Védák, a tudás könyvei

India ősi bölcselete emberemlékezet óta szolgálja a világ és az egyén fejlődését. A páratlan ismeretanyag a Védák formájában került lejegyzésre. Hogyan keletkeztek a Védák? Emberi mű vagy isteni kinyilatkoztatás? Mikor íródott, és ki jegyzetelte le? Milyen témákat ölel fel, és mi a célja? Jelenlegi írásomban ezekre a kérdésekre keresem a választ India bölcsességének tárházában.

Mik a Védák?

A védikus irodalom óriási tudásanyaga használati útmutató az élethez. A hindu felfogás szerint az élőlény anyagi világbéli utazása kíváncsiságból, egyfajta függetlenedési vágyból történik. Ám ebben a veszélyekkel, szenvedéssel teli, mégis ideiglenes utazásban az élőlény nem marad magára. A Védák isteni útmutatáskén segítik a különféle élethelyzetekben és életcélokban.

A Védák India ősi írásai. Különféle korokban újabb és újabb magyarázatai születtek. A védikus irodalom életszerű kommentárjai elengedhetetlen segítséget jelentenek a védikus írások tanításának megértésében. Mindez olyan gyakorlati leírás, amely képes megajándékozni az anyagi világban tévelygő lelket azzal a tudással, aminek segítségével megoldást találhat élete problémáira.

Védák jelentése

A veda szanszkrit kifejezés. Mi a Véda jelentése? Tudás. A Véda szó gyökere a szanszkrit vid-ben található, ami azt jelenti, „tudni”, vagy egyszerűen csak „tudás”. A Véda szónak azonban három gyökérjelentése is van, melyek az Isten hatalmával való kapcsolatát jelentik. Ezt erősíti meg a Bhavishya Purana (Brahma Parva 4.96): 

„A Védák, a védikus mantrák és a védikus irodalom ugyanannak a testnek a három része.” 

Melyek ezek?

1) A védikus tudás örök.

2) A Véda maga az esszenciális tudás, ami azt jelenti, hogy azon keresztül megismerhetjük a Legfelsőbbet. 

3) Az Istennel való kapcsolatunkból fakadó isteni boldogságot adja. 

Védák keletkezése

A Védák a szanszkrit irodalom legrégebbi írásai és a hinduizmus legrégebbi szentírásai. A tudósok azonban általában a Rigvédát tartják a hindu írások legrégebbikének. 

Amikor a Legfelsőbb Úr megteremtette az anyagi világot, transzcendentális energiája átjárta annak minden szegletét. A transzcendentális hang finom rezgése volt az, melyből Vyasadeva összeállította a védikus irodalmat (Bhágavatam 12.6.37–38). A Bhágavatam azt is leírja, hogy maga Krisna jelent meg Dvaipayana Vyasa néven, és négy részre osztotta az egyetlen Védát.

Előző korszakokban a Védák szájhagyomány útján öröklődtek tovább mesterről tanítványra.

A képzett bráhmanák megjegyezték, így maradt fenn generációkon keresztül. Majd a harmadik század vége felé írták le szanszkrit nyelven. A lejegyzés pontos időpontjáról – a nyugati, hozzá nem értő emberek kutatásaira alapozva – megoszlanak a vélemények. 

Indiában az 1700–1800-as években a gyarmatosítók után megjelentek a brit „szanszkritisták” és oktatók, akik kiszolgálták a gyarmatosítók céljait. Ám a felsőbbrendűség képzetével lehetetlen volt egy ősi kultúra legcsekélyebb megértése is. Először valami barbár, alsóbbrendű dologként mutatták be a védikus irodalmat és kultúrát. Megállapították a különböző védikus könyvek megírásának becsült dátumait, bár semmit sem tudtak a Védák által képviselt valódi hitéletről.

A Védák keletkezésének pontosabb megértése érdekében érdemes tudni, hogy a védikus irodalom az időt periodikusan, nagy földi ciklusokra osztja fel. 

