Iszlám Művészetek Múzeuma

Legkülönlegesebb kiállításai tárgyai között olyan darabokra bukkanhatunk, mint az 1964-es kiswah, az a lepel, amely a mekkai Kaabát fedi.

A fekete színű kiswaht évente cserélik Dhu al-Hijjah hónap (az iszlám naptár utolsó, 12. hónapja) 9. napján, amikor a mekkai zarándoklaton, a hadzson a zarándokok elhagyják Arafat-hegyét. Egy másik különleges tárgy egy VIII. századi Korán töredéke, melynek anyaga az e korban használatos vellum, vagyis állatbőrből készült írófelület volt (a papír csak a XI. században szorította ki a használatból). Eredete ismeretlen, valószínűleg Észak-Afrikából, vagy a Közel-Keletről származik.

Az ékszergyűjteményben a mogul és perzsa csecsebecsék, gyémántok, smaragdok, rubintok India leghíresebb gyémántbányáinak mélyéről indultak hódító útjukra, hogy a világ leghíresebb ékszereivé, koronák, diadémok díszeivé, brossokká, díszes fegyverekké, étkészletek ékeivé váljanak.

Az Iszlám Művészetek Múzeumának egyik leglátványosabb galériája a muzulmán világ építészetét mutatja be, többek között olyan méretarányos maketteken, mint ami a mekkai Nagymecsetet (Al-Masjid Al-Haram), az edirnei Selimiye dzsámit, a szamarkandi Timurida-mauzóleumot, a kínai Hszian nagymecsetet, vagy a világi építészet lenyűgöző példái közül a granadai Alhambrát jeleníti meg. Az iszlám művészet legkorábbi kifejezőeszköze az építészet volt, s ezt a vezető pozícióját azóta is őrzi; legtökéletesebb megnyilvánulásai pedig maguk a mecsetek, mint az imádkozás helyszínei.

Persze nem csak a szent helyeket ismerhetjük meg itt, hanem a lakókörnyezetet is. A lakóépületek, paloták az orientalista világ zárt, befelé néző tükörképei. Az 1820-ból származó, kifinomult díszítésű Ottomán/ Damaszkusz szoba a világi építészet egy kimagasló példája, mely az oszmán kori Szíria luxusát jeleníti meg. Érdekes megfigyelni, hogy az ablak – amely a kinti világra nyit – egyáltalán nem fontos, jellegtelen, míg a belső díszítés, legyen szó a falakról, a plafonról és a padlóról, igen fényűző.

A Korán és kézirat galériában muzeális értékű Koránokat, imakönyveket, kéziratokat, tudományos értekezéseket, törvényszövegeket, illetve miniatúrákat láthatunk.

Ahogy az iszlám építészetben a mecsetek, úgy az írott szó esetében a Korán (mint Isten szava) a legmagasabb rendű dolog, s mint ilyen, igen nagy felelősséget ró azokra, akik ezzel foglalkoznak. Az arab kalligráfia (díszes kézírás, mely az iszlám filozófia része) legelső példái a Koránból származnak, a muszlim világban a kalligráfiát külön erre szakosodott mesterek készítették. Érdekesség, hogy például I. Abdülmedzsid oszmán szultán maga is kalligráfia mester volt. Érdemes megfigyelni az itt látható szent könyveken, kéziratokon az írás változását, ahogy a legkorábbi kufikus írásmód mind cizelláltabb, díszesebb lett. Földrajzilag is elkülönültek az írásmódok egymástól; míg Perzsiában, az Oszmán Birodalomban és Indiában nagy hangsúlyt fektettek a díszítésre, addig az iszlám világ nyugati végén megmaradt a kufikus írás egyszerű, minimalista vonalvezetése.

Az India iszlám művészetének szentelt galéria az egyik legfényűzőbb mind közül.

