Jackfruit vagy jákafa

Artocarpus heterophyllus

1. A jackfruit története, elterjedése

A jákafa a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe, azon belül az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó faj. Az elmúlt években a jackfruit egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és a Föld egyre több pontján kezdik megismerni. Elsősorban a vegán konyha fedezte fel magának, ahol húspótló ételként használják fel. E mellett több kísérletező kedvű szakács is szívesen használja a konyhájában. Bár elsősorban élelmiszerként tekintünk rá ehető gyümölcse miatt, de emellett kimondottan jótékony egészségügyi hatással is rendelkezik (Csibrányi 2019).

A kenyérfa nemzetségbe tartozó majd 70 fajból a jákafa termi a legnagyobb gyümölcsöt. Egyes feljegyzések szerint India délnyugati részében lévő őserdőkben őshonos, mások viszont Malajziából származtatják. 

2. A jackfruit előfordulása

A jackfruit (ejtsd dzsekfrút) a trópusok elterjed óriásgyümölcse. Termesztése a történelem előtti idők óta folyik. Napjainkra a trópusok számos részén meghonosodott. Ide tartozik Délkelet-Ázsia a mai India, Mianmar, Kína, Srí Lanka, Malajzia, Indonézia, Thaiföld és a Fülöp-szigetek. Termesztik még Afrikában, Brazíliában, Suriname-ben, a Karibi-térségben, Floridában és Ausztráliában is (Csibrányi 2019). Idővel számos csendes-óceáni szigetre betelepítették, különösen fontos szerepet kapott a Fidzsi-szigeteken, ahol nagyszámú indiai származású lakosság él (Prakash et al. 2009). A jákafa termése Banglades nemzeti gyümölcse. Közkedvelt mezőgazdasági termék, melyet az élelmiszeripar is felhasznál Srí Lankán, a délkelet-ázsiai térségben, a szigetvilágban, köztük a Fülöp-szigeteken. A trópuson tavaszi, nyári gyümölcsként ismerik. A termés érési ideje tájegységtől függően akár 6–9 hónap is lehet, amikor folyamatosan terem és szüretelhető.

Örökzöld fája akár a 30 m-es magasságot is elérheti. Egy kifejlett termő jákafa egy évben akár 150–200 gyümölcsöt is teremhet, melynek súlya egyenként 20–40 kg között lehet. Így érdemelte ki a világ legnagyobb gyümölcse címet.  A termés mérete igen változó, gyakran előfordulnak 1 m-es példányok is. A mérete mellett megjelenése is különleges. A gyümölcs héja sárgászöld árnyalatú, teljes felülete rücskös, mely igen figyelemreméltó.

A jackfruit termése 

Termesztéséhez jó vízelvezetésű, de kellően nedves, 4,3–8,0 pH közti jó termőképességű talaj szükséges. Az optimális hőmérséklet 19 és 29 °C közötti. 1600 m tengerszint feletti magasságban még megterem. Csapadékigénye évi 1000 és 2400 mm között van (Prakash et al. 2009).

A jákafa az első években gyorsan fejlődik. Akár 1,5 m-t is nő évente. Ahogy eléri a termőképességet a növekedése lelassul 0,5 m/évre (Prakash et al. 2009).

Legfőbb kártevői Ázsia délnyugati és déli részén a farontó lepkék, például az Indarbelatetraonis, melyek a farészt károsítják. E mellett károsítják még különféle bogarak, mint a Batocera rufomaculata, a Margaronia caecalis és az Ochyromera artocarpio. Indiában előforduló kártevője a hajtásfúró Diaphania caesalis hernyója, a lisztbogarak közül a Nipaecoccus viridis, a Pseudococcus corymbatus és a Ferrisia virgata. Kisebb károkat okoznak a levéltetvek Greenidea artocarpi, Toxoptera aurantii és a tripszek Pseudodendrothrips dwivarna. Betegségei közül legjelentősebb a rózsaszín betegség Pelliculana salmonicolor, illetve a szár-, a hímvirágzat és a termésrothadást okozó Rhizopus artocarpi. Levélfoltosodást okozó gombák közül jelentős a Phomopsis artocarpina, a Colletotrichum lagenarium és a Septoria artocarpi (Prakash et al. 2009).

