Kaucsukfa, vagy gumifa

A kaucsukfa eredete, előfordulása

Napjainkban a gumigyártás alapanyagának számító kaucsuk forrásaként számon tartott kaucsukfát már a maja kultúra kialakulása előtti időkben is ismerték. A Kr. e. 1500–500 között, a Mexikói-öböl mentén található dzsungelben élő ősi népet olméknak, kaucsukembereknek, vagy eredeti fordításban a „gumiföld” lakóinak is nevezték, ugyanis ők fedezték fel az esőerdő egyik fájának gyantás nedvét, melyből rugalmas golyókat gyúrtak. A kaucsukfát elsőként egy 1516-ban megjelent műben említették. A kaucsukfa (Hevea brasiliensis) Brazíliában, az Amazonas menti őserdők egyik őshonos fája, mely körülbelül 20 m magasra nő. Főként az agyagos talajt és a tengerszint feletti 500–600 m-es magasságot kedveli. A fejlődéséhez szükséges ideális hőmérséklet a 25 °C-nál magasabb évi középhőmérséklet, illetve az 1000–1500 mm csapadékmennyiség. 

A fából kinyerhető anyagot, mely a nyers latex, az őslakosok ruhák, takarók készítésére, csónakok vízhatlanítására, szigetelésre alkalmazták. A kaucsukfák 1735-ben egy expedíció révén váltak ismertté. A fa nedvéből kinyerhető anyagot a maja civilizációban „cahuchu” néven emlegették, amely magyarul „nedvező fát” vagy „fakönny”-et jelent, ebből származik a mára elterjedt kaucsuk elnevezés (Bartha, 1988).

Bár Brazília megtiltotta a kaucsukfa magvainak kivitelét az országból, sőt aki azt megszegte, halálbüntetéssel fenyegette, Henry Wickhman erdésznek 1876-ban elsőként mégis sikerült 70 000 magot Angliába szállítania. Ebből 2397 csírázott ki sikeresen a Királyi Botanikus Kertek orchideaházaiban. A magoncok nagy részét ezután hajókon szállították a brit gyarmatokra, ám az út során jelentős részük elpusztult. Csupán 22 egyed élte túl a szingapúri botanikus kertbe történő szállítást, azonban ezek utódai azóta több millió hektárnyi területet népesítettek be Indonézia, Malajzia és Thaiföld területein (Gollin, 2008). 

A kaucsukfát, főként a latex előállítás miatt, a trópusi övezetben több mint 10 millió hektáron termesztik. Jelenleg a világ legnagyobb természetes kaucsuk előállító országai Thaiföld, Indonézia és Malajzia, melynek 97%-át Ázsia használja fel. A kaucsukfák élettartama jellemzően 20–30 év. Thaiföldön az elöregedett kaucsukerdőket kivágják, és a területet újra telepítik (Hytönen et al., 2019).

A kaucsukfa megjelenése, tulajdonságai

A dél-amerikai esőerdőkből származó kaucsukfa természetes előfordulási helye az Egyenlítő közelében elterülő trópusi terület, és főként Brazíliában, Bolíviában, Kolumbiában, Ecuadorban, Peruban és Venezuelában gyakori (Wei, 2021).

A Hevea nemzetségnek összesen 11 faja ismert, amelyek a kutyatejfélék családjába (familia Euphorbiaceae) sorolhatóak. Az ide tartozó növények többnyire gyógynövények, cserjék és fák, szukkulensek és kaktuszfélék, melyek a növények egyik legnagyobb családját alkotják a több mint 300 nemzetséggel és 7500 fajjal (Law, 1999).