Bár Indiával kapcsolatban a legtöbbeknek ma a mogul korszak (1526-1828) jut eszébe, mint az iszlám kultúra abszolút megnyilvánulása, a csaknem kontinensnyi országban már a XII. században megjelent Allah vallása, elsősorban Perzsia felől. A virágkor persze Babur és utódai, a mogul uralom idejére esik, amikor az építészet, az ékszerkészítés, a textilgyártás a legmagasabb fokon állt. A mogul művészet azonban számos ponton eltért az iszlám mainstream vonaltól, ennek legfigyelemreméltóbb példája a portrékészítés, mely másutt nem fordul elő. Ékszereiken, fegyvereiken, használati tárgyaikon gyakran megfigyelhető a jade, vagy a nefrit használata, melynek elsődleges lelőhelye Közép-Ázsia, ahonnan a mogulok is származtak.

Hasonlóan hosszú a kapcsolat az iszlám és Kína között is, melynek történetét a Kína galéria mutatja be. Már a X-XIII. században épültek mecsetek Kínában, a Ming-korszakban pedig kivételes politikai befolyásra tettek szert a muszlimok. A gyűjteményben megfigyelhetjük a különbséget a kínai és a közel-keleti Koránok kalligráfiái között, mely az eltérő írásmódból adódik. Szépek a porcelán és kerámia munkák is, melyeket főleg exportra gyártottak.

A Maláj világ galéria elsősorban a hazai iszlám művészet történetét, másrészt az iszlám legkeletibb elterjedésének határát (Thaiföld, Maláj-félsziget, Szumátra, Jáva, Sulawesi, és a Fülöp-szigetek déli része) mutatja be.

Délkelet-Ázsia, mint a világ egyik legjelentősebb kereskedelmi útvonala, nem csak a kultúrák, de a vallások olvasztótégelye is évezredek óta, így a sokszínűség az élet minden területén jelen van, a művészetben azonban szépen megfigyelhető, ahogy Kelet-Ázsia természetes formavilága összeolvad az iszlám jellegzetességekkel. Kimagasló értéket képviselnek a maláj fa- és fémműves termékek, melyeket hétköznapi használati eszközként, fegyverként és vagyontárgyként is használtak.

Túlzás nélkül állítható, hogy az Ékszer galéria a világ legszebb ékszereit mutatja be, minthogy a földkerekség leghíresebb és legszebb ékszerei iszlám országokból származnak. Legfontosabb alkotóelemük az arany, melyet ékkövekkel (rubintól a smaragdig és gyémántig), igazgyönggyel és féldrágakövekkel kombináltak. A múzeum tárlatában exkluzív és törzsi ékszerek egyaránt megtalálhatók.

A Textil galéria olyan „beszélő” ruhaneműk gyűjteményét öleli fel, amelyek státuszt, gazdagságot és/vagy a valláshoz való hűséget képviselik.

Jelentéssel bírnak, melyeket például az iszlám világ határain túl gyakran üldöztek, más részük magát a vagyont fejezte ki. Ilyenek például a középkori iszlám világban elterjedt Tirazok, amelyek nemesfémmel hímzett textil karpántok voltak, a hatalom jelképeiként előállításukat és kivitelüket szigorúan szabályozták. Nevezetesek voltak az iszlám selymek, a bonyolult motívumokkal díszített kasmír kendők, míg a legdíszesebb és legszínesebb öltözékeket a mogul udvarban viselték. Ugyanakkor a közép-ázsiai, közel-keleti szőnyegeknek még ma is presztízse van.

A Fegyverek és páncélok galéria gazdag gyűjteménye a hadviselés művészi szintre emelését szimbolizálja. A művészi kidolgozású, ékszereknek is beillő fegyvereken gyakran megfigyelhetők a díszes vallási feliratok, ugyanakkor az anyagok minőségileg is igen magas szintet képviselnek. Két fő csoportra oszlanak: lőfegyverek és pengék. Utóbbiak leghíresebb előállító központja Damaszkusz volt. De találunk itt szép láncingeket, sisakokat, ló páncélokat is, melyek szintén gazdagon díszítettek.

