Ramadán

A ramadán (رمضان) a muszlim naptár kilencedik hónapja. Az iszlám naptár holdnaptár, kezdőnapja: 622. július 16. A hónapok felváltva 29 és 30 naposak, vagyis egy év összesen 354 napból áll. A Gergely-naptárhoz képest így folyamatos mozgásban van a muszlim év, ezért a ramadán (és minden más muszlim ünnep is) minden évben más időpontra esik. Ramadán hónap kezdete és vége az újhold feltűnésének megfigyelése útján dől el – ennek mikéntjéről külön előírások szólnak.

Ha szóba kerül a ramadán, akkor a nem muszlimok azonnal arra gondolnak, hogy a hívő muszlimok számára elkezdődik a böjtölés. Ez a böjt hava az iszlámban. A böjtölés (szaum vagy szijám) az iszlám öt pillérének egyike, minden muszlim számára kötelező, amit a Korán (2:183) is előír: „Oh, ti, akik hívők lettetek! Előíratott számotokra a böjt, ahogyan előíratott azok számára is, akik ellőttetek éltek. Talán istenfélők lesztek”. Pontos szabályait a Mohamed prófétára és társaira visszavezethető hagyományok rögzítik.

Hasonlóan a húsvét előtti 40 napos böjtöléshez, itt is szigorú szabályok vonatkoznak arra, hogy miként kell helyesen böjtölni. A keresztény gyakorlattal ellentétben azonban az iszlámban a böjtölés nem a hústól, állati eredetű ételektől való tartózkodást jelenti. A muszlimok 29 napon át napkeltétől napnyugtáig nem vesznek magukhoz semmiféle élelmet vagy folyadékot.

Természetes vannak kivételek, amely esetekben nem kötelező a böjt. Ilyenek a serdületlen gyerekek, a betegek, az úton lévők, a menstruáló nők, a várandós és gyermekágyas anyák. Aki csak rövidebb ideig akadályoztatott (pl. utazás, kisebb betegség miatt), az később pótolja a kimaradt böjti napokat. Aki tartós okból képtelen böjtölni, az megválthatja azt a szegényeknek juttatott élelemmel.

A böjtölés különösen megterhelő és komoly akaraterőt igényel akkor, amikor a ramadán a nyári hónapokra esik. Nem meglepő tehát, ha számos országban ramadán havában a megszokotthoz képest jóval lassabb az élet, az üzletek, hivatalok a szokásosnál rövidebb ideig tartanak nyitva, és az egyébként kedélyes emberek kissé mogorvábbaknak tűnnek.

Az étel- és italfogyasztás tilalma mellett tilos a muszlimoknak dohányozniuk és szexuális életet élniük napközben. Ez a földi örömöktől való önmegtartóztatás a vallásban való elmélyülést, a test és lélek megtisztulását hivatott segíteni. Ramadán az a hónap, amikor a Korán, az iszlám elsődleges forrása és szent irata, 610-ben Isten először kinyilatkoztatott Mohamed prófétán keresztül, ezért is fordul ilyenkor különös figyelem a vallás tanulmányozására. A muszlim hagyomány szerint ramadán havában a Paradicsom kapuit kitárják, a Pokol kapuit bezárják és a démonokat leláncolják. A napi öt ima mellett ebben a hónapban sokan egy hatodik, ún. éjjeli imát (tarávíh) is beiktatnak, ez azonban nem kötelező. Szintén gyakori, hogy naponta recitálnak a Koránból úgy, hogy a böjt minden napjára egy-egy, változó hosszúságú rész (dzsuz’) jusson.

A böjti hónap a megbocsátás, a jó cselekedetek, valamint az adakozás időszaka is: a tehetősebbek ilyenkor gyakran támogatják pénzadományokkal a rászorulókat vagy vendégelik meg őket.

Napnyugta után megengedett mindaz, amitől napközben tartózkodni kell. Hagyományosan a napnyugtai ima (maghrib) után ágyúszó jelezte a böjt megtörését (iftár – ez a böjttörő étkezés neve is), amit Mohamed próféta nyomán három szem datolya elfogyasztásával, vagy könnyű előétellel szokás megtenni. Ezt és az esti imát követően kerülhet sor a nagy családi, baráti étkezésekre. A háziasszonyok (és az éttermek) napközben finomabbnál finomabb fogásokat, ramadáni édességeket készítenek, amelyeket aztán a sötétség óráiban elfogyasztanak. Gyakoriak ilyenkor a baráti, rokoni látogatások, és természetesen a kisgyermekeket sem parancsolják a szokásos időben ágyba. Egyes muszlim országokban a tehetősebbek ún. iftár sátrakat állítanak fel, ahol hosszú büféasztaloknál kínálják az ételeket a rászorulóknak. Az ételkészítőkre ilyenkor külön szabály vonatkozik, hiszen főzés közben meg kell kóstolni az ételt: megízlelni szabad a készülő fogást, de a falatot, kortyot lenyelni tilos, és utána pár korty vízzel ki kell öblíteni a szájüreget – amit utána ki kell köpni, hisz természetesen azt sem szabad lenyelni. 

