Az arany háromszög
Az arany háromszög
,,Az ópium volt első ideálom,
az álom, az én altató arám;
csak rám lehell és az enyém, mi drága,
enyém lesz Kína, Tibet és Japán.”Kosztolányi Dezső: Mérgek litániája
Világéletemben azt az elvet vallottam, hogy vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tud az ember. Nem azért, mert a tudatlanság jó, csak néha megvan benne az az „áldás”, hogy ha nem tudod, nem agyalod túl az adott kérdést.
Sajnos ez nekem most nem adatott meg, hiszen a „Halálra ítélt drogkereskedők könnyebbülhettek meg” főcím némi gondolkodásra adott okot. Azt hiszem, hogy az ebben az ügyben érintett 11 ember igazán szerencsés csillagzat alatt születhetett, mivel eredetileg mindannyiukat halálra vagy életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, kábítószer-kereskedelemért. A malajziai legfelsőbb bíróság azonban ezt 30 évnyi letöltendő börtönbüntetésre enyhítette. Na jó. Lehet, hogy mégsem olyan szerencsések. Valószínűleg nem lehet kellemes 30 év egy malajziai börtönben, de legalább a remény megvan a szabadulásra.
Az viszont biztos, hogy jókor voltak jó helyen, hiszen a büntetésük enyhítése egy politikai reformcsomag eredménye. Az Anwar Ibrahim miniszterelnök vezette kabinet ugyanis 2023 áprilisában büntetőjogi reformokat hajtott végre, melynek értelmében eltöröltek tizenegy meghatározott bűncselekményre kiróható kötelező halálbüntetést, valamint az életfogytiglani börtönbüntetést. Természetesen a lehetősége megmaradt, de a hatáskört az eljáró bírák kezébe helyezték. A fent említett 11 elítélt (akik közül ketten thaiföldi állampolgárok) tehát jó időben nyújtotta be kérelmét az ítéletük enyhítése iránt, és többé már nem is ítélhetik őket halálra.
Sajnos bizonyított tény, hogy Malajzia a kábítószer-kereskedelem egyik legfontosabb tranzitközpontja, így a drogkérdéssel foglalkoznia kell az államnak. Mint láttuk, a módosító törvények bevezetéséig igen szigorú büntetés járt a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekményekért.
A hatóságok mindig is elnézőbbek voltak azokban az esetekben, ha kis mennyiségű kábítószerről volt szó, mert olyankor büntetőeljárás helyett gyakran írtak elő gyógykezelést drogrehabilitációs központokban. Ezzel enyhítették a börtönök túlzsúfoltságát is. Most azonban már nem büntetendő sem a birtoklása sem a használata, ha kis mennyiségről van szó. Nem tudom, mennyire átgondolt ez a döntés, de talán majd az idő múlásával meglátjuk.
Viszont nézzünk egy kicsit mélyebbre a történelem bugyraiba, hogy tulajdonképpen mióta is küzd az emberiség a kábítószerek problémájával? Mert az nyilvánvaló, hogy ez nem egy új keletű probléma. De nem ám…
Hányszor hallottunk, olvastunk olyasmit, hogy „gyógyító főzet” vagy „szerelmi bájital”? A kábítószerek „jótékony” hatásaival már az ókorban is tisztában voltak. Rendszeres ópiumhasználók voltak például a sumérok, az ókori India és Kína lakói. Gyógyító célra használták ugyan, de rendszeresen. Az újkorban viszont az orvoslással foglalkozók már felismerték, hogy a szer tartós használata negatív hatásokkal is jár. Több országban betiltották az ópium használatát a lakosság nagy elégedetlenségére. Az eset Kínában odáig fajult, hogy háborúk törtek ki, mikor az angolok be akarták tiltani az ópium használatát a kínaiak számára (ópiumháborúk).
A kábítószerek használatának korlátozásait végül a 20. század eseményei tették hivatalossá. 1912-ben, egy Hágában tartott konferencián hivatalosan is korlátozták az ópiumhasználatot egy nemzetközi együttműködés keretében. Ez volt a nemzetközi ópiumegyezmény, ami 1919-ben lett világszerte hatályos. Ettől kezdve rendszeres erőfeszítések történtek a kábítószer-használat korlátozására, majd 1961-ben New Yorkban megszületett az Egységes Kábítószer Egyezmény. Ebben az ópium és más szerek használatát csak gyógyászati és tudományos célokra korlátozták, és hogy ez valóban így történjen, nemzetközi együttműködést hoztak létre, illetve az ellenőrzést is biztosítani kívánták.
Nem sok sikerrel. Ugyanis a nemzetközi erőfeszítések és korlátozások ellenére a kábítószer- kereskedelem ma is él és virágzik, sőt 2013 óta folyamatosan növekszik az ázsiai országokban. Ennek okai többek között az ebben a térségben virágzó korrupció, a gyenge bűnüldözési rendszer és az erőtlen határőrizet. A növekedésben szerepet játszik az a tény is, hogy ezen szerek a térségben könnyen elérhetőek és némelyik kevesebbe kerül, mint egy doboz sör.
Mára már megkülönböztethetünk termelő és fogyasztó országokat. A termelő országok körét a szakemberek 3 nagy övezetre osztják, melyek közül az egyik az úgynevezett „arany háromszög”. Ez a Burma, Thaiföld és Laosz közötti terület a hatóságok számára szinte teljesen megközelíthetetlen. A helyi lakosság nagy mennyiségben termeli a mákot, melyet a kábítószer maffia vesz át tőlük. A területet a kereskedők „magánhadseregei” védik.
Innen kerül át a szer a nemzetközi körforgásba a tranzitországokon, többek között Malajzián keresztül. Az elmúlt évek legnagyobb „fogását” 2021-ben hajtották végre a hatóságok, amikor 16 tonnányi amfetamin tartalmú tablettát foglaltak le gumiabroncsokba rejtve. És ez csak egy szállítmány volt…
Mindezek fényében felmerült bennem a kérdés, biztosan most volt időszerű a büntetőtörvények enyhítése? Illetve nem kellene tenni valamit a kereskedelem megfékezésére? Tudom. Túlgondoltam.
