Őszközép ünnep

Az őszközép ünnep történetének kezdetei

A kínai Shang-dinasztia (kb. i. e. 1600–1046) idejében a Holdnak áldoztak az emberek, így adva hálát az egész évi termésért, megünnepelve az aratás befejezését. A Zhou-kori (i. e. 1046–256) történetkönyvek szerint: „a Menny fiai tavasszal a Nap, ősszel a Hold előtt fejezik ki tiszteletüket”. Az ünnep ma is használt elnevezése – őszközép ünnep – is ebből a korból származik. Egy kínai legenda szerint a Tang-dinasztia (i. sz. 618–907) egyik császára, uralkodásának kezdetén, az ünnep éjszakáján egy taoista mesterrel és varázslóval együtt nézte a teliholdat. A mester megkérdezte a császárt, hogy szívesen elmenne-e vele a Holdra. A császár igent mondott és a mesterrel tartott. Amikor megérkeztek, akkor a Hold Palota kapujában halhatatlan hölgyeket láttak, akik egy isteni zenére táncoltak. Visszatérve a császári palotába, a császár leírta a hallott zenét, és megtanította az udvarhölgyeit a Holdon látott táncra. A legenda szerint az ünnepnek azóta fontos része ez a tánc.

Chang-e legendájának igen sok változata ismert. A legismertebb szerint tíz Nap volt az égen, melyek olyan hatalmas hőséget okoztak, hogy a föld kiszáradt, a növények megégtek, és az emberek nem tudtak hova rejtőzni a tikkasztó hőség elől. Ekkor Hou-ji, egy bátor vadász lóra pattant és fellovagolt a Kunlun hegyre, ahol elővette az íját, majd lelőtt kilenc Napot, megmentve így az embereket.

Hősiességének köszönhetően király lett és feleségül vette Chang-et, egy igazi szépséget Az egyik nap éppen egy barátját indult meglátogatni, amikor találkozott a Nyugati Paradicsom anyakirálynőjével, Xi Wangmuval, aki egy adag halhatatlanná tevő csodaszert adott neki ajándékul. Hazatérve nem tudta, hogy mit tegyen, megigya-e a csodaszert egyedül, vagy fogyasszák-e el együtt a párjával, ezért átadta a feleségének, hogy tegye el későbbre. Az egyik szolgáló meglátta az elixírt, s mindenképpen meg szerette volna szerezni magának. Ezért egyik nap belopódzott Chang-e szobájába és arra kényszerítette, adja oda neki. A nő tudta, hogy nem küzdhet a férfi ellen, ezért szájában az elixírrel futásnak eredt, de közben véletlenül lenyelte azt. Ezt követően könnyűnek érezte magát, mint a felhő, és felrepült az égbe. Férje miatt azonban nem repült messzire, ezért a Földhöz legközelebbi helyen, a Holdon szállt le.

Egy másik változat szerint Chang-e mindig is szerette bámulni a Holdat, ezért úgy határozott,  felkeresi a Hold Palotát. Amint azonban belépett, nem jöhetett ki többé, örökre ott kellett maradnia, így istennővé vált.

Férje, Hou-ji, amikor hazatért, nem találta otthon a feleségét, és mélységes szomorúság kerítette a hatalmába. Összetört szívvel bánatosan feltekintett az égre és hangosan szólítani kezdte a feleségét, de nem érkezett válasz. Az viszont feltűnt neki, hogy a Hold mennyire kerek és mennyire fényesen világít, és a feleségéhez hasonló női alak látszódik rajta. Chang-et nagyon szép nőnek tartják a kínaiak, ezért a nők azért imádkoznak hozzá, hogy ugyanolyan szépek legyenek, mint ő. Úgy tartják, hogy Chang-e magányos lehetett a Holdon, ezért egy nyúl, a holdbéli Jáde Nyúl, Yutu kíséri, aki a Holdon egy fahéjfa árnyékában él és egy mozsárban a halhatatlanság elixírjét készíti.