3. A jackfruit elnevezése 

Angol nyelvterületen dzsekfruit, illetve dzsekfrút. Az angol elnevezése,  a jackfruit, a portugál jacából ered, amit a malajálam nyelv csákká szavára lehet visszavezetni. India partjainál az első portugál hajósok adták neki ezt a nevet. Más népek nyelvein így ismertek: hindiül Káthál (कटहल), marathi nyelven Fánász (फणस),  bengáli nyelven Káthál(কাঁঠাল), Nepálban Kátáhár (कटहर), oriya és telugu nyelven Panasza (पनस , పనస), vagy  Kaṇṭāphal (कण्टाफल). Malájul Nangka, tagalogul és a Fülöp-szigeteken Langka, vagy Nangka, kannada nyelven Hálászu (ಹಲಸು), tamilul Pala (பலா), malajálam nyelven Csákká (ചക്ക), thaiul Khánun(ขนุน), kínaiul Bolúmi (波羅蜜), ősi kínai neve Panasza (頻那挲) volt, Sri Lankán Kosz, vagy Héra-lí-ként ismerik.

4. A jackfruit megjelenése

A 8–25 m magasra is megnő örökzöld fa törzsének átmérője a 30–80 cm-t is elérheti. Hazájában a 450–1200 m-es magasságban lévő örökzöld erdőkben fordul elő. Szára egyenes, érdes. A fa kérge zöld, vagy fekete, megsértve a felületét tejszerű, ragacsos, latexszerű anyagot választ ki. A lombkorona alakja fiatal fák esetében piramis alakú. Az idősebb fák koronája szétterülő, kúp alakú, mely sűrű árnyékot ad. Már a talaj közelében elindul az erős oldalágassága. Levéllemezei széles tojásdadok, elliptikusak, oválisak, elhajlók, fényesek, bőrneműek, akár 15–20 cm-re is megnőnek. Színük sötétzöld, változó. A barázdás levélnyél 1,5–4,5 cm hosszú és gyéren szőrös. A fiatal hajtásokon a levelek gyakran mélyen karéjosak. Jelentéktelenek virágai zömök virágzatokban állnak a törzsön és a leveles rövidhajtások levélhónaljában.  A porzós virágok hosszú, 3–15 x 1–4,5 cm-es bunkó alakú virágzatokban fejlődnek, míg a termős virágzatok elliptikusak vagy gömbölydedek, méretük 5–10 cm. A virágzatoknak vastag, rövid kocsányaik vannak, melyek legfeljebb 3,5 cm hosszúak. A virágok aprók, fiatalon halványzöldek, idővel sötétednek. A hím virágok a fiatalabb ágakon helyezkednek el a női virágok fölött. A megporzást rovarok és a szél végzi, mely során nagymértékű a keresztbeporzás (Prakash et al. 2009). 

Termése valamennyi termős virágzatból kialakuló terméságazat (cönokarpium) (2. ábra) melynek alakja henger vagy körte. A zöldtől a sárgásbarna színig változó külső termésfal mezőkre tagolt, melyek 6 oldalú piramis alakban kihegyezettek. A gyümölcs 30–40 cm, de akár 100 cm hosszú is lehet. A belsejében található a majd 500, lapított, barna színű, 2–3 cm hosszú és 1–1,5 cm átmérőjű mag, amit egy édes, sárga 3–5 mm vastag burok, magköpeny vesz körül, amelyek teljes kifejlődése után jön létre a fogyasztásra alkalmas gyümölcshús. A magok akár egy hónapig is eltárolhatóak hűvös, párás körülmények között (Prakash et al. 2009).

A jackfruit gyümölcshúsa

Érési szezonban bőségesen ad termést, ezért is emlegetik a szegény ember gyümölcseként Bangladesben. A gyümölcshúson kívül más részét is felhasználják. Magvait megfőzik vagy pörkölik, megőrölve liszttel keverve sütésnél is felhasználják. Sárgásbarna színű tartós fája igen értékes, hangszerek, szerszámok, bútorok készülnek belőle. Tejnedvének köszönhetően ellenáll a termeszeknek is. A fatest főzésekor nyert festőanyagának köszönhető a buddhista papok köntösének jellegzetes narancsvörös színe. Levelét és a gyümölcs hulladékát takarmányként hasznosítják szarvasmarhák, sertések, kecskék számára. Egyes részeit – kérgét, gyökerét, leveleit és tejnedvét – a népi gyógyászatban is felhasználják. Kérgéből kötelet vagy szövetet készítenek (Prakash et al. 2009). 