Még a hajnali ima, a böjt kezdete előtt sor kerül egy könnyű, tápláló, fehérjében és zsírokban gazdag ételekből álló hajnal előtti étkezésre (szuhúr), ami után megkezdődik a böjt újabb napja.

A kötelező ramadán havi böjtölésen kívül a muszlimok máskor is végezhetnek önkéntes böjtölést, melynek célja az akarat erősítése, küzdelem a kísértések ellen, együttérzés a kevésbé szerencsés emberekkel.

A ramadán hónap 27. napján van az elrendelés éjszakája (lajlat al-kadr). Meg kell jegyezni, hogy az elrendelés éjszakájának pontos napja nem egyértelmű, hogy a ramadán melyik éjszakájára esik: a különböző fennmaradt hagyományok alapján annyi bizonyos, hogy a ramadán hónap utolsó tíz, páratlan számú éjszakájának egyike. A legelterjedtebb nézet szerint ez a 27. éjszaka. Ilyenkor a muszlimok gyakran sokáig virrasztanak, tanulmányozzák a Koránt és imákat, fohászokat mondanak. A hagyomány szerint az imádkozás (jó cselekedet, fohászkodás, Korán olvasása) ezen éjszakán jobb, mint a folyamatos, ezer hónapon át tartó.

A ramadánt a két nagy muszlim ünnep egyike, az Íd al-fitr (Eid al-Fitr, malájul Hari Raya Aidilfitri), a böjt megtörésének ünnepe zárja, amely egyben a következő hónap kezdete is. (Ez számos országban munkaszüneti nap.) Az ünnepet egy, csak az év e napján végrehajtott imával kezdik, amelyet gyakran nagy, nyílt tereken tartanak. Az ima egyik különlegessége, hogy nem hangzik el előtte imára hívás (izán). Gyakran az imát követően sor kerül a muszlimok kötelező adakozására (zakát) való felhívásra is. Az ima viszonylag rövid, elemei az iszlám irányzataiban eltérőek. Ezt különleges, ünnepi étkeket felvonultató étkezés követi. Az ünnepen hagyományos üdvözlési forma az Íd mubárak! (Áldott ünnepet!).

Egyes országokban szokás ilyenkor – a karácsonyi díszkivilágításhoz hasonlóan – kivilágítani az utcákat, házakat. Gyakori üdvözlési forma a böjti hónap során a Ramadán mubárak! (Áldott Ramadánt!) és a Ramadán karím! (Bőséges Ramadánt!). Némely muszlim országban, így Délkelet-Ázsia több országában is szokás, hogy egy kikiáltó dobbal körbejárja a lakónegyedeket, hogy az embereket felébressze a napfelkelte előtti étkezésre. A Hari Raya Aidilfitri ünnepére a városokban dolgozók hazalátogatnak a családhoz, és a családtagok megbocsátását kérik. Malajziában ezt balik kampung-nak, hazatérésnek nevezik. Ramadán alatt Malajziában is szokás éjszakára kivilágítani a házakat és környékét, valamint helyi finomságokat készíteni (pl. lemangot, ami egyfajta bambuszban főzött ragadós rizsétel). Az ekkor szokásos üdvözlések a Salam Aidilfitri! és a Selamat Hari Raya! (mindkettő jelentése: Áldott ünnepet!), illetve a Maaf zahir dan batin! (amely nagyjából: Bocsásd meg a testi és érzelmi vétkeimet!). Ramadán alatt a muszlim malájok gyakran helyi viseletet öltenek, a férfiak a hagyományos baju melayut viselik az ismert songkok fejfedővel, míg a nők a baju kurungot. Más muszlim országokhoz hasonlóan Malajziában is szokás ramadán alatt vendégeket fogadni közös étkezésekre – erre gyakran a nem muszlim szomszédokat, barátokat is meghívják. Az ünneplés napján gyakran gyújtanak hagyományos bambuszágyas petárdákat, a gyerekek pedig jelképes összeget kapnak szüleiktől, nagyszüleiktől.

Ramadán hónap turisztikai szempontból nem a legszerencsésebb. Az egész nap böjtölő embereket akár provokálhatja is az utcán, étteremben evő-ivó nem muszlim turista. Természetesen kiszolgálják az éttermek a betérő vendégeket, de ne lepődjünk meg, ha megrovó pillantásokkal kísérnek. Ugyanígy az esetleges ügyintézés, illetve a látnivalók nyitvatartása is változhat – erről utazás előtt célszerű tájékozódni.