Az indiai kasztrendszerről kialakult tévképzetek

A hindu vallás elidegeníthetetlen a kasztrendszer fogalmától. A nyugati akadémikusok egy része mind a mai napig azt tanítja, hogy az indiai kasztrendszer eltorzult gyakorlata a hindu vallásból eredeztethető. Tény, hogy a puránikus irodalom, sőt a Rigvéda is említést tesz az isteni elrendezés által kialakult foglalkozásbeli és lelki életszakaszok szerinti társadalmi csoportosításról.

Felmerül a kérdés, hogy vajon egymásra talál-e a nyugat által tanított kasztrendszer elmélete és a tradicionális indiai társadalmi rendszer? Valóban a születés határozza meg az átjárhatatlan kaszti hovatartozást, vagy valami egészen logikus és praktikus társadalmi szerevezettségről beszélünk?Mennyire egyezik meg az akadémikusok és a Védák kasztrendszerről alkotott világképe? Cikkemben az oly sokszor vitatott kasztrendszer jelenségének járok utána. 

Tegyük rendbe az alapokat: mi a kaszt jelentése?

Máris érdekes vizekre eveztünk. A kaszt jelentése után kutatva hiába is lapozgatnánk India szentírásait. Ugyanis a Védákban egyszer sem szerepel ez a kifejezés. A kaszt kifejezés a spanyol és portugál casta szóból származtatható, amely „fajt, származást, törzset vagy fajtát” jelent. A spanyol gyarmatosítók „klán vagy nemzetség” értelmezésben alkalmazták.

A kaszttudat kialakulása

Jelen korunk leginkább a társadalmi integrációra törekszik. Egy olyan társadalomról álmodva, melyben mindenki egyenlő és az elesettek felemelendők. A valóságban azonban ennek ellenkezője érvényesül. A nyugati féltekén a társadalom szegregációját legfőképpen az egyén pénzügyi helyzete befolyásolja, melynek alapján kialakul a kasztosodás. Igaz, nyugaton nem így nevezik. Kaszttudatról beszélünk mindaddig, amíg egy réteg előjogokat élvez származása vagy pénzügyi helyzete miatt, miközben a kirekesztetteket lenézi. Megfordítva is igaz. Amikor valaki irigy a másikra csak azért, mert több pénze van, bizonyos értelemben szintén kaszttudatnak tekinthető.

A történelem során találkoztunk felsőbbrendűség tudattal, Übermensch elmélettel (emberfeletti ember) és így tovább. A nyugati ember talán emiatt nem tudja megemészteni a kasztrendszer létezését, és törölni szeretné annak gondolatát is, miközben szegregálódás történik körülöttünk. Mélyül és egyre átjárhatatlanabb a szakadék gazdagok és szegények között.

A társadalmi különbözőségeket helyesen úgy kezelhetjük, hogy mindenki elégedett azzal, ami körülveszi, miközben a másik oldalra − a felsőbb cél elérése érdekében −, mint konstruktív és szükséges közreműködőre tekint.

Mi a felsőbb cél? Egy kiragadott példával szeretném érthetőbbé tenni, hogy mire gondolok. Az egészségügyben a végső cél a beteg gyógyulása. A cél érdekében az orvosnak szüksége van kőművesre, aki felépíti a kórházat, ápolókra és műtősökre, akik közvetlenül részt vesznek az orvos munkájában. Továbbá precíz takarító személyzetre is szüksége van, különben a beteg elfertőződhet a műtét közben vagy után. Amennyiben az orvos lenézi a nála kevésbé képzettebb közreműködőket, akkor kasztosodásról beszélünk. Ha pedig hálával gondol rájuk, mint a cél megvalósításában nélkülözhetetlen személyekre, akkor már az egészségügy rendszeréről beszélhetünk, melyben különféle csoportok vesznek részt. A tradicionális indiai társadalmi rendszer ily módon került felosztásra.

Az indiai társadalmi rendszer lényege

Leszögezhetjük, hogy a világegyetem keletkezésekor valóban létrejött a társadalmi rétegeződés. Indiában az ősi varnásrama rendszere 4 varna, vagyis társadalmi, és 4 asrama, vagyis lelki rendet foglal magába. Az alábbi felosztás négy foglalkozás szerinti társadalmi rendet határoz meg:

• bráhmanák – akik részt vesznek a tanulásban és a tanításban (papok, értelmiségiek),
• ksatriják – azok, akik ellátják a társadalom és az állam védelmének kötelességét (harcosok, hivatalnokok),
• vaisják – azok, akik kereskedelmet és más kapcsolódó tevékenységet folytatnak a gazdagság működtetése érdekében (földművelők, kereskedők),
• sudrák – azok, akik minden más, a társadalom fenntartásához nélkülözhetetlen munkát végeznek (kétkezi munkások).

Az első 3 rend tagjait kétszer születetteknek hívják, mert ők azok, akik először a szülők által jönnek világra, majd megszületnek még egyszer, a lelki újjáéledés után. Vagyis beavatást kapnak egy hiteles lelki tanítómestertől.

Az eredeti varnásrama intézménye nem a kasztok alá- és fölérendeléséről szólt. Egyik társadalmi rend sem nyomta el a gyengébb csoportot. A Kali-jugában, a nézeteltérések mai korszakában, az erkölcstelen uralom került előtérbe.