Az idetartozó kaucsuk fajok legtöbbje különféle környezeti körülmény között képes túlélni, így megtalálhatóak vizes élőhelyeken, alacsonyan fekvő erdőkben, eltérő tengerszint feletti magasságokban, part menti területeken, folyópartokon. A kaucsukfa jellegzetes sajátosságai közé sorolható a hosszú levélnyelű három levélből álló összetett levele, a női és hím ivarú virágok egyazon virágzatban (egylaki, egyivarú) való elhelyezkedése és a jellemzően három magot tartalmazó trilokuláris hüvellyel rendelkező toktermése. A fának szinte minden részében fellelhető a latex. Általában az ültetést követő ötödik évben kezdenek virágozni, ami gyakran egyszerre történik, mely lehetőséget biztosít a keresztbe porzásra. A fakérget számos, eltérően lágy és kemény réteg együttesen alkotja. A kaucsukfa elterjedésének és felhasználásának fő oka, hogy tejnedvének kinyeréséhez magát a fát nem kell elpusztítani, mivel ez a fontos anyag a fa növekedéséért felelős rétegen kívül, a laticifer vagy latex elnevezésű specifikus tejnedtartó járatokban raktározódik el. Így a begyűjtéshez elegendő a fa kérgének sekély mértékű megvágása. A fa latextartalmú tejnedve számos olyan tulajdonsággal bír, amely több ipari termék egyik legfontosabb nyersanyagává teszi (Wei, 2021).

A Hevea brasiliensis általában 25–30 m magasra nő, ritkább esetben találkozhatunk a 30 m-t is meghaladó egyedekkel. Ezek a fák jellemzően nagy, kúp alakú lombkoronájukról és hengeres törzsükről ismerhetőek fel. A fakéreg vastagsága az egyes fajok között eltérő, felszínének színe a halványbarnától egészen a sötétbarnáig, illetve a bíborpirostól a sötétvörösig változhat. Ritkábban a még éretlen, fiatal fák törzsének árnyalata zöldes barnás színt is mutathat. A fa magvai szintén eltérő méretűek, de általános, közös jellemzőjük a szürkésbarna vagy sötétbarna pettyek jelenléte. Ugyanakkor a H. brasiliensis egyik ismertetője a vékony és zöld színű terméstok, melyben három lebenyen találhatóak meg a magok. A H. camargoana a legkisebb kaucsukfajta, amelynek viszonylag kis törzse van, így könnyen túlél alacsony cserjésekben és erdei mocsarakban; magassága általában 2–12 m között változhat. Kis méretű magvai körülbelül 1,5 cm-esek, melyeken szabálytalan, barna pettyek láthatóak (Wei, 2021).

A H. brasiliensis egy gyorsan növő faj, mely az ültetést követően viszonylag rövid idő alatt eléri végleges magasságát, mely jellemzően 25–30 m. A törzs jellemzően egyenes és kúposan elvékonyodó, elágazásainak száma általában 10 körüli. Gyökérrendszere jellemzően jól fejlett, melyet egy erős főgyökér és sűrű, messzire szerteágazó mellékgyökérrendszer alkot. Hosszú nyelű levelei változóak, jellemzően tenyérnyi méretűek, ujjasan összetettek és három karéjból állnak, melyek elliptikus alakúak, hegyesek, általában 15 cm-esek, de elérheti akár a 45 cm-t is. A jellemzően szórt állású levelek a szárazabb évszakban lehullanak. Az 5 mm-es apró, de illatos virágok a hajtásvégeken kúp alakú összetett fürtben (bugában) fejlődnek, melyet az újonnan hozott levelek szabálytalan alakban vesznek körül. A virágok többnyire zöldesfehér színűek, egyivarúak. A női ivarú virágok általában nagyobb méretűek a hím ivarú virágoknál. A női virágokban a termőtájat három termőlevél egybenövése alkotja, melyek egy három lebenyes, három sejtből álló ováriumot alkotnak, amelyek mindegyik sejtjében egyetlen magkezdemény található.

