A Maqbul mecset

Először is próbáljuk földrajzilag meghatározni, hogy merrefelé esik Sungai Pinang, és azon belül a régi kis Maqbul mecset, mert a városrész története egybefonódik az imaház múltjával is. A Francis Light által 1786-ban megalapított George Town az első időkben nem terjedt túl a mai óváros területén, így az olyan, mára nyüzsgő negyedekké hízott, s Penang fővárosával összenőtt külvárosok, mint Tanjung Tokong, Ayer Itam, vagy éppen Jelutong akkoriban még különálló vidéki ültetvényközpontok, vagy kis falvak voltak csak. Utóbbi, a George Towntól délre elterülő Jelutong – mely egy egykor errefelé előforduló fáról, a jelutongról (tudományos nevén Dyera costulata) kapta nevét – még a fővárosnál is régebbi. Amikor ugyanis Francis Light partra lépett a szigeten és megalapította George Townt, a Pinang-folyó torkolata mentén kialakuló Jelutong már egy létező kis pihenőállomás, kereskedő- és halászfalu volt, ahol elsősorban Acehből (Indonézia legnyugatibb tartománya, mely Szumátra északi csücskét foglalja el), illetve Indiából érkező kereskedők és halászok telepedtek le. A terület a XIX. század közepéig erdős volt, ekkor azonban mezőgazdasági célból megtisztították.

Jelutongot George Towntól a Pinang-folyó választja el, melynek partjai mentén terül el Sungai Pinang negyed, ami így szervesen kapcsolódik George Townhoz és Jelutonghoz is, jóllehet, közigazgatásilag utóbbihoz tartozik. Sungai Pinang városképe, lakosságának összetétele sokban megőrizte az egykori maláj és indiai falvak hatását, melyek múltja a XVIII. századig nyúlik vissza. A Pinang-folyó ugyanakkor a pinang pálmáról, közismertebb nevén az areca, vagy bételpálmáról kapta nevét, mely szintén őshonos errefelé (ez a növény látható Penang zászlajában is). Amikor az acehi kereskedők 1780 körül megérkeztek a folyóhoz, szép lassan megalapították telepeiket, a többi között Kampung Rawát és Kampung Makamot (utóbbit egy hittanár, Haji Kassim alapította). Ugyanakkor a folyó mellett tamil etnikumú népesség is letelepedett, s míg a malájok és acehiek muszlim hitüket gyakorolták, addig az indiaiak a hindu vallást hozták magukkal. Így Sungai Pinang területén, sokszor a Pinang-folyó mentén egyre-másra születtek a hindu templomok és a muszlim mecsetek, amely sajnos sokszor etnikai és vallási feszültségeket eredményezett. 

Az öreg Maqbul mecset a Pinang-folyó első kanyarjától délre, a Sungai Pinang-híd és a Jalan Jelutong út mellett található. A mecset helyén, melyet 1850-ben téglából építettek újjá, már korábban is egy acehi mecset, egy kisebb muszlim imaház, egy úgy nevezett surau állt. Ezek a surauk, vagy iszlám gyülekező épületek elsősorban Jáván és a Maláj-félsziget egyes régióiban terjedtek el, főként istentiszteleti, illetve oktatási célra használták őket, de a két épülettípus funkcionális különbsége nem mindig egyértelmű, viszont a surauk lényegesen kisebbek a mecseteknél. Az egyes surauk sikere nagyban függött az ott szolgálatot teljesítő vallástudósoktól. Így nem meglepő, hogy a Maqbul mecsetet átépítése idején még Mesjid Tuan Gurunak nevezték az ott tanító híres, XIX. századi vallástudós, madurai Abdul Ghani után. Ma a Sungai Pinang-i Maqbul mecset, illetve a Tanjung Tokong-i Masjid Tuan Guru az a két mecset, melyek közösségét ez az ismert vallástudós inspirálta. Még a korai időkben az acehi kereskedők a folyón hajóztak fel az acehi surauig, ahol a folyó menti kampungokban (falu) élő malájokkal kereskedtek. Ez az együttműködés sokáig békés és gyümölcsöző volt. Az új Masjid Maqbult viszont már a helyi malájok és indiai muszlimok együtt építették, csakhogy az 1867-es penangi zavargások megosztottságot szültek az etnikailag különböző muszlimok között, így a gyülekezet kettészakadt, s a másik csoport felépítette a közeli Masjid Barut. Ettől kezdve nevezték az addig Mesjid Tuan Gurunak ismert suraut Maqbul, vagy Masjid Lama Sungai Pinang mecsetnek.