá tartozott. A XIX. század végétől azonban sorsa Sandakanéval mutat hasonlóságot; Kota Kinabalu környékén is a British North Borneo Company kezdett kisebb-nagyobb településeket alapítani, azonban ezek egyikét a Gaya-szigeten felgyújtották az őslakók. Ekkor, 1899-ben a társaság nevében Henry Walker egy újabb települést alapított a kicsiny halászfalu, Api Api helyén, mely maláj nyelven tüzet jelent. A hely kiválasztásában fontos szerepe volt, hogy közel feküdt az Észak-Borneó Vasúthoz és kiváló kikötőhelynek bizonyult.
A XIX-XX. század fordulóján már jelentős építkezések zajlottak az új városban, melyet Jesselton néven új adminisztratív központnak szántak. A település Sir Charles Jesselről, a BNBC akkori alelnökéről kapta a nevét. Jesselton rövid időn belül a gumi, rattan, méz és viasz kereskedelmének meghatározó központja lett, jóllehet a békés áruforgalmat a kalózok és a maláj, illetve az őslakos bajauk felkelései nehezítették. A város a második világháború során kétszer is hatalmas pusztítást élt meg; előbb a britek rombolták le, miközben a japánok elől vonultak vissza, majd 1945-ben a Szövetségesek bombázták le. Miután a japánok elfoglalták Borneót, a város visszakapta régi nevét, az Apit, a lakosság azonban nem szimpatizált a hódítókkal: több lázadás is kirobbant a japán adminisztráció ellen, melyeket azonban sorra levertek. A háború végül 1945. szeptember 10-én ért véget Észak-Borneón. A British North Borneo Company – akárcsak Sandakanban – visszatért Jesseltonba, de képtelen volt finanszírozni az újjáépítés hatalmas költségeit, így ez a város is a Brit Korona fennhatósága alá került.
Sandakan helyett ekkor lett Jesseltonból Észak-Borneó új székhelye. 1963-ban létrejött a Maláj Föderáció, s Jesselton Sabah állam fővárosává vált, 1967 óta pedig a Kota Kinabalu nevet használják rá. Partjai előtt, a Dél-kínai-tengerben hat kiseb-nagyobb sziget helyezkedik el, ezek legnagyobbika Gaya, ahol a legelső brit település volt. A szigetek – a legészakibb Sepanggar kivételével – a Tunku Abdul Rahman Nemzeti Park részét képezik. S bár a város – elhelyezkedéséből adódóan – elsősorban természeti látnivalókkal büszkélkedik, több kulturális nevezetesség is említést érdemel. A Sabah Állami Múzeum a legfontosabb helyi gyűjtemény, mely egyben művészeti galéria, régészeti, történelmi, természettörténeti kollekció, kerámia és üveg gyűjtemény, de jelentős az iszlám művészetet bemutató anyaga is, emellett hozzátartozik egy etnobotanikus kert, egy állatkert, valamint egy skanzen-szerű szabadtéri múzeum is, a Monsopiad kultur-falu (Kampung Monsopiad). Ez utóbbi a monsopiadi Kadazan-Dusun fejvadász törzs kultúráját mutatja be.
Kota Kinabalu városképének jellegzetes eleme a Bandaran Berjaya közelében magasodó Atkinson óratorony, melyet Mary Edith Atkinson építtetett fia, Francis George Atkinson emlékére 1905-ben. Korábban navigációs céllal használták a hajósok, s egyike annak a három háború előtti épületnek, melyek túlélték a pusztítást. Kota Kinabalu több vallási épülettel is rendelkezik, elsősorban persze mecsetekkel, hiszen az ország államvallása az iszlám. A legjelentősebbek a 2000-ben elkészült Masjid Bandaraya (melyet úszó mecsetnek is neveznek mivel egy mesterséges lagúna mellett épült) és a Masjid Negeri Sabah. Feltétlenül érdemes megnézni a kínai Che Sui Khor buddhista-taoista templomkomplexumot, mely egy előcsarnokból és egy 11 emeletes pagodából áll. Utóbbi 2001 és 2006 között épült a kínai Hangzhou Lefeng pagodájának mintájára. A Kota Kinabaluban álló pagoda beceneve Liu He, amely békét, harmóniát, jólétet jelent. Elég csak egy pillantást vetni a kecses építményre, s a név máris magáért beszél.
