Expat nők élete, avagy nők külföldön

Az expatrióták és a külföldi munkavállalók között lényeges különbség van, noha mindketten hazájuktól távol élnek/dolgoznak rövidebb-hosszabb ideig. Az expatriótákat, vagyis nemzetközi kiküldötteket a saját vállalata küldi dolgozni külföldre rövid vagy hosszú távra, a vállalat tervezi és garantálja a munkavállalója hazatérését, foglalkoztatását, esetleg egy harmadik idegen országba való kiküldését (Cascio 1986). Expatrióta azonban nemcsak munkavállaló lehet, hanem vezető is, aki egy globális szervezetnek dolgozik, és tevékenysége megköveteli, hogy időnként nemzetközi kiküldetésekben is részt vegyen (Edwards–Rees 2006). A külföldi munkavállalók viszont azok a személyek, akik úgymond saját elhatározás alapján döntenek úgy, hogy idegen országban próbálnak szerencsét. Napjainkban ezen személyek száma egyre inkább nő, Magyarországon is érvényes ez a tendencia. Önként külföldre menő dolgozók nem vehetők hagyományos értelemben expatriótáknak, hiszen ők nem nemzetközi kiküldetésben vannak, külföldi munkájukat semmilyen anyaországbeli vállalat nem támogatja, hanem külföldi munkáltatók alkalmazásában állnak egy idegen országban. Az expatriótákat viszont úgymond hazavárják, otthoni cég támogatja őket, a kiküldetés lejárta után is munkát, pozíciót biztosítanak a számukra (Ang és mtsai 2003).

AZ Y generáció (1981 és 2000 között születettek) és a Z generáció (2001 után szülöttek) tagjaira magas fokú rugalmasság, önállóság, kreativitás jellemző. Igénylik a változatos, kihívásteli munkákat. Nem riadnak vissza a nyelvtanulástól, az új körülményekhez való alkalmazkodástól, ezért bátrabban vállalnak nemzetközi megbízásokat, próbálnak szerencsét külföldön. A legtöbb kiküldött 40–49 év közötti, de magas arányban fordulnak elő a 30–39 év közöttiek is, akik expatriótaként élnek és dolgoznak egy idegen országban (Szabó–Tanyik–Csernák 2017). Az utánunk lévő generációk már ebbe a változékony, kiszámíthatatlan világba születnek, számukra még vonzóbb lesz a saját ország elhagyás, a külföldi karrierépítés.

Egy felmérés során megállapították, hogy az expat személyek mindössze 25%-át teszik ki a nők. Azonban egyre több nőben születik meg az az igény, hogy nemzetközi színtéren dolgozzon, különösen igaz ez az Y generáció nőtagjaira. Az ő iskolai végzettségük magasabb, és többen dolgoznak, mint az előttük lévő generációk nőtagjai. Az Y generáció női munkavállalóinak 69%-a szeretne a saját hazáján kívül szerencsét próbálni és külföldön dolgozni. Ráadásul egyre több cég részesíti előnybe a női munkavállalókat (PwC 2014).

A külföldi kiküldetés jellege, időtartama sok mindent meghatároz. Egy hosszabb kiküldetés sok felkészülést, elköteleződést igényel, hosszabb távra kell berendezkedni egy idegen kultúrába, az átállás nehézkes lehet, akkor is, amikor visszatér a saját hazájába a kiküldetését befejező személy. Egy rövidebb, pár hónapos kiküldetés valószínűleg nem igényel ennyi energiabefektetést, alkalmazkodást. A külföldi megbízatás elfogadásának motivációja eltérő lehet, és a későbbi alkalmazkodást, helytállást is befolyásolja. A motiváció eredhet: kalandvágyból, karriercélokból, pénzügyi ösztönzésből, a célország megismerésének vágyából (Edwards–Rees 2006).

Az expatriótáknak számos nehézséggel kell megküzdeniük kiküldetésük során. Ilyen nehézség például az otthontól és a szeretett személyektől való elszakadás, a rendszeres együttlétek megszakítása. Gondot okozhat a munka helyszínének többszöri változása, az utazási nehézségek. Mindezek állandó stresszel járnak, amely könnyen egészségügyi problémához vezethet. Mindemellett a másik kultúrához való alkalmazkodás is kihívást, nehézséget szülhet. Néhány ország speciális rizikófaktorokkal rendelkezik, például a nők diszkriminációja, túszejtés, kirablás fokozott veszélye, bántalmazás, megalázás lehetősége, egészségügyi kockázat, megbetegedések veszélye (Poór 2013).

