Színes hírek Malájföldről
Színes hírek Malájföldről
Emlékszem, mikor kislány koromban este híradót néztünk, a végén mindig volt pár perc, amikor a „színes hírek” következtek. Sosem értettem, mitől színesek, mikor ugyanolyan színük volt, mint az összes többinek… Persze ma már tudom, hogy ez a hírek jellegére utalt, de gyerekként ez komoly fejtörést okozott.
Be kell vallanom, annak idején, mikor írásra adtam a fejemet, esküszöm nem gondoltam, hogy ez ilyen szórakoztató dolog is tud lenni. Beismerem, sokszor nehéz és megvisel, de a lehangoló, szomorú hírek között azért jó dolog néha kicsit könnyedebb témára váltani, mint jelen esetben is. Persze ez sem mindig felhőtlen, mert továbbgondolva ezeket a híreket, azért felvetődnek komoly és igen érdekes kérdések. Szóval megint csak adok magamnak gondolkodni valót egy-egy ilyen írással.
„Elütöttek egy bébielefántot”
Sokkal rosszabbul is végződhetett volna például annak a bébielefántnak az esete, akivel egy autó ütközött decemberben. A malajziai híradó számolt be arról, hogy dühös elefántok megtapostak egy autót, miután az elütötte a csoportjukhoz tartozó kiselefántot. A fehér színű személyautóban egy háromtagú család utazott, akik Penangból Terengganu államba tartottak. A beszámolók szerint aznap este, olyan fél nyolc magasságában, mikor az eset történt, esett az eső és rendkívül ködös idő volt. Az autó szabályosan haladt az autópályán (!), amikor is egy balkanyarban egyszer csak előtte termett egy elefánt. Olyan gyorsan történt a dolog, hogy a vezető nem tudott már mit tenni, és nekicsapódott. Lássuk be, ezt azért nehéz lett volna olyan helyzetben kivédeni. Bár nem élek Malajziában, nem ismerem az ottani viszonyokat ilyen szempontból, de úgy érzem, nem szokványos arrafelé sem, hogy az autópályán elefántokra kell számítani.
Azért ha beleképzelem magam a sofőr helyzetébe, ez nagyon durva lehetett… Már nyilván attól is nagyon megijedt, hogy elütötte a kiselefántot, és az is nagy megrázkódtatás lehetett számára, hogy mekkora kár keletkezhetett az autójában, illetve, nem történt-e valami baj a kocsiban ülő családtagjaival. Az autó valószínűleg nagyon megsérülhetett, hiszen egy elefántbébi közel 100 kg amikor világra jön, és ez már nem egy újszülött példány volt. Mivel az elefántborjak 48 hónapig anyjuk és a csapat védelme alatt állnak mielőtt önálló életet kezdenének, így érthető volt az őt kísérő 5 felnőtt elefánt viselkedése, akik a balesetet a kicsi elleni támadásnak fogták fel. Ezért hogy megvédjék őt, akcióba lendültek és taposni kezdték az „elkövetőt”.
Dühöngésüknek csúnyán áldozatul esett a már amúgy is nagy károkat szenvedett személygépjármű, melynek minden ablakát betörték, behorpasztották az ajtókat és az elejét a felismerhetetlenségig megrongálták. Szerencsére az autóban ülők közül senki nem sérült meg súlyosan, ami lássuk be, kisebb csoda. Miután a kiselefánt felállt és továbbsétált, a csorda is otthagyta a járművet és elvonult.
Azért így európai szemmel ez több mint groteszk. Békésen utazom, elém kerül egy elefánt, összeütközünk, majd a többi elefánt bosszúból gyakorlatilag totálkárosra tapossa a kocsimat. Mit szólhatott a kihívott autómentő? Mert lássuk be, ez egy elég hihetetlen történet.
De viccet félretéve, megint nagyon komoly globális probléma került a látóterünkbe ezzel az esettel is. Egészen pontosan az élőhelyek folyamatos csökkenése. Az építkezések, az urbanizáció egyre kevesebb életteret hagy az állatoknak. Nyilván ez a csorda sem véletlenül bandukolt az autópályán, hanem új táplálkozási helyet keresett. Az ázsiai elefántok ugyanis folyamatosan vándorolnak, hogy szükségleteiket kielégítsék, mely azonban szép lassan ellehetetlenül, hiszen a rendelkezésükre álló terület egyre zsugorodik. Régen jóval több helyen találkozhattunk velük mint ma, szinte az egész délkelet-ázsiai térséget benépesítették. Mára már Jáva-szigetén kihaltak.
