MINK

Lukácsné dr. Kardos Ildikó vagyok, az ELTE TTK-n szereztem biológus végzettséget környezetvédelmi, humánökológiai, taxonómiai szakirányú képzéssel kiegészítve. Több évtizedig voltam neves könyvkiadók, ismert újságok felelős szerkesztője, korrektora, így elmondhatom, hogy elég alapos, széles körű szakmai gyakorlatot szereztem a hosszú évek során. Mikor Anita felkért rá, hogy részt vennék-e ebben a közös munkában, hamar rábólintottam, hiszen imádom ezeket a feladatokat, illetve szeretek utazni és új dolgokat megismerni, látni. Bizton állíthatom, hogy sokan vagyunk úgy, hogy akár még képzeletben is, de szeretünk valami új helyre eljutni, megismerni ismeretlen kultúrákat, embereket, növényeket és állatokat, építészeti remekeket. Így reméljük, hogy sokan vannak és lesznek, akik bevackolják magukat kedvenc karosszékükbe, és élvezettel olvassák cikkeinket, nézik csodálatos fotóinkat. Hiszen örömet, kikapcsolódást szerezni másnak is, az jó, ebben szeretne segíteni ez a kis lelkes csapat is.

Körülbelül 6 éves koromban döntöttem el, hogy Malajziában fogok élni. Mikor anyukámtól kaptam egy állatos atlaszt, az változott meg bennem mindent. Borneó szigete már akkor teljesen elvarázsolt. A maláj tigris, az orangutánok, a borneói nagyorrú majmok a világ legérdekesebb állatai voltak számomra, és nem értettem, mi miért nem ott élünk. Nagymamám realista hozzáállása azonban hamar visszarántott az aranyhörcsögeim közé. Közölte, azt bizony nem lehet. Örüljek annak, ami van. Örültem én, de a lázadó gyermeki énem mélyen belül – persze nagyon halkan, hogy a nagyi meg ne hallja, azt ordította „de lehet!”. Nagymamám mondta azt is, hogy tanuljak, mert azt senki nem veheti el tőlem.

Így a főiskolán idegenforgalmat tanultam, mellette minden létező turizmussal kapcsolatos tanfolyamot elvégeztem. Aztán az egyetemen gazdálkodási és menedzsment szakon folytattam a tanulmányaimat, megtűzdelve szaknyelvi vizsgákkal, szenvedősen. Szóval eredetileg közgazdász vagyok, de annak teljesen alkalmatlan. Az idegenforgalmi végzettségeimnek már több hasznát láttam, de 30+ évesen még mindig teljesen boldogtalan voltam, azt éreztem, hogy nagyon rossz helyre születtem.
Egyéni és majd csoportterápia, önismeret. S majd egy kérdés önmagamhoz, hol lennék boldog. Malajziában, állatokkal. Ez pedig még mindig lehetetlen volt. Közben feleség és anya lettem. Egy anya nem megy az álmai után. Köztes megoldás az állatkert volt. Elvégeztem egy állatkerti állatgondozó képzést Szegeden, majd egy állatorvosi asszisztens tanfolyamot. A FÁNK-ban letöltöttem a gyakorlati időmet, s még mindig azt éreztem, hogy ez nem az igazi. A boldogságomat a biológia szak hozta meg, és 38 évesen határozottan ki tudtam mondani, hogy én Malajziában szeretnék élni. Kiköltöztünk, családdal.

Most itt vagyok és boldog vagyok. Malajzia tényleg olyan csodás, mint akkor anno a térkép felett álmodozva képzeltem.
Hiszem azt, hogy vannak álmok és vágyak, amiket meg kell élnünk.
Szeretném megmutatni Malajziát úgy, ahogy én látom, és benne mindent, ami engem érdekel.

Anitával hosszú időre nyúlik vissza az ismeretségünk, a barátságunk, a gyakorlatban viszont csak arra az időre terjedt ki a „csináljunk mindent együtt” időszak, amíg az elmúlt pár évben Magyarországon éltek. Akkor viszont rengeteg közös élményünk volt: külföldi és belföldi utazások, koncertek, bulik, beszélgetések. Ebben az időben jöttünk rá, hogy mennyire közös az érdeklődési körünk is: a tudatos, odafigyelő utazás, a Kelet világa, a történelem, a fotózás, a környezet tisztelete. És ekkoriban született meg a közös turisztikai ismeretterjesztő munka ötlete is, bár akkoriban még nem teljesen ebben a formában. Én végzettségemet tekintve történelem tanár vagyok, legkedvesebb korszakom az ókor, illetve a földközi-tengeri és közel-keleti kultúrák története, de évek óta a turizmusban dolgozom, mint utazási szakújságíró, útikönyv szerző, szerkesztő. Remélem, közös munkánk gyümölcse sokaknak segítségére lesz, ha Keletre látogatnak.

A nevem Csizmás Gergely, állatkerti állatgondozóként dolgozom a Fővárosi Állat- és Növénykert Madagaszkár-házában immár bő 8 éve, és ezzel egyik gyerekkori álmom vált valóra, hogy napi szinten egzotikus állatokkal dolgozhatom. Mindig is szerettem a természetet, és az állatvilágot, így szinte nyilvánvaló volt, hogy ezen a területen kell dolgoznom. Belekóstoltam ugyan az egyetemi életbe is, az ELTE-n biológus szakirányon abszolváltam, de a diplomát már nem szereztem meg. Ha alkalmam nyílik rá külföldi természettudományi múzeumokba és állatkertbe is ellátogatok, emellett folyamatosan képzem magam, állandóan olvasok a témában, és Anitának hála ezt a tudást most Önökkel is megoszthatom. Kedvenc témáim az állatvilág, paleontológia, természetvédelem, geológia, hogy csak a legfontosabbakat említsem!

Anitával is az állatkertben ismerkedtem meg, gyakornokoskodott nálunk. Most arra kért fel segítsek neki, hogy elkalandozzunk veletek a maláj állatvilág páratlan világában! Ennek örömmel teszek eleget, és minden szakmai tudásomat latba véve igyekszem majd hűen mesélni erről a roppant változatos élőlényközösségről!

Soós Bernadette vagyok, angol nyelv és irodalom tanár, az ELTÉn végeztem tanulmányaimat.
Nagyváradról származom, a ’90es évek elején költöztem Magyarországra egy angliai tanulmányút után. Tanár-tanító-óvónő dinasztiából származom, így nem volt kérdés, hogy tanulmányaim alatt is tanítottam nyelviskolában.
Anitával az egyik nyelvtanfolyamon ismerkedtem meg, én voltam a tanár nénije, sokat beszélgettem vele. Az évek folyamán messzire sodort minket az élet egymástól, hébe-hóba összefutottunk véletlenül Budapesten, de tudtam róla és nemzetközi családjáról is.
Nagyon büszke vagyok rá, mert látom milyen hosszú, néha nehézségekkel teli utat járt be a 16 éves kamasz, akit anno megismertem és milyen vagány, karakán, több nyelven beszélő, céltudatos nő lett belőle!
Boldogan vállaltam el a közös munkát, a cikkek lefordítását, mert imádok utazni és új dolgokat tanulni más országokról, vagy kontinensekről. Még nem jártam Malajziában, de ami késik, nem múlik.

Jánosi Eszter vagyok, eredeti végzettségem szerint történész és politikaelmélet szakos bölcsész. Kislány korom óta rajongok a történelemért és az ázsiai országokért. Amikor 18 éves lettem, szüleimmel Indonéziába utaztunk. Ez a nyaralás az egész életemet megváltoztatta, az egyetemen mindkét diplomamunkámat a délkelet- ázsiai térség történelméről írtam. Anitával 2014-ben találkoztam, amikor családjával egy kevés ideig Magyarországon éltek. Nagyon értékes, tettre kész embert ismertem meg személyében, akivel teljesen azonosak a nézeteink és az értékrendünk. Éppen ezért boldogan mondtam igent a lehetőségre, hogy rész vegyek abban a fantasztikus munkában, amit végez. Írásaimban nagyrészt a malajziai hírekkel, aktualitásokkal foglalkozom, de civil állatmentőként és hamarosan állatvédelmi szakemberként szívesen érintek állatvilággal kapcsolatos témákat is. Csodálatos érzés, hogy ehhez a kicsi, de annál lelkesebb csapathoz tartozhatok!