A nemzetközi kiküldetés elfogadása mindig hatással van a munkavállaló karrierjére is, sőt párkapcsolatára, életvitelére. Kettős karriert folytató párok száma szintén növekvő tendenciát mutat.

Korábban a bevett szokás az volt, hogy a kiküldetésben lévő személyt a partnere elkísérte, általában a kísérő fél a feleség volt (Dowling és mtsai 2008). Napjainkban nem feltétlenül van ez így. A rugalmasabb Y generáció tagjai bátrabban utasítanak el egy megbízást, ha az azzal jár együtt, hogy a partner karrierkilátásai rosszabbodnak/megszűnnek az idegen országban. Senki sem szeretné arra kényszeríteni a párját, hogy az válasszon a saját karrierje és a nemzetközi kiküldetés között (Edwards–Rees 2006). Napjainkban már az is bevett szokás, hogy rövidebb kiküldetést vállalnak, vagy úgymond ingázó kiküldetésben vesznek részt, és hetente vagy havonta hazajár a családjához. Ebben a formában a külföldi kiküldetés egyik előnye, hogy a családnak nem kell az expat személlyel tartania, valamint a vállalat számára is csökkenthetőbbek a költségek.

A külföldre költözés, az élet újra tervezése, újrakezdése még a legstabilabb és legegészségesebb személyiséggel rendelkező ember számára is nehéz. Egyedül vagy családdal mindenféleképpen alkalmazkodni, fejlődni kell.

A családot újra jól funkcionáló egységként kell felépíteni. Rugalmasság, kitartás, elfogadás, lemondás, reális helyzetfelismerés, célok kitűzése, szociális élet kialakítása nélkül aligha végződhet pozitív élménnyel egy-egy külföldi kiküldetés. Általában elmondható, hogy a társukat külföldre követő nők számára a legnehezebb ez a helyzet. Az otthon dolgozó nők sok esetben kizárólag anyává, feleséggé válnak az új környezetben, elveszítik a támogatást biztosító családtagokat, barátokat, ismerősöket. Türelemmel és elfogadással kell kezelniük a partner munkáját és a vele járó áldozatokat, és nekik kell újra kialakítani idegen környezetben egy jól funkcionáló család mindennapi rutinját, életvitelét. Ez a feladat koncentrált helytállást és erőfeszítéseket igényel a nőktől, ezért nem meglepő, ha bekövetkezik a krízis. Ezek a krízisek adódhatnak a szerepek hirtelen történő feladásából, új szerepek gyors elsajátításából, a fogódzók eltűnéséből. A szakmájukat elveszítő vagy feladni kényszerülő nők hirtelen nem is tudják újradefiniálni magukat, nem tudják, hogy mihez kezdjenek, feleslegesnek érzik magukat, a szabadidejüket nem tudják mivel eltölteni. Ráadásul még magányosak is, hiszen a férjek az új megbízás teljesítésével töltik az idejüket. Előfordulhat, hogy keveset vannak otthon, nem tudnak a családjukra annyi időt fordítani, hiszen a megváltozott szokatlan munkakörülmények között a helytálláshoz nekik is több időre és energiára van szükségük. Idegen környezetben, főleg eleinte, amíg nincsenek új barátok, esetleg a nyelvet sem értik, könnyen egyedüli helyzetben kerülhetnek a nők, amikor is nincs kivel megosztaniuk a napi apró történéseket, nehézségeket, pozitív élményeket (Csurgó 2018). Több szakértő javasolja ilyenkor a hasonlókon átment nők közösségének felkutatását, több kommunikációt a férjükkel, szűkebb környezetükkel.