5. A jackfruit tápanyagtartalma

Több tanulmány foglalkozik beltartalmi értékeivel. Egyes összetevői révén a gyümölcs antioxidáns hatású, jó hatással van az idegi és izomfunkciókra, gátolja a székrekedést. Vannak rákbetegségek is,  melyekkel szemben kimutatták hatásosságát. Indiai és szaúd-arábiai kutatók tanulmányukban mutattak rá arra, hogy a gyümölcs héjából kinyerhető pektin alapanyaga lehet olyan bio-nanokompozitnak, ami a csontritkulás javítására alkalmas. Indonéziai fogorvosi szakfolyóiratban is foglalkoztak a jákafával. Köztudott, hogy a csontok erősségének megtartásához a szervezetnek nagy mennyiségű kalciumra van szüksége. A nők esetében a posztmenopauza életszakasz leggyakoribb problémája a csontritkulás, mivel a női ösztrogén hormonszint csökkenésével együtt jár a csontok szerkezetében tapasztalható gyengülés, ami igen gyakran csonttöréshez vezethet. A jackfruitban előforduló  izoflavonoidok, amik a fitoösztrogének  közé tartoznak, jótékony hatást fejtenek ki csontritkulás ellen, és elképzelhető, hogy ezek a vegyületek majd átvehetik a szervezetben az ösztrogén szerepét. Laboratóriumi körülmények között patkányokat a gyümölcs magjainak kivonatával dúsított magas kalciumtartalmú tejet adtak, ami növekedést indukált a csontokban megtalálható kollagén szálak sűrűségében. Így ez valószínűleg segíthet a posztmenopauzális csontritkulás kezelésében (Csibrányi 2019). 

A jákafa gyümölcse a mellet, hogy alapvető fontosságú, esszenciális tápanyagokat tartalmaz, C- és B-vitaminban, ásványi anyagokban és aminosavakban is gazdag. Magjai magas fehérjetartalmúak. Fitokémiai anyagainak (a növényből származó természetes kémiai alkotóelemek) köszönhetően jótékony hatást fejt ki az egészségre. Antibakteriális, gombaellenes, vércukorszint- és  gyulladáscsökkentő hatása is ismert (Csibrányi 2019).

Az érett gyümölcs pelyhei magas tápértékkel rendelkeznek. 100 g érett pehely 287–323 mg káliumot, 30–73 mg kalciumot és 11–19 g szénhidrátot tartalmaz (Prakash et al. 2009).

A cellulóz a gyümölcs súlyának 25–40%-át teszi ki. 

A jackfruit 100 grammjában található összetevők, tápértékek

	Cellulóz (érett-friss)	Magok (friss)	Magok (szárított)
Kalóriák	98
Nedvesség	72,0–77,2 g	51,6–57,77 g
Fehérje	1,3–1,9 g	6,6 g
Zsír	0,1–0,3 g	0,4 g
Szénhidrátok	18,9–25,4 g	38,4 g
Rost	1,0–1,1 g	1,5 g
Hamu	0,8–1,0 g	1,25–1,50 g	2,96%
Kalcium	22 mg	0,05–0,55 mg	0,13%
Foszfor	38 mg	0,13–0,23 mg	0,54%
Vas	0,5 mg	0,002–1,2 mg	0,005%
Nátrium	2 mg
Kálium	407 mg
A-vitamin	540 IU
Tiamin	0,03 mg
Niacin	4 mg
Aszkorbinsav	8–10 mg

Az Artocarpus heterophyllus számos kémiai összetevőt tartalmaz, mint például: flavon, morfin, dihidromorfin, artokarpin, izoartokarpin, cycloartokarpin, artokarpetin, oxi-dihidro-artokarpetin. Maga a fatest 6,7% nedvességet, 38% glükozidot, 0,7% lipidet, 1,7% albumint, valamint 59% cellulózt tartalmaz. A növényben előfordul még szacharóz, zsírsavak, ellagsav, néhány esszenciális aminosav, mint az arginin, cisztin, hisztidin, leucin, lizin, meteonin, teonin, triptofán. A törzs kérge betulinsavat és flavon pigmentet, cikloheterofillint (C30H30O7), valamint 3,3% tannint  tartalmaz. 

6. A jackfruit felhasználása

Srí Lankán elterjedt gyümölcsnek számít. Gyakran előfordul kiskertekben is, azonban a megfelelő felhasználás nélkül sok ott marad a fák alatt és tönkremegy. Sokan még nem ismerik az értékét, és az ipari feldolgozása is ritka. Srí Lanka alapvető élelmiszere a rizs, amit szingaléz nyelven bath-nak neveznek. Előfordul, hogy a jackfruitot bath gasa-nak, azaz rizsfának nevezik. Ez a gyümölcs iránti megbecsülés jele. Elsősorban azok étrendjében volt fontos gyümölcs, akik olyan szegények voltak, hogy nem tudták megvenni a rizst. Napjainkban a városi emberek azért nem használják, mert nehéz megpucolni és a húsát kinyerni (Csibrányi 2019).