A holdbéli nyúl is igen kalandos módon került a Holdra.

A legenda szerint egyszer három tündér három öregemberré változott, s ennivalót próbált koldulni egy rókától, egy majomtól és egy nyúltól. A rókától és a majomtól kaptak ételt, ám a nyúlnak nem volt semmije se, ezért a tűzbe vetette magát, hogy saját húsát ajánlja fel. A három tündért nagyon meghatotta az önfeláldozása, ezért megengedték neki, hogy a Holdbéli Palotában lakjon, s a megtisztelő Jáde Nyúl címet adományozták neki, aki azóta nemcsak az elixír elkészítésével foglalatoskodik, hanem ő készíti a legfinomabb holdsüteményt is, mely az ünnep egyik legfontosabb eleme.

Egy másik legenda szerint Wu Gang egy idős férfi volt, aki vétett az istenek ellen, ezért a Holdra száműzték, és arra ítélték, hogy mindennap a Hold Palota előtt babérfavágást végezzen. Mindig, amikor Wu Gang belehasít a fába, a babérfa sérülése egy szempillantás alatt begyógyul, ezért örökké folytatnia kell a munkát, egészen az örökkévalóságig. Az emberek a háromlábú varangyot, a Chan békát is rendszeresen látják a Holdon az őszközép ünnepén, aki egy mozsárban szintén az örök élet csodaszerét készíti. Mindezek a legendák kalandos és misztikus színekben tüntetik fel a Holdat, a gyerekek pedig ma is nagy örömmel hallgatják, ahogy szüleik e történeteket mesélik nekik az ünnepen.

A holdsütemény

Az ünnep legfontosabb kelléke a holdsütemény. Tuan yuannak is nevezik, amely újraegyesülést, a család összegyűlését jelenti. A mai napig a boldog egyesülés, a jószerencse jelképének tartják a süteményt. Ilyenkor a teljes család összegyűlik, holdsüteményt esznek, gyönyörködnek a teliholdban és közben beszélgetnek egymással. A sütemény történetének egyik magyarázata szerint a Tang-dinasztia idejében kezdtek a kínaiak az országuktól távoli világokkal is kereskedni, így a férfiak csak az őszközép ünnepére tértek haza, ekkor találkozott újra az egész család.

Hosszú ideje része az ünnepi menünek a holdsütemény, története több mint ezer évre nyúlik vissza. Különböző legendák magyarázzák eredetét, ezek egyike szerint, amikor Tang Taizong császár (i. sz. 566–635) egy győztes hadjáratból tért haza egy kereskedő felajánlott neki néhány süteményt a győzelem megünneplésére.

A császár elvett egyet és nevetve a Hold felé fordította, majd így szólt: „Szeretném meghívni a háromlábú varangyos békát, hogy ehessen a süteményből”. Egy másik történet szerint Tang Xuanzong császár (i. sz. 685–762) az egyik nap a Holdban gyönyörködött éppen és süteményt evett egyik kedvenc ágyasával. A császárnak kevésbé tetszett a sütemény akkori elnevezése, ezért amikor ágyasnője azt javasolta, hogy legyen a sütemény neve holdsütemény, az ötlet elnyerte a császár tetszését, és – a történet szerint – azóta hívják így ezt az édességet. Legendák szólnak arról is, hogy a süteményekbe tett papírokra lejegyzett üzenetekkel tartották egymással a kapcsolatot a mongol uralom ellen szervezkedő kínaiak a középkorban. Az egyik történet szerint Zhu Yuanzhang (i. sz. 1328–1398) üzent így társainak a Yuan-dinasztia megdöntése céljából.