• satya − aranykor
• treta − ezüstkor
• dvapara − bronzkor
• kali − vaskor

Az első három korszakban az ember rendelkezett a shruti dhara képességgel − ez azt jelenti, hogy képes volt első hallásra megjegyezni a hallottakat. A jelen vaskorszak jellemzője:

− a 100 éves emberi élet korhatára, 

− nézeteltérések, veszekedés, hazugság, képmutatás, háborúk, természeti katasztrófák, 

− a felfogóképesség meglehetős csökkenése.

Ekkor vált szükségessé a Védák lejegyzése, melyek sok évtizeden át pálmalevelekre íródtak.

Védák felosztása

Amikor a Védák könyveiről beszélünk, akkor ezalatt alapvetően az alábbi négy Védát értjük:

• Rigvéda – himnuszok gyűjteménye
• Számavéda – dalok gyűjteménye
• Jadzsurvéda – áldozati formulák
• Atharvavéda – mágikus formulák    

Bár klasszikus értelemben összesen 4 Véda van, a kisegítő irodalmát gyűjtőnéven Ötödik Védaként ismerik. A Bhavishya Purána kijelenti: „A Rigvéda, a Jadzsurvéda, a Számavéda, az Atharvavéda, a Mahábhárata, a Pancsharatra és az eredeti Rámájana mind védikus irodalomnak számít. A vaisnava kiegészítők, a puránák is a védikus irodalom részei.” 

Még a Chandogya Upanishad (7.1.4) is Ötödik Védaként említi a puránákat. A Srimad-Bhagavatam (1.4.20) is egyetért ezzel: „Az eredeti tudásforrások (a Védák) négy felosztása külön készült. De a puránákban említett történelmi tényeket és hiteles történeteket az Ötödik Védának nevezik.” 

 Ide sorolják a következő védikus műveket:

• szamhiták
• áranjakák
• brahmanák
• upanisadok
• Mahábhárata
• Rámájana

A Védák a hinduizmus szentírásai

A Védák nem emberi elme alkotásai, örök lelki igazságokat foglalnak össze, az isteni tudás megtestesülései. A sruti („ami hallható”) fogalomkörébe tartoznak, vagyis Isten által kinyilatkoztatott filozófia lejegyzései. Örök, soha nem változik. Vannak olyan vallási szövegek, amelyek elnevezése smriti („amire emlékeznek”), vagyis ihletett szent bölcsek munkái. 

A Védák tehát első kézből származó tudást hordoznak, egyetemes igazságait a nagy bölcs Vyasadeva hallotta, és írnokával leíratta az utókor javára. A hinduk a Védákat apauruseya-nak tartják, ami azt jelenti: „nem emberi”, az egyénektől független, transzcendentális tudás.

A Védák könyvei

A Védák közül a legfontosabb, és a tudósok szerint a legrégebbi a Rigvéda. Tíz könyvre (az úgynevezett mandalákra) van felosztva, és a különféle istenségeket dicsérő 1028 himnuszt tartalmazza. A híres Gayatri mantrát és a Purusha Sukta imát is itt találjuk. A félistenek Visnu, a Legfelsőbb különleges feladattal megbízott „miniszterei”. Ilyenek: Indra, Agni, Varuna stb. 

A Purusha Sukta egyike a leggyakrabban használt védikus szanszkrit himnuszoknak. Fontos része a Rigvédának (10.7.90.1–16). Szinte minden védikus rituáléban és szertartásban elhangzik. Gyakran használják Visnu vagy Narayana istenségének imádatánál a templomban, tűzceremóniákon vagy meditáció során.

A Purusha Sukta összefoglalja a védikus hagyománynak, a Védánta (a Védák tanításának összegzése) filozófiájának, valamint a Bhagavad-gítának és a Bhágavata Puránának a lényegét. Magába foglalja a meditáció (upasana), a tudás (jnana), az odaadás (bhakti), valamint a rituálék és kötelességek (dharma és karma) alapelveit. Ez az oka annak, hogy több ezer év után ma is nagy tekintélynek örvend és széles körben zengik. Visnura, az ő Virat Purusha formájára utal, aki minden teremtés forrása.