Egy kasztonkívüli, pl. egy candala, kutyaevő érinthetetlen a többi számára. Ám az ortodox bráhmana szemében a tehéngyilkos nyugati társadalom is az érinthetetlen kategóriába tartozik. Lelki szinten nincs és nem is volt elutasítás: 

„Még az is azonnal megszabadul az anyagi lét kötelékeitől, aki nem tartozik a négy kaszt egyikébe sem − azaz érinthetetlen −, ha csupán egyszer is kiejti az Úr szent nevét.” (Bhágavatam 5.1.35.)

Ebben a rendszerben mindenki a természete szerinti feladatokat végzi. Fontos megjegyezni, hogy volt átjárhatóság a kasztok, helyesebben varnák között. Konkrét példákat ismerünk az indiai történelemből, amikor nem bráhmanikus hivatásokat követők tanulás és tanítás révén váltak bráhminná. Ide sorolhatók a Rámájana és a Mahábhárata szerzői is. 

Hasonlóképpen ismerünk példákat, amikor bráhmanák elvesztették címüket, miután nem igaz lelkű tevékenységeket végeztek. Erre kiváló példa Rávana, a gonosz tudós és félresiklott jógi, aki a Rámájana egyik kulcsfigurája.

Hogy vált ez a rendszer kasztrendszerré? Hiszen mint az elején utaltam rá, a kasztrendszer a hódítókkal érkezett ragadványnév. A védikus társadalmi rendszert a kezdetektől fogva varnásrama-dharmának hívják.

Mi a varnásrama-dharma?

Újabb és újabb kérdések merülnek fel. Tradicionális társadalmi szerveződés vagy inkább 21. századi integráció? A helyes válasz csakis az arany középút lehet, amikor is a tradicionális társadalmi szerveződés alkalmazása közben figyelembe kell venni a 21. század áramlatait és kihívásait. Ellenkező esetben a rendszer merevvé és törékennyé válik. 

A varnásrama-dharma a tradicionális indiai társadalmi rendszer, ahol a már említett négy foglalkozáshoz köthető társadalmi réteg mellett párhuzamosan − az egyén mindenkori életszakasza szerint − a négy lelki csoport egyikébe sorolható:

• brahmacsári – tanuló,
• grihaszta – családos, házasságban élő,
• vánaprasztha –zarándok,
• szannyászi – szerzetes.

A brahmacsári, a nem házas növendék feladata a tanulás. A diákélet után választhat, hogy szerzetes lesz vagy megházasodik. 

A grihaszta házas ember, ez a szent házasságot jelenti. Ezt követi a vánaprasztha, egyfajta előnyugdíjas, visszavonult élet, mely az intenzívebb lelki felkészülés ideje.

Miután a gyerekek felnőttek, és a családi kötelezettségek enyhültek, az ember választhatja a lemondott életformát, a szerzetesi, szannyászi életet.

Mind a négy lelki rend tagja előtt komoly életfeladat áll. Betartásuk és lelkes követésük által az egyén képes a spirituális fejlődésre.

Mi a varnásrama-dharma célja?

A varnásrama-dharma célja a lelki gyakorlásra alkalmas társadalom kialakítása, annak erkölcsi szintjének fejlesztése, hogy az egyén felemelkedhessen a jóság szintjére, ahol a társadalom tagjai eléggé bölccsé válhatnak ahhoz, hogy megszabaduljanak az irigységtől, kapzsiságtól, dühtől és hasonló belső ellenségektől. Az ilyen idilli társadalom alkalmas az élet valódi és végső céljának elérésére, ami nem más, mint visszajutni az eredeti lelki őshazába. 

A varnásrama rendszer felismerte minden ember természetes adottságát, és a személy tulajdonságainak megfelelő feladatokkal ruházta fel.

Mi a baj a kasztrendszerrel?

A baj az eltorzult kasztrendszerrel van. Azzal, amikor a társadalmi rendszer különféle résztvevői lebonthatatlan falakba ütköznek, vagy éppen ilyeneket építenek. Az eltorzult kasztrendszer korlátozza az egyén lehetőségeit, például a tervezett hivatás választását, a gazdasági vagy politikai előrehaladását. Az ilyen rendszer nem igazságos, és az egyéneknek nehézségeik lehetnek a rájuk rótt kaszt átlépése során.

Összegzés

A nyugat által kasztrendszer kifejezéssel bélyegzett tradicionális indiai társadalmi berendezkedés számos kihívással szembesül. Több indiai társadalomtudós és aktivista kritizálja a rendszert, amely korlátozza az egyén szabadságát és lehetőségeit, mert szerintük erősíti az egyenlőtlenséget és a társadalmi igazságtalanságot.

Nem bölcs azonban egy rendszer eltorzulása miatt az egész rendszert hibáztatni. Maradva az orvosi példánál, ez olyan volna, mintha az egészségügyben előforduló hibák és tévképzetek miatt az egész egészségügyet törölni szeretnénk.

Megoldás lehet az úgynevezett kasztrendszer újragondolása mindkét oldalról. A tradicionális gondolkodású embernek tudomásul kell vennie, hogy a mai humanista kevésbé nyitott a társadalom felosztására, sokkal inkább integrációban gondolkodik. Be kell látni, ez a hozzáállás is valódi érték. 

A kasztrendszernek csúfolt varnásrama rendszert tehát ennek figyelembevétele mellett kell megpróbálniuk alkalmazni. A kasztrendszert visszautasító embernek különbséget kell tennie az eltorzult kasztrendszer és a varnásrama-dharma indiai tradicionális társadalmi rendszer között.