Sokféle süteménytípus ismert Kínában, a receptek és az ízesítése régióként változik. A tölteléke lehet édes vagy sós, hús vagy akár gyümölcs is. Dél-Kínában cukrot és lisztet használnak a sütemény tésztájának elkészítéséhez, és szalonnával, sonkával, datolyával, vörös babbal töltik meg. Kelet-Kínában hasonló a recept, itt a tésztához lisztet, maltózt, szalonnazsírt tesznek és vörös bab, sonka kerül bele töltelékként. Észak-Kínában a liszthez, cukorhoz, maltózhoz, szezámmagolajhoz pluszban szódabikarbónát tesznek és kandiscukorral, cukorral, illatcserje virággal és dióval töltik meg.

Ünnepi étkezés

Az Őszközép Fesztivál napján a szűkösebb mindennapos étkek helyett ünnepi étel kerül az asztalra. A hétköznapokban a húst és a zöldségeket köretként használják a rizs mellett, de ezen az ünnepen ezek töltik be a főétel szerepét.

A hétköznapokban az ételeket együtt szolgálják fel, az ünnepen viszont egymás után szervírozzák fel a fogásokat – a bőséget és az ünnep örömét szimbolizálva. A rizs- és a gabonafogyasztás fontos szerepet tölt be a kínaiaknál, a legutolsó szemig megeszik a tányérról, amire az ünnep napján még szigorúbban kell ügyelni, mivel az ünnepi menüből nem illik hagyni, mert különben a családfő úgy érzi, nem tálalt fel elegendő ételt. Az étkezés végeztével egy holdsüteményt annyi részre vágnak fel, ahány fős a család. Az anya készíti el és szolgálja fel az étkeket, de a holdsütemény felvágása a családfő dolga. Egy-egy szeletet kapnak a jelenlévők, de emellett jut azon családtagoknak is, akik nem tudtak jelen lenni az ünnepen, és még a terhes nők megszületendő gyermekének is jut egy szelet. Úgy hiszik, hogy az egyforma süteményszeletekkel a következő évben mindnyájan egyformán részesülnek majd a jó szerencsében.

Az ünneplés

Az ünnep során – a hagyományt követve – a családtagok a férj szüleinél gyűlnek össze. Az ünnepi asztalnál az ott helyett nem foglaló, messze élő, és így eljönni nem tudó rokonoknak is megterítenek. Az ünnepnek fontos része az ajándékozás, így a családtagok ajándékokkal érkeznek az ünnepre, melynek nagy szerepe van a kapcsolatok fenntartásában. A családtagok mellett csak a közeli barátok kerülnek meghívásra. Az ünnepi étkezés végeztével a résztvevők beszélgetnek a mindennapokról, a gyerekeikről, a jövőbeni terveikről és közben teáznak, melynek keserű íze jól illik a holdsütemény édeskés ízéhez. Gyakori, hogy az étkezés után közösen elmennek sétálni, megnézik a Holdat, míg mások csak a kertben csodálják. A nyugatiak szemében a Hold a változékonyságáról ismert, de a kínaiak számára mást, az állandóságot szimbolizálja. Nosztalgikus, bánatos hangulatot kölcsönözhet az ünnepnek a múltbéli emlékek felelevenítése, a régi barátokra, a már nem élőkre való visszaemlékezés. Az őszközép ünnep kötelező kellékei, a holdsütemény mellett, a lampionok. Sok helyen ezen a napon lampionok alatt táncolnak, népdalokat énekelnek, vagy lampionokat engednek az égbe az emberek. A lampionok eleinte dekorációs elemként szerepeltek, majd használatuk elkezdett az ünnephez kapcsolódó szent és kultikus tevékenységhez kötődni, fokozatosan az ünnep egyik szimbólumává vált. A sárkánytánc szintén megszokott kelléke a napnak, de elsősorban Dél-Kínában, azon belül is Guangdong tartományban és Hongkongban. A sárkánytánc eredete a Taihang falut ért csapásokkal függ össze. A 19. században az ünnep előtt pár nappal egy tájfun söpört végig a falun, melyet követően járvány tört ki és egy óriáskígyó kezdte dézsmálni a jószágokat. Ekkor egy jövendőmondó azt javasolta, hogy háromnapos tűztánccal állítsák meg a káoszt. A falusiak, hallgatva szavára, egy óriási sárkányt készítettek szalmából, melyre füstölőket tettek, amit aztán meggyújtottak. Doboltak, tűzijátékot gyújtottak és három napig táncoltak, ami után vége lett a járványnak. Vannak olyan területek, ahol valamelyik ünnepi mulatságon találhatnak párt maguknak a fiatalok. Ezen rendezvényeken a fiatal nők bedobják a zsebkendőjüket a mulatság résztvevői közé, a fiatalemberek pedig az adott lány iránti érdeklődésüket fejezhetik ki azzal, hogy visszaadják.