A frissen szüretelt gyümölcs vaskos héjjal rendelkezik, de ez viszonylag könnyen lefejthető róla, semmiképp nem csontkeménységű. A belső része rózsákra szedhető, melyekben a magokat találhatjuk meg. A magok között található fehér növényi részek ragacsosak és makacs szennyeződést hagynak maguk után, ezért érdemes kesztyűt húzni a gyümölcs bontásakor. A gyümölcs fogyasztásra alkalmas része a magokat körülölelő leveles, sárgás színű sajátos ízű    terméshús. 

Friss jackfruit gyümölcs csomagolása

Délkelet-Ázsiában az érett jackfruit húsát különféle édes ételek és üdítőitalok készítéséhez használják. Igen népszerű a jackfruit dzsúsz, illetve kedvelt, trópusi édesség a jackfruit fagylalt. E mellett természetesen önmagában gyümölcsként is fogyasztják. Az éretlen jackfruit a sós ételek elkészítése során kap szerepet. 

Mivel a zöld jackfruit megőrzi szálas, ananászra emlékeztető textúráját, ezért mind  főzve, mind sülve és grillezett formában is a húshoz hasonló. Ez tette a vegán konyha egyik legkedveltebb alapelemévé, mint 100%-ban növényi eredetű húspótló szer. Felhasználása végtelenül sokszínű. A vegán konyhákon készítenek belőle ragut, szaftos jackfruit fasírtot, salátát, pizzafeltétet, jackfruit burgert, melyben a húspogácsát teljes mértékben helyettesíti. Közkedvelt eleme még a vegán BBQ ételeknek, kiváló szendvicsalapanyag, a pulled pork szendvicsek vegán megfelelője.

A jackfruit gyümölcse mellett a magjai is fogyaszthatóak sütve vagy főzve. Vannak keményebb és lágyabb héjú termesztett fajták, és olyanok is, melyek ízben és színben kicsit eltérnek az alapfajtól. A termesztők szeretnék, ha a piacokon mindennapos friss gyümölcsként szerepelne, de mivel a jelenlegi fajtáinak az akár 10 kg-nál nagyobb gyümölcsének érett gyümölcshúsa gyorsan romlik, ez egyelőre még nem kivitelezhető (Csibrányi 2019).

A befőttként való feldolgozás mellett léteznek különböző modern feldolgozási módok is. Ilyen a fagyasztva szárítás, a vákuumos sütés, a kriogén fagyasztás. Élelmiszeripari és akár gyógyszeripari felhasználásban jelentősége van még a magjának, melynek keményítő-tartalma hatékonyan kinyerhető. Fája kiváló bútoripari alapanyag (Csibrányi 2019).

Itthon az eredeti pörkölt recept megtartásával a jackfruit gyümölcshúsát felhasználva egy különleges, igazán finom ételt kapunk. De használhatjuk még a magyaros fűszerezésű fasírt, vagy töltött káposzta készítésére is.

Hazánkban nehezen férünk hozzá friss gyümölcséhez. Csak néhány, különleges trópusi gyümölcsöket is értékesítő gasztronómiai szaküzletben szerezhető be. Feldolgozva vegán konyhákon juthatunk hozzá. Konzerv és előrecsomagolt formában könnyebben beszerezhető. Drogériákban és az interneten is forgalmazzák. Utóbbin rendelve az ára 1600–1800 Ft/kg közé tehető, attól függően, hogy pulled jackfruit konzerv, vagy kockázott jackfruit konzerv formában kapható. A bio jackfruit ára kb. 7000 Ft/kg.

A hagyományos orvoslásban a leveleket láz, kelések, sebek és bőrbetegségek esetén használják. Felmelegített leveleit a sebekre rakják, hamvait fekélyeknél használják fel. A fiatal, éretlen gyümölcsök fanyarak, savanykásak és szélhajtó hatásúak. Az érett termések édesek, hűsítők, hashajtó hatásúak, afrodiziákumok és agytonikként is használatosak. A magvak vizelethajtók, székrekedést és állítólag vetélést is okozhatnak. Fája az idegrendszerre ható, nyugtató hatású, antidiabetikus és görcsök esetén is hasznos. Nedvét, a latexet szemészeti rendellenességeknél használják fel, de hasznos lehet garatgyulladás esetén, mivel antibakteriális hatású. A szárított latex androgén hatású. Ecettel keverve elősegíti a tályogok, a kígyómarás és a mirigyduzzanat gyógyulását. A gyökér asztmára és bőrbetegségekre hatásos, kivonata lázcsillapító hatású és hasmenés ellen is alkalmazható. Kérgét borogatásként használják  (Prakash et al. 2009).