„A Purusha nagyobb minden nagyszerűségnél, amelyet szavakkal ki lehet fejezni. Egyik részéből mindezek a (látható) világok lettek, három része pedig a transzcendencia halhatatlan világában nyugszik.”

„Ezt a nagyszerű Purushát, mely ragyogó, mint a Nap, aki túl van minden sötétségen, szívemben ismerem. Aki így ismeri a Purushát, az éppen ebben a születésben éri el a halhatatlanságot. Nem ismerek más utat az üdvösséghez.”

Védák célja

A Védák célja, hogy segítse a világ működésének megértését. A védikus tanítások olvasója megérti a különféle emberi reakciók és törekvések okait. Így tudatosan, folyamatosan fejlődik, s ugyanakkor a környezetében történő jelenségeket is megérti, látja az összefüggéseket. Képessé válik a környezet elfogadására úgy, hogy közben az önfejlesztés folyamatos vágya is megmarad. 

Mert hiába szeretne az ember fejlődni, ha a környezetét nem látja helyesen, és hiába érti a környezetben végbemenő összefüggéseket, ha önmaga nem kíván felemelkedni, vagy ha nem ismeri valódi kilétét, önvalóját. A védikus irodalom tökéletes útikönyv az anyagi világban vándorló, valódi, örök boldogságra és igaz tudásra vágyó lélek számára.

A Védák tanítása által inspirált önmegvalósításban a lélek felismeri valódi önmagát. S ha egyszer valaki képes felfogni, hogy a test csupán egy ruha, amely egyszer elszakad, s a lélek tovább lép, akkor nem eshet többé rabjául a hosszú távon mindenképpen csalódást okozó, anyagi élvezetek csábításának.

A védikus irodalom lényege

A védikus tanítás rávilágít az emberi élettel járó nehézségek természetére, lerántja a leplet az emberi kicsinyességről. Az egész társadalomhoz szól. A 4 elsődleges Véda mellett a védikus irodalom különböző szintjei jöttek létre. A lényeg a kutató ember lelki komolyságától, kitartó tanulni vágyásától és pozitív törekvésétől függően tárulkozik fel. 

A Véda hangja is hordozza az Úr Visnut, így át is viheti az emberek szívébe és elméjébe.

A védikus irodalom mindenki javát szolgálja kortól, nemtől, vallástól és származástól függetlenül. Teljes részletességgel kielemzi a világ történéseit és működését, elvezeti az olvasót az emberi lélek legmegdöbbentőbb mélységéig.

A védikus irodalom módszeresen alkalmaz esettanulmányokat is, melyek még inkább segítenek megértetni a bonyodalmakat és a megoldás felé vezető utat. Ugyanazt a kérdést vizsgálja meg több oldalról is, más-más korban játszódó történetekben.

Gárdonyi Géza és a Védák

A Védák különféle témái (egészség, építészet, zene, tánc stb.) mellett találhatók a lényeges spirituális tanítások. Ezek a transzcendentális felismerés elérését segítik mind a mai napig – nem csak Indiában. Ezt bizonyítja, hogy még hazánkban is elég korán olvashatóvá váltak a Védák bizonyos részei:

„Június végén, július első napjaiban kezdtem megérteni a Védanta-filozófiát, s ez az én negyedik forradalmam…” (Gárdonyi Géza: Titkosnapló. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1974.)

Kiváló írónk ismerte a védikus filozófiát, hitt a lélekvándorlásban, és szinte szó szerint, de sajátos költői képpel fogalmazta meg a Bhagavad-gítá alábbi híres sorait: 

„Miként az ember leveti elnyűtt ruháit, és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.” (Bhagavad-gítá 2.22)

„Az ember nem test, hanem lélek: a test csak ruha; ha elszakad, újat osztanak a világ-magazinból.” (Gárdonyi Géza: Isten rabjai)

 

Befejezésül egy jó hír: az UNESCO A világ emlékezete programjának köszönhetően a Rigvéda 30 kézirata 2007-ben felkerült az UNESCO világörökség gyűjteményébe, mely a világ kivételesen értékes régi dokumentumait tartalmazza.