Malajzia

Thaiföld után Malajzia ad otthont a világ második legnagyobb tengerentúli kínai közösségének. Amikor az Őszközép Fesztivál ideje közeledik, elkezdődik rá a felkészülés rá, a gyártók elkezdenek mindenféle holdsüteményt készíteni. Vannak holdsütemény-standok a bevásárlóközpontokban, ahol hagyományos kínai és kreatív, helyben készülteket árulnak; az újságokban és a televízióban is gyakran hirdetik a közelgő ünnepet. Ezek együtt ünnepi légkört teremtenek, és megmutatják, hogy az emberek mennyire készülnek és menyire várják az ünnepet. Sok kínai származású család Malajziában különféle típusú hagyományos holdsüteményt, valamint ünnepi családi vacsorákat készít, miközben éjjel felvillannak a kínai lámpások. Manapság sokkal gyakoribb az előre elkészített, csomagolt holdsütemények vásárlása, bár néhány ember még mindig keresi a hagyományos, kézzel készített süteményeket. Malajziában legkedveltebb a durian töltelékű sütemény, amely édes, puha és krémszerű. A fesztivál megünneplése és a mind több vendég becsalogatása érdekében néhány étterem hatalmas holdsüteményeket készít. Malajziában a kínai származású emberek hagyománya, hogy a fesztivál estéjén más családtagokkal együtt összegyűlnek a telihold idején, beszélgetnek és nevetnek, miközben holdsüteményt esznek, a családi összejöveteleken pedig egy jót vacsoráznak. Ilyenkor a kínaiak utcáit és üzleteit színes lámpák díszítik, hogy gazdagítsák a fesztivál hangulatát és világítsák meg az eget. Sok kínai közösség még lámpafestési versenyeket is szervez. A lámpásparádé a malajziai fesztivál fontos eleme. Az emberek maguk készítik a lámpáikat, összegyűlnek, hogy azon a napon lámpaparádét tartsanak. Az izgatott gyermekeknek nagyon szórakoztató a különféle lámpák hordozása. A sárkánytánc és az oroszlántánc kötelező a kínai leszármazottak számára, hogy megünnepeljék a hagyományos fesztivált Malajziában. Különösen fontos az oroszlántánc, melynek számos csapata és egyesülete van a kínai közösségekben. A tenger istennőjének épített Thean Hou Délkelet-Ázsia egyik legrégebbi és legnagyobb kínai temploma Kuala Lumpurban található, mely magán viseli a kortárs építészeti stílusokat, a hagyományos elemeket, a bonyolult díszítéseket, díszes faragványokat és falfestményeket. Az egyik legnépszerűbb hely az Őszközép Fesztivál ünneplésére. Szinte minden évben itt tartják a fesztivál lámpás show-ját. Az Őszközép Fesztivált gyakran nevezik Holdsütemény-fesztiválnak vagy Penang-i Lámpásfesztiválnak is, ugyanis a főváros mellett Penang városában van a legnagyobb ilyen jellegű ünnep az országban.