Azok a családok, párok, akik az első krízist jól kezelik, később is folytatják ezt az életformát. Annak ellenére, hogy minden országban ezek a problémák megismétlődnek, a kríziseken való átlendülés, a nehézségek megoldása szinte rutinná válik. A család berendezkedik az állandó változásra, amely egyben a biztonságot is jelenti a számukra. Ezért a második, a harmadik és a további költözések a nők számára is egyre könnyebb, felismerik a második esély lehetőségét. Életüket úgy alakítják, hogy idegen helyen se legyenek elveszettek, új szabadidős tevékenységeket keresnek, új szakmát tanulnak stb. Éppen ezért a kitartó, találékony, felkészült nők számára pozitív hozadéka is lehet ennek az „utazásnak”, rengeteget profitálhatnak, amely hozzásegítheti őket ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, boldog anyákká váljanak a férjük oldalán, akárhová is vezet az útjuk. Az ilyen anyák pedig a boldog család egyik alappillére.

Összefoglalva számos előnnyel és hátránnyal bír az expat élet.

Előnyök:

• kedvezőbb lehetőségek
• jobb anyagi megélhetés
• személyiségfejlődés
• világnézet formálódása
• kultúrák megismerése
• rugalmasság, alkalmazkodóképesség fejlődése
• tapasztalatszerzés
• nyelvtanulás
• kommunikáció fejlődése
• gyakorlatiassá válás
• talpraesettség megszerzése
• önállóság növekedése

Hátrányok:

• elszakadás a családtól, barátoktól, ismerősöktől
• elszakadás a megszokottól
• magányérzés
• fokozott stressz
• magas kockázat
• bizonytalanság
• kulturális sokk
• kulturális különbségekből eredő veszélyek, hátrányok
• egészségügyi kockázat
• nőkre leselkedő veszélyek (testi bántalmazás, diszkrimináció, szexizmus stb.)
• párkapcsolati gondok, elhidegülés
• kiszolgáltatottság
• szerepdiffúzió

II. Expat nők – konkrét példák

 Szűcs Nóra, a Szárnyak és gyökerek című könyv szerzője maga is élt, tanult, dolgozott külföldön. Külföldön élő nőkkel készített interjúsorozatát személyes tapasztalataival egészíti ki. A nők külföldre költözése mögött számos ok húzódhat: kedvezőbb anyagi lehetőségek, különböző életstílusok megtapasztalása. Akárhová is költözik valaki, szinte ugyanazokkal a kihívásokkal szembesül: letelepedés, beilleszkedés, régi kapcsolatok átalakulása, új kapcsolatok kiépítése. Mindeközben az expatrióták személyiségében és életében változások következnek be, amely fura, meglepő lehet az otthoni hozzátartozók, barátok számára. Így a hazalátogatások során ezzel is szembe kell nézni. Az expatrióta személyek nemcsak a hazájuk határait, hanem belső határaikat is átlépik. Egy idegen országban vernek gyökeret, nyitottá válnak más kultúrák felé, megküzdenek a bizonytalansággal, kiszámíthatatlansággal és ráébrednek, hogy sok esetben az akadálynak tűnő nehézségek jelentik később a legnagyobb lehetőségeket (Szűcs 2015). Nóra Vácott született, közgazdaságtani diplomát szerzett, majd Nottinghambe ment tanulni munka- és szervezetpszichológiát, valamint coach képesítést is szerzett. Tervei szerint Magyarországon dolgozott volna, mégis külföld mellett döntött számos lehetőség miatt. Élt Svédországban, az Egyesült Királyságban, Bécsben és Németországban, ami többszöri újrakezdést jelentett az életében.

A kulturális eltérésekből fakadóan számos országban a külföldre költözés „általános” nehézségei mellett egyéb „veszélyek, problémák” is próbára teszik a nőket. Bizonyos helyeken a mai napig semmibe veszik a nőket, és eszerint fogadják az idegeneket is. Ilyen országok például Irak, Afganisztán, Kongó stb. Ezzel szemben a nyugati világban a nők és a férfiak egyenjogúsága, az alapvető női jogok biztosítása nem okoz problémát. A második, harmadik világban élő nőknek azonban továbbra is szembe kell nézniük a diszkriminációval, a szexizmussal és az elnyomással. Ez jelentősen megnehezítheti egy nyugati nő beilleszkedését egy olyan társadalomba, ahol semmibe veszik a nőket, jogaikat nem gyakorolhatják. Expat nőnek lenni ezekben az országokban nagyon nehéz.

Néhány példa, csak hogy lássuk miről is van szó!

Egy nyugat-európai országban élő karrierista nő, aki úgy dönt, hogy követi férjét az elmaradottabb arab országokba, kénytelen lesz lemondani karrier terveiről. Egyrészt azért, mert valószínűleg az új környezetben nem az lesz az elsődleges dolga, hogy munkát találjon, hanem, hogy felépítse a családja új életét, nevelje, ellássa a gyerekeket. Másrészt azért, mert ezekben az országokban a lányok nem járhatnak iskolába, írástudatlanok, így az, hogy egy nő értelmiségi munkát végezzen, teljesen ki van zárva. Feladatuk a háztartás vezetése, a gyermekek nevelése és a férfiak kiszolgálása. Egy ilyen országba kerülni nőként embert próbáló feladat. Csak anyának és csak feleségnek lenni a szerepek csökkenését jelenti, ennélfogva az ilyen nők körében gyakoribb a depresszió, mivel hiányzik a hasznosság érzetük, magányosak és gyökértelenek, mivel a szerető, elfogadó családjuktól távol élnek. Sok nő pótcselekvésekbe fog a társadalmi-kulturális elvárásoknak megfelelően.

Expat-lét: Tíz év alatt négy ország – egy történet

A történet alanya 10 év alatt négyszer költözött a családjával külföldi megbízás miatt.

Nemzetközi jogi és HR területen végzett munkája miatt kontinensről kontinensre vándorolnak, éltek már a Közel-Keleten és Európai városokban is, Prágában, Londonban. Szerinte ebben az életvitelben legfontosabb a tervezés, az előrelátás, a tudatosság. A külföldi munkaszerződés sok esetben kész tények elé állította őket, általában lakást is kaptak, ami első körben jól is hangzott. Csupán a kiköltözést követően derült ki egy csomó szempont, kérdés az életvitellel kapcsolatban, amelyek korábban eszükben sem jutottak, így ezekre nem tudtak kellően felkészülni. Mivel az idegen országban az adózási, jogi szabályok, az üzleti kultúra eltérnek a már jól ismert hazai szabályrendszerektől, a munkavállalónak szemfülesnek kell lennie, hiszen a munkaszerződésben foglaltak sokszor nem életszerűek egy másik országban. Ez pedig a későbbiekben jelentősen meghatározhatja a család életét.

Dubaiban fontos szempont volt a lakhely kiválasztása az óriási távolságok és a Magyarországon nem szokványos magas, 40 fok körüli nappali hőmérséklet miatt. A gyerekek logisztikája az előbbi tényezők miatt nehezített. Iskolát vagy lakást keressen előbb a család? Ez egy roppant nehéz kérdés volt. Az iskolai tanulmányokkal kapcsolatban az is probléma volt, hogy a magyar iskolarendszer nem illeszkedett az ottaniéhoz. Az egyik gyermek, aki öt és fél éves volt, nagycsoportos óvodásnak számított volna Magyarországon, ám az ottani viszonyok alapján már első osztályosnak, aki tud írni, olvasni, számolni. Ezért ott lemaradással kellett kezdenie az iskolát.

Amikor egy család kiutazik, fontos beszélni a családtagok élet- és karrierterveiről is, hiszen nemcsak a külföldi megbízatást kapó fél van tele vágyakkal, tervekkel, hanem a vele utazó párja is. Ennélfogva számára is meg kellett keresni a megfelelő tevékenységet. El kellett dönteni, hogy otthon marad, vagy munkát keres, vagy saját vállalkozást épít fel.

Történetem főszereplője állítja, hogy a tudatos szervezés és a helyi viszonyok ismerete a kulcsa a sikeres életkezdésnek. Ezért az előzetes felkészülésre időt kell szánni. Fontos megegyezni a céggel, hogy meddig fog tartani a külföldi megbízás, a szerződés határozott vagy határozatlan idejű-e, mi a pontos munkakör, meddig terjed ki a felelősség, milyen extra feladatokkal fog járni (például utazás). Az előkészületekhez az is hozzá tartozott, hogy az otthon maradt értékeket hol őrizzék, a lakást/házat eladják-e vagy megbíznak-e valakit a kezelésével, kikre számíthatnak egyáltalán. Fontos kérdés az egészségügyi biztosítás, és annak tisztázása, hogy hová lehet fordulni, ha baj van.

Dubai előtt Magyarországon és Londonban éltek, utána Prága következett, amelyről így számol be: a prágai áttelepülés előtt hat évig Dubaiban, előtte pedig Magyarországon épített fel vállalkozást. A Dubaiból való elköltözés teljes újrakezdés volt a számára, nem csak egy élethelyzet-változás. Prágába kb. félévig tartott a beilleszkedés, noha az előtt sok évet éltek európai városokban. A férj egy Prágában letelepedett amerikai cégnél vállalt munkát, és mivel számukra fontos volt a család egysége, ezért dubai vállalkozását áttelepítette Prágába, pontosabban elölről kezdte a felépítését. Prága új életmódot jelentett mindannyiuk számára. Az időjáráshoz is szokniuk kellett, elszoktak a hideg telektől. Fura volt, hogy a városban kevesen beszélnek angolul, ezért nyelvet és kommunikációt is újra kellett tanulni.

III. Női szerepek

A munka és a család viszonyáról, illetve a nemi szerepekről való gondolkodás jelentős változásokon esett át az elmúlt évtizedekben. A konzervatív gondolkodású emberek szerint a nők helye otthon van, feladatuk az utód nevelése, gondozása és a háztartási feladatok ellátása, amíg a férfiak kenyérkereső szerepet töltenek be, a család biztonságának megteremtése a feladatuk. A modern gondolkodásúak szerint a nők is vegyenek részt a pénzkeresésben, és a férfiaknak is feladata a ház körüli teendők ellátása. A 20. század elejéig a hagyományos nézet uralkodott. Azok a nők, akik konzervatív módon gondolkodnak a nemi szerepekről, energiájukat és idejüket a családnak, a háztartási feladatoknak szentelik. Ha a család megteheti és elegendő a jövedelmük, akkor háztartásbeli szerepben maradnak, nem vállalnak munkát, vagy csak olyant, ahol pár órát töltenek a munkahelyen. Viszont azok a nők, akik modernebb nézeteket vallanak és az egyenlőségelv alapján gondolkodnak, háttérbe szorítják az otthoni teendőket, karriercélokat tűznek ki és a háztartásbeli feladatokat igyekeznek egyenlően elosztani a család más tagjai között (Corrigall–Konrad 2007).

A férfiak és a nők társadalmi szerepére vonatkozó nézetek a történelem során jelentős változáson mentek át. Főként a munkaerőpiacon vehető észre ez a változás. A 20. század második felében gyorsult fel, ezzel egy időben a vállalt gyermekek száma csökkenni kezdett. Azonban a nőknek megmaradt a reprodukciós feladatuk is, vagyis a keresőtevékenység mellett a gyermek nevelése, gondozása, a háztartási teendők ellátása is jelen van. Ez a kettős teher egyéni, családi és munkahelyi vonatkozásban is számos konfliktust rejt magában. Jelen helyzet alapján makrogazdasági szinten a nőknek több gyermeket kellene vállalniuk, ugyanakkor több kereső tevékenységet is kellene végezniük. Ez azonban lehetetlen, így felmerül a kérdés, hogy munka vagy család, család vagy munka (Pongrácz 2005).

Egy európai felmérésből kiderül, hogy a nők foglalkoztatási rátája minden uniós országban alacsonyabb, mint a férfiaké, bár egyre több nő vállal munkát.

2016-ban a nemek közötti foglalkoztatási különbség 11,5%. A férfiak 76,8%-os, míg a nők 65,3%-os foglalkoztatási rátával rendelkeznek. Ugyanebben az évben felsőoktatási végzettsége a nők 44%-ának van, míg a férfiak csak 34%-ának. A magasabb szintű végzettség elérése kedvez a nők munkavállalásának, munkahelyi megbecsülésének (Eurostat).

Egy otthon maradó édesanya számára az otthoni teendők tekintetében nincsen választási lehetőség, míg a munkaerőpiacon egyenlő jogokkal és választási szabadsággal bírnak. Az anyaság ugyanolyan felelősségteljes munka, mint egy hivatás. Mégis sok nő számára az anyaságról és a női munkavállalásról alkotott társadalmi gondolkodás jelent nehézséget. Ahogy elkezdett növekedni a nők háztartáson kívüli munkával töltött ideje, úgy alakult át a konzervatív háziasszonyi és anyai szerep (Drjenovszky 2010). Éppen ezért a modern nők identitásának fejlődésében a munkavállalói szerepkör is egyre fontosabb. Alig vannak olyanok, akik életük során csak főzni és gyereket nevelni szeretnének. Véleményem szerint egy mai nő értéktelennek érezné magát így, nem találna igazi kihívást, bizonyítási lehetőséget.