Jellemző az elefántokra, hogy pár napnál több időt nem töltenek egy területen. Szeretik az erdős területeket, elsősorban fűfélékkel táplálkoznak, de fogyasztanak leveleket, fakérget, gyümölcsöket is. Általában a hajnali és az esti órákban aktívak, ekkor indulnak útnak. Rendkívül szociális állatok, a csorda tagjai szeretik és védelmezik egymást. Kérdés, hogy meddig tudják megvédeni magukat az emberektől és az emberi kapzsiságtól…
És ha már itt tartunk, a következő elképesztő hír tárul fel nem sokkal az elefántok után:
„Porszívóból került elő a 280 milliós gyűrű”
Na jó. Értem én, de mégsem értem. Mi kerül egy gyűrűn 280 millióba? Egyáltalán milyen pénznemben értendő ez? Ja, és ha már van valakinek egy ilyen gyűrűje, hogy kerül az a porszívóba? Hát vannak itt megválaszolandó kérdések…
De hogy tisztázzuk a dolgot. A párizsi Ritz Hotel „kedves” maláj hölgy vendége egyik nap felháborodva vette tudomásul, hogy eltűnt a roppant értékes ékszere. Állítása szerint a gyűrűt a szobájában az asztalon hagyta mielőtt elindult vásárolgatni. Természetesen a hírre a szálloda biztonsági őrei átfogó kutatásba kezdtek, és mivel a hölgy a hotel személyzetére gyanakodott, a rendőrséget is értesítette, akik nyomozni kezdtek..
Mindenki nagy örömére pár nap múlva a gyűrű előkerült, ámde az hatalmas meglepetést okozott, hogy egy porszívó porzsákjában találták meg. Mivel addigra a vendég már tovább is utazott Angliába, így nagyon megörült, amikor értesítették a jó hírről, és megígérte, hogy mindenképpen visszatér. Kellemetlenségei kárpótlásaként 3 ingyen éjszakát ajánlottak fel neki a szállodában. Szóval úgy tűnik, happy end a történet vége, de azért nekem ez a sztori sántít.
Több ponton is. Először is: ha van egy ilyen rendkívül drága ékszerem, akkor minek hagyom őrizetlenül az asztalon egy hotelszobában? Biztos vagyok benne, hogy a Ritz-ben (is) biztosan tartozik széf a szobákhoz. Másrészt azért nem lehet olyan kicsi egy 284 millió forintot érő gyűrű ahhoz, hogy valaki, aki takarít, ne vegye észre a földön. De ha nem is veszi észre, azért felszippantva a porszívóban elég hangos lehet egy csörömpölő ékszer. Az is megfontolandó, vajon miért keresték egyáltalán egy porszívó porzsákjában.? Egyszóval: szerintem ez egy homályos ügy. És így gondolja a francia rendőrség is, aki még a megtalálás után is tovább vizsgálódik az ügyben.
Én nem vagyok egy nagy ékszerviselő, de azért valamicskét konyítok a drágakövekhez és a nemesfémekhez. Látva a gyűrűt, számomra még elképzelhetetlenebb, hogy ekkora értéket képviseljen. El ne tudom képzelni, hogy mi kerülhet ezen a gyűrűn 284 millió forintba, hacsak nem valamilyen történelmi értéket képvisel. Bár az egykori orosz nagyhercegnő kimenekített ékszerei is „csak” 278 millió forintnyi svájci frankért cseréltek gazdát néhány éve egy genfi árverésen.
Összességében megállapítható, hogy zajlik az élet és mindig történnek érdekességek, amire nem árt odafigyelni a nagyvilágban. Ha másért nem is, egy kis gondolkodást serkentőnek. Hiszen egy-egy rövidke és jelentéktelennek tűnő hír is komoly problémákat vetíthet elő. Én is például milyen messzire jutottam most a széttaposott fehér autótól…