Háromüregű toktermésében egy-egy mag található, melyek nagyok, kerekek és fényesek; jellemzően 2–3,5 cm x 1,5–3 cm méretűek, szürkés vagy halványbarna színűek, melyeket szabálytalanul elhelyezkedő fekete pettyek, vonalkák tarkítanak. Súlyuk 2–4 g között változik. Az egyazon virágzatban megtalálható női és hím ivarú virágok előfordulási gyakorisága 1:60–80 arányt mutat, tehát jelentősen több benne a hímivarú virág. A fa virágzása körülbelül 2 hétig tart. Elsőként néhány hím ivarú virág nyílik ki, melyek néhány nap múlva leesnek, ezt követően nyílnak ki a női virágok, melyek 3–5 napig virítanak. Sem a női, sem a hím ivarú virágok nem termelnek nektárt, azonban a friss hajtásokon és leveleken extraflorális (virágon kívüli) nektár kerül kiválasztásra. A virágok beporzását szél végzi. A kaucsukfa csupán néhány faja önmeddő, legtöbbjük azonban keresztbe porozható vagy kézi beporzással is megtermékenyíthető. A beporzást követően általában 6–7 hónap szükséges a gyümölcsök éréséhez, majd a magház robbanásszerű kinyílása révén az anyanövénytől messze, akár  33 m távolságra is szétszóródnak a magok (Orwa et al, 2009).

A kaucsukfát sikeresen termesztik nedves, trópusi körülményeket biztosító alföldeken, ahol a hőmérséklet csak kis mértékben ingadozik. Az ültetést nem ajánlott 400–500 m tengerszint felett végezni, mert ezen magasság felett a fák jellemzően kisebbre nőnek, kevésbé erőteljes a növekedésük, így csökken a benne található latex és faanyag mennyisége is. Habár ezen növény számára igen fontos a megfelelő vízellátottság, néhány területen a kaucsukfa képes elviselni az akár 2–3 hónapig tartó száraz időszakot is. Az erős szelek képesek a törzsben és ágakban súlyos károkat okozni, azonban ma már léteznek a széllel szemben nagy ellenállóságot mutató klónok is. A kaucsukfa kedveli a nedves talajt, melynek pH-értéke jellemzően 4–8 között mozog. Kerülendő ugyanakkor a sekélyes, homokos vagy tőzeges talajba való ültetés (Orwa et al., 2009).

Felhasználási területei

Bár a kaucsukfa magja mérgező, feldolgozását követően emberi fogyasztásra alkalmasak, amikor is hosszan tartó áztatással vagy forralással szabadulnak meg a benne felhalmozódott ciánvegyületektől. A magvak olajtartalma igen magas, 40–50%, így élelmiszerként és technikai célokra való felhasználásra is alkalmas. A magvakat gyakran szarvasmarhák is fogyasztják takarmányként. Mivel a kaucsukfa nagy mennyiségben választ ki extraflorális nektárt, így a mezőgazdaságban az egyik igen fontos mézforrásnak számít.

A kaucsukfa faanyaga a termelés egyik melléktermékének számít, melyet főként tüzelőanyag előállításhoz, téglagyártáshoz és dohányszárításhoz alkalmaznak. Malajziában a fa feldolgozása után megmaradt esedékeket sikeresen alkalmazzák forgácslemezek és közepes sűrűségű farostlemezek gyártására. A kaucsukfából kinyerhető folyadék, az úgynevezett tejnedv, a latex alapanyagának számít, emellett gyakran alkalmazzák festékek és felületkezelő anyagok esetében is.

A kaucsukfa napjainkban az egyik legfontosabb technikai haszonnövény, mely a természetesen előállított és felhasznált kaucsuk 95%-át szolgáltatja az ipar számára. Ebből körülbelül 50 000 különböző termék készülhet. A fa kérgének átlós bevágásain keresztül kinyert latextartalmú tejnedvet összegyűjtés után ecet- vagy hangyasav hozzáadásával kicsapatják, préselik, majd gömb alakúra formálják. Ebben a formában szállítják a feldolgozás helyére.

Mivel a nyers gumi melegben ragacsos, hidegben pedig törékeny, ezért megmunkálása és a sokoldalú termékek kialakítása csak a vulkanizáció 1839-ben történő felfedezése után vált lehetővé (Orwa et al., 2009).