Összegzés

Expatriótának lenni annyi, mint a sajáttól eltérő kultúrában a mindennapi létezés szintjén élni és alkalmazkodni. A lehetőségek, az előnyök, a hátrányok és a nehézségek kavalkádja jellemzi a külföldi megbízatás elfogadásával járó életváltozást. A nők két okból kerülhetnek nemzetközi színtérre. Egyrészt követhetik a párjukat, mint feleség, esetleg anyák, másrészt saját karrierterveik megvalósítása céljából. Ha valaki az utóbbit választja, azért dönthet így, mert szeretne fejlődni, célokat megvalósítani, le akarja magáról dobni a címkét, miszerint egy nőnek a konyhában a helye. A nemi szerepekkel kapcsolatos modern nézetek támogatják a nők külföldi karriercéljaikat. A párját csupán csak követő nő nehézségei a magány, az elszigeteltség, a szociális támogató háló hiánya, az unalom, a hasznosságérzet hiánya, a gyökértelenség. Az egyénen múlik azonban, hogy mit hoz ki ebből a helyzetből, nem feltétlenül kell beletörődni ebbe az állapotba. Az általam hozott példák pozitív kimenetellel végződtek. Nehézségek árán is megtanultak együtt élni az állandó változással, sőt mi több, ők választották ezt az életformát. Azokban a kultúrákban viszont, ahol a nőket nem sokra tartják, nem dolgozhatnak, nagyon nehéz egy ambiciózus nőnek megtalálnia a helyét, miközben a párja a megbízatásán dolgozik. Véleményem szerint annak a nőnek a legnehezebb, aki kénytelen követni a párját, mivel hosszú ideig lennének egymástól távol a férj munkaszerződése miatt. Az a nő, aki az otthoni sikeres karrierjét, szerető családját hagyja hátra, és költözik egy olyan világba, ahol a nőknek nem sok joga van, fokozottabban éli át ezt a krízist. Elsőre legrosszabbnak és legnehezebbnek tűnő helyzetek azonban később óriási lehetőségekké válhatnak, nem beszélve azokról a skillekről, amelyeket a „kalandja” során szerezhet az egyén.

Saját tapasztalatom, hogy más dolog tudni mi vár ránk és más megélni. Mikor a férjemet a munkahelye Malajziába küldte ki dolgozni, akkor közösen (én, a férjem és a gyerekek) döntöttük el, hogy családosan kiköltözünk oda. Tudtam mi vár rám?… Hm, jó kérdés. Tudtam. Lassan 2 éve lesz, hogy itt vagyunk. Tisztában voltam vele, hogy az első pár évben (2–3 év) nem dolgozhatok. Nem az első és nem az utolsó országunk, mégis nehezebb most. Nehezebb, de nem azért mert Ázsia, nem azért mert „iszlám” – ezt nagyon sokszor megkapom, amolyan rámutatásként, hogy ez várható volt. Éltem már iszlám országban, tényleg nem ez a baj. Malajzia nem támogatja, hogy az expat feleségek dolgozzanak. Sokszor megkaptam, még amikor önkéntes(!) munkára vagy egyetemre is jelentkeztem, hogy „Tengerentúli háziasszonyokra nincs szükségünk”. Egy-egy ilyen elutasításba belehal a lelkem egy része. Mentem tovább, megoldottam, megcsináltam. Lesz új online tanfolyam, lesz új hobbi… bármi. Bele kell kapaszkodni bármibe. Sírtam? Rengeteget. Kevesen beszélnek azokról a napokról, hetekről, hónapokról, amik nehezek. Amikor nem látod az értelmét semminek. Mindenki sikeres, mindenki boldog. A férjed dolgozik, a gyerekek iskolában. Te egyedül. Nem mindig könnyű belekapaszkodni a mindennapi rutinba, a távoli barátokba, az új dolgokba. De szükséges. Bármi segíthet és muszáj segítséget kérni és elfogadni.

Az emberek sokszor ránk kiabálják, hogy ‘luxusfeleségek’, erre csak annyit tudok mondani, hogy ameddig nem az én cipőmben és nem az én utamon jársz, addig nem tudod…