Az érmék és pecsétek felbecsülhetetlen értéküket annak az információnak köszönhetik, melyet magukon viselnek, emellett természetesen esztétikai értékkel is bírnak.

A galéria iszlám érméi elsősorban kalligrafikus írással ellátottak, melyek a kibocsátó uralkodóról informálnak, vagy vallási szövegeket tartalmaztak. A korai időkben a képi ábrázolást kerülték, de vannak kivételek. A kereskedelemnek köszönhetően a korai középkorban a kalifátus érméit például a legmesszibb tájakon is utánozták, így például az angolszász Angliában, míg omajjád és abbaszida érmetartókat találtak Svédországban és Oroszországban. A pecsétek közül szép fém, jade, achát, karneol és kalcedon darabokat csodálhatunk meg a gyűjteményben.

A Fémműves galéria az iszlám művészet egyik legkiemelkedőbb ágát mutatja be. Érdekes módon tiszta arany vagy ezüst edényeket, dísztárgyakat alig lehet találni – ennek oka egyrészt vallási, mivel hivalkodók, másrészt háborús időszakban, ínséges időkben beolvasztották őket. Ugyanakkor a sárgaréz és a bronz megmunkálása magas szintű művészetről árulkodik. A korai iszlám időszak legfinomabb darabjai Perzsiából kerültek ki, ahol a szaszanida hagyományok éltek tovább. Iránon kívül Egyiptomban és Szíriában is jó minőségű fémtárgyak készültek.

A kerámia az iszlám világ legszínesebb és legsokoldalúbb ágát képviseli. Az alapok Kínából származtak, de minden nép, ahol elterjedt, rajta hagyta a keze nyomát és saját ízlése szerint alakította. Nishapur kalligrafikus tálairól, Kashan magas fényű csempéiről volt nevezetes. Mivel az iszlám világban hiánycikk volt a kaolin-agyag, mely a kínai porcelán alapanyaga, a muszlim fazekasok más trükkökhöz folyamodtak, s olyan sajátos eljárásokat (például az ón-oxid tiszta ólommázzal való keverése) és formákat dolgoztak ki, melyeket viszont az iszlám világon kívül másoltak. A XII. századtól a csempe is megkezdte hódító útját: motívumvilágukban az arab és perzsa kalligráfia dominált, melytől egyedülállóan iszlám lett. Az Oszmán Birodalom legfontosabb kerámiaközpontja Iznik volt, ahonnan például a Kék-mecset csodálatos kék csempéi származnak. Ezek jellegükben nem kalligrafikusak, sokkal inkább a virág motívumokkal dolgoznak.

A famegmunkálás művészetét bemutató galéria egy olyan művészeti ágnak a legtökéletesebb darabjait tárja elénk, ami az iszlám világban kivételes volt. A fa, mint alapanyag ugyanis ritka volt errefelé, ugyanakkor az időjárási viszonyoknak köszönhetően a megmunkált fa torzulhatott, zsugorodhatott. Ezért ez a művészeti ág kimagasló szakértelmet kívánt. A gyűjteményben gazdagon díszített, gyöngyház, teknőc, elefántcsont berakásos, faragott használati, és tárolóeszközöket, bútorokat láthatunk.

A múzeumban ezen kívül diák könyvtár és kézműves szakkörök működnek, de workshopokat és szemináriumokat is tartanak. Érdemes meglátogatni az éttermet is (Moza elnevezésű), ahol az iszlám világ levantei partvidékének – Egyiptom, Palesztina, Jordánia, Szíria, Libanon, Törökország és az Arab-öböl – konyhájából kaphatunk ízelítőt autentikus környezetben. A földszinten található Múzeumshopban pedig igényes, jó minőségű ajándéktárgyak, kézműves termékek közül lehet válogatni, legyen szó ruhaneműről (pólók), könyvekről, egyedi közel-keleti ékszerekről. A múzeum minden nap – nemzeti ünnepeket is beleértve – 9.30-tól 18 óráig tart nyitva.