7. A jackfruit íze, illata

A jackfruit gyümölcs íze kellemes. Éretten és éretlenül is fogyasztható. Éretlen állapotban a szálas textúrája nagyon hasonló a húséhoz. Az érett gyümölcs íze legfőképp az őszibarackra, a mangóra, az ananászra a banánra és ezek furcsa keverékére hasonlít, a mellet, hogy van egy sajátos aromája is. Az éretlen gyümölcs íze nem túl intenzív, inkább tompább, visszafogottabb, mely megkönnyíti az ízesítését, és akár fűszerezett, sós főételnek is elkészíthető. Szaga a duriánhoz hasonló.

8. A jackfruit fajtái

Dél-Indiában a jackfruitnak két fajtáját különböztetik meg. Az egyik a Koozha chakka, ami kicsi gyümölcsöket nevel, melyek rostosak, puhák, nyálkásak, de nagyon édesek. A másik  a Koozha pazham, aminek kereskedelmileg nagyobb a jelentősége, húsa ropogós, kiváló minőségű, Varika néven is ismert. Ezek a fajták más területeken is megtalálhatóak, csak a helyi elnevezésük változhat. Ilyen például a Barka, vagy Berka a puha, édes gyümölcsű és a Kapa, vagy Kapiya a ropogós gyümölcsű változat. Thaiföldön ezekkel egyenértékű fajták a Kha-nun nang és a Kha-nun lamound, Ceylonban a Vela és Varaka vagy Waraka (Morton 1987).

Ismert fajtája még a Peniwaraka, melyet mézes jackfruitként is hívnak, kiváló minőségű, édes termése miatt egyesek a legjobb fajtának tartják. A Kuruwaraka gyümölcsei kicsik, lekerekítettek, héja sötétzöld, a gyümölcs pépe aranysárga (Morton 1987).

***Malajziában a J29, a J31 vagy az NS1, az NS4, az NS9 és a Mastura fajtákat termesztik. Legelterjedtebb a J29, melynek kerek gyümölcse közepes vagy nagy méretű, súlya 11–15 kg, húsa édes aromájú. Konzerválásra is igen alkalmas. A J31 gyümölcse közepes méretű, súlya 8–12 kg, aromája erős. Sajnos gyakori betegsége az Erwinia baktérium okozta tűzelhalás.***

A ’Singapore’, vagy ’Ceylon’ jack fajta rendkívül gyorsan termőre fordul. Az átültetéstől számított 1,5–2,5 év elteltét követően már gyümölcsöt hoz. Ceylonból került be Indiába, ahol 1949-ben széles körben ültették. Gyümölcse közepes méretű, kis, rostos gyümölcshúsa kifejezetten édes. A nyári termésérés mellett, mely júniusban, júliusban van, októbertől decemberig van egy második érése is. A Szingapúri Kertészeti Kutatóintézet 1961-ben számolt be a kiváló jackfruit fajtákról,  mint a „Safeda”, a „Khaja”, a „Bhusila”, a „Bhadaiyan” és a „Handia”. A burliari Fruit Experimental Station 54 jackfruit klónból álló gyűjteményt hozott létre az összes jackfruitot termesztő országból. Közülük a legjobb minőségű és hozamú klónnak „T Nagar Jack” bizonyult. A kallari Fruit Experimental Station 1952-ben kezdte meg kísérleteit a jackfruit fajtákkal. A cél egy rövid, tömör, sokágú fa, mely korán termőre fordul, termőképessége nagy, gyümölcse jó ízű, sárga húsú és nagyméretű. Cél volt az is, hogy fele termést a főszezonban, fele termést későn hozzák. A nemesítési folyamatban a nő ivarú szülő a ’Singapore Jack’ volt, mely a korai és kései érést biztosította, a hím ivarú szülő a ’Velipala’, mely egy helyi, gyűjtött változat, nagy és kiváló minőségű gyümölcsökkel. 25 évnyi kutatást követően végül kiemelkedőnek minősítettek egy hibridet, mind gyümölcsméret, mind a főszezonban és szezonon kívül hozott termésmennyiség szempontjából. Erről 1982-ben számolt be a Chellappan and Roche, de nevet nem adtak neki. Assamban a csemete kertészek a ’Mammoth’, ’Everbearer’ és a ’Rose-scented’ nevet adták neki (